Ti is előszeretettel bámuljátok a csillagokat? Nekem ez az egyik kedvenc időtöltésem. Szeretem az univerzumról szóló dokumentum és mozifilmeket is, utóbbiból az egyik kedvencem Sandra Bullock Gravitáció című filmje. Hátborzongató a története, mert egy kis csapat kint ragad az űrben, amibe elég rossz még bele is gondolni. De mi a helyzet azzal, amikor az ember távol a szülőbolygójától nem a föld körüli pályán sodródva próbálja túlélni a lehetetlent, hanem egy távoli planétán ragad, ahol több hónapon keresztül kell kihúznia? Ezt a történetet dolgozza fel Andy Weir A marsi című könyvében, amit három indok miatt olvastam el:
1) Rengetegen olvasták és dicsérték az utóbbi néhány hónapban.
2) Hamarosan a mozikban Matt Damon főszereplésével a regény adaptációja.
3) Ez a szeptemberi Mini-Könyvklub aktuális olvasmánya.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
