A Mini-könyvklub #14 margójára

     Tavaly ősszel úgy gondoltam, hogy több évnyi kihagyás után ismét csatlakozom Vegazus Mini-könyvklubjához. Ehh,... kár volt...

A klubról további infót ITT találtok!

Jó muri ez a társas közös olvasás, mert olyan könyvhöz is meghozza az ember kedvét, amit esetleg sokáig csak kerülgetett, és az, hogy másokkal is kilehet vesézni az adott könyveket, egy élmény tud lenni. Hisz melyik könyvmoly nem szeret elbeszélgetni az olvasmányairól?

Az akkori forduló főszereplői vegyes témajúak voltak, mégpedig:

Daniel Keyes:Virágot Algernonnak
Blake Crouch: Sötét anyag
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (ezt én választottam magamnak a "maradékból")

Mivel szeptember utolsó napjaiban csatlakoztam a csapathoz, ezért már esélyem sem volt időben, azaz a hónap utolsó napjáig linkelnem a könyvről szóló blogbejegyzésemet. Gondoltam üsse kő, majd a következő hónapban betartom a szabályt. A Sötét anyaggal végeztem is október közepén, de aztán rákaptam CoHo könyveire, és az a bejegyzés is eltolódott október vége felé. Viszont erről még időben szállíthattam volna a véleményemet, csak a gépem bemondta az unalmast, és szervizbe kellett vinni. Itt már elkezdtem szégyellni magam, de úgy voltam vele még semmi sincs veszve, maradt még két könyv, amivel felzárkózhatok. Aha, persze. A Pippa Kenn könyv után sem tudtam gép elé kerülni. Decemberben, a választott Gárdonyi regény olvasása alatt pedig elengedtem az egészet. Felsültem ezzel a Mini-könyvklubbal. Többször nem lesz pofám jelentkezni. Pedig szuper ez a kezdeményezés, de úgy tűnik nekem inkább kerülnöm kellene a határidős-olvasós-írós eseményeket. Viszont ha van kedvetek és időtök, csatlakozzatok bátran a Mini-Könyvklubhoz, mert ahogy fentebb írtam, tényleg jó móka.

Mivel elolvastam mind a négy kitűzött regényt, úgy gondoltam ebbe a bejegyzésbe sűrítem róluk a véleményemet.

Aprócska év végi összegzés 2019

     Sziasztok!

Jaj, ismét rácsodálkozok, hogy egy újabb évbe léptünk.

2019-ben nem túl sűrűn bámultam a képernyőt, viszont elolvastam 45 könyvet, aminek nagyon örülök! Remélem idén meglesz az álom 50 kiolvasott könyv, de ez még a jövő titka. Nem akarok túlságosan tervezni, mert azok általában nem akarnak összejönni. Úgyhogy inkább sodródom az árral, meglátjuk mit tartogat az idei év szórakozás terén. Most pedig lássuk a szokásos évzáró listát, 2019 legjeit.

• Kedvenc film:

Terminátor 2. - Az ítélet napja (1991)

     Igen, tudom, nem mai darab, de akármelyik mostani full látványos, szórakoztató mozi mellett simán megállja a helyét.
Akárhányszor adják a tévében, vagy épp kedvet kap hozzá párom, szívesen újranézem, és ez 2019-ben sem volt másként.
Ha azt vesszük, hogy egy majdnem 30 éves filmről beszélünk, akkor is rendben van a látvány (még ha itt-ott ordít róla, hogy ez vagy az de mű).
A történet, a színészek, az akciójelenetek mind nagyon jó. De ami különösen tetszik ebben a filmben, az az, hogy érződik rajta az apokaliptikus hangulat. Elhiteti velem, hogy a gépek öntudatra ébredhetnek, hogy lemészároljanak minket. Az ezután következő részek már nem hozzák magukkal ezt a hatást. Az ötödik kifejezetten matinészagú, a Sötét végzetet pedig még meg sem mertem nézni. Négy rész után békén kellett volna hagyni ezt a franchise-t, nem pedig tovább erőltetni.