Sarah MacLean Love by Numbers sorozata után, még nem volt kedvem abbahagyni a történelmi romantikus olvasást, ezért körülnéztem a műfaj nagy nevei közt, és végü
l Elizabeth Hoyt mellett döntöttem, történetei közül pedig a terjedelmes
Maiden Lane sorozatra esett a választásom.
Mindig is fúrta az oldalam a kíváncsiság a sorozattal kapcsolatban, mert elég jó százalékokat kapott, valamint több figyeltem is dicsérte, csak azok a nem túl szép borítók mindig visszatartottak - kivétel a nyolcadik, az nagyon szép. Jaj, tudom, ronda dolog a külső alapján ítélni. Szerencsére végül belekezdtem... ide nekem egy bunkósbotot, hadd kólintsam magam fejbe, hogy egy ilyen fantasztikus sorozatot ennyi éven át kerültem! Jól gondoljátok, beszippantott, de még hogy! Öröm az ürömben, hogy egy-két rész helyett kilencet olvashattam egymás után. Habár, olvastam volna még plusz tízet is, azt sem untam volna.
Elizabeth Hoyt azonnal belopta magát a szívembe. Még a
Bűnös szándék felénél sem jártam, máris új kedvenc írómmá avattam, és a sorozatra is hamar rányomtam Molyon a kedvenc csillagot. Egyszerűen lélegzetelállító amit csinál. Egy-egy könyve alig lépi át a 300 oldalt, mégis annyira részletgazdagon ír, hogy fel sem tűnik, akár nyúlfarknyi is lehetne a története. Ez amiatt is van így, mert bár a sorozat részei mindig más párról szól, a könyvek épülnek egymásra, és van a történetek közt átfedés, és mindig van az előző részben egy mellékszál, amit a következőben az írónő kibont. De még hogy! Annyira olvasmányosan ír, és olyan lélegző, élő történeteket alkot, hogy csak pislogtam. A karakterei pedig nagyon, de nagyon jók, és plusz boldogság, hogy mindegyikük saját személyiséggel rendelkezik, egyik sem a másik hasonmása. És ami még nagyon szimpatikus, az az, hogy testvérekről ír. Egyik testvér megtalálja a szerelmet az egyik könyvben, a másik testvér a másodikban, a harmadikban meg az asszony vagy a férj testvérét találja el Ámor nyila. Egyetlen résznél volt olyan, hogy egy mellékszereplő kapott később főszerepet, majd a családtagjai is egy-egy könyv erejéig.
Hoyt nagyon összeszedetten gondolkodik és vezeti a cselekményt, a sorozat minden egyes darabja kincs. Persze nem emelem az egekig az összes részt, mert azért voltak apróságok amik itt-ott annyira nem jöttek át, de ha egészben nézem a sorozat eddig olvasott részeit, akkor nincs túl nagy okom panaszra. Sőt!
Volna még egy megjegyezni valóm, az pedig nem más, mint az erotika.
Hoyt sem állt meg a kézcsóknál, és látszik abszolút nem szégyellős, és nem csak a cselekményvezetéshez van fantáziája. Olyan ágyjeleneteket (már ha épp volt ágy a közelben) írt, hogy az na. Sokszor melegem lett az olvasottaktól. Nagyon jól és ízlésesen írt az alkalmakról. És szerencsére nem állt meg egynél, de nem esett át a ló túloldalára sem, a pikáns részek csupán megízesítették az amúgy is érdekfeszítő történetet.
.jpg)
