"Az a helyzet a tragédiákkal, hogy soha nem rázhatod le a Nagy Magányt. Egyszer csak utolér. Az éjszaka közepén. Amikor sietősen lezuhanyozol. Amikor oldalra fordulsz az ágyban, és az ágynemű ránctalanul feszül ott, ahol a szerelmednek kellene lennie."
A történet játszódott a jövőben, a múltban és a jelenben. Igazi több idősíkos egyveleget kaptam, amiben volt könny, majd tiniszerelem, titokzatos félmondatok, de olyan humor is, aminek következtében sokszor meg kellett állnom, hogy jól kiröhögjem magam.
" – Ó, Pippa!– Ne ó, Pippázz itt nekem! Szaladj vissza, és add meg neki a számodat!– Csak így? – pislogok, továbbra is földbe gyökerezett lábbal.Megvonja a vállát.– Kivillanthatod a cickódat is a drámai hatás kedvéért, gondolom.""A személyre szabott sírkő remek módja annak, hogy végső búcsút vegyél valakitől, tudod? Egy olyan világban élünk, ahol mindent hozzánk igazítanak: a ruhánkat, a matracunkat, az autónkat. Miért ne lehetne erre is valami különlegeset tervezni? Olyasmit, ami az elhunytat jelképezi?"
"A legtöbbször úgy érzem magam, mint egy letépett, hervadó virág. Még nem halott, de már képtelen tovább nőni."
Mégis a történetet nagyrészt átjárta a depresszió, az önvád. Főhősnőnk, Ever, már a kezdetektől az a figura volt, aki önbizalomhiánnyal küszködött, és bár volt egy szép és bátor léttel teli fejezete egy Joe nevű sráccal, egy hat éves időugrás után olyan fiatal felnőttet kaptam, aki elmenekült a múltja elől, tartózkodik a szeretteitől, van egy ultraszimpi barátnője és egy dölyfös macskája, no meg a folyton lelógó orra. Ever felett folyton borús volt az ég, még akkor is ha sütött a nap. A lelkét beborító keserűség miatt elnémította az élet szépségeit, a múlt tragédiájába tíz körömmel kapaszkodott. De jött egy reménysugár az ápoló Dom személyében, aki a tökéletes ellentéte volt ennek az orr piercinges lánynak, és lassan megnyerte őt. De erről a kapcsolatról sütött, hogy csak pótlék. Olvasás közben meg valahogy bűntudatom volt Ever helyett is, hiába próbált Shen mindent romantizálni. Vártam, hogy beüssön a krach, hogy feltűnjön Ever másik fele Joe, miközben a morzsákból próbáltam kibogozni a múlt drámájának részleteit.
"Ez a srác vicces. És helyesen használja az írásjeleket. A fekete kis szívem mindkettőt értékeli."
"Ő egy két lábon járó önsegítő könyv, gondolom magamban.Pontosan erre van szükségem.""... azért, mert ez a szerelem különböző, nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebb annál, amit Joe-val átéltem, nem igaz?"
A toposz, amitől agyhalált kapok, az a szerelmi háromszög. Mondjuk ha a harmadik kerékről lerí, hogy nyomi, félrelépős típus akitől elhidegült a párja, azt a gyomrom még beveszi. De amikor kapok egy olyan karaktert aki kész főnyeremény és boldogan a karjai közé ájulnék, hát ott ideges leszek. Sajnálom a fickót, ahogy itt Domot is sajnáltam, de közben meg haragudtam is rá, hogy ennyire mézes-mázos, tapadó, amolyan megfojtalak a szeretetemmel típus. Egy idő után úgy éreztem érzi ő, hogy szép szerelme talán kicsúszik a kezei közül, ezért olyan helyzeteket teremtett ami alól Ever nem mert kihátrálni, és ettől gyomorgörcsöm lett. Minek a számlájára voltak írhatók ezek a jelenetek: a szerelemére vagy a féltékenységre? Közben meg annyira akartam hogy Ever és Joe összejöjjenek, mert ők voltak a modern kori Ádám és Éva, akiket tényleg egymásnak teremtettek. A fura művészlelkek. De mintha csapdába estek volna a szeretet, a vágy és a lojalitás tengerében. Csak lebegtek a víz felszínén, nem mertek úszni, és ez is próbára tette a türelmemet.
"Ő a vihar, én meg egy villám vagyok, és amikor csak találkozunk, kitör a káosz."
Miközben a szerelmi háromszög miatt sűrűn rá kellett harapnom az öklömre, jött egy olyan orbitális nagy fordulat, amitől úgy megnyúlt az arcom mint a sikolymaszkos gyilkosnak. Basssszzzzuuuuuussss!!! Shen olyan csattanót pottyantott ebbe az idegborzoló történetbe, hogy még mindig fáj az állam, akkorát koppant! Ez a nő minden lehetőséget kihasznált arra, hogy úgy játszon az idegeimmel mint a cica a gombolyaggal.
"Két megtört ember vagyunk, akik együtt próbálnak egésszé lenni, tudva, hogy az egész kudarcra van ítélve.Hogy el fogunk bukni.""... a dolgok eredendően bonyolultak. Mindig is bonyolultak voltak. Nem létezik tökéletes. A zavarodottság és a szégyen az élettel együtt járnak, hozzá tartoznak. Szembe kell nézned a kihívásokkal."
Elsöprő érzelmi lavinát kaptam, ami beterített, hideggé tett mindent. Vacogtam legbelül, amíg a főszereplők egy helyben toporogva égtek egymásért. Közben annyi jóféle idézetet mazsoláztam ki a könyvből, ami megtöltene egy kissebb önsegítő könyvet.
„Légy hálás azokért, akik segítettek, amikor mélyen voltál, és légy hálás azoknak is, akik nem tettek így. Az előbbieket érdemes megtartani, és erre az utóbbiak segítségével jöhettél rá.”
"Ne a halál határozza meg az élők életét."
"... pénzt gyűjteni valamire olyan látszatot kelt, mintha nem húztam volna le teljesen az életemet a vécén. Úgy érzem, mintha legalább lenne egy tervem, és csak azt kell kitalálnom, melyik kereszteződésénél forduljak le, amikor már elég pénzem összegyűlt."
"Én vagyok a hátborzongató, katonabakancsos gót lány az ő ragyogó, színpompás, Ariana Grande énje mellett."
"Van, hogy az ember rossz helyen, évtizedben, korszakban születik."
„Ez a lány még nem találkozott olyan könyvvel, amit ne akart volna elolvasni”
" – Te vagy a legjobb, Pip!– Tudom – libbenti meg a haját. – De jó, ha emlékeztetik erre az embert. ""A kiskedvencek soha nem csak állatok. Családtagok.""Tetszett, hogy volt bennünk valami közös Lokival. Mindketten egy kicsit sérültek voltunk.""– Na, most bűntudatom van, amiért szemétkedtem – mondom. –Bocsánat, hogy barom voltam a chaten.– Nos, akkor szerencséd van! – kortyol bele a kávéjába.– Miért? – húzom össze a szemöldököm.– Mert odavagyok a barmokért.""Nem bírtam lerázni magamról az érzést, hogy a halál a nyomomban jár, még akkor is, ha próbáltam elfutni előle.""... korábban azon gondolkodtam, legbelül mindannyiunkban rejtőzik egy Virginia Woolf. Valaki, aki kövekkel akarja telepakolni a zsebeit, hogy belevesszen egy folyóba.""Egész végig azon izgultam, hogy gyilkos-e, erre az a hivatása, hogy gyerekeket ment, míg én hátborzongató történeteket mesélek unott turistáknak.""Most először érzem azt, hogy Joe olyan, amilyennek emlékeztem rá. A srác, aki miatt olyan ragyogónak és fenségesnek éreztem magam, mint a nap.""Nem játszhatjuk újra. Nincs lehetőség magyarázatra, helyrehozásra, gyógyulásra.""Végre letelik a másfél óra, habár hat nap kell hozzá.""– Az alvás nem olyan, mint a pilates! Nem elég, ha heti háromszor csinálod – feddem meg.""Csinálhatok neked kávét, ha szeretnéd. Bár nincs cukrom. Az a szar mérgező.Mondta a dohányos. Vigyázzatok, orvosok! Itt a konkurencia.""Csak azokra zúdítod rá az érzelmi katyvaszodat, akikkel közel álltok egymáshoz.""– Mindent szeretek ebben a könyvben.– Még szép – puszil meg Joe, aztán elveszi a könyvet, és a fiókba teszi. Még mindig zavarban van tőle, hogy írónak nevezze magát. –Ez egy gondosan kimunkált szerelmes levél neked."" Van valami elképesztően felemelő abban, amikor olyasmivel keresed a kenyered, amit szeretsz csinálni, úgyhogy erre a hálára összpontosítok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése