Cora Reilly: A vágy hatalma

Forrás 

      Cora Reilly neve régről ismerősen csengett. Rémlett, hogy maffia románc történetekben utazik, sokan szeretik a munkásságát, ezért a rajongók várva várták, hátha valamelyik magyar kiadó végre felfigyel az írónőre és nyomtatott verzióban is a magukénak tudhatják Reilly történeteit. Végül az Álomgyár kiadó lépett ez ügyben, A vágy hatalma címmel be is harangozták az egyik önállóan is olvasható regényét, ám az első tervezett borító olyan... nem szép lett, hogy a kecsegtető fülszöveg ellenére sem jött meg a kedvem a sztorihoz. Aztán szerencsére az olvasók kiharcolták a borítócserét, és immár egy lilás szemrevaló covert kapott a kötet. Na ilyen köntösben már kedvet kaptam az olvasáshoz, ami az Álomgyár kiadónak köszönhetően meg is történt.

Kiadó: Álomgyár  

Műfaj: dark romance, romantikus, erotikus

Oldalszám: 396

Eredeti cím: Sweet Temptation

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2020)

Fordító: Medgyesi Csilla

ISBN: 9789635705160

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Amikor ​Cassio először találkozik a menyasszonyával, a lány „uram”-nak szólítja.

Mióta elveszítette a feleségét, Cassiónak kell két kisgyerek gondját viselnie, miközben próbálja megalapozni az uralmát Philadelphia fölött. A gyerekeinek anyára van szüksége, neki pedig egy nőre, aki a házasság minden kényelmét megadja neki.

De egy olyan világban, mint az övé, a feleség kiválasztása kötelesség, nem pedig élvezet. Ügyelnie kell a tradíciókra. Jobban meg kellene fontolnia a választását, de a vágy hatalmának nem bír ellenállni: így lesz a kiszemeltje egy fiatal nő, aki épphogy átlépte a felnőttkor határát.

Giulia mindig tudta, hogy ahhoz a férfihez kell feleségül mennie, akit az apja választ neki. Arra viszont nem számított, hogy egy sokkal idősebb emberhez adják. Hirtelen azt várják tőle, hogy két kisgyermek anyja legyen, amikor még csak kisbabát sem tartott soha a karjában.

Giulia hamar rádöbben, hogy Cassiót nem érdekli két egyenjogú fél kapcsolata. Az anyja figyelmeztette, hogy az olyan nagy hatalmú férfiak, mint Cassio, nem tolerálják a szemtelenséget. Giulia belefáradt, hogy dadusként és ostoba kislányként kezeljék, úgy dönt hát, hogy harcolni fog azért, ami számára a boldog családot jelenti.

A USA Today bestsellerszerző, Cora Reilly a rosszfiúk szerelmese. Maffiaregényeiben a boldogság nem jön egyszerűen, és mindig kívül esik a szereplők komfortzónáján. Ebben a történetben bemutatja, hogyan harcolhat a szabadságáért egy lány, akinek a szavára nem sokat adnak, egy hajthatatlan férfi mellett, aki sosem hódolna be valakinek, aki nála fiatalabb, főleg nem egy nőnek.

Cora Reilly 

"Amikor az ember felesége meghal, szomorúságot és kétségbeesést kellene éreznie, de én csak haragot és neheztelést érzek, miközben figyelem, ahogy a koporsót leeresztik a sírba.

Gaiával nyolc évig voltunk házasok. Az évfordulónk napján a halála vetett véget a házasságunknak. Méltó vég egy olyan köteléknek, amely a kezdet kezdetétől balsorsra volt ítélve. Talán a sors akarta úgy, hogy ez legyen a nyár legforróbb napja. Izzadság csorog a homlokomon és a halántékomon, de könny nem csatlakozik hozzá."

     Egy maffiafőnök, egy halott feleség, két félárva gyerek és a kötelezettségek. A megözvegyült Cassiónak sürgősen új feleséget kell találnia - ámbár ő nem akar, de a maffia bebetonozott szabályai elől ő sem bújhat ki. Szüksége van valakire, aki gondoskodik a gyerekeiről és az ő támasza is lesz egyben. Aztán jön a hír a temetésen: van is egy kiváló menyasszonyjelölt Giulia személyében, csak hát tizennyolc éves, a nagy korkülönbség pedig zavarja a férfit. Az elvárások is. De követnie kell a szabályokat, főleg a kicsik érdekében. 

"Egyedül két kicsi gyerekkel, egy fiatal kisfőnök…Keresik a páncélomon a legkisebb repedéseket is."

"... a piacon lévő összes özvegynek vannak már gyerekei, és nem akarom, hogy az enyémeknek osztozniuk kelljen az új asszony figyelmén. Minden gondoskodásra és szeretetre szükségük van, amit csak megkaphatnak. Szenvednek, és nem számít, hogy mennyire igyekszem, én nem vagyok olyan ember, aki megadhatja nekik, amire szükségük van."

"Minél gyengébb, nekem annál erősebbé kell válnom. Ha sebezhetőnek tűnsz, a maffia élve felfal."

Cassio nem lopta be magát rögtön a szívembe. Morcos gazfickó, de tud tisztelettel is bánni az emberekkel, ami jó pont nála. Lassan ismertem ki őt, az írónő rétegről-rétegre hámozta le róla a veleszületett mocskot, míg végül egy igen értékes emberre bukkantam, de az addig megtett út hosszadalmas volt. 

".... nem számít, hogy mit akarok. Az életemet minden tekintetben megkövesedett szabályok és hagyományok irányítják." 

"Apura nézek, de ő a borospoharába mered. Az utolsó dolog, amit Cassio Morettiről mondott, az volt, hogy Luca azért csinált belőle kisfőnököt, mert ők ketten egyformák – mindketten könyörtelen, született zsarnokok és akkorák, mint egy-egy bika.

És most egy ilyen férfihoz ad engem.

– Mikor? – kérdezem. Anyu izgatottságából ítélve már a részleteket is biztos eldöntötték.

– Egy nappal a születésnapod után – feleli anyu.

– Csodálkozom, hogy megvárjátok, amíg nagykorú leszek. Nem mintha egyébként általában törvénytisztelő társaság lennénk."

"Tegnap reggel még önmagam voltam, egy tizennyolc éves lány, aki szereti a művészetet és a pilatest. Most feleség vagyok, nevelőanya, társasági hölgy egy kisfőnök oldalán. A sok új szerep mellett vajon marad még hely önmagam számára?"

Giulia fiatal, aki szeretett volna nyitni a világ felé, főiskolára menni és a festészetnek élni. De a maffiaélet őt is megbéklyózta, kötelezettségeinek pedig muszáj eleget tennie. Retteg Cassiótól, ami érthető, de bimbózó nőiességét nem hagyja hidegen a csupa izom és éles metszésű arccal rendelkező férfi, aki vonzó a számára, emellett a lány ha úgy adódik szemtelen és bátor, ezek a dolgok pedig jól jönnek számára a kéretlen házasságában. Érdekessé teszi őt, az olvasó pedig bátran drukkolhat ennek az elnyomott, de élettel teli lánynak. 

"- Az az izé odakinn marad! - a tekintete szigorú, de én állom. - Parancsot adtam neked. 

Parancsot? 

- Úgy tűnik, ugyanolyan rosszul vagyok idomítva, mint a kutyád." 

"Ledermedek a szemtelenségétől. A legtöbb ember anélkül is tisztel, hogy bármit tennék érte, de Giulia a lehető legdühítőbb módokon száll szembe velem."

Giulia fiatal kora ellenére határozott és talpraesett személyiség. Hamar elnyerte a szimpátiámat ez a tökös lány, aki minden aggálya ellenére sem hátrál meg. Igazán bátor teremtés, sok mindennel meg kellet küzdenie hogy elfogadják, de felvette a kesztyűt, makacs volt és emiatt nagyon szerettem. 

"Most, hogy házasok vagyunk, azt akarom, hogy Cassio vonzódjon hozzám."

"A whisky íze kavarog a számban, elkábít - de nem annyira, mint a csók. Istenem, a csókja lángra lobbant."

A regény a drámai pillanatokat, a vakmerőséget, a dacot és a szenvedélyt fonta össze egy remek történetté. Az írónő minden szálhoz remek érzékkel nyúlt hozzá, örülök, hogy ez az első könyvem tőle. Kiforrott a stílusa, élvezet volt olvasni, ahol kellett fájtak a leírtak, máskor pedig lángra lobbantottak. 

"Fizikailag olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak két ember lehet, de érzelmileg világok választanak el bennünket egymástól."

"– Az őrületbe kerget a szemtelenséged.

– Szerintem tetszik neked a szemtelenségem." 

Meglepően sok szexjelenet volt ebben a regényben, persze nem panaszkodom, az érzékisg sosem volt terhemre ha az nem öncélú és csak lapkitöltés miatt íródott. De itt szerintem helye volt mindennek, Cassio és Giulia igyekezett mindent kihozni a kapcsolatukból, először testileg, majd lelkileg. Jó volt végigkisérni a közös pillanataikat, ahogy lassan, de biztosan összecsiszolódtak. A franc foglalkozott a köztük lévő korkülönbséggel, meg amúgy is Giulia a hirtelen nyakába szakadó feladatokhoz pikk-pakk felnőtt, addig Cassio ha lassabban is, de megtanulta, hogy ne csak arra koncentráljon hogy a halál mezsgyéjén táncikáljon, hanem merjen élni, tegye félre a gondokat, a szívében lévő háborgó tengert a családját nézve csendesítse le, és mint egy napraforgó fordítsa az arcát az éltető napsugár felé. 

"Több is van az életben a munkánál."

"A maffia világában nőttem fel. A halál és a veszély állandó társaim voltak, de az apám soha nem jött haza sebesülten. Tudta, hogyan tartsa távol magát a bajtól, és hagyja, hogy mások kockáztassák érte az életüket. Csodáltam Cassiót a bátorságáért. Ugyanakkor azt kívántam, bárcsak olyan gyáva lenne, mint apu, hogy biztonságban legyen. A gyerekeiért… és értem."

A történetnek a főszereplőkön túl volt még néhány nagyon fontos momentuma: a gyerekek, a velük való kommunikáció, a szülői nehézségek, amit az írónő szintén nagyon jól bemutatott és vezetett. Többször meg kellett dörzsölnöm a szívem, annyira fájt a kicsik miatt, de Reilly Gaiaval, a halott feleséggel kapcsolatban sem feledkezett el mindent felgöngyölíteni. Még nem döntöttem el, hogy is érzek a nővel kapcsolatban, azt hiszem harag helyett inkább szánalmat. Az biztos, hogy Gaia borzasztó helyzetben volt, döbbenetes volt az egész élete. 

"Gaiát nem fájt elveszíteni. Egyrészt, mert elárult engem, és mert soha nem szerettem őt. Giuliát elveszíteni – azon nem fogok túllépni. Nem vagyunk régóta együtt, de a házasságunk hetei alatt jobban beragyogta a napjaimat, mint ahogy el tudtam volna képzelni." 

"El sem tudom hinni, hogy amikor először találkoztunk, arra összpontosítottam, amit rossznak láttam Giuliában – például a frufruját, a vicces ruháit, a korát – ahelyett, hogy arra figyeltem volna, ami jó volt. És abból olyan sok van, hogy még az apró bosszúságokat is a háttérbe szorítja. Giulia tökéletes a gyerekeim számára és nekem is. Talán a kora miatt volt még mindig fiatalosan optimista, naivan vakmerő és merészen bohém.

Nem olyan, amilyennek egy feleséget képzeltem, de a pokolba, pontosan az, akire szükségem van."

Összesítés: ez a maffiarománc döbbenetes, ugyanakkor káprázatos volt. És annyira érzelemgazdag! Ahogy a szereplők egyre inkább megnyiltak egymás felé, egyre többször vettem magamon észre, hogy mosolygok. A családias részeken meg pláne. 

Itt a cím nem csak a testi vágyra utal. Hanem az áhitatra egy működő kapcsolatért, a bizalomért, a törődésért, a megértésért, a szeretetért. Nagyon komplex az érzelmi vonal, és rettentő jól van megírva. Megragadta a figyelmemet és beszippantott, sokszor farkasszemet néztem a sorokkal mert képtelen voltam elhinni amit olvasok, vagy mert nem mertem levenni az érzelmes jelenetekről a pillantásomat.

Annyira részletes ez a könyv. Olyan érzés volt, mintha egy trilógiát olvastam volna. De egy cseppet sem volt a terhemre, sőt! Kérek még ebből a világból, kérek még több Cora Reilly könyvet! 

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! 

"Nem lesz időd kutyát sétáltatni. A gyerekeim gondját kell viselned. 

Az ő gyerekei. Úgy hangzik, mintha a dadusa lennék - azzal a bónusszal, hogy lefekszem vele." 

" – Ne nézz rám úgy, mintha elárultalak volna! Cassio feleségének lenni nem olyan rossz, mint gondolod.

– Született zsarnok. Így emlegetted őt. Emlékszel?"

"Apu aggodalmas tekintettel néz Cassióra, aztán rám. Talán végre rájött, hogy egy farkasnak vetett oda engem."

"Azt reméltem, a házasság megnyitja az ajtót a szeretet előtt, ami túlmutat a szexen. Azt szerettem volna, ha átölelnek, hozzám bújnak. Talán butaság volt azt hinnem, hogy Cassio olyan valaki, aki hajlamos erre."

"Cassio nem akarja kiereszteni az ellenőrzést a kezéből, de én azt akarom, hogy megtegye, látni akarom, ahogy lemond róla és átadja nekem, legalább egy pillanatra."

"A házasságban nincs helye kegyetlenségnek. Ezt mondta az apám, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok bűnös. Ám a kegyetlenség több alakban és formában jelentkezhet. Giulia nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna a gyanakvásomat, a ridegségemet, ám én mégis büntetem őt valaki másnak a bűnéért."

"Végül is ez mindenekelőtt érdekházasság. Nem akarom szeretni őt, mielőtt ő szeretne engem. 

Milyen buta gondolat! Mintha az ember képes lenne elhalasztani a szerelmet, amíg kényelmes lesz."

"– A sötétség az, ahol a leginkább kényelmesen érezzük magunkat"

"Az élet sokkal kellemesebb, ha az ember a pozitív dolgokra koncentrál, nem a negatívokra."

"Az életemet sok tekintetben a brutalitás sötétsége borítja, de az otthonom a menedékemmé vált."

"– Káoszt hoztál az életembe.

– De te szereted ezt a káoszt."

"A boldogság választás kérdése."