K. M. Holmes: Amíg a szerelem el nem választ

 

Forrás 

     K. M. Holmes regényeivel az utóbbi pár évben erősen szemeztem, de ugye ismerjük a mondást, túl sok könyv, túl kevés idő. Viszont tudtam, hogy egyszer mindenképp sort kerítek az írónő valamelyik regényére, ami el is jött, méghozzá egy félresikerült esküvős történet személyében, vagyis az Amíg a szerelem el nem választ című kötetben.

Amikor először láttam a borítót, tetszett, a színek egyből megragadták a tekintetem, viszont sajnáltam, hogy a modell nem látszott rajta teljes valójában. Hát igen, az viszont látszott, hogy akkor még nem voltam tisztában a Holmes borítókkal, de aztán egy TikTok videó után megvilágosodtam, amikor egy olvasó kinyitotta a könyvet, és szemrevételezhettem a főhőst, no meg a felültetett arát is. Úgyhogy külsőre megvett a könyv, és hát örömmel közölhetem, hogy a belső tartalom is, viszont egy-két zavaró dolog azért csak becsúszott. 

Kiadó: Álomgyár 

Műfaj: romantikus, erotikus 

Oldalszám: 368

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023

ISBN: 9789635706501

    Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Minden ​tökéletesnek tűnt az esküvő napjáig. A helyszín, a hófehér ruha és a vőlegény is.

Rylee régóta dédelgetett álma azonban hamar szertefoszlott, amikor kiderült, hogy a leendő férjének nyoma veszett. Hiába várt rá az oltár előtt. Mit mondhatna ezek után a vendégeknek, akik egészen Malajziáig utaztak, hogy tanúi legyenek az egybekelésüknek? Az esküvő lefújva?

Hayden döbbenten vette tudomásul, hogy olyan esküvőbe csöppent, ahol nincs vőlegény, de a vacsora ízletes, a zenekar harsogó, és a tánc… Nos, ideje volt felkérni a kisírt szemű, gyönyörű menyasszonyt egy fordulóra, ezért bedobta magát, hogy felejthetetlenné tegye Rylee éjszakáját. Hayden azonban a vőlegény miatt utazott Malajziáig, és feltett szándéka volt megtalálni őt. Így jobbnak látta, ha Rylee mellett marad, és nem is engedi el maga mellől. Új tervének hála együtt keltek útra, hisz mindketten egyet akartak: Dustin nyomára bukkanni. A közös nyomozás azonban nem várt fordulatot hozott az életükbe…

Vajon ki hazudik ebben a történetben, és ki a valódi áldozat? Milyen titokra derül fény, és ki lesz az átverés nagymestere?

A rendkívül sikeres Tiéd a főszerep-sorozat szerzője, K. M. Holmes regénye egy izgalmas és szenvedélyes kalandra csábítja az olvasókat, ahol nem minden az, aminek látszik.

K. M. Holmes

     Amint azt már említettem, a történet egy meghiúsult esküvővel indított... hoppá, vagyis nem, mert a bevezető egy évekkel korábbi pillanatot oszt meg kedves olvasójával, ami remek táptalajt biztosított főhőseink kesze-kusza románcához. Ami viszont évekkel később, a nagy lagzi-gebasz miatt szökött igazán szárba.

"Furcsa dolgokat művelnek az emberrel az érzelmek, ha teret adunk nekik és szárnyra kapnak. Képesek fizikai fájdalmat okozni, vagy megtörni, szétzúzni egy lelket és félelmet kelteni."

Főhőseink kőgazdagok, akik a Maldív-szigetek csodás látványorgiájának kellős közepén készülnek a puccos esküvőre. Csakhogy amíg egyikük, Rylee az oltár elé szeretne lépkedni, addig a másik, Hayden, vendégként szerepel a meghívottak között. Viszont hamar beüt a krach, mikor szöszi hölgyünk azzal szembesül, hogy választottja, az a sunyi Dustin eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ám miután kellően meggyászolta az érthetetlen pillanatot, elhatározza, hogy megkeresi vőlegényét, ebben pedig segítsége is akad, öccse régi jó barátja, Hayden személyében, aki mellesleg nyomozó, úgyhogy az eset a legjobb kezekben van, és ezt látva rögtön tudtam, hogy hősnőnk, Rylee is... hmmm... de annak a pasinak a kezében bármelyik épeszű nő szívesen lett volna. Igen, új könyves álompasit avattam magamnak! No de vegyük csak szépen sorba, hogy mit is okozott nekem ez a könyv.

"Borzasztó lehetett neki megélni a magányt. És legyek bármilyen faragatlan tuskó, nem hagyhattam, hogy ez teljesen feleméssze őt."  

Az már elég hamar leesett, hogy az írónő stílusát nekem találták ki, valami eszméletlen, hogy mennyire le tudott kötni. Szépen fogalmaz és jólesően, ha a családom nem akasztott volna meg folyamatosan az olvasásban, pár óra alatt végeztem volna a könyvvel, mert annyira beszippantós volt. De nem csak a stílus, hanem a lassan építkező történet is, ami a cselekmény mellett olyan részletességgel festette meg előttem a színhelyeket, hogy rá sem kellett keresnem, abszolút megelevenedtek előttem a csillagfényes, homokos tengerpartok, a romantikus vacsorahelyszínek, és természetesen Hayden hasizma is... Tetszettek ezek a pillanatok, de az is ahogy a szereplők viszonyultak egymáshoz abban a furcsán kialakult bajtársias kapcsolatban, ami sokáig nem tartogatott nagy érzelmeket vagy óriási poénhegyeket és helyzetkomikumokat, mégis, amikor egy-egy ilyen alkalom becsusszant, az becses és kellemes pillanat volt. 

"- Szívesen bekapnék valamit - mondtam, mire azonnal résnyire szűkült a szeme, és úgy villant fel, akár egy ragadozónak a sötét vadonban. - Meg ne merj szólalni! - figyelmeztettem. - Elég volt a hülye poénokból - tettem hozzá. - Ételre gondoltam és nem a... - Ki akartam vágni magam, erre még kellemetlenebb helyzetbe keveredtem.

- Oh, ki ne mondd, mert azonnal megrándul a nadrágomban! 

Belebokszoltam a vállába. 

- Mocsok vagy! 

- Ne hízelegj!"

Minden ilyen nüansznyi alkalomnak örültem és már nagyon vártam, hogy elkezdődjön a "utáltuk egymást, de te voltál a vígaszom, közben meg rájöttem, hogy az igaz szerelmem vagy" rész. Ám meglepődtem, amikor a sztoriba  beférkőzött pár rosszarcnak tűnő figura, és ezzel a történet félrelökte a romantikus álmodozásaimat, hogy helyt adjon a napszemcsis, vagány akciórészeknek.

"Szétestem. Én is, az életem is, és azt éreztem, hogy a talpam alatt volt az összes darabka, ami minden egyes lépésnél vágta a bőrömet."

"- Mindegy, hogy mosolyogsz vagy sírsz, Rylee, addig, amíg azt teszed, amit szeretnél. Néha az a legnehezebb, hogy élvezni tudjuk az utat, amit bejárunk, mire megtaláljuk a boldogságunkat."

"Hagyta, hogy kapaszkodjak belé, és én hagytam, hogy lássa, mennyire gyenge vagyok és hogy elvesznék nélküle." 

De az akciórészek bánatomra nem sikerültek túl erősre, hiába volt meg bennük a potenciál. Olyan érzésem volt minden ilyen pillanatkor, mint a Kéjjel-nappal című filmnél, amiben az akciódús pillanatokat egyik vagy másik főhős szemén keresztül akarták bemutatni, ám a személy másodperceken belül ki lett ütve, így a legérdekesebb pillanatokról nem csak ő, de a néző is lemaradt. Most úgy érzem, a könyv is olyan játékot űzött velem, mint anno a film rendezője. Viszont a főhősök közt kialakult lassú égésű románc nagyjából kárpótolt, többször is észrevettem magamon, hogy az érzelmes jeleneteket olvasva mosolygok. Ah, milyen érzelmes, szép romantikus volt, kedves és kellemes, ami idővel erotikusabb irányba váltott. Az írónő a fülledt jelenetekhez is szépen ért, viszont nekem itt az érzelmes, romantikus pillanatok voltak az igazi húzóerők, ami megszerettette velem a könyvet. 

"Néha egy pillantásban több van, mint egy érintésben vagy egyetlen szóban."

Összesítés: az Amíg a szerelem el nem választ, nem egy pörgős regény. Lassú lefolyású, idősikokon táncoló történet, ahol a részletes leírások - tájbéli vagy érzelmi - lendítik újra és újra előre a cselekményt. És hogy mindez mennyire működött a számomra, az engem is meglepett, holott jobb szeretem a pörgősebb történeteket. Félreértés ne essék, itt is volt bőven történés, viszont - és ezt csak tessék nyugodtan pozitívan venni - valahogy minden elveszett a részletekben... velem együtt.

Ínyemre való volt ez a regény a félresikerült lagzis alapjával, a lassan magára találó főhősnőjével, a legbelül nagyon is érzelmes macsós főhősével, a lágy és lassan kibontakozó romantikájával, amihez körítésként kaptam olykor egy kis adrenalint - bár az akciórészek számomra nem ütöttek akkorát, viszont az erotika annál inkább. 

Úgy érzem jókor találtunk egymásra az első K. M. Holmes regénnyel, amit ezek után biztos, hogy fog még követni jó pár történet. Addig is ha lassú égésű románcra vágynátok némi akcióval fűszerezve, akkor vegyétek kezetekbe ezt a történetet, én bátran

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

"... ha megengedsz egy jótanácsot - nézett rám kérdőn -, máskor jobban gondold át, hogy mire mondasz igent és mire nemet."

"Még homályos volt a látásom, de egyvalamit tisztán láttam, a helyzetet, amibe kerültem: egy ágyban feküdtem az ellenséggel." 

"... ha bármikor szükséged lenne segítségre, keress meg, mert jövök neked eggyel. 

- Ha esetleg úgy hozná a sors... - kezdtem a mondandómat egy mosollyal az arcomon -, legyen nálad ásó."

"Ez az egész nap felforgatott bennem mindent. Előcsalta a gyengébbik énem, azt, amelyik belement ebbe a képtelen játszmába, amit az agyam vívott a szívemmel. Nem tudtam, hol vesztettem el a csatát, de megtörtént."