Korunk két legtrendibb romantikus fatasy szerzői Sarah J. Maas és Jennifer L. Armentrout - legalábbis úgy vettem észre. Olyan nagy húzónevek ők most, mint könyvmolyságom kezdetén Karen Marie Moning és Jeaniene Frost. Legalábbis számomra. Persze mint akkor, úgy most is vannak méltán híres és remek írók, de ha az utóbbi időket és a zsánert nézem, a felsorolt írónőknek óriási rajongótábora van.
Az íróhölgyek közül ezidáig egyedül Armentrouttól nem fogtam a kezembe semmit. Terveztem persze, például a Luxen szériát, de addig szöszmötöltem, amíg 5+5 részesre duzzadt a sorozat, és inkább letettem erről a szándékomról. Kicsit elriasztott a sok regény. Természetesen volt még bőven választék az írónő kínálatából, de egyik sem vonzott úgy igazán. Viszont a Vér és hamu már más tészta, ott a gyönyörű rajongói alkotások és az, hogy a főhősnő nem nádszál, belökött a hype tengerbe, én pedig hagytam magam és kíváncsian úszkálni kezdtem benne.
Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös
Sorozat: Vér és hamu #1
Műfaj: fantasy, paranormális romantikus
Oldalszám: 688
Eredeti cím: From Blood and Ash
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2020)
Fordító: Rácz Kata
ISBN: 9789635619801
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.
EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
Jennifer L. Armentrout első high fantasyje.
 |
| Jennifer L. Armentrout |
"A köpeny és az alatta viselt vékony ruha redői alatt elrejtve éreztem a combomhoz rögzített tőr hűvös markolatát, ami sosem melegedett hozzá a bőrömhöz. A tizenhatodik születésnapomra kapott ajándék nem az egyetlen és nem is a leghalálosabb fegyverem volt, de ez volt a kedvencem."
Nekem a romantikus fantasy mindig középkori világban játszódó szerelmes történeteket takar, ahol természetesen jelen van a legyőzendő gonosz, a hősnőből meg részről-részre badass karakter válik. Azonban ha a történetben felbukkannak olyan dolgok mint az áram, lehúzható vécé, az olyan idegenül hat és kicsit összezavar, de oké, írói szabadság, megadom magam. Csak kicsit kizökkent amikor a kardok és gyertyák mellett modernkori vívmányokkal is találkozom. Az áram pedig ebben a történetben is szerepelt, igaz az is a nagyon gazdagok kiváltsága volt, de üsse kavics, ha az írónő főhősnőjét, a szó legszorosabb értelmében Szűz Penellaphe-t egy szabados élvezeteket is nyújtó kocsmában mutatja be kedves olvasójának.
" Tisztaság?Gyűlöltem ezt a szót, a mögöttes jelentéset. Mintha a szüzességem határozná meg a jóságomat, az ártatlanságomat, és mintha a megléte vagy hiánya valamiféleképpen fontosabb lenne, mint az a több száz döntés, amit a mindennapokban meghozok."
"Mindegy, hol voltunk éppen, a köd olyasmi, ami miatt mindig aggódni kell."
A történet egy véres háború utáni békeidőben zajlik, ahol Solis birodalma olajozottan működő életét éli, az emberek tisztelettel és gyermekeik szolgasorba adásával adóznak az isteneknek és az elitnek, a Felemelkedetteknek, az istenek kiválasztottjainak. Addig a környező erdőkben vérszomjas félholtak bújnak meg áldozatok után ácsingózva, és olykor meg is sebesítenek pár halandót, akiknek titkon néhány fegyverforgató harcos megadja a méltóságteljes elmúlást. Közéjük tartozik könyvünk hősnője, Penellaphe Balfour, avagy Poppy, a királynő kedvence, aki harcos lelkű, tiszta szívű teremtés, és suttyomban "törvényszegő", mert élni akar, amikor pedig új testőrt kap Hawke Flynn személyeben, új érzések törnek fel benne.
"... bárcsak ő is olyan kíváncsi lenne rám, mint én rá."
 |
| Forrás |
Nagyon tetszett, hogy a történet nem csak szórakoztatni és kikapcsolni akart, hanem gondolkodásra is késztetett, ez pedig így sokkal érdekesebb volt, el is vitt a lendület.
"– A félelem és a bátorság gyakran egy és ugyanaz. Vagy harcost csinál belőled, vagy gyáva maradsz. A különbség az ember, aki mögötte van."
Ez a történet jó darabig nem bővelkedett nagy csavarokban, viszont a titokzatosságával és hogy lassan, lépésről lépésre engedte megismerni az alapvilágot, hagyta, hogy magam fedezzem fel minden szegletét, nem rágott a számba semmit, bevonzott. Az sem zavart, hogy a cselekményvezetés gyakran lassú volt, mert élveztem az olvasással töltött pillanatokat, berántott a történet. Hellyel kínált, én pedig hagytam, hogy Armentrout szavai a bűvkörébe vonják az elmémet. Nem volt tolakodó a sok leírás, nem éreztem azt, hogy csak az oldalszámot akarja vele gyarapítani. Alig vártam nap végén hogy végre olvashassam, érdekes zsibongást éreztem a gyomromban, vissza és vissza akartam térni Poppyhoz, ehhez a ritka bátor, okos, őszinte és erős karakterhez, aki lassan megszerettette magát.
"A magányhoz gyakran társult a szégyen nehéz, durva takarója és a feszengésből készült köpeny.""Furcsa érzés volt ilyen jól ismernem magam, amikor olyan sokáig nem ismertem magam – sosem engedték, hogy felfedezzem, ki vagyok igazából, hogy mit szeretek és mit nem, mit akarok, és mire vágyom. Most viszont már tudtam."
Olvasás közben rájöttem, miért szippantott be annyira a történet. Nem a részletes és sokszor eseménytelen cselekménybe itt-ott előforduló izgalomtól, a tiltott szerelem dologtól, hanem magától a főhősnőtől. A lánytól, aki fehérbe csomagolva piedesztálra volt emelve, akit csak csodálni lehetett, mert ő volt a Szűz, az istenek Kiválasztottja, az egyetlen aki túlélt egy Kraken támadást, de emiatt örökre meg lett bélyegezve, karmolásnyomok ékesítik a testét, örök emlékeztetőül arra a napra, amikor árvává vált, valamint a birodalom legnagyobb kincsévé. Ez a kiváltság, a figyelem, a kemény szabályok amik a kéretlen titulussal jártak fojtogatták őt, és akár annak idején a bestia karmai, úgyanúgy marcangolták, csak most lelkileg. Rokonszenvet éreztem iránta, megértettem a kétségeit, a vágyait, a gyötrődését. Át tudtam venni ezeket az érzéseket, Armentroutnak sikerült átadnia amit akart. Megszólított ezzel a fantasy köntösbe bújtatott fejlődésregénnyel.
"Szűz vagy sem, jó vagy rossz, Kiválasztott vagy cserben hagyott, megérdemeltem, hogy anélkül éljek, hogy olyan korlátok közé szorítsanak, amelyekbe én sosem egyeztem bele."
 |
| Forrás |
. – Azt mondta, hogy gyönyörű vagy.– Biztosan csak kedves akart lenni.Tawny úgy bámult rám, mintha azt vallottam volna be, hogy kutyaszőrt szoktam rágcsálni.– Először is, gyönyörű vagy. Ezt te is tudod…– Nem azért mondtam, hogy bókokra vadásszak.
"A tekintete olyan átható volt, mintha nemcsak jól látna engem, hanem belém is látna.Próbáltam lesöpörni magamról az érzést, de minél tovább állta a tekintetemet, annál inkább erősödött bennem. Biztos a szeme színe miatt. Olyan különleges, lenyűgöző arany árnyalat! Az ember hajlamos mindenfélét képzelegni, miközben belenéz ebbe a szempárba.""- Milyen érdekes olvasnivaló!Ezer nap erejével égett az arcom, és azon tűnődtem, mennyire haragudna meg Hawke, ha fejbe dobnám a tőrömmel.Ismét.Visszatért a vigyor, akárcsak a gödröcske.- Penellaphe! - Olyan döbbenettel ejtette ki a nevem, hogy kifordult volna a szemem, ha nem lettem volna ennyire letaglózva. - Hát ez... Igazán botrányos olvasmány egy Szűz számára!- Fogd be!- Nagyon pajkos - dorgált a fejét csóválva.Tetőfokára hágott bennem az ingerültség, és felszegtem az állam.- Nincs abban semmi rossz, hogy a szerelemről olvasok.- Nem is mondtam, hogy van. - Hawke rám nézett. - De én nem hiszem, hogy az itt leírtaknak bármi köze van a szerelemhez."
Egek! Hogy mennyit szerepelt ebben a történetben az a szó, hogy EGEK! Attól majdnem kiégtem. Plusz nagyon frusztráló volt, hogy a szereplők olykor rébuszokban beszéltek. Mire megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy vajon milyen érdekességekre, titkokra akarnak utalni, hopp, másra terelték a szót. Na de. Bevallom, a hossza miatt bennem volt a félsz, hogyha túlírtságban nem is hat rám negatívan, de egy idő után megunom a rétestészta jellegű cselekményvezetést, azonban az írónő választ adott a hogyan tovább? kérdésre, és bedobott a történetvezetésbe egy olyan izgalomdózist, amitől tátva maradt a szám. Sűrű ragut főzött meglepetéscsokorból, én pedig kérés nélkül bekajáltam mindent. Az egész sztori egyszerűen olyan jól megkomponált volt, annyi érzelmet megszólaltatott bennem, vizuálisan is annyira tudott rám hatni, amitől már csak egy gondolat maradt bennem: hogy tudtam ezt a sorozatot eddig kerülni?
"Hogy történhetett ez meg? Hogy jutottam el onnan, hogy izgatottan vártam a jövőmet, ami teljesen az enyém, ahol én irányíthatom hogy mit csinálok, és hogy mi történik velem, addig, ahol most vagyok? Hogy láncon tartanak egy cellában és olyan emberek vesznek körbe, akik darabokban szeretnének látni engem?"
Összesítés: tyű... nem is tudom mit írhatnék hirtelen, talán aludnom kellett volna egyet mielőtt rendeződnének a gondolataim, de a fenébe is, ez a könyv nagyon elkapott. Olvastam az írói utószót, amiben JLA azt nyilatkozta, hogy először kvázi a fióknak tartogatta ezt a történetet, de a támogatói csak arra buzdították, hogy írja csak meg. És milyen jól tette!
Bámulatos ez a világ, még ha lassabban is mutatja meg magát, lebilincselő a cselekmény még akkor is, ha nem zudított rám oldalanként izgalmat, sokszor tudtam rajta nevetni, még akkor is, ha nem egy poéngyáros könyv. Nem aléltam el Hawke-tól, de mégis figyelemreméltó karakter, viszont Poppy-t a feje búbjától a talpáig szerettem. JLA hősnője megnyitotta előttem az érzelmeit és mindent átéreztem, amit ő: ami bántotta, ami felvillanyozta, ami élni, tapasztalni, küzdeni buzdította.
Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy milyen szavakkal közvetítse azokat az érzelmeket, amikkel nemcsak hősnője, de mi is szüntelenül küzdünk. Számomra pedig ez volt a kulcs, ami annyira megszerettette velem a történetet. Az pedig csak hab a tortán, hogy a könyv utolsó negyedénél betessékelt egy centrifugába, amit vigyorogva kapcsolt be, én pedig csak kapkodtam a fejem az adrenlindús és véres jelenetektől, a tőrök suhintásától, a tépőfogak kíméletlen ostromától, a kéjtől, a gödröcskes vigyortól, és a szájtátós meglepetésektől. Zsongott a fejem az élménytől, és csupán csak annyit mondanék, kérek még!
Hát persze, hogy
NAGYON AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
- Még több képért kattintsatok IDE!
- A fan artok bámészkodása mellett szeretek rajongói videók után is kutakodni, kíváncsiságból rálestem, hogy a Vér és hamu kapcsán is találok e valami néznivalót. Természetesen találtam, jobbnál-jobbakat, de az alább látható eddig a kedvencem. *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése