Jennifer Crusie: Fogadj rám

     Mostanában leginkább urban fantasyt olvasok, de olykor becsusszan egy kis krimis történet, vagy leginkább az erotikus/romantikus vonal "képviselői" (akiknek többségében nagyot csalódtam). Ezen műfajok néhány könyvén sokszor nevettem, de nagyon hiányzott már egy igazán kacagtató olvasmány.
Még régebben, egyik kedves bloggerbarátném oldalán olvastam egy könnyed, komédiás könyvről kritikát, és az ott olvasott kis idézeteken annyira jól szórakoztam, hogy eldöntöttem, nekem ezt a könyvet mindenképp el kell olvasnom. Sokáig tartott ugyan amíg nekiültem a könyvnek, de nem bánom, mert így az élmény még friss, és bizony nagyon jóleső.

Jennifer Crusie

    

     A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.

Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.