Monos Anett friss hús a könyvpiacon, és mégsem. Korábban a C&H Projects csapatát erősítve nyert meg magának érzékletes, jól felépített novelláival, majd mindezt hónapokkal ezelőtt megkoronázta első nagyregényével, a Gyűlöllek szeretni sorozat első részével, a Szenvedélyes hadviseléssel. Amit most követett a második felvonás, azaz a Perzselő tűzszünet.
Sorozat: Gyűlöllek szeretni #2
Műfaj: New Adult (NA)
Oldalszám: 532
Kötés: puhatáblás, éldekorált
Megjelenés: 2025
Borító: Kocsondi Nelli
ISBN: 9786156781055
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
„Majdnem három éve nem láttam, de bűnre csábító tekintetével ugyanúgy a bőröm alá férkőzik."
„Majdnem három éve nem láttam, és most elérhetetlenebb, mint valaha.”
Bálint az egyéjszakás kalandok után komoly kapcsolatra vágyik, ezért aktívan randizik. Közben őrült nyaralásra készül, aminek csúcspontja egy kettős esküvő. Siófokon kell töltenie két hetet az anyjával, és annak vőlegényével, Krisztiánnal, plusz egy hangos baráti társasággal.
Egy nyaraló kicsi ennyi embernek, a falak pedig tovább szűkülnek, amikor megjön Adri New Yorkból, mint Krisztián esküvői tanúja, és ismét kénytelenek lesznek egy fedél alatt élni. Ráadásul Adri nem egyedül érkezik…
Adri karrierje szárnyal, viszont a párkapcsolata küzdelmes. Traumái a tengerentúlon sem eresztik, és azzal is harcolni kényszerül, akit a leginkább védene. Az esküvők miatt most mindketten visszatérnek Magyarországra, ahol egyre nehezebb megőrizni a kivívott nyugalmukat.
Bálint és Adri között szikra pattan, láng lobban, és félő, hogy a tűzvihar felperzseli a világukat.
Őszinte beszélgetések.
Sorsfordító döntések.
Szívfacsaró felismerések.
Mi történik, ha régi ellenségek gyűlnek össze egy közös nyaralásra? A tűzszünetben is robbanhat egy újabb apokalipszis.
Vigyázat, az értékelés spoilert tartalmaz!
"A szerelem a legerősebbé és a leggyengébbé teszi az embert."
Habár nem vagyok minden egyes borítórajzstílus híve, ez a csupakék fedőlap most úgy betalált nálam, mint Gombóc Artúrnál egy kosárnyi csokoládé. Imádom a kéket, minden mennyiségben és minden árnyalatát, viszont úgy éreztem a történet maga is kék árnyalatokat üt a lelkivilágomra. Ajaj, Anett története most is egy hullámvasútas periódusomban talált meg, ami egyrészt olyan volt mintha fejben néznék egy Éjjel-nappal Budapest szezont, másrészt önvizsgálatra intett, és előcsalogatta belőlem a hibernált EQ-mat.
Miért nem tudnak a pasik görcsöt kötni a fütyülőjükre, ha annyira szerelmesek? - ez volt az első gondolatom, mikor leesett, hogy Adrit és Bálintot miért nem csak egy óceán választ el, hanem a sértett büszkeség is. Keserű gombócként tuszkoltam le az ellenérzéseimet a torkomon a konfliktusos felocsudás után, aztán egyik fejezet jött a másik után, és rátapadtam a sorokra, miközben azon filozofáltam, mennyire jólesne egy szál cigi... már megint...
"– Nem kell magyarázkodnod az érzéseid miatt. Ne érezd szarul magad azért, mert szarul érzed magad."
Bálint, az izmos mackó, a jó barát, a figyelmes tréner, az egyéjszakás kalandokat preferáló, kócos hajú Adonisz, egészen megkedveltette magát az első rész végére, amit a második felvonásban egy huszárvágással szépen elintézett. Igaz Adrival való kapcsolata bonyolult volt és nem kellene annyit rugóznom az eleje miatt, úgyhogy lapozzunk.
Adri, az Amerikában sikerekre talált táncoslány is zsigerből ért ahhoz, hogy intézze el a szerelmi életét, ami miatt meg is lett a Perzselő tűzszünet alapja.
"[…] én is folyton a rossz életemmel magyaráztam a faszságaimat. De fel kell nőni, és belátni, hogy nem mentegethetjük magunkat egész életünkben."
Ahogy a fülszöveg is mondja, a "gerlepár" dupla esküvőre hivatalos, mi több, két hétig egy nyaralón osztozhatnak több más emberrel, köztük a lány gyerekkori jóbarátjával, aki a jelenlegi párja is egyben. (Itt megvan az a Csupasz Pisztoly rész, amikor több képkockán keresztül csapkodja magát homlokon a fél stáb? Csatlakoztam hozzájuk.) Kerekesi Csabi, alias utánfutó egy gyenge jellem, aki gyermekkori sebeit akár Tekilának is keresztelhetné - sót hint a sebre, csurgat rá egy adag citromot, hadd fájjon, majd jöhet a borzongató alkoholadag. És az a vicc, hogy az utolsó szót itt ne csak képletesen értsétek.
Borzasztó szenvedélybetegnek lenni. Önszeretet hiányban szenvedni, mert a múltban ragadt belső gyermek nem képes felfejlődni egy egészséges szintre. Csimpaszkodni, ragaszkodni olyanhoz, akit fuldoklóként magával ránthat a saját szörnyének gyomrába, hogy együtt vesszenek el: a gyenge és az önjelölt megmentő, aki a sok szép emlékre fogja, hogy muszáj segítenie, miközben lelkileg ő is lassan elsorvad. De lehet itt jó döntést hozni? Ami lelkifurdalás nélküli szabadságot hozhat? Nem. Az életben valaki mindig sérül, és az az igazság, elsősorban mindenkinek saját magát kell megmentenie. Kaphat segítséget, de ha kisujjat kap, ne akarjon minden áron egy egész kart kitépni a helyéből, mert szüksége van rá. Szüksége van arra a gazdájának is.
Nemrég megtanultam valamit: hogy mindenki a saját érzelmeiért felelős. Én a másik reakciójért nem, viszont a sajátomért igen. Úgy kell hát használnom az életben kapott lapjaimat, hogy az az én fejlődésemet szolgálja, de közben legyek empatikus. És olyan jó, hogy ezt már az eszemmel is tudom... csak a szívem feledkezik meg az új mintára törekvésről, és mérgez tovább a régi sémával. De ahogy egy jó koreót sok gyakorlással lehet egyre inkább tökéletesíteni, úgy lehet az érzelmeket is egészségesebb mederbe terelni. Odafigyeléssel, akarattal... gyakorlással. Remélem ez később egyes karaktereknek is menni fog, miután szembe mertek nézni a kusza érzéseikkel, hogy gyógyulhassanak.
"– Minden rendben lesz, ha hiszel magadban. Én hiszek benned!""Ugyanabba a gödörbe csúsztunk bele, mint amiben a végzős évünkben kapálóztunk. Csak ezúttal tisztában voltunk a másik érzéseivel."
Bálint és Adri legendás, múltbéli gyűlölettusája megint sok szerepet kapott, ami még pont a határon mozgott. Dícséretre méltó volt, hogy mindent átbeszéltek, és kapcsolatukból az összes tüskét kipiszkálták őszinteségükkel. Minden szavuk, reakciójuk példaértékű, jó érzéssel olvastam őket, mert elhozták nekik a felszabadulást. Amikor is átadhatták magukat a vágyaiknak, utat engedhettek az érzelmeiknek. Bár nekem már sok volt egy idő után a féktelen erotika, de hát ugye a hormonok... Viszont ne gondoljátok, hogy a széria ezzel a résszel egy utópisztikus duológiát akar csak adni. Jön itt még meglepetés! Pontosabban, már a Perzselő tűzszünet elsütött egy jó kis fordulatot, amit korábban sejtettem is, igaz a sztori megduplázta a tétet, amitől sikerült úgy meglepődnőm, mint az erdőben Bellának az Újhold végén.
"Szikra pattant bűnre csábító tekintetében, vibrált körülöttünk az éjszaka, ahogy bennem a sóvárgás.""Őrültségek és kockázat nélkül élni sem érdemes.""Nem menekülök tovább, mert minden utam hozzád vezet."
Összesítés: a Perzselő tűzszünet felejthetetlen kezdéssel rántott be Adri és Bálint történetének sűrűjébe, ami felemlegette és gyógyította a múltat, beizzította a jelent és megkavarta a jövőt.
Az írónő ezúttal sem hagyta nyugton a lelkivilágomat, karaktereivel és azok problémáival ismét betalált és hagyott szenvedősen érezni, valamint gondolkodni. Ennyit talán a jófajta krimiken szoktam agyalni, viszont Anett másfajta csontvázakat borított rám a szekrényből.
Kellett ez a gondolatinspiráló olvasmány, amiben szerettem elmerülni, mégha egyes karakterek toxikus viselkedése miatt kényelmetlenül is feszengtem a saját bőrömben. De kellenek az ilyen olvasmányok, amik felnyítják az ember szemét, hogy nem olyan jó buli együtt hálni a saját démonainkkal. Sokkal több értelme van a kapcsolatépítésnek, a megbocsátásnak, legfőképp önmagunk felé. És hagyni, hogy az élet elragadjon egy szenvedélyes táncra, hisz úgyis röpke idő van számunkra megírva ezen a világon. Csak hát a következmények, azok ütősek tudnak lenni - a főszereplők már csak tudják. Én pedig kíváncsian várom, hogyan veszik az akadályokat! Mert lesz ám bőven, aktuális társadalmi problémával, érzelmi kálváriával és remélhetőleg bőgősen szép, meghatározó pillanatokkal.
Ámen!
AJÁNLOM
Az olvasás lehetőségét köszönöm szépen Monos Anettnek és a Skarlát kiadónak!
Következzék egy kis zeneajálnó! Mikor meghallottam ezt a Berry dalt, tudtam, hogy ehhez a történethez passzolni fog.
"Néha vonulj el, szellőztesd ki a fejedet, hagyj magadnak teret. Mindenképpen az a cél, hogy megőrizd a lelki békédet a stresszes helyzetekben is.""A nyár a lehetőségek és a meggondolatlan döntések évszaka. Nekem való! Bár én az év bármely szakában képes vagyok szar döntéseket hozni. Bizonyított tény.""A törődésétől melegség áradt szét bennem, mint ahogy a napfény melegíti a vízparti köveket. Aztán le is hűtött az elmúlt napok emléke.""Én is próbáltam nyitni apám felé az évek alatt. Néha elmeséltem pár dolgot, küldtem képet a házunkról vagy az autónkról, de nem mentem túl mélyre a kitárulkozásban. Személyesen pedig egyenesen zavarba ejtő volt közeledni hozzá, kellemetlen viszketés legbelül, amit nem tudtam megvakarni."" – Úgy gondolom, hogy nagyon sokszor csak elszenvedője vagy az életed bizonyos részeinek. ""– Mindegyikőnkben lakik ördög, hibátlan ember nincs!""A gondok elszigetelik az embert.""Cirógatott a pillantása, én pedig macskaként dörgölőztem ehhez az érzéshez.""Az arcom jólesően sajgott a sok mosolygástól, nevetéstől.Ilyen érzés boldognak lenni.""Annyira különbözőek voltunk, mégis összeillőek. Ahogyan régen is.""Soha nem késő jó emlékeket gyűjteni. Mi csak most kezdtük el.""– Még mindig úgy dicsérsz, hogy félig szidsz.""[…] csak az számít, mennyit adunk a szeretteinknek, és mennyire vagyunk hajlandóak fejlődni miattuk. Soha nem késő változtatni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése