 |
| Forrás |
Maddison Michaels A gyalázatos herceggel nem is, de Az érzéketlen gróf című kötettel felsettenkedett a kedvenc írói listám lépcsőjére. De mielőtt el tudott volna foglalni egy becses helyet, megálljt parancsoltam neki, mert megérkezett hozzám a Szentek és Szélhámosok trilógia zárórésze, a mindent eldöntő, A megsebzett úrnő.
Sorozat: Szentek és Szélhámosok #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 480
Eredeti cím: The Sinful Scout
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2020)
Fordító: Farkas Melinda
ISBN: 9789635705283
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kaphat második esélyt a szív?
Constance Campbell, Kilmaine hercegnéje valamikor hitt abban, hogy csak egy hercegre van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen – ám rá kell jönnie, hogy a férje igazi szörnyeteg. Az összetört és vigasztalhatatlan nő álarc mögé rejti nyomorúságát… még gyerekkori barátja, Alec előtt is szerepet játszik.
Dr. Alec McGuiness újra Skóciában találja magát, ahol azt a nőt kell megvizsgálnia, akinek egykor szívét ígérte. Miután Connie sok-sok évvel ezelőtt visszautasította, jól tudja, szerény orvosi keresetéből nem tud megfelelő életet biztosítani a nő számára. De amikor Kilmaine hercegét hidegvérrel meggyilkolják, és a hercegnét gyanúsítják, Alec rádöbben, hogy mindenáron meg kell védenie egykori szerelmét azoktól, akik rá akarják kenni a gyilkosságot.
Szökés közben Connie átéli azt a szabadságot, amiről korábban csak álmodott, majd váratlanul vonzódni kezd a férfihoz, aki oltalma alá vette. De ha sikerül is kivívniuk a szabadságát és tisztázni a nevét, vajon Constance képes lesz újra kitárni a lelkét valakinek?
Maddison Michaels, a Ruby Awards díjas szerző két érzelmileg sebzett ember szívbe markoló szerelmi történetét meséli el ebben a regényében, ahol a tőle már megszokott ármányban és fordulatokban sem lesz hiány.
"Néha szeretett volna elszökni. Elfutni messze, nagyon messze."
Az első rész merész, a második kötet szórakoztató, a harmadik pedig az ajánlások alapján érzelmes, ez a változatosság pedig előcsalogatta a meleg miatt elpunnyadt kedvemet, így magamban drukkolva, hogy ez a kötet is jó legyen, fellapoztam Connie és Alec viharos kapcsolatáról szóló történetét.
Tudtam, hogy a történet egy bántalmazó kapcsolatból kimenekült nőről szól, de az, hogy az első fejezet bedob a mély vízbe és rögtön betekintést engedett ebbe a hányinger házasságba, az kicsit meglepett. Felfordult a gyomrom, ahogy a hősnő visszaemlékezései, gondolatai nyomán vizualizáltam az eseményeket, miközben a szemem elé került Constance bánatos tekintete.
"Connie nem félt a haláltól. Néha még kívánta is, főként akkor, amikor Duncan felkapta a megtört, összezúzott testét, és az ágyba cipelte."
Közben a történet megismertette velem férfi főszereplőnket, Connie gyermekkori barátját, az orvos Alec McGuiness-t, aki egy kérés miatt ment a nő és férje báljára, de amikor megpillantotta a hercegnét, szívében felsejlett a régi izgalom és kíváncsiság a nő iránt. De aztán egy elcsípett, félelemmel átitatott pillantás nyugtalanná tette, és felébresztette a benne rejlő védelmezőt.
"Ott volt ő. Egy kékbe burkolt látomás, aki királynőként néz le rájuk, alattvalókra.""Vett egy mély levegőt, és megfordult. Alec mélyreható tekintetével találkozott. El is felejtette már, milyen jóképű... Robusztus, atletikus test, és egy tudós elme fura keveréke, határozottság és gyengéd erő, ami csak úgy húzta magához Connie-t."
Aztán csakhamar megtörtént a tragdiába csomagolt feloldozás, amit a fülszöveg is említ, úgyhogy nem spoiler: Constance férje életét veszti, amiért a nőt hibáztatják. Ettől kezdve pedig a cselekmény felpörgött: jött a szökés, a menekülés, majd a terv, hogy Connie neve Alec segítségével tisztázódjon, és ne kerüljön se elmegyógyintézetbe, sem pedig bitóra. Útközben viszont nem csak a tisztázás tervei merültek fel, hanem a közelmúlt borzalmai is, a nő bántalmazó kapcsolatának részletei, amitől hol ökölbe szorult a kezem, máskor pedig kövek süllyedtek a gyomromba. Mi nők nem azért születtünk, hogy alárendelt kapcarongyok legyünk akiket nyugodtan lehet bántalmazni, hanem azért, hogy gondoskodást és szeretetet adjunk ebben a francos világban, ezt pedig jó lenne, ha megbecsülnék bennünk. Igaz a történetben a nő anyjára abszolút nem illik semmilyen pozitív anyáskodó jelző, de helyette ott volt Alec, a megbízható, jóságos védelmező, akinek nem csak a lelke szép, de a külseje is, tetőtől-talpig. Hősnőnk pedig nem vak, bár érthetően fél, de hites urának az évek alatt sem sikerült teljesen megtörnie. És amikor főhőseink szökés közben tisztázták a múltat és az akkor fellobbanó érzéseiket, végre kicsit felfelfelé kunkorodott a szám széle a bizonyosság miatt, hogy itt Ámor csakhamar lövöldözni fog a nyilacskáival.
"Hogyan lehet egy férfi egyszerre ennyire édesen bűnös és szent?""Fel fogja idézni a valaha volt magabiztosságát, és újra felvértezi magát vele.""- Ne hagyja, hogy annak a semmirekellőnek ekkora hatalma legyen ön felett, Connie. Ő volt a haszontalan. A gyáva. Nem ön.""... kezdte felfogni, hogy az élet hihetetlenül rövid, és talán eljött az ideje, hogy megragadja a lehetőségeket, mielőtt túl késő lenne."
Őszintén, nem bántam mikor már kétszáz oldal környékén Connie elkezdett merész lenni és nyitni Alec felé, mert hát a kémia az működött, igaz csak lassan, finoman. Ideje volt kezdeni ezzel a szállal is valamit, mert hiába fektettem sok reményt a menekülős részbe, az unalmas volt. Akadtak gazfickók akik el akarták csípni az özvegyet, de Alec ökle mindig erősebb volt mint a nyámnyiláké. Sosem sikerült túlaggódnom magam a főhősökért, hiányzott az izgalom, amit még a titokzatos valaki, aki a háttérben gonoszkodott sem tudta bennem felszítani. Ezért kapaszkodtam a romantikus vonalba, de Alec érthető módon tartózkodott, viszont Connie-t megszállta egy kis ledérség.
Viszont a romantikus szálat az írónő sokszor megakasztotta, amit értek én, hisz egy korábban bántalmazott nő még az akarata ellenére sem lesz képes egyik pillanatról a másikra valaki érintésére bízni magát, ott azért megfagy. Ezért jött még egy "üldözői" nézőpont, ami megtévesztő volt, mert nem tudtam eldönteni most egy rosszfiút látok, vagy egy gyarló ártatlant, de igazából ez nem is nagyon izgatott addig, amíg meg nem lett szellőztetve, hogy annak a valakinek sokkal több van a számláján, mint képzeltem.
"Itt volt az ideje a vakmerőségnek, hogy végre kezébe vegye az élete irányítását ahelyett, hogy átengedje azt a körülményeknek."
Aztán végre, háromszáz oldal környékén boldogan összecsaptam a tenyerem mert megtörtént a csoda, hőseink végre menekültek, a sztori pedig bevetette az adrenalint. De sokáig váratott ezzel, édes Jézus. Huh... de gond egy szál se, legalább elkezdett érdekelni a történet, és nem csábított álomra az unalom.
"Sosem tudtam megérteni, miért gondolják a férfiak, hogy elfogadható, ha megütik a feleségüket. Azok, akik erre vetemednek, gyáva férgek. Nem többek, nem kevesebbek."
Ámde a regény úgy gondolta megdolgoztatja a türelmem, és még egy nyomozós nézőponttal is meglepett, ami nekem nem hiányzott, untam, felmérgelt. Majd jöttek a főszereplők az egymás iránt való elismeréssel, odaadással, és az érzelmi rész olyan kedvesre és meghatóra sikerült, hogy sokszor elfeledtette velem a regény nem tetsző részleteit.
"- Szeretlek, Constance. Jobban, mint hittem, hogy lehetséges. Egy olyan részemet töltöd be, amiről nem is tudtam, hogy üres. "
Összesítés: érzelmes, tragikus történet, amitől minden nő vérszemet kap, legalábbis a regény egyik kulcsalapjától, s amit az írónő kegyetlen ráérzéssel tudott elém tárni, úgy, hogy magam előtt láttam a főhősnő sanyarú sorsát. De szerencsére nem csak ebben jeleskedett, hanem főhősével, a sebzet szívű doktorral is, akibe rögtön beleestem.
Az írónő remek főszereplőket alkotott, akiknek múltja és jelene, no meg jövője is bőven izgatott, viszont a cselekményvezetés most nem nekem íródott. Eleinte rendben volt, bosszankodtam rajta de megérintett, elborzasztott, viszont miután hőseink menekülni kényszerűltek, attól kezdve a cselekmény döcögött, nem foglalt le, kicsit egysíkú volt, amit igyekezett érdekesebbé tenni a többféle nézőponttal. Viszont nekem az inkább visszahúzó volt, bevallom, idegesítő is. Úgyhogy a szerelmi szálban volt minden reményem, ami nehezen alakult, de annál szebb és meghittebb jelenetekkel ajándékozott meg, így kifújva egy nagy levegőt azt mondhatom, ahogy a korábbi Michaels regényeket, úgy ezt is
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!
"A fennhéjázó tékozlás és mérhetetlenül unalmas hölgyek és urak idegenek és idegesítőek voltak a számára. Nem volt túl sok türelme ehhez.""Akárhányszor eszébe jutott az évek során, mindig úgy képzelte, hogy hercegnéként elemében van, és fényűző életet él. Egyszer sem gondolt arra, hogy az élete maga a pokol.""Egyes sebek túl mélyek, és nem nyernek megbocsátást.""A csillagok alatt az éjszaka a szabadság és a vakmerőség ígéretét hordozta magában.""A tánc szabadság, és olyan elevenség, ami megrészegítette.""Szeretni valakit, aki nem viszonozza, felér egy kínzással.""... fontos a szeretet és a megbocsátás. Az élet túlságosan rövid minden máshoz.""A szívfájdalom jobb, mintha meg sem tudja, hogyan érez az, akit szeret.""... mindazok után, amin keresztülmentem, szeretném, ha számítanék, ha hasznos lennék végre. Arra használni az átélt fájdalmat és szenvedést, hogy másokon segítsek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése