Újabb filmes bejegyzéssel jelentkezem, ezúttal egy 2007-es gyöngyszemet választottam, mégpedig Josh Hutcherson főszereplésével, aki az Éhezők Viadalában a kedves, megnyerő fiatalembert alakítja, a pék fiát, Peeta Mellarkot. Napi filmünk pedig nem más, mint az igaz történeten alapuló Híd Terabithia földjére.
Jess Aarons (Josh Hutcherson), a 11 éves kisfiú, szeretne korosztályának leggyorsabb
futójává válni, ám terveit keresztülhúzza az iskolába érkező új lány,
Leslie Burke (AnnaSophia Robb), aki mindenkit lefut. Mégis barátokká válnak, és a lány olyan képzeletbeli világot nyit meg Jess számára, amely egész életét megváltoztatja.
A képzelt világ, Terabithia tele van mágikus lényekkel, és Jess és Leslie a király és a királynő.
Anno Don beszámolója után kaptam kedvet ehhez a filmhez. Mázlim volt, mert a kedvcsináló bejegyzésolvasás után pár nappal a tévé vetítette is, úgyhogy friss lelkesedéssel sikerült megtekintenem.
Először elmondom, mire számítottam a film megnézése előtt:
Egy újabb gyerekfantasynak gondoltam, amolyan kis kalandos/galibás Spiderwick krónikáknak, amiben a szörnyek egy része megnehezíti valamilyen kincs megszerzését/őrzését, a másik része meg segíti hőseinket. Aztán a tárgyalásban levezetett csetepaté után jön a boldog befejezés, ahol a barátok még jobb barátokká válnak, vagy több.
És most jöjjön az, amit kaptam:
Ez a film egy családi dráma, nem csak fantasy-ra épülő történet. Jess magányos, egyetlen fiú lévén a családban szinte elvan nyomva. Nővérei a nagytestvérek, akikkel nem jön ki mindig a legjobban, és emiatt kishúgát nem tartja a társaságára érdemesnek, mivel a nagytesók őt is lenézik, hát akkor ő is lenézi a nálánál kisebbet. Aztán minden megváltozik, amikor megjelenik Leslie, a cserfes kislány, akinek személyében Jess egy igazi jóbarátra lel. Olyanra, aki nem fordul el tőle, hanem tényleg szívesen barátkozik vele, aki megtanítja neki, hogy (Álomháborúból idézve) zárja be a szemét, és tárja ki az elméjét. Lépjen be vele a képzeletnek abba a birodalmába, amit ketten alakíthatnak és vezethetnek.
Terabithia egy elképzelt birodalom, aminek minden egyes varázslatos részét és teremtményeit ők találják ki. De vajon minden egyes lény ártatlan elképzelés, vagy pedig egyes családtagjaik esetleges félelmetes, vagy biztonságot adó kivetülései? Sokszor van úgy, hogy az írók a karaktereiket magukról, vagy pedig családtagjaikról, ismerőseikről mintázzák. Ez történik ebben a filmben is, csak itt az író a szereplő(k). A sötét árny, ami üldözi Jesst, amitől fél, pont mint az apja mogorva bánásmódjától. Vagy az óriás, aki ha a srác bajba kerül, kitárja kezét, és elkapja zuhanás közben, és megvédi, úgy, mint egy édesanya, aki ölelő karjaival védelmezi a gyermekét. Bármitől. Bármikor. Ez az átmenet nagyon tetszett, ezzel volt meg igazán az az érzésem, hogy hiába van benne fantasy, mégis tökéletesen megfelel a valóságnak.
Leslie és Jess, birodalmukba egy ősrégi kötél segítségével lendülhetnek át, ami a vége felé súlyos következménnyel jár. Ez a rész szíven ütött, egyáltalán nem számoltam ezzel a csavarral, ami miatt abszolút kedvenccé vált a film. A drámai fordulat nagy súlyt pakol az ember lelkivilágára, érzékeny oldalamat alaposan fel is rázta. Ebben nagy szerepet játszott Josh Hutcherson teljesen átérzett játéka, ami hitelességével még inkább dobott a film hangulatán. Ez a gyerek nagyon tud, profi színész, szerepeiből a maximumot hozza ki, minden elismerésem az övé. Nem csodálnám, ha hamarosan ő is egy szobrocskával gazdagodna. Én mindenesetre nagyon drukkolok neki!
A film másik főszereplője, a Leslie-t alakító AnnaSophia Robb is nagyon szépen szerepelt. Karaktere bebizonyította Jess-nek, hogy nyugodtan megnyithatja a szívét olyanoknak, akikről nem gondolná, hogy szeretnének a barátai lenni, pont mint az ő esetükben. A srác veszi is az adást, és közösen elképzelt birodalmukba a híd megépítése után be is vezeti egyik szerettét. Ezeket a képsorokat is nagyon szerettem.
A látványos részek nem rosszak, a végén Terabithia nagyon szépen van ábrázolva, de én nem erre figyeltem igazán, hanem a történet alakulására.
A Híd Terabithia földjére kedves film bátorságról, igaz barátságról, fantáziáról, felismerésről, és még sorolhatnám. Engem nagyon megfogott ez az igaz történeten alapuló film, és nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Tanulságos lesz.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése