Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

      Ali Hazelwood A szerelem képletével magasra tette a lécet. A tudományos világban elhelyezett romantikus története - ami a női főszereplőt nézve egy remek fejlődésregény is volt egyben - hamar a kedvencemmé vált, ezért érthető, ha én is kíváncsi lettem az írónő következő kötetére, az Eszméletlen szerelemre.

A pink színben pompázó kötet alapja megegyezik A szerelem képletével, itt is a tudományra és a lamúrra építette a cselekményt az írónő, és egy olyan főhőspárosra, akik a történet során kénytelenek együtt dolgozni.

Olvastam a kötetről jót és kevésbé pozitívat is, de igyekeztem legyűrni magamban az ellenérzéseimet, és nekikezdtem az olvasásnak.

Kiadó: Maxim 

Kiadói sorozat: Dream válogatás 

Műfaj: New Adult (NA), romantikus, erotikus 

Oldalszám: 400

Eredeti cím: Love on the Brain

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Steir Ágnes

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2022)

ISBN: 9789634996293

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

"Napokig eksztázisban vagyok. Madarat lehetne velem fogatni.

Eksztázisban lehetne velem madarat fogatni.

Aztán hétfőn délután 16:33-kor pittyeg az e-mailem, a NASA üzent.

Elolvasom az illető nevét, aki velem együtt fogja irányítani a BLINK-et, és hirtelen eltűnik az eddig érzett eksztázis."

"Levi Ward, Őwardsága, dr. Wardbarom utált engem.

Engem.

Konkrétan engem.

Igen, szűkszavú, komor, mélabús pasi volt, és akkora, akár egy hegy.

Zárkózott és introvertált. Visszafogott és távolságtartó. Nem követelhettem meg tőle, hogy kedveljen, és nem is volt szándékomban ezt tenni. De akkor is, ha mindenki mással képes volt civilizáltan, udvariasan, sőt barátságosan viselkedni, akkor velem szemben is erőt vehetett volna magán. De nem: Levi Ward egyértelműen utált engem, és ilyen gyűlölettel szemben…

Nos, egyszerűen nem volt más választásom, mint ugyanúgy utálni őt."

     Kicsit tartottam attól, hogy A szerelem képlete copy-paste-et kapok majd, és bár a vilag ugyanaz, tudománnyal meg minden, és Levi is nagyon hajaz Adam Carlsenre, én ennyinél meg is húznám a határt, mert Bee nem Olive. Bee egy tökös csaj aki tudja mit akar, céltudatos, nem remeg a térde ha kihívásokról van szó, bármennyire is nyög a karrierjével járó terhektől. Van bátorsága, és ez az extrém külsejéből is könnyen kikövetkeztethető. De az "ősellenségével", Levi Ward(barommal) való közös munkához meg kell erőltetnie magát. 

"Az egyetlen ok, amiért anélkül viseltem el a sikerét, hogy a kardomba dőltem volna, az volt, hogy a kutatása eltávolodott az agyi képalkotástól. Így nem igazán voltunk vetélytársak, nekem pedig sikerült… nem is gondolni rá. Ez egy csodálatos képesség, ami remekül működött… a mai napig.

"Komolyan, picsába a mai nappal!"

"– Még mindig piszkosul élvezem ezt, de erőlködni fogok, hogy testvéri legyek, és együttérző. Mennyire aggódsz azon, hogy vele dolgozol egy egytől a zacskóba zihálásig terjedő skálán?"

Nem csak Bee miatt szimpatizáltam a kötettel, hanem a humora miatt is. Rém szórakoztató! Amihez csatlakozott Bee ikertestvére, a folyton utazgató Reike, a gót asszisztens Rosió, de Levi macskája, Schrödinger is egy mémkupac a nevével és a keléseivel (bocs cicus!). Ja, és ott volt még Félicette is, a huncut macsek, aki a sztori egyik legnagyobb hőse lett. Ilyen brigáddal garantált volt a szórakozás - kéz a kézben a remek fordítással -, úgyhogy volt itt minden amitől olajozottan működött a regény, a végén meg egy kis plusz akció is.

"Úgy vigyorgok, mint egy idióta. Akkor is mosolygok, amikor lefényképeznek minket a NASA-kártyához, később pedig találkozunk Guyjal egy hivatalos körbevezetésre. Ez a mosoly tele van pozitív energiával és reménnyel. Ez a mosoly azt üzeni: „Szuper leszek ebben a projektben!”, és „Figyeld, hogyan stimulálom az elméd!”, meg „Az idegtudomány a ribancom lesz!”."

"A francba!

Az arcom lángol. Naná. Hát persze, hogy rajtakapott, amint a neuroanatómiai tudását szapulom a csapata előtt, mint egy orbitális seggfej. Végtére is ez az életem: a kínos helyzetek lángoló, rosszul időzített gömbje."

" Továbbra sem kedveljük egymást, bánjuk a napot, amikor megismerkedtünk, dögvészt kívánnánk a másik házára stb. stb. De úgy tűnik, múlt héten a vegán tacók felett bizonytalan, kezdetleges szövetséget kötöttünk. Segítek neki tenni a dolgát, és ő is segít nekem.

Már majdnem olyan, mintha tényleg együttműködnénk. Őrület, mi?"

Olvasás közben rájöttem, tetszik nekem a tudományos világ... Persze mikromnyit sem konyítok hozzá, csak jó volt olvasni a sok tudományos blablát, végigkövetni Bee vagy Rosió okoskodásait, annyira fesztelenül ömlött belőlük. Olyan jó, hogy az írónő közelebb hozza az olvasóhoz ezt a világot és megmutatja, kutatónak lenni szexi, bármennyire is fáradtsagos, és nem csak fehér köpenyből áll, mert alatta színes egyéniségek lapulnak, akikről öröm olvasni. 

Jólesett ezt a könyvet kézbe venni, az egyik legszórakoztatóbb az idei olvasmányaim közül. Viszont voltak pillanatok, mikor a szereplők leterhelték az idegrendszerem amikor elbeszéltek egymás mellett, de egy idő után Bee "Levi utál engem" c. belső monológja is próbára tette a türelmemet.

"Most vagyok leginkább önmagam, és egyszerre egyáltalán nem vagyok az.

Szorosabban fogom Levi nyakát, és amikor lelassít, megkérdezem:

– Megcsókolsz?

Fogalmam sincs, hogy ez honnan jött. De nem sajnálom, hogy kimondtam."

A szerelmi-szál lassú volt, mint a csiga, de nem zavart, mert a fordítás maximálisan elszórakoztatott. A szójátékokkal és a humoros pillanatokkal tök jól elvoltam, de persze azért izgatott, bogy mikor fognak főszereplőink egymás szájába botlani. Amikor viszont megtörtént, több párhuzamot is észrevettem A szerelem képletével kapcsolatban:

- Levi ugyanazt kérdezi reménykedve mint Adam, és Bee ugyanúgy bólintással felel, mint Olive

- A lányok pókhálósak ott lent, a maguknak való fiúk meg az évek alatt többet emelgették a súlyzót mint a szoknyákat, ezért attól tartanak, hogy két percen belül úgy járnak, mint a puska

- A srácok titkon sakál szerelmesek, a lányok meg azt hiszik csak szórakozás az egész, nem mernek reménykedni, inkább csak lubickolnak a figyelemben ameddig megtehetik

És itt jön nálam a face palm. De! Amiben az Eszméletlen szerelem sokkal erősebb, az az erotika, amin nagyon meglepődtem. Főszereplőink szorgos nyuszik módjára élvezték az együtt töltött estéket, néha elejétől a végéig nézhettem a showt, máskor meg egy kiragadott pillanatot osztott meg az írónő. Hogy belejött a fülledt jelenetek írásaba. Jól is csinálja. *kajánul mosolyog

Viszont mindez mellett az írónő az egyenjoguságért is kiállt, ezzel az adalékkal pedig továbbra is jól bánik. Megfelelő hangsúlyt kapott, fontossá tette, a romantikus-szál mellett bőven megkapta a figyelmet. 

"– Nem fogom beperelni a NASA-t.

– Mi van, ha úgy döntenek, hogy a következő Mars-járót A Marie Curie-nek nevezik el, de elírják úgy, hogy A Mariah Carey.

Ezt mérlegelem.

– Abban az esetben lehet, hogy perelek."

Öszesítés: Ali Hazelwood újra megcsinálta, A szerelem képlete után megint meg tudott lepni, és az Eszméletlen szerelemmel ismét kedvenc könyvet dobott a képzeletbeli aranyérmes kosaramba. Sokszor úgy éreztem, Bee és Levi története übereli Olive és Adam sztoriját, de egy idő után abbahagytam a mérlegelést és kiegyeztem abban, hogy más dolgokért, de mindkettőt egyformán szerettem. Ezek után pedig az írónő neve melletti molyos csillagra is rákattintottam, mert aki ilyen érzelmes és szórakoztató történeteket tud írni amiket szimpatikus szereplőkkel és izgalmas világgal tud megspékelni, annak helye van a nagy kedvenceim közt. Kiradírozhatatlanul!

Ha szeretitek a romkomokat de még nem olvastatok az írónőtől, akkor tessék ezen változtatni, nem hiába lengi körül a hype. :) Viszont ha A szerelem képletétől nem ájultatok el, de szeretitek a vicces hangvételű történeteket, akkor az Eszméletlen szerelemmel mindenképp tegyetek egy próbát. Számomra több mint jó volt ez a könyv, 

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

• Még több képért kattintsatok IDE! 

"... rossz ötlet abban bízni, hogy az emberek veled maradnak. Így vagy úgy, de végül mind elmennek."

"Próbálom nem túl komolyan venni magam, és valahol szuper volt mémmé válni, de olyan vad pletykák keltek szárnyra, hogy kezdtem eltűnődni, talán tényleg visszataszító vagyok."

"Soha nem nehezteltem rá, amiért nem engedte, hogy erőszakkal rávegyék, hogy úgy tegyen, mintha vonzónak találna. Vagy… hát… nem visszataszítónak. Hiszen mindig is nagyon férfias férfinak tűnt. Másnak, mint a fiúk, akik körülvettek. Komolynak, fegyelmezettnek, kicsit elmélázónak. Szenvedélyesnek és tehetségesnek. Alfának, bármit is jelentsen ez. Egy orrpiercinges, kékombre hajú lány nem passzolt a csinos nőkről alkotott elképzeléseihez, és ez rendben is van."

"... fenntartom magamnak a jogot, hogy megvessem azért, mert világossá tette, hogy középszerű kutatónak tart. A többi fölött könnyen szemet hunytam volna, de hogy nem tiszteli a munkámat… ezért örökké élezni fogom a fejszémet.

Hogy aztán ágyékon találjam vele."

"Az állandóság és a szerelem nem passzolnak, úgyhogy most a karrieremre koncentrálok."

"... befogom a szám. Engem tényleg nem lenne szabad nyilvános helyre engedni kávé előtt.."

"Mi ez a hely, Twin Peaks? Miért van mindenki tele titkokkal?"

"A barátságos és meglepően jól felszerelt konyhának olyan illata van, mint életem legfinomabb ételének, amit még sose ettem. Levi a tűzhelynél ügyködik nekem háttal, és eléggé biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a póló van rajta, mint rajtam, csak más színben. Csakhogy rá tökéletesen illik. Rajtam úgy áll, mint egy cirkuszi sátor.

– A kaja… – kezdi, aztán elakad, amikor megfordul, és meglát.

Megragadok két maroknyit a pólómból, és úgy teszek, mint aki pukedlizik.

– Köszönöm ezt a ruhát, jó uram!"

" - Látod ezt a vézna, satnya, izomtalan testet? Arra teremtették, hogy parazitikus szimbiózisban éljen egy kanapéval. Sok millió ohmnyi erővel áll ellen az edzésnek. "

"Nem hiszem el, hogy vannak emberek, akiknek sikerül dögösen kinézni futás közben. Csesszék meg!"

"... úristen, a fantasztikus zenei ízlése olyan, mint egy késdöfés a petefészkembe... "

"– Az nem vegán – mondja, és van valami a hangjában, engem pedig lenyűgöznek az árnyékok, amiket a tévé fényei vetnek az arcára. Az elegáns orra, az ajka váratlan teltsége, a fekete haja, ami kékes árnyalatú a sötétben."

"Levira pillantok. Az arca teljesen üres. Biztos vagyok benne, hogy magában úgy fetreng a röhögéstől, mint malac a sárban. Teljesen biztos."

"Körülnéz, a kezével végigszánt a haján. Arra gondol, ami huszonnégy órával ezelőtt történt itt? Nos, inkább huszonnyolc és fél az, de melyik eszelős számolja?"