Mit is lehetne írni egy sorozat sokadik részéről amit eddig még nem mondtam? Kiváló? Leleményes? Magába szippant? Felháborító bűnügyekkel teli? Izgalmas rejtélyek és nyomozás? Ezeket már úgyis tudjátok, pontosan nyolc könyvön át szajkóztam ezeket a dícséreteket a Kim Stone sorozattal kapcsolatban. De most, a kilencedik, Végzetes ígéret c. rész új kihívás elé állított, ugyanis az előző, Gyilkos igazság kötet végén egy törés következett be a csapatnál, én pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a kihívásokkal teli munka mellett, Kimék hogyan fognak megbírkózni vele.
Sorozat: Kim Stone #9
Műfaj: krimi
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Fatal Promise
Kötés: füles kartonált
Fordító: Szabó István
Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634526667
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Egy erdőben egy neves, bár kétes múltú orvos holttestére bukkannak. Gordon Cordell nem ismeretlen Kim Stone és csapata számára, hiszen egy iskolás lány halálával kapcsolatos nyomozás során már felmerült a neve. Dr. Cordell meggyilkolása után nem sokkal az orvos fiát is szörnyű autóbeleset éri. Egy újabb női áldozat előkerülése pedig csak tovább erősíti a gyanút, hogy valami nagyon nem stimmel a Russells Hall Kórház körül. Kim Stone dolga, hogy kiderítse: vajon bosszúgyilkosság történt?
"Mindenki látni akarja a szokatlan furcsaságot, az élet és halál kísértetiesen rövid útját."
A prológus egy kisgyermek temetését osztja meg olvasójával, viszont a szemszög amivel bevezet a történetbe több mint érdekes - bosszútörténetet sugall.
"Ha valaki egyszer a Pikkek tagja volt, az örökre az maradt."
A könyv az előző rész történseinek szálát folytatta, ami egyrészt nem csoda ha a csapatveszteséget nézem, másrészt viszont egy kicsit meglepett. De emiatt már a második fejezet után kezdett erősen kattogni az agyam, hogy miként is fog haladni a cselekmény. Marsons pedig fogta magát, kiborított elém egy újabb krimi-kirakóst, én pedig serényen el is kezdtem válogatni a darabkákat.
"- Stone, nagy volt a nyugalom, amíg nem volt itt - mondta Woody, miközben a tekintete egyre inkább ellágyult.- Ebben nem kételkedem, uram - bólintott Kim. - De visszatértem, úgyhogy szeretném tudni, hol a fenében van a csapatom.""... az eső a helyszínelők egyik legnagyobb ellensége. A másik a gondatlan rendőr.""... felismerni, biztosítani, megvédeni.Én ehhez jött még a halottkém, többnyire Keats, akivel együtt próbálták megválaszolni a hat legfontosabb kérdést: Ki az áldozat? Mi történt? Hol történt? Mikor történt? Miért történt? Hogyan történt?"
Agyafúrt volt ez a kirakós, minden egyes darab egy értékes nyom a nagy egészhez, így érdemes volt minden egyes sort gondosan elolvasni. A nagy koncentráció közepette Kim továbbra is mecsillogtatta fanyar humorát, ami oldotta a történet során fellépő görcsöket, amiből amúgy elég sokféle volt, ezért jólesett az a néhány kicsikart mosoly.
"- Azt mondanám, hogy az áldozat térdelt, a fejét hátrahúzták, hogy hozzáférjenek a nyakhoz, aztán...Egy kézmozdulattal jelezte a nyak elvágásat.- Hát, igen, itt még én is meg tudom állapítani a halál okát - mondta Kim."
Közben a csapat új taggal bővült, aki sem nekik, sem az olvasóknak nem volt idegen. Szegény ember, azaz Penn, jó szakember ugyan, de mindig is kicsit elvont karakternek tűnt, így árgus szemmel figyeltem hogyan edződik a csapathoz, Kimék pedig hogy viszonyulnak majd hozzá és miként harcolnak meg a saját lelkiismeretükkel a múlt részben történt tragédia miatt.
"Úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja az a tény, hogy senki se akarta itt látni. Vagy csak nem érdekelte."
Szokásos módon gyilkos szemszöget is kaptunk, ami kicsit szájbarágós volt, ezért nem bántam, hogy ritkán fordult elő és inkább Kimék nyomozását követhettem. Közben felbukkant még egy megszokott dolog amit kedvelek a Kim Stone sztorikban, azaz a dupla ügy. A gyilkosságok mellett egy eltűnt tini is képbe került, akit Stacey saját szakállára szeretett volna megtalálni, mert a rendszer nem igazán akart vele foglalkozni, mondván, kétszer már megszökött a problémás lány, de mindig hazament. De most világos, hogy életveszélyben volt.
"- Ki írt neked tegnap? - kérdezte, amikor kifordultak a parkolóból.- Semmi közöd hozzá, apuci! - felelte Kim.- Ami így is volna, ha lenne némi magánéleted, de mivel nincs, ezért azt gondolom, hogy a munkáddal kapcsolatban kerestek, ami viszont rám is tartozik."
A fejezetek előrehaladtával az ügy egyre komplikáltabb lett, gyűltek az áldozatok, akik közt első ránézésre nem volt kötelék, de mégis akadt egy-két szál, ami elvezette egyiket a másikhoz. Rejtélyekből is akadt szép számmal, igy nem csak a holtak, de az élők is alapos fejtörést okoztak a nyomozóknak.
Később a gyilkos szemszöge is érdekesre váltott amikor végre nem ugyanazt ismételte mint amit a cselekmény korábban már elárult, hanem új információkat, fontos kirakósarabokat tolt elém a halomból.
Közben az eltűnt lány, Jessie esetének megoldása az orvosi dagnózis után belémcsapott, mint a villám. Egy igaz sztori ugrott be róla, és így értelmet nyert minden hozzá kapcsolható szereplő hozzáállása az eltűnéséhez.
"Kim lehajolt, és a levélnyíláson át hallgatózott.- Semmi.(...)- Megnézem, nincs-e nyitva egy...- Jobb ötletem van - mondta Kim, majd kivett a vödörből egy pár kesztyűt és egy kis lapátot.Felhúzta a kesztyűt, megfordította a lapátot és a nyelével betörte az ajtó üvegét. Aztán benyúlt és elfordította a kilincset. Ha Bryant tempójában folytatják a nyomozást, a gyilkos természetes halállal hal meg öreg korában, mielőtt még elkaphatnák.- És már bent is vagyunk - lépte át Kim az üvegcserepeket."
A Végzetes ígéretben megtörtént az, amit sosem gondoltam volna. Hogy Stacey lesz az új kedvenc karakterem és Bryant meg végre nem piszkálja a csőrömet. Most szimpatikusabb volt a józan gondolkodását olvasni mint Kim folytonos akadékoskodását, ami viszont bosszantó volt. Majd a kis bosszúság okozó stafétát addig adogatták egymásnak a sorok közt, amíg végül megtalálták az arany középutat, kiegészítették egymást és okosabbnál-okosabb meglátásaik voltak.
"Egy őrült olyan döntésre kényszerít embereket, amit neki is meg kellett hoznia.""- Ó, te jó ég! Már megint maga az? - mondta a férfi, miután ajtót nyitott. - Olyan, mint egy visszatérő rémálom..."
Pazar történet volt ez is veszteségről, keserűségről, gyászról, bosszúról, amit Angela Marsons a megszokott módon ágyazott egy brutális gyilkossági ügybe, de nem állt meg ennyinél, a cselekményt gazdagon megszórta érzelemmel is, ami miatt most sem maradt száraz a szemem.
Kim és a csapat nehéz mérföldkövet tudhat maga mögött, amivel óriási kihívás volt megbirkózniuk, de jól esett látni, hogy lassan de biztosan még több bizalmat szavaznak egymásnak, ami pedig csak még kiválóbb nyomozóvá teszi őket.
"- Tényleg nem érted? - kérdezte Ted csodálkozva.- Mit kéne értenem? - vonta meg a vállát Kim.- Hogy te nem egyszerűen egy csapatot építettél, hanem egy családot."
Összesítés: a Kim Stone sorozat a kilencedik részre sem ülepedett le, sőt nekem részről-részre egyre jobban tetszik. Az írónő erős és elgondolkodtató bűnügyeket ad nyomozóinak, akiknek sokszor dörzsöltnek és trükkösnek kell lenniük ahhoz, hogy megoldják az aktuális esetet... vagyis eseteket, mert Marsons most sem csak egy aktát csapott a csapat asztalára. Mindkét eset érdekes volt, az elszórt nyomokat úgy csipegettem fel mint egy éhes kismadár, de élveztem, hogy újra részese lehettem egy alapos és trükökkel, félrevezetéssel teli elmejátéknak, ahol az új taggal, Pennel együtt én is a csapat részese lehettem.
Jó volt ez a kötet, és nem csak az agymozgató nyomozás miatt, hanem az érzelmi vonal miatt is, ami által az írónő megmutatta, mennyire emberi karakterekkel dolgozik, mennyi mindennel küzdenek önmagukban, és ezzel nem csak egy jó krimit ad, hanem egy jó lélektani regényt is.
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése