Öhm, nem tudom minek kezdtem el ezt az egész olvasónaplós ígéretet, ha nem tartom be. Őszintén, megint elfelejtettem, hogy nekem ilyen rovatom is van, de mit tegyek, néha észre sem venni, hogy már elröppent egy hónap. Igaz itt már tíz is elrobogott a csudába.
Azért most is azt mondom, jobb későn mint soha, úgyhogy lássuk csak, milyen könyvekkel töltöttem a 2023-as év nagyrészét.
A márciust Jennifer L. Armentrout híres-neves Vér és Hamu sorozatának nyitókötetével kezdtem, amitől egy picit tartottam a hossza miatt, meg hát a túlzottnak tűnt hype sem sokat segített rajtam, de aztán csak győzött a kíváncsiság, és basszus, basszus, még háromszor basszus, ez a történet a sebhelyes arcú, vöröshajú, nagy becsben tartott harcoslányról a zombivámpíros középkori világban úgy beszippantott, hogy egyből rajongó lettem!
A Vér és Hamu második része, a Hús és tűz királysága emelte a tétet, a hülye beceneves Poppy-t még inkább imádtam, ahogy a tégla királyfit, Casteelt is, amit pedig egymásért és egymással műveltek, attól durván melegem lett.
Piszok akciódús, érdekes, izgalmas ez a sorozat, és persze pikáns, de csodaszép érzelmes is, úgyhogy veszett mód várom a folytatásokat.
Vámosi Kira (Ne) álljunk párba! című könyvét anno azért választottam, mert vakrandizásról szól, és mivel közléskényszeres vagyok, mindenképp az értékelésem végére akartam bigyeszteni a saját vakrandis sztorimat. :D
A történet amúgy egy szétment, valaha volt álompárról szólt, akik szívfájdalmuk után az online randizásra adták a fejüket. Pechükre. A sztori néhol durva, a felépítés érdekes, de olykor túl tömény a cselekmény, viszont a pontokba helyezett írói tanácsok informatívak és hasznosak azoknak, akik a neten kívánnak romantikus kapcsolatba bonyolódni.
Az áprilist a C&H Projects csapatának novelláival kezdtem, abból is elsőként a misztikus, olykor romantikus történeteket tartalmazó Lámpások Éjszakájával. Nagyon tetszett ez a gyűjtemény, és mivel a Red Zone oldaláról ingyenesen letölthető, pár kattintás után ti is lecsekkolhatjatok, hogy mennyire.
A következő C&H Projects pakk, a Sssh! már csak romantikus sztorikat tartalmazott, amik közt rengeteg érzelmes és igényes munka volt, szerettem őket olvasni, több kedvenc novellám is akadt.
Kate Stewart Falkája tetszett, de őszintén szólva ennek a sztorinak számomra nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy lány és két, titkokkal rendelkező kisvárosi srác poliamor kapcsolatáról szól a fáma, ami lekötött, jó volt, de sokkal merészebb történetet vártam.
Az első Riley Baker könyvem, A boldogító nem! című kötet, telitalálat volt. Rövidke, piszok szórakoztató történetecske a második esélyről, amit szívesen olvastam volna még tovább, de úgy tudom jön a második rész, úgyhogy nincs okom panaszra.
A C&H Projects következő alanya, a szintén romantikus történeteket tartalmazó Jégvirágok kötet volt, ami jó volt ugyan, de picit elmaradt az előző novellásgyűjteménytől.
Májusban visszatértem az egyik kedvenc zsáneremhez, az erotikus romantikushoz, azon belül is L. J. Shen Bostoni bikák sorozatának negyedik részéhez, A szélhámoshoz, ami egy arisztokrata fickóról és egy felvágott nyelvű spinéről szól, akik elhatározzák, hogy közösen vállalnak gyereket. A sztoriban szokásos módon bőven szerepelt érzelem, dráma, múltból maradt zörgő csontvázak a szekrényben, és részemről még egy kis idegbaj is.
Ez a rész számomra nem volt olyan lehengerlő mint az elődök, de összességében jó volt.
Aztán folytattam a sort az első Cora Reilly maffiarománcommal, A vágy hatalmával, amiben egy fiatal lány kényszerül házasságra lépni a megözvegyült, kétgyerekes, mogorva kisfőnökkel. Ez több szempontból is durva történet volt, de nagyon érdekes, izgalmas, szenvedélyes és brutál érzelmes.
Utána folytattam Maddison Michaels Szentek és Szélhámosok sorozatának második részével, Az érzéketlen gróf című kötettel, ami kincsvadászos, "gyűlöllek de aztán megszeretlek" romantikus szálaival úgy meglepett, hogy csuda! Nagyon csíptem ezt a történetet! A főszereplők oltári figurák, élvezet volt olvasni mikor oltogatták egymást, aztán meg azt, amikor lángra lobbantak a másik iránt. Egyik kedvenc történelmi romantikusom is lett.
Aztán nyomoztam egyet a tizedik Kim Stone kötettel, a Végzetes ígérettel, ami az előzőekhez hasonlóan szintén izgalmas bűnügyeket tartalmazott, nyomozócsapaton belüli lelkizéssel együtt, ez a kombó pedig nekem most is bejött.
Az utolsó C&H Projects novelláskötet, a Halálosan szeretlek olyan volt, mint egy fincsi vacsora végén a csupacsokis édesség, amivel jól össze tudja magát maszatolni az ember lánya. Hát itt meg aztán volt maszatolás, lelkiterror, meg folyt a vér a lapokról dögivel. Akadtak undi történetek amik elképesztettek, de olyanok is, amik abszurditásukkal is maradéktalanul szórakoztattak. Ez a kötet úgy ahogy van, WOW!
Június első napjait Ali Hazelwood Eszméletlen szerelemjével töltöttem, ami piszok nagy meglepetésemre csöppet jobban is tetszett, mint A szerelem képlete, pedig az a könyv is a kedvenceim közt végezte. A STAM világában lévő, félreértések sorozatával bosszantó, meglepően sok pikáns pillanatot tartogató rózsaszín könyv pedig eszméletlen szerelem lett nekem is.
Elizabeth Hoyt az egyik kedvenc töriromi szerzőm, így A bosszú csókja természetesen a radaromon volt tőle. A cím önmagáért beszél, itt bizony egy inkognitóba bújt hölgy szeretett volna bosszút állni, de a szenvedély megtörte, a sztori ívét pedig számomra a mellékkarakterek - főleg egyikük - túlzott szerepeltetése tette meg. Értem én, hogy a következő könyv főhősnőjének kellett a felvezetés, sikeres is volt, csak kicsit bántott, hogy így több figyelmet vett el a nyitókötet párocskájáról.
N. Simon Barbara darkos erotikusa, Az ördög maga, kellemes meglepetés volt, és eszméletlen hálás vagyok azért, hogy a többi olvasásnépszerűsítő mellett az én ajánlóm is rákerült a regény belső borítójára.
Ez a sztori merész, pikáns, izgi karakterekkel teli és betekintést enged a könyvkiadás kulisszái mögé is, ami méginkább megszerettette velem a regényt.
Gayle Callen Gátlástalan hölgyek sorozatának második része, a Botrányos eljegyzés jó volt, de a sok erotikától már kezdtem kiégni.
A júliust Gayle Callen trilógiájának harmadik részével, a Botrányos titkokkal kezdtem, ami nagyon-nagyon tetszett! Érdekes volt a történet, a karakterek pedig méginkább és persze a cselekményvezetésre sincs egy csepp panaszom sem. Számomra tökéletes sorozatzáró rész volt.
Tovább időztem a történelmi romantikusok habcsókos taván, ám Lorraine Heath Volt egyszer egy hercegség sorozatának nyitórésze, A kitaszított, nem volt ám habos-babos, pedig eleinte azt hittem. Vagyis, hogy a főhősnő lesz egy olyan gejl és látszatnak élő primadonna, akiről nagyon nehéz lesz olvasnom. Viszont nagyobbat nem is tévedhettem, mert piszok kellemes karakter volt, a főhőssel együtt.
Nagyon szép és szívszaggató sztori volt ez egy "bukott" nemesről és a társaság gyöngyszeméről.
A sort Hercz Júlia Acél és Lazurit című kötetével folytattam, amit már nagyon vártam, hogy olvashassak. Kíváncsi voltam, hogy az írónő stílusa mennyit fejlődött az első regénye óta, és boldogan tapasztaltam, hogy nagyon sokat.
A regény minden sorát imádtam, karakterestül, történetestül.
A másvilági és a tolvajlány esete csupa móka, akció és persze érzelem volt. Kérek szépen még ilyen történeteket!
Augusztusban aztán visszatértem Heath hercegséges sorozatának második kötetéhez, a Hercegné kerestetikhez. Bevallom, eleinte meglepett, hogy kikről szól, de a főnök és a titkárnő bizalommal és szenvedéllyel átitatott története is csepfolyóssá tett, nagyon bírtam!
Viktoriánus korabeli sztorik után átnyargaltam egy kis jelenkori romantikushoz, a Gyönyör és fájdalomhoz, ami küzdelmes volt, mármint nem az olvasás, az alapsztori. Szerelmi háromszög... SZERELMI HÁROMSZÖG! A toposz, amit szívből rühellek. De L. J. Shen írta, aki ugye kedvencem, és bár ez a történet nem lett az, mégis jó volt olvasni, mert úgy mozgatta a szálakat, ahogy az nekem végül (aki olvasta már, attól bocs, hogy most ez gonoszul fog hangzani, de) jólesett.
Első szeptemberi olvasmányom, Maddison Michaels Szentek és Szélhámosok trilógiazárója, A megsebzett úrnő bicskanyitogató alapot adott, jó karaktereket, viszont nem túl jó cselekményvezetést. És bár összességében tetszett ez a krimis kalandregény a jóbarátról és a bántalmazott özvegyről, azért volt hiányérzetem.
Sajnos ettől kezdve elindult nálam a lejtmenet, vagy inkább egy bizarr olvasóélményes hullámvasút, amikor is Tomor Anitától az Irány Hollywood! úgy berántott a gödörbe, hogy csak pislogtam. Romantikus sztori a hollywoody nagyágyúról meg a magyar egyetemistáról, amiben egymás idegeire, de inkább az enyémre mentek.
Gondoltam a hollywoodos történet után vígasztalódom egy másik anitás könyvvel, vagyis Anita Bozától Az éjszaka színei című kötettel.
Krimi- thriller-romantikus-erotikus egyveleg ez a józsarúról meg a sztriptíztáncosról, ami nem volt rossz, de a romantika nekem elfedte a krimi részt, így akadt némi hiányérzetem.
A rossz szériám aztán folytatódott Szabó Krisztina Az ellopott kívánság című kötetével, amiben a romantika megint elvitte a fókuszt az izgalmas, kalandos történésekről... ami bánatomra vajmi kevés volt. De hát van ez így.
Utána belevetettem magam egy igazi rom-komba, Ali Hazelwoodtól az Utálom, hogy szeretlekbe. Itt már három sztorin keresztül ment a félreértésekkel teli gyűlöllek, te meg titkon szeretsz? féle huzavona, ami jó volt, csak egymás után háromszor kicsit sok. Megcsömörlöttem, no. :'D
Az októbert komfortolvasmánnyal kezdtem, mégpedig egy L. J. Shen kötettel, a Mennyei kísértéssel. Szerencsére ez a könyv kirángatott az olvasási válságomból, nagyon tetszett! Az alapsztori röhejes a rosszalkodó rocksztárról és a mintalány babyszitteréről, de a sorok közt szereplő zeneszeretet és persze a főszereplők közti érzelmi vonal alaposan berántott a történetbe.
Utána vadabb történetet vettem a kezembe, Mason Murray-től a horrorisztikus Rossz Holdat, amiben főszerepelt egy átkozott ház, egy csapat ártatlan ingatlan-nézelődő, meg néhány szökésben lévő bankrabló. Jó helyszín, jó csapat, többnyire szimpatikus karakterek és aztán kellő mennyiségű hisztéria, vér és iszonyat. Érdekes volt!
Az októberi olvasásom karcsú volt, ezért novemberben próbáltam ügyesebb lenni. Első alanyom K. M. Holmes-tól az Amíg a szerelem el nem választ című könyv volt, ami olyan volt, mint egy B-kategóriás akciófilm A-listás színészekkel. A romantikus vonal piszkosul bejött, megvolt a szép íve, jólesett.
Majd egy NA sztoriba ugrottam bele, L. J. Wesley-től az O. N. S - Egyéjszakás kalandba, ami chick-litként kezdte, majd fejlődésregénnyé próbált fejlődni. Megvolt a sztoriban az igyekezet, volt ami működött, de összességében az élmény, amit a regény adott, számomra kevés volt.
Ezután muszáj volt valami mást, keményebbet olvasnom, úgyhogy kapóra jött, mikor barátnőm közölte, azt a könyvet amit együtt terveztünk olvasni, muszáj elkezdenie egy kihívás miatt. Becsatlakoztam, és egy élmény volt együtt belevetni magunkat a regénybe, de maga a sztori is élmény volt a maga súlyos, gyomorforgató, ideg- és szívet tépő történetével.
Karen Dionne A bűnös nővére lett számomra az ősz kedvence!
Ezután meg muszáj volt rózsaszínre váltanom, úgyhogy jól jött, hogy a sorban Maddison Michaels történelmi romantikusa, Az alvilág rabságában következett. Jó volt az alaptörténet, meg izgalmas volt a bunyós, pisztolygolyó-süvítős cselekményvezetésével, no meg a kitartó főszereplőivel. De hiányzott a sztoriból valami ami miatt ízesebb lett volna, így ez a regény annyira nem nyerte el a tetszésemet.
Mint látjátok, októberhez hasonlóan december is soványra sikerült. Igaz belelapoztam több regénybe is, de csak Iglódi Csaba Dreher-szimfóniáját olvastam végig. A négy generációt felölelő sörkirályos történet rengeteg szép mondattal és idézettel ajándékozott meg, no meg sok szép és becses pillanattal, viszont rengetegszer éreztem a regényt túlírtnak. Volt benne kutatómunka és akarat, hogy tisztességes regényt tartson a kezében az olvasó, ami többségében sikerült is.
Azért, hogy Molyon meglegyen a 45 elolvasott könyv, még gyorsan bejelöltem gyerkőcöm Jézuskától kapott Sütimesék könyvét, amit Bódai-Soós Judit írt és Imelda Green illusztrált.
A könyv szép és igényes, amiben nem csak mesék, de receptek is találhatóak, így esti mese mellett, hétvégi közös sütögetés mellé is kiváló. Vannak benne időigényesebb receptek, de pofonegyszerűek is, így mindenkinek meglehet a maga sikerélménye. A mesék pedig viccesek, szórakoztatóak, igaz akadt olyan is ami nekem kicsit bizarr volt, de ez már az én bajom, attól még az egész könyv jóféle. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése