2012. december 31., hétfő

Aprócska év végi összegzés


     A napokban rengeteg blogon láttam különböző év végi összefoglalókat, és arra gondoltam én is készítek egy összeállítást, amiben láthatjátok a kedvenc és nem kedvenc filmjeimet, színészeimet, könyveimet, karaktereimet, az idei kedvenc együttesemet és egy poénos képet, amit ha meglátok, mindig nevetnem kell. :)

2012. december 30., vasárnap

Egy kis szilveszteri zeneajánló

    

     Sokatok az év utolsó napját szórakozóhelyen fogja tölteni, vagy kint az utcán, esetleg családi körben, vagy házibuliban. Nos, aki házibulit tervez, annak figyelmébe ajánlom a következő zenéket, persze nem kell őket feltétlenül a repertoárba venni, de egy hallgatást most azért megérnek. ;)

Yeah Yeah Yeahs - Heads Will Roll

Igazi bulizene, a Project-X c. filmből lehet leginkább ismerős. Az egyetlen jó dolog abban a gyér produkcióban.






Kaiia vs.Manilla Maniacs-Crazy Love

Már sokszor láttam ezt a klipet különböző zenecsatornákon, de nem igazán foglalkoztam vele. Aztán az egyik barátnőm ajánlotta nekem, és amikor rákattintottam a linkre, hű de nagyon ismerős volt. Utána egyre többször hallgattam, és megszerettem.

 



Serge Falcon feat. Sabina - Wrong Man 

Ezt a számot egy kölcsöncédén találtam, az egyik kedvenc zumbadalom. :)
(45 pm-től érdemes hallgatni)






Rihanna feat. David Guetta - Right Now

Friss élmény a zenei palettámon, mostanában egyre többet hallgatom. Első gondolatom róla az volt, hogy hülyeség, de most már egyre jobban tetszik.
Csak én hallom úgy, mintha Spongyabob Csigusza is közreműködne? :D






DJ Rui Da Silva - Touch Me

Ennek a dalnak régi verzióit ismerem, és nagyon szeretem, de meglepődtem, amikor ezt a feldolgozást összehozták E.L. James: A szabadság ötven árnyalatával. Igen, ez az a dal, amire Ana és Christian a nighclub-ban összesimult.





Ezúton is kívánom, hogy jól teljen a szilveszteretek, de ne feledjétek, csak módjával. Hisz nem jó az Új Évet fejfájással kezdeni. ;)

Előre is B.U.É.K. Kedves Olvasóim!!!! :))) 

Stephfordy Mayo: New Mona


     Egy-két kósza mondatot hallottam már erről a könyvről, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán egy e-book cserebere alkalmával hozzám került ez a műremek. Rögtön utánanéztem, hogy kb mire is számítsak, és a kritikák igencsak lehúzóak voltak, de ennek ellenére is nekiestem... hátha avathatok még egy 1 pontos könyvet az új év kezdete előtt.


     A nevem Mona Liba, és mostantól az örökké esős Spatulában fogok élni Chuck nevű apámmal, aki ennek a szivacsvároskának önjelölt nyomozója. Hadd meséljek még egy kicsit magamról, és arról, hogy mi vár titeket ebben a fantasztikus regényben, aminek kizárólagos leg-legfőbb főszereplője szerény, és csodálatos személyem. 
Olyan hat éves lehettem, amikor rájöttem, hogy a világ tényleg körülöttem forog. Az emberek bár sosem foglalkoztak túlságosan velem, én mégis tudtam, azért, mert túl különleges vagyok ahhoz, hogy hozzám szóljanak, vagy legalább rám nézzenek. Jól is teszi a pórnép, hisz nekem olyan társaságra van szükségem, ami majdnem olyan menő, mint Én. 
Egy szürke és esős napon az új iskolámban, a spatulai Akadémián megláttam Őt, aki majdhogynem felér az én kivételességemig. Ő Luke Warm, a kaméleonszemű, cseresznyeajkú, akinek zselézett haja folyton az égig mered, és akibe első látásra beleszerettem. Amikor először megpillantott, íriszében viszontláttam azt a vágyat, ami az én altestemet is birizgálta. Majd közelebb hajolt hozzám, furcsamód megszagolt, majd telibehányta a képem. És bármilyen undorítónak is gondoljátok, én akkor már megmásíthatatlanul biztos voltam benne, hogy csak megakarta velem osztani az ebédjét - puszta gondoskodásból, mint madár a fiókájával - ahogy az életét is.
Boldog vagyok, hogy végre megkaptam az élettől azt, ami nekem jár. Ezt a fiút, aki igazából vámpír, de teszek rá, hisz ez olyan különleges! Mit nekem ócska halandó, ha enyém lehet egy dögös vámpír örök imádata? Ja, és a cselekményszál úgy hozta, hogy egy farkasember  Joe Cahontas is belém zúgott, persze több más selejtes sráccal együtt. Nem baj, leszek velük olyan kegyes, hogy nyugodtan imádhassanak, azt a szőrkupacot meg meghagyom talonba, hátha egyszer az én Luke-omra ráunok. 
De ne aggódjatok, nem csak az én mindent elsöprő szerelmemről szól a regény, hanem a gótoknak, zombiknak, más vámpíroknak, és megannyi lénynek hála akcióról is, és az Újraosztás napjáról. Hogy mi az? Olvassátok el!          

2012. december 26., szerda

Sara Fawkes: Amit csak Ő akar


     Miután megismertem James Ötven árnyalat trilógiáját, egyre több hasonló erotikus/romantikus könyvvel találkozom. Nem csoda, hisz Grey-ék története egyre többeket ihlet az e-fajta kategóriába sorolható írásokra. De bárcsak ne tennék!
Sylvia Day Hozzád kötve c. regénye nálam még oda sorolandó ami tetszik, ám a nemrégiben átszenvedett Sara Fawkes - hazájában több részben bemutatott - Amit csak Ő akar munkája már túl sok volt.
 Tessék, az eredeti fülszöveg:

Sara Fawkes

     Lucy Dalacourtnak nem álmai netovábbja a mostani beugró állás, de legalább fizetni tudja a számláit... egyelőre. Napjai fénypontja a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie, hogy mindennap láthassa a jóképű ismeretlent.
De minden megváltozik, amikor egyik reggel az idegen a liftben elcsábítja a meghökkent Lucyt. Rá nem jellemző módon a lány ellenkezés nélkül megadja magát, és még csak nem is sejti, hogy buja kalandja a titokzatos férfival, akinek még a nevét se tudja, érzéki élmények egész sorozatát indítja el és örökre megváltoztatja életét. 

2012. december 23., vasárnap

House at the End of the Street


     A filmelőzetesek olykor nagyon trükkösek tudnak lenni, mert ugye a legjobb pillanatokkal próbálnak a kíváncsiságunkra hatni, és ezt mi sokszor be is vesszük. Ám amikor végignézzük az adott ígéretesnek látszó mozikat, gyakran megyünk tovább rossz szájízzel, hisz teljesen más történetet kapunk, mint amit egy-egy filmre ráruházunk, főleg ha a kapott eredmény nem nyeri el a tetszésünket. Viszont néha meglepetés éri az embert, mert ha nem is azt kapja amit levetített magában, mégsem kell csalódnia. Utóbbi történt velem is, mert új kedvencem, Jennifer Lawrence horrorjának mondott, a House at the End of the Street előzetese egyáltalán nem abba a történetbe vezetett be, mint amiről a film igazából szól.



      Egy édesanya és a lánya egy másik városban kezdenek új életet. Csak később szereznek tudomást arról, hogy pont egy olyan ház mellé költöztek, ahol egy gyermek megölte a saját szüleit. A család fia túlélte a gyilkosságot.

Amikor az újdonsült szomszéd lány és az árva fiú összebarátkoznak, akkor derül ki, hogy a gyilkosság történetének koránt sincs még vége.

2012. december 21., péntek

E. L. James: A szabadság ötven árnyalata


     Hiába húzzák le olyan sokan Meyer Alkonyat könyveit - engem is beleértve -, mégis jó páran hálásak lehetünk neki a történetéért, mert sokan miatta kezdtek el könyvmolyok lenni, vagy merték írásra adni a fejüket. Utóbbihoz tartozik E. L. James, aki nagy zűrzavart okozott a Twilight ihlette Ötven árnyalat (Fifty Shades) trilógiájával. Hála az égnek ő nem jött mindenféle természetfeletti élő vagy élettelen lénnyel, inkább megmaradt a valós embereknél, és egy olyan történetet rakott a kedves olvasók elé, ami vagy fantáziájuk állóvízét, vagy lelki békéjüket kavarta fel. Nekem a fantáziámra volt jó hatással, továbbá ez a kötet a szívemre is, de nem csak azért mert vége, és szomorú vagyok egy újabb kedvenc sorozat lezárása miatt, hanem mert érzelmes, és szép végkifejlete van...


     Mr. és Mrs. Grey immáron boldog házasságban élnek, ám Ana számára még mindig felfoghatatlan az a nagy gazdagság, ami szerető hitvesével jár. Christian próbálja őt elhalmozni minden földi jóval, s közben mindkettejük örömére, kényezteti ifjú asszonykáját. 
Nászútjuk alatt Mr. Ötven árnyalat irodájában gyújtogatás történik, s mire kénytelenek véget vetni a mézesheteknek, és visszatérni a valós világba, már nem csak a kiégett épületszárny miatt van okuk az aggodalomra. Ugyanis Ana régi főnöke, Jack Hyde bukkan fel a színen, aki mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen a Grey család tagjainak.  

Pierre Boileau – Thomas Narcejac: Az ördöngösök


     Kölcsönpakkom negyedik darabja nem épp vaskos, de én jó sokáig olvastam. Időm sajnos nem annyi mint a tenger, amiben ez is közrejátszott, de maga a történet sem olvastatta magát annyira, mint számítottam. Hogy miről is szól Az ördöngösök?  Tessék, lássék lejjebb:


     Ravinel, orvos szeretőjével együtt gyilkos tervet eszel ki a férfi feleségének eltüntetésére, s ennek oka a magas életbiztosítás. A férj követi parancsolgató tettestársa utasításait, ám amikor rákerül a sor, hogy eltüntesse a becsomagolt hullát, enged a késő bűntudatnak,sokkhatásnak, fáradtságnak, és ágynak dől. De mire magához tér, valaha volt neje teste eltűnik. Vajon hová tűnhetett a holttest? Elvitte valaki? Ravinel kétségbeesve keresi az eltűnt porhüvelyt, ám órákkal később, amikor ismerősökkel találkozik, mind azt mondják, percekkel azelőtt látták a feleségét... élve.     

2012. december 18., kedd

Jelenlegi kedvenceim...

     Bejegyzésírás közben gyakran hallgatok zenét. Most is egy könyvről kellene firkálnom valamit, de a kiválogatott zenéim elvonták a figyelmemet, és úgy döntöttem, a könyvvéleményt félreteszem, cserébe inkább megmutatom, miket hallgatok. :)

- Girls Aloud - On The Metro
Ezzel a zenével nemrég találkoztam, és nagyon meglepett. Azt hittem feloszlott az angol csapat, de örülök, hogy feltámadtak hamvaikból. Kár lett volna ezért a csapatért, mert a fennmaradt konkurens - régen óriási kedvenc - Sugababes igencsak rossz útra tévedt zenei téren, és már egyáltalán nem hozzák azt a minőséget, mint régen. Tehát nagy öröm számomra, hogy ez az ötösfogat még megtud lepni, és maradtak a régi, jól bevált stílusnál. Igaz ennek a számnak zenei alapjába becsusszan egy kis Benny Benassi...




- Maroon 5 - One More Night
Kedvenc és tehetséges csapatom egyik laza, könnyen szerethető dala, és a klip is rendben van, csak a vége nem épp happy.




- Psy - Gangam Style
Ez a pasi valami borzasztó. Rossz ránézni, de komolyan. Úgy eltudja magát adni, mint nagyon kevesen. Hülyét csinál magából, de élvezi, és ez a száma nem is rossz. Leginkább az alap tetszik, a hangja... nos hát van neki?
40. mp-nél a csajok. :D Nem tetszik nekik a habparty.

 



- Burns - Lies
 Nemrég találtam rá, és naagyon tetszik! Szeretem a dance zenét, és ha ilyet hallgatok, mehetnékem van... most is inkább bulizni mennék, mint munkába. -.- (ja, és ugord át a hirdetést, ha megakarod hallgatni)




- Viky Red - Love You
Listám végére jöjjön egy szerelmes music ettől a mikrofonfrizurás hapsitól. Nagyon jó hangja van, több számát meghallgattam már, de ez tetszik a legjobban:

 

2012. december 14., péntek

Nolan, Denevérember trilógiája


     A DC szuperhőseinek egyik legnépszerűbbje a szuper erő mentes, ám annál szuperebb kütyükkel felszerelt bőregere, Batman. Az évek során rengetegen bújtak a híres "denevérember" fekete maszkja mögé, hogy megmutassák, emberfeletti képességek nélkül is lehet valaki hős. Néhány jól sikerült, más darab viszont röhögésre készteti az ember rekeszizmait... gondoljunk csak vissza Clooney mellbimbós műanyag ruhájára. Még jó, hogy Silverstone domborulatai nem kaptak ilyen hangsúlyozást. xD
2005-ben nagyot változott a képregényfilm piac, amikor a híres Nolan direktorúr szélesvászonra reptette Christian Bale-lel a főszerepben a saját, valóságosabb, komorabb Batmanét. 



2012. december 11., kedd

Alkonyat forever xD +18

     Ha rosszul érint, hogy vége lett az Alkonyat mániának, akkor nem ajánlom ezt a paródiát. Ám ha örülsz, amiért vége, akkor ezt nézd meg... csak mert kell! :D Viszont figyelmeztetek mindenkit, trágár szavak vannak benne, úgyhogy ha valaki nem bírja a randa dumát, az inkább ne kattintson a play-re. Aki pedig bevállalós, annak jó szórakozást! Persze csak nagykorúaknak! ;D

2012. december 8., szombat

The Hunger Games Soundtrack Song List


     Egyik kedvenc regényem adaptációjában nem hallottam egyetlen énekkel ellátott dalt sem, csak score-t, de a vége főcímnél, a stáblistánál, azért 3 darab dalocskával megajándékoztak a készítők.
Egy filmnél nagyon fontos a zene, és ha már a főműsoridőben nem hallott az ember egy pár muzsikát, akkor miért ne adjanak ki egy önálló soundtrack albumot, amin a 3 ismert zene mellett ne sorakozna még jó néhány más, sikeres dal is? Ez a gondolat suhanhatott át Suzanne Collins sikertrilógiája első részének, az Éhezők Viadala vászonra adaptálóinak fejében is, amikor a lemezpolcokra csúsztatták a filmhez, általuk hozzákapcsolt dalokat.
Ügyes pénzfogás, de nekem jobban tetszik az, ha tisztességesen adnak ki egy olyan lemezt, ami nemcsak hírből kötődik az adott filmhez, hanem azok a dalok szerepelnek is benne. Nem baj, attól még fussuk át a listát, de csak óvatosan, mert jó pár dal tényleg üt és szerethető.



001. Taylor Swift feat. The Civil Wars - Safe & Sound
002. Taylor Swift - Eyes Wide Open
003. Arcade Fire - Abraham’s Daughter
004. Kid Cudi - The Ruler & The Killer
005. Miranda Lambert  feat. Pistol Annies - Run Daddy Run
006. The Civil Wars - Kingdom Come
007. The Decemberists - One Engine
008. Glen Hansard - Take The Heartland
009. The Low Anthem - Lover Is Childlike
010. Punch Brothers - Dark Days
011. The Secret Sisters - Tomorrow Will Be Kinder
012. Birdy - Just a Game
013. Ella Mae Bowen - Oh Come & Sing
014. Jayme Dee - Rules
015. Carolina Chocolate Drops - Reaping Day
016. Neko Case - Give Me Something I’ll Remember

(a listát innen kopíroztam át, de az én lejátszási listámban másként jönnek sorban a dalok, és innen hiányzik egy szám, úgyhogy utólagos engedelmetekkel hozzácsatolom)
 
017. Maroon 5 feat. Rozzi Crane - Come Away to the Water

Megtörtént a felsorolás, ha van kedvetek pötyögjétek be a címeket egy-egy videó/zenekeresőbe, és hallgassátok velem együtt. Persze nyugodtan olvashatjátok a számokhoz fűzött véleményeimet is, és ha valamiben ütközik a véleményünk, nosza... lehet reklamálni. :)

2012. december 7., péntek

Zeneajánló

     Gondoltam kicsit személyesebbé teszem a blogot, és nyitok egy olyan posztot, ami szívem egyik csücskével foglalkozik, és ez a zene. Tudom már írtam zenéhez, de mivel sorra jönnek ki az újabb és újabb dalok, ezért megmutatok néhány olyan számot, amik a mostani lejátszási listámat díszítik, és amiket szeretek: 

- Black Stones - Rose
Ezzel a számmal Yvanna blogján találkoztam, egy Nana című japán animesorozat egyik dala, ami ahogy ő is írta, k*rva jó! Pörgős, dögös, és végre nem az a régi, szintetizátoros japán nyekergés, ami anno az ilyesfajta rajzos történeteket kísérte.




- Bruno Mars - Moonshine
Régen nem szerettem a srácot. Mára viszont megbarátkoztam a hangjával, mert be kell látnom, tehetséges, és fülbemászó dalokkal ostromolja a hallójáratokat. Ez a száma, amit most reklámozni akarok, pont egy ilyen fölbirizgáló fajta, pedig semmi különös nincs benne... mégis tetszik. A dal nagyon emlékeztem Michael Jackson-ra... talán az ő dala, és Bruno csak újraénekli? Ha igen, akkor valaki homályosítson fel.
(A hapsinak nem ártana egy kis hajnyírás, mert ez az Elvis frizura nem igazán illik neki)

  


- Calvin Harris - Sweet Nothing ft. Florence Welch
Harris nem tartozik épp a kedvenc DJ-im közé, de miután elhagyta azt a szokását, hogy maga énekeljen a dalaiban - ami nem volt rossz, de már kicsit untam a hangját -, és inkább vendégzenészeket hívott egy-egy közös produkcióra, elég nagy lépést tett a zenelisták legjobbjai felé. Most jöjjön egy olyan anyaga, ami új, és egy kedvencem van a segítségére.





- Delilah - Never Be Another
Ezzel a dallal nemrég találkoztam egy Ötven Árnyalatos klipkeresés alkalmával, és a sok nézegetés után annyira beleivódott a tudatomba, hogy észre sem vettem, és egyfolytában dúdoltam. Az alap kicsit furcsa, de pont ezért tetszik. És az énekesnő hangja is a helyén van. A refrénnél talán Duffy a háttérénekes? Mert nekem nagyon úgy hangzik.





- Florence & The machine - Addicted to love
Ha már Harris-nél szó esett Florence-ről, akkor itt egy dal csak tőle és csapatától, ami kellemes, amitől olyan "nagyon lazulni karok" kedvem lesz. És hogy hol találkoztam ezzel a zenével? Katt a linkre, görgetés az utolsó klipre, és fény derül a titokra. :)

 

2012. december 6., csütörtök

Cassandra Clare: Hamuváros


     A Végzet Ereklyéi könyvsorozat első, Csontváros c. kötetével nem voltam maradéktalanul megelégedve. Hiányoltam a megfelelően, arányosan adagolt történetet. Most itt, a második résznél, a Hamuvárosnál megkaptam azt, amiért az előzőnél szívtam a fogam. Viszont ebbe is beletudok kötni. Miért? Lentebb elárulom.


     Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...