Nagy kedvencem Vavyan Fable, főleg a tőle származó Álomhajsza, amit néhány évvel ezelőtt olvastam, amikor még csak épphogy köszönőviszonyban voltam az intenzív olvasással. A könyv nagyon tetszett, remekbe szabott volt a történet, a szereplők, amit még inkább érdekesebbé tett az, hogy két párhuzamos világról olvashattam, ami közül az egyik egy fantasy történetet mutatott be, a másik pedig egy filmforgatást és a szereplőket. Velem együtt láttatok már sok filmet, és kulisszák mögötti videót is, na a könyv pont ilyen, és akkor ezt nagyon érdekesnek találtam... még most is, így amikor megtudtam, hogy az Álomhajszának van folytatása, azonnal beszereztem, de csak nemrég estem túl az olvasáson.
Melyik kép és melyik tükör? Melyik a hang, melyik a visszhang? Ismét film- és élet-forgatás zajlik; filmképek, életképek, vágyképek, rémképek és jelképek jobb- és baljós özöne káprázik át egymáson s ugyanígy a szerepeken-szereplőkön, írón és olvasón. Amint a tíz évvel korábban született Álomhajsza című ikertörténet (s immár azzal/azokkal is egymást trükkösen tükrözve); sodró-nyűgöző, vakító és látni tanító Tündértánc forgatagában, józan delíriumában, ihletett és ihlető bizonyosságai és bizonytalanságai közepette újólag és folytatólag a legbecsesebb és legkényesebb érték: a Szeretet számolhatatlan esélyét, lehetőségét és lehetetlenségét villantja és mérlegeli az Új Könyv is; úgymód, amint a kaleidoszkóp „anyagkészlete” mindig változatlan, ám soha egymás után kétszer azonos ábrát ki nem vet. Ami kétségtelen: érdekes is, érdemes is gyakorolni a Tündértánc-lépéseket!