Látványos világban élünk, ahol még a régi filmeket is feltuningolják 3D-vel. Hogy ezeknek mi haszna, vagy kinek hogy tetszik, magánügy. Vannak olyan filmek, amik a készítők elmondása szerint a látványra támaszkodnak, és sokkal jobban festenek így, de ezzel én nem értek egyet. Mert vannak olyan alkotások, amik tökéletesen megállják a helyüket kiugró részletek nélkül is. De vannak olyanok, amiknek kötelező ez a plusz bőr, mert így lesznek igazán élvezetesek a szemnek, ha már a történet az agynak nem.
Utóbbi kategóriából szeretnék kiemelni egy idén nyáron bemutatott filmet, amihez első 3D-s moziélményem fűződik, ez pedig a robotos-szörnyes Tűzgyűrű.
Háború kezdődik, amikor a tenger mélyéről más dimenzióból érkező óriási szörnyek bukkannak fel. Az emberek védekezésképp hatalmas harci felfegyverzett robotokat építenek, amiknek irányításához két agyi összeköttetésben álló pilóta szükséges.
Az egyik robot vs szörny csatánál Raley Becket (Charlie Hunnam) elveszíti fivérét. Bár ő pár sérüléssel megmenekül, de képtelen tovább folytatni a szörnyirtást. Csak öt év után áll ismét a "porondra", amikor felmenője magához kéreti.
Új társat kap Mako Mori (Rinko Kikuchi) személyében, aki először fél a küldetéstől, de aztán erőt vesz magán, hogy társaival együtt legyőzze az uralkodni akaró ellenséget.