Ali Hazelwood A szerelem képlete című sikerkönyve körüli hype engem is elért, főleg, miután a Facebook oldalamon egyre többen olvasták a "Milyen könyvvel töltöd a hétvégét?" poszt alatt, valamint a szívélyes ajánlások is sokat nyomtak a latba, így végül megvettem a könyvet.
 |
| Ali Hazelwood |
"Lehet, hogy dr. Carlsen az egyetem ifjú rockszárja volt, és a biológia csodagyereke, de egyben gonosz és hiperkritikus, és abból, ahogy beszélt, ahogy viselkedett, nyilvánvaló volt, hogy szerinte ő az egyetlen, aki tisztességes tudományos munkát végez a Stanford Biológia Tanszékén. Valószínűleg az egész világon. Hírhedten rosszkedvű, ellenszenves, ijesztő pöcs volt.És Olive az előbb megcsókolta."
Ilyen könyvárak mellett kétszer is meggondolom, hogy melyiket vegyem meg. Jobbára a megkezdett sorozatok folytatásaiba invesztálok, vagy az olyanokba, ahol a szerző neve számomra garancia, esetleg olyan regényeket még, amiket e-könyvben olvastam, de annyira elvarázsoltak, hogy muszáj volt beszereznem belőlük egy-egy fizikai példányt is. A túlhype-olt könyvekben nem bízok, mert többször is akadt olyan regény aminek bizalmat szavaztam, aztán csak kidobott pénz az ablakon szitu lett belőle, és próbáltam az amúgy drága könyvön potom pénzért túladni. Vagy elajándékoztam. Mindent összevetve bosszantó, amikor így jár az ember. De A szerelem képletére rábólintottam, főleg a sok személyes ajánlás miatt. Amúgy lehet, nem vettem volna meg önszántamból a kötetet. Viszont annyira felspannolt a hype, hogy még por sem érte, máris belevetettem magam az olvasásba. Eleinte nem rántott be igazán, de úgy éreztem jó lesz ez, csak időt kell hagynom magunknak. Aztán a szokásos áramszünet alatt, amikor kis családom már az igazak álmát aludta, nem fújtam el rögtön a gyertyát (gyerkőc rászokott, hogy beszűrődő közvilágítás híján gyertyafénynél alszik el), hanem leültem a közelébe és óvatosan fellapoztam a könyvet, ami észrevétlenül magába szippantott, csak arra ocsúdtam fel, hogy a fél gyertya leégett és baromira fázik a lábam. Ekkor jött a felismerés, hogy ez a könyv nagyon jó vétel volt.
"... itt vagyok melletted, mindig itt leszek, történjék bármi. Nem számít, mennyi romlott rákkoktélt hánysz ki sugárban, bízhatsz bennem.Egy csapat vagyunk mi ketten."
A történet azonnal belecsap a lecsóba, elcsattan egy suta csók, Olive pedig hazugságok hálójába fészkeli be magát, csak azért, hogy legjobb barátnőjének, Anh-nak ne legyen lelkifurdalása amiatt, hogy az ő volt randipartnere és a lány között dolgozik a kémia. Ám a csókolt fél, legnagyobb döbbenetére a tanszék legkellemetlenebb doktora, az ellenszenves és megközelíthetetlen Adam Carlsen az, aki még nagyobb meglepetést okoz azzal, hogy segít neki, és belemegy egy határidős kamukapcsolatba. Az álca jól működik, mindenki beveszi hogy ők egy pár, eközben a felek egyre inkább megismerik egymást, és csakhamar kiderül, hogy dr. Carlsen nem is olyan rossz, mint amilyennek első pillantásra tűnik.
Olive barátnője, Anh megéri a procedúrát, nagyon kellemes, jópofa karakter, igazi könyves öribari, akinek barátságaért megéri az áldozat.
"... kérlek, Anh, szabadítsd meg azt a szegény fút a szenvedéseitől. Megérdemli, és a legfontosabb, hogy te megérdemled. Lefogadom, hogy ma itt van a kampuszon. Kérd meg, hogy kísérjen el arra a horrorfilm-fesztiválra, hogy nekem ne kelljen, és a következő hat hónapban ne csak lámpával tudjak aludni."
"- Vedd úgy, hogy a jelenlétem egyenlő azzal, amikor egy apa a lánya barátja előtt tisztogatja a puskáját, mielőtt elindulnának a bálba."
De itt is megvan a kötelező meleg barát is, Malcolm személyében, aki szintén jófajta cimbora, megnevetteti az embert, ugyanakkor bizalmas barát, akire bármikor és bármiben lehet számítani. De a két lány közös jeleneteit is nagyon bírtam, a fesztelenségét, főleg, hogy a vége mindig tovább futott a dr. Carlsen-szálra, amit folyton mosolyogva olvastam.
"A doktori képzés és a randizás nehezen passzolt össze, és valószínűleg ezért történt, hogy dr. Adam Carlsen, MacArthur-ösztöndíjas és rendkívüli zseni ott állt harmincvalahány évesen, és Olive-tól kérdezte, hogy az emberek mit csinálnak egy randin.Ilyen a kutatói világ, hölgyeim és uraim."
Olive és Adam jeleneteit átitatta az aranyosság, bármilyen kellemetlen szituációba is keveredtek, azt kocsányon lógó, csillogó szemekkel vizslattam. Adam sem volt rossz, sőt, jó volt elcsípni egy-egy olyan pillanatát, amiben érezni lehetett, hogy bármennyire jó bioszzseni, ha szerelemről van szó, teljesen el van veszve, ugyanakkor szinte magam előtt láttam, ahogy apró mosollyal az arcán, lopva Olive-ra néz és elpirul. Nagy mamlasz, vajszívvel, amolyan ne ítélj a borító alapján típusú figura, aki így vagy úgy, mindig jókedvet varázsolt hősnőnk arcára.
"... megmutathatjuk a tanszékvezetőnek, milyen komoly és elkötelezett a kapcsolatunk. Olyan leszel, mint egy szárnyaszegett madár. Teljesen képtelen arra, hogy elrepülj.- Tökéletes! Hozok egy hamis házassági anyakönyvi kivonatot, és lazán leejtem a lábához."
Majd egy új érzést a szívébe.
" - Hogy történhetett ez? Én nem vagyok ilyen. Ez nem én vagyok. Hogy tudtam... és mindenki közül pont Adam Carlsenbe? Ki zúg bele Adam Carlsenbe?Malcolm felhorkant.- Mindenki, Ol. Magas, rosszkedvű, mogorva szépfiú zseniális IQ-val. Mindenki szereti a magas, rosszkedvű, mogorva szépfiúkat zseniális IQ-val.- Én nem!- Egyértelmű, hogy igen."
A sztorit E/3-ban meséli a szerző, ami eleinte fura volt, mert annyira megszoktam már, hogy E/1 nézőpontból olvasok. De hamar belerázódtam. Mégis, olyan volt, mintha a történet csak Olive-ra koncentrálna, az ő gondolatait, érzéseit közvetítené felém. A lány a kezdeti kontaktlencsés mizériájával megmosolyogtatott, hisz ezen a fronton egy cipőben járunk, mert én is addig hordom amíg bírja a szemem és nem szúr. Egyből rokonszenves lett, valahogy a bénázó főhősnőkkel rögtön azonosulni tudok. Nem is értem. :D De emellett a személyisége többi részével is a szívembe lopta magát: a "nem vagyok elég jó" hozzáállásával, a kutatói kitartásával, azzal ahogy a két érzés küzdött benne, emberibbé, közelibbé tette őt, hisz mi is ezzel állunk szemben nap mint nap, csak rajtunk múlik, hogy melyik sugallatra hallgatunk. Olive közelében olyan emberek voltak, akik a pozitív dolgokat igyekeztek benne erősíteni, de mit ér ez, ha valaki hatalmát fitogtatva tiporja sárba az ember ambícióját. A regény ebből is, abból is bőven osztogatott, ezért nem csak hype-vonat, de érzelmi hullámvasút is bőven játszott.
"Úgy tudta csókolni, félig óvatosan, félig gátlások nélkül, hogy Olive elgondolkodott, régen miért gondolta, hogy a csókolózás unalmas, felesleges tevékenység."
Összesítés: olvastam én már mindenféle történetet, de a tudomány világában játszó rom-kom ez idáig kimaradt. Voltak itt bőven szakszavak, de a tudományos blabla nem untatott, a könnyed nyelvezet élvezhetővé varázsolta a történetet, ami nem csak egy tipikus romantikus komédia, ami amellett, hogy segít elolvadni az aranyos jelenetektől, hanem egy szuper fejlődéstörténet is, amelyben Olive nem csak kidugta a fejét a csigaházából, hanem a világ elé lépett és eleinte bátortalanul, de azt mondta itt vagyok, kutató vagyok, megvan a legjobb okom arra hogy az legyek, nehéz de a sarkamra állok, és ez nagyon tetszett, inspiráló volt. Viszont a szerelmi-szál ugyanolyan idegcincáló mint a hasonló történeteknél: az őszintetlenségből fakadó félreértések sorozata minden, csak jó nem. Ohó, de itt mégis, mert amellett, hogy egy csók elindított egy érzelmi lavinát, hősnőnk végre tököt növesztett, hogy megállja a helyét a tudományos világban. Olive Smith, te vagy az én emberem!
NAGYON AJÁNLOM
"Olive-nak sok ilyen barátja volt - ami azt illeti, az összes ilyen volt -, felületes ismerősök, akikre szeretettel gondolt, bár nem túl gyakran."
"- Adam mély lélegzetet vett. A válla egy ütemre hullámzott a lány szívverésével. - Bárcsak úgy látnád magad, ahogy én látlak téged!"
"Olive nem lepődött meg, hogy milyen puha volt a bőre az egynapos borosta alatt, mennyivel melegebb, mint az övé. És amikor Olive lehajolt, most az egyszer magasabb volt, mint Adam, az ajka formája az ajka alatt olyan volt, mint egy régi dal; ismerős és könnyed. Hisz nem ez volt az első csókjuk. De ez más volt. Nyugodt, óvatos és értékes. "
"-" Aki magán nevet, annak mindig lesz min nevetnie." - Holden egy darab szerencsesütit pottyantott a szájába, és pislogva nézte a benne rejlő üzenetet. - Ez egy beszólás? - Felháborodva körülnézett. - Ez a szerencsesüti most beszólt nekem?"
"Nyugodtan szerelembe eshetsz: valaki majd elkap."
"- Ik hou van jou, Adam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése