Maddison Michaels: Az alvilág rabságában

Forrás 

     Maddison Michaels A megsebzett úrnő után sajnos nem nyert bebocsátást a kedvenc szerzőim csarnokába. Igaz jó volt a Szentek és Szélhámosok zárórésze, de egy olyan kedvenc után mint Az érzéketlen gróf, az úrnő kicsit alulmaradt, ezért félelemmel vegyes izgalommal vettem kezembe az írónő Álarcok és ármányok sorozatának nyitókötetét, Az alvilág rabságábant.

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: Álarcok és ármányok #1

Műfaj: történelmi romantikus

Oldalszám: 448

Eredeti cím: The Bachelor Bargain

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2021)

Fordító: Bohák Ildikó

ISBN: 9789635707423

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Végül ​minden piszkos kis titokról lehull a lepel!

Lady Olivia Haliford képtelen tovább ölbe tett kézzel nézni, ami a környezetében történik. Belefáradt abba, hogy különböző rágalmazások és botrányok miatt a nők elveszítik hírnevüket, jövőjüket, sőt, néha még az életüket is, míg a férfiak szabadon továbbállnak, mintha mi sem történt volna. Olivia elhatározza, hogy a kezébe veszi az irányítást, és kiáll az összes nőért. Két közeli barátjával összefogva eltervezi, hogy névtelenségbe burkolózva leleplezi és nyilvánosságra hozza a legkapósabb agglegények összes mocskos titkát. Ahhoz azonban, hogy elérje célját, előbb alkut kell kötnie az ördöggel…

Sebastian Colvert, akit a Baker Street fenegyerekeként ismernek, London-szerte félve emlegetik. Ő a város hírhedt szerencsejáték-bűnbarlangjának tulajdonosa, az alvilág koronázatlan királya. A sötétség ura ő, élete csupa veszély, így nem csoda, ha a nála hirtelen felbukkanó törékeny hölgy vakmerő bátorsága láttán eláll a szava. Beleegyezik, hogy segít a lánynak, amennyiben nem derül fény személyére, és ha Lady Haliford a kapcsolatai révén bevezeti Sebastian húgát a társaságba, hogy legalább ő távol kerüljön attól a sötét világtól, melyben ő maga él. De a gazdagok titkainak leleplezése számtalan veszéllyel jár. Nem kevésbé, ha a szóban forgó hölgy az alvilág ura iránt gyengéd érzelmeket táplál.

Maddison Michaels, a Ruby-díjas szerző regényében a két főszereplőnek szellemi és érzelmi síkon is le kell győznie a múlt akadályait ahhoz, hogy szerelmük beteljesedjen. Vajon sikerülhet nekik?

 "Egy szaftos pletykánál semmi sem élvezetesebb! Egyet kivéve talán: a botrányt! Azt habzsolnák!"

    Elsőként szögezzük le, hogy nem értem a borítót. Már első látásra sem, mert őszintén szólva, fura, hogy egy általában dögös főhősökkel rendelkező zsáner, mint a történelmi romantikus, ilyen kis cingár legényeket helyezzen fókuszba. Egyszerűen nem megy az elképzelés, bármenyire is próbálom. Viszont a történet után megvilágosodtam, hisz a modell tökéletesen megtestesíti az egyik fontos karaktert, csak az a pech, hogy nem a főhőst. Úgyhogy még mindig nem értem a borítót. Haj, hagyjuk is, lássuk a történetet. 

"... Ettát – akárcsak Livie-t és Katet – megtűrték, bár el nem fogadták. Mindhárom lány előkelő társadalmi körökben forgott, csak épp a periférián."

A regény négy, magas körökben lévő barátnővel ismertetet meg, akik közül az egyik meghalt, de a többi lány arra gyanakszik, hogy nem balesetben hunyt el, hanem megölte egy csábító nemes. Emiatt elhatározzák, hogy nyitnak egy lapot, amiben leleplezni kívánják az arisztokrata agglegények mocskos kis titkait, hogy a botrányokkal igazságot szolgáltassanak a kihasznált, esetleg megölt lányoknak. 

"Megkóstoltatjuk velük a saját főztjüket! Nemcsak Alice-nek szolgáltatunk igazságot, hanem minden nőnek, akit kihasználtak és úgy dobtak el, mint a rongyot!"

Csak kellene egy kis pénz, hogy sunyiban beindítsák a bizniszt. Az egyikük, egy bicegő lady, Livie, segítséget kér a környék legnagyobb gazemberétől, Sebastiantől. De a férfi nem örül ennek. Viszont észreveszi, hogy a nyakas kis hölgy mennyire izgalmas személyiség, és igen, itt már pattant kettejük közt egy kis szikra, ami még több izgalmat hivatott a cselekménybe ágyazni.

"Olyasvalaki volt, akit az ember nem vesz félvállról. A bőre alól is erőt sugárzott, és Livie biztosra vette, hogy minden egyes szó igaz volt, amit hallott róla. A bűnlajstrom nem pusztán megalapozatlan szóbeszéd. Tartása egy túlélőé, a nyomorból kiemelkedett londoni alvilági vezéré."

"Seb lehelete érintette a bőrét. Nem simogató, lágy fuvallat volt, hanem vággyal teli, hangos, erőteljes lélegzetvétel. Livie még sosem érzett hasonlót. Kissé felemelte a fejét, egyenesen élénkszürke szemébe nézett, és a szíve hevesen kalapálni kezdett a szemkontaktustól."

A főhősök közt lévő izzás igen hamar cselekvésbe csapott át, érezni lehetett, hogy itt a vágy és kíváncsiság mellett trappol a romantika, a gyengéd érzelmek, viszont a történet ezen és nyomozós pillanatainak dinamikáját rendesen megtörte a túlírtság. Sokszor futottam felesleges mondatokba, körülírásokba, és néha még fejezetrészekbe is, amiket leredukálva jobban elviseltem volna. Emiatt sokszor kiestem a lendületből, nem kötötte le a figyelmemet, és mire olyan részhez érkeztem ami érdekes lett volna, csak fapofával olvastam. De az írónő bizonyított már nálam, és ez a pluszpont hajtott leginkább előre, nem pedig a cselekményvezetés. Pedig a történet jó, az alap is, a szereplők is, csak az a fránya, butáskodó túlírtság ne lett volna.

Néha előfordult, hogy logikátlanságba is botlottam, amin egyszerre ingattam a fejem és mosolyogtam. Viszont a történet kezdett érdekesebbé válni, akciódúsabbá és két nyomoznivalót is találtam benne. Az egyik a főhősnő gondja volt, a másik a főhősé, ami tele volt életveszélyes pillanatokkal. 

Livie sokszor volt túl bátor és makacs, ezért Sebnek több munkája akadt mint tervezte. Nem volt neki elég a rivális banda fejét felkutatnia, de még a hölgyemény szoknyáját is őriznie kellett. Szegény ember mindig vért izzadt egy-egy ilyen alkalom után, de ő örömmel magára kanyarintotta a hősköpenyt, mert még egyetlen nő sem volt rá olyan hatással, mint az önbizalomhiányos Livie.

"Sebastian a markában tartotta az embereket, ezért megtűrték. Sosem volt közkedvelt, és nem ujjongott senki, ha valahol megjelent. De Sebastian Colver hatalmát mindenki elismerte, és ellenszegülni senki sem mert."

"– Milyen praktikus kis bot! Mi mindenre jó! – viccelődött Sebastian, és visszaadta Livie-nek a pálcát.

– Valóban az! Nagyot koppan a szemtelen népek feje búbján is, úgyhogy ne kísérts!"

"Minél többször kerülsz bajba, annál inkább meg vagyok róla győződve, hogy te vagy az a bizonyos hölgy, akit el akarnak tenni láb alól!"

"Abban a pillanatban, amikor szája megérintette az ajkát, Sebastian azonnal rájött, hogy hibázott, de nem tudta visszafogni magát. Őrülten vágyott rá, amióta csak megízlelte lágy ajkát, érezte édes ízét. Muszáj volt újra átélnie az élményt! Meg akarta érinteni, sőt, szinte fel akarta falni őt."

A főszereplők kezdtek szimpatikussá válni, igaz inkább együtt, külön-külön még okoztak fejfájást. Livie nem igazán, sokkal inkább Seb. 

" – Ha valami történne velem… olyan férfi álljon melletted, akinek van akkora hatalma és vagyona, hogy meg tud védeni téged! Nem akarom, hogy akár egy pillanatig is szükséget szenvedj! Felesleges küszködnöd az élettel…

– A küszködéssel mi a baj? – kérdezte Charlotte, és a kisasztalhoz lépett, majd töltött magának egy kis szíverősítőt. – Neked sem lett belőle bajod, nem? Nézz csak magadra! Anglia legvagyonosabb embere lett belőled, pedig végigküszködted az életed."

A férfi a húgával való találkozásnál megmutatta, hogy ő is begyöpösödött mint a legtöbb hímnemű egyed, és az ő életigazsága is az, hogy "nő vagy, csönd legyen, majd én megmondom mit csinálj". Emiatt jojózott a szemem, de szerencsére kapott egy kijózanító fröccsöt a képébe, és ettől kezdve mintha megjött volna az esze. Igaz a beszélőkéje egy idő után értelmet nyert és nem csak szimplán bosszantott, úgyhogy elindult a sztori iránt nálam a pálfordulás, főleg mikor főhőseink közt cikázni kezdett az édes romantika és a merész bujaság. 

"Livie szinte leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy a vállára hajtsa a fejét, a nyakába fúrja az arcát, s mélyet szippantson a bőre illatából. Végül sikerült leküzdenie a késztetést, de önmegtartóztatása sikerét kétségtelenül nénje sasszemének köszönhette."

– Nagyon félek tőle, hogy csúnyának fogod találni a lábam.

– Mint te a sebhelyeket? – kérdezte Seb.

– Nem. A te hegeid cseppet sem azok – könyökölt az ágyra Livie. – Még vonzónak is látom. Mert hozzád tartozik.

– Pontosan. Akkor miért gondolod, hogy az én szememben a te heged más lenne? Ezzel együtt vagy te, Olivia, és szebb vagy tőle, meg erősebb, mint nélküle... "

"... inkább leszek reménytelenül naiv és szeretek meg szenvedek, mint hogy ne szeressek sohase!"

"Mi tudjuk a legjobban, hogy kettőnk világa mennyire más. De azzal is tisztában vagyunk, hogy ketten sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön."

A romantikus vonalat aztán félretessékelte a társadalmi nyomás, majd még jobban beindultak az események és kezdetét vette az utolsó felvonás. Bevallom, itt is ambivalens érzések harcoltak bennem, mert volt ami tetszett és érdekfeszítő volt, viszont akadt olyan részlet ami lefárasztott, felesleges érzelmi vívódásnak éltem meg. De az írónő a nehéz pillanatokban olyan jó karaktereket szólíttatott meg, akik miatt átjárt az öröm, és végül egy kis elégedettséggel zárhattam be a könyvet. 

"– A szerelem ajándék. És ha rádtalál, olyan erősen kell kapaszkodnod belé, amennyire csak lehetséges. Édes mindegy, hogy mik a következmények. Mert bármikor elveszítheted!"

Összesítés: furcsa érzelmi hullámvasútnak éltem meg ezt a regényt, mert tetszett is, meg nem is. Tetszett az alapja, és nagyon vártam egy szaftos részt amiben a pletykalap kap pár ütős pillanatot, de ez inkább szájbarágós volt. Aztán ott voltak a lehetőségekkel teli főszereplők, akik megnyerőek voltak, együtt pedig aranyosak, de hiányoltam a perzselő pillanatokat, inkább kaptam róluk romantikusabb képet, amik meg lettek toldva piszok bosszantó pillanatokkal is - és bár érthető volt, hogy a főszereplők sokszor miért hátráltak meg az igaz érzelmek elől, attól még bosszantóak voltak. 

Maga a cselekmény eseménydús volt és akadt benne izgalom, a leleplező csavarok pedig ütöttek, viszont az akciórészeket az írónő számomra elbagatellizálta. Sokkal több lehetőség volt bennük, mint amit végül nyújtottak, úgyhogy számomra ezzel, meg a fent fensoroltakkal együtt ez a regény most inkább csak

NEM ROSSZ 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! 

"Gondoskodunk róla, hogy a titkokról és a botrányokról lehulljon a lepel!"

"– Három perce van – mondta a férfi kimért, mély hangon. – Ne legyenek kétségei. Bicegés ide vagy oda, ha egy másodperccel is túllépi az idejét, úgy kipenderítem innen a csinos kis hátsóját, hogy megemlegeti!

Livie felszegte az állát. Még soha életében nem kapott ilyen fenyegetést, és abban a pillanatban, miután jobban belegondolt, rájött, hogy csinosnak sem nevezte még senki a hátsó felét."

" – Amint azt levelemben is kifejtettem, egyedülálló üzleti ajánlatom van az ön számára.

– Én pedig úgy hiszem, hogy amint azt válaszomban kifejtettem, egyedülálló üzleti ajánlata nem érdekel.

– Miféle válaszában? Hiszen válaszra sem méltatta a levelem! – vágott vissza Livie csípőre tett kézzel.

– Az udvariasság nem kenyerem, hölgyem. Másfelől a csend is válasznak tekinthető – mondta Sebastian nyájasan. – Úgy hiszem, hogy világos üzenetet küldtem. Nem érdekel."

"A gyenge nőket kihasználó férfiak nem úriemberek, és minden vágyam, hogy leleplezzem és tönkretegyem őket... "

"Bizalom nélkül az élet mit sem ér!"

"A testi fogyatékosság az úri társaságban elfogadhatatlan volt, és ezen mit sem segített a szépség, a vagyon vagy a befolyás.

Livie tisztában volt a valósággal, mert saját bőrén megtanulta a leckét."

"– El sem tudom képzelni, hogy honnan veszed a bátorságot, hogy így beszélj a Sárkányhercegnővel! (...) – Én már attól is összepisilem magam, ha köszönnöm kell neki!"

"Új üzlettársa csak púp volt a hátán, noha a szíve hevesen vert, hogy újra látta."

"Livie, nem gondolod, hogy ideje volna elmondani, hogy miért hordasz magadnál fegyvert, és miért rejt egy szúrófegyvert a sétapálcád?"

"– Ennyire nagyon látni akartál? Nem gondoltam volna, hogy az éjjeli horrorkaland után ilyen hamar visszatérsz az oroszlán barlangjába. Vagy talán újabb csókra vágysz?

Seb egy lépéssel közelebb ment hozzá, s a lány érezte felgyorsult lélegzetét, ezért kissé feljebb emelte az állát, s egyenesen a szemébe nézett.

– El ne bízd magad! Tűrhető volt, de nem olyasmi, ami után futnék! – vágta rá büszkén. Természetesen nem mondott igazat."

" – Mindannyian cipeljük a terheinket a múltból. Attól tartok, hogy együtt kell élnünk ezzel (...) – Azt mondják, hogy idővel könnyebb lesz. De ez egyáltalán nem igaz!"

" – Egész nap erre a csókra vágytam – suttogta lélegzetvisszafojtva. – Varázsló vagy, hogy ennyire megbabonáztál!"

"Atyaég, Seb! Neked van egy testvéred? Remélem, hogy szebb, mint te!"