Vámosi Kira: (Ne) álljunk párba!

     Egy ideje nálam pihen egy Mogul kiadós könyvcsomag, amiből nemrég random választottam egy kis olvasnivalót, méghozzá Vámosi Kira (Ne) álljunk párba! című kötetét, amit emlékszem azért választottam, mert nagyrészt a vakrandizásról szól, én pedig kíváncsi voltam, milyen ciki sztorikról olvashatok a főhősnő szemén keresztűl.

Kiadó: Mogul 

Műfaj: new adult (NA) 

Oldalszám: 210

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022

ISBN: 9786156170415

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Aina ​és Noel húszéves fiatalok, boldog párkapcsolatban. Gyerekszerelem az övék, eltéphetetlen kötelékkel, kiolthatatlan lánggal. Ám amikor egy meggondolatlan botlás után az egész addigi életük darabokra hullik, mindketten az online ismerkedés útjára lépnek. A kérdés csupán az, hogy az Z generáció tagjaként rájuk talál-e a valódi szerelem az internet világában? Tudják-e kezelni a zűrösebbnél zűrösebb alakokat vagy győz az első szerelem és visszatalálnak egymáshoz?

És te, Kedves Olvasó? A magányt megunva megfordult már a fejedben, hogy kipróbáld az online ismerkedést? Esetleg már meg is tetted? Pozitív tapasztalatokat zsebeltél be vagy életed legrosszabb élményeivel „gazdagodtál”? Bármelyik legyen is, ez a könyv neked szól!

A (Ne) Álljunk Párba! amellett, hogy egy szívszorító szerelmi történet, részletesen bemutatja a legrosszabb online randis személyiségtípusokat, és komoly társadalmi problémákat is a felszínre hoz. Lehet ez a könyv elrettentő példa, tanulság, figyelmeztetés vagy ha már túl vagy rajta, akkor csupán deja vu. Tabuk nincsenek. Ez a valóság.

Vámosi Kira

"Aina fejében ezer darabban hever a kapcsolatukról eddig gondosan összerakott puzzle. Képtelen összeilleszteni a darabkákat, hogy megértse mi történik a nemrégiben még szerelmesen viselkedő barátjával, aki pár hét leforgása alatt egy rideg, érzéketlen és érdektelen jégcsap lett."

Rövidke könyv, csupán kétszáz oldalas, amiben a szerző E/3-ban meséli el, milyen idilli kapcsolatban él már négy éve a huszas éveik elején járó gerlepár, Aina és Noel mindaddig, amig a fiú új munkahelyén (fura volt, hogy a srác ilyen fiatalon főnök lett, de különösebben nem akadtam ki rajta) meg nem környékezi aszisztense, a csábító Vivien.
A srác próbálja magát tartani, de a megszokott és kényelmes kapcsolat hirtelen unalmasnak és terhesnek tűnik, miközben Viv buja üzenetekkel ostromolja. Ainának hamar feltűnik, hogy valami nincs rendben, és párját nem csak a stresszes munkahely meríti ki, majd egy igazságos kiborulás után különválnak útjaik.

"Nehéz azonban a jelent megélni és a jövőt építeni, ha olyan embert akarsz kizárni a múltadból, aki mindennek az alapkövét adta."

A történet a szakítás után egy évvel veszi fel ismét a fonalat, ahol főhősnőnk ha késznek nem is érzi magát, de belevág a randizgatásba, először pedig a társkereső oldalakon próbál szerencsét.

"Ania képernyőjén egy Alek nevű férfi üzenete villog. Képet küldött. Némi tétovázás után megnyitja. Undorral az arcán, értetlenül.
- Fúj! - töröli gondolkodás nélkül a fotót, amin a férfi nemi szerve látható."

Szegény, máris egy dickpick. XD Egyeseknek fura udvarlási szokásaik vannak. És ez még csak a jéghegy csúcsa volt. De azért a remény hal meg utoljára, hátha akad a tömegben legalább egy normális valaki.

" Teljesen beszippantotta az online világ nyújtotta újdonság."

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem csak Aina félresikerült randijait olvashattam - ami amúgy nem is volt mindig vicces, inkább meghökkentő, hogy milyen szexuális ragadozókkal tudja összehozni a naív lányokat a sors -, hanem néha egy-egy összegzőt is a különböző személyiségtípusokról. Randipartner-profil, ami érdekes ismeretterjesztő tanácsokkal volt egybekötve, nagyon hasznos és informatív az online térben való ismerkedőknek. Jó ez, tényleg, csak a történet szempontjából kicsit terhes, hogy egy-egy típusból egymás után nagyobb dózist kaptak szereplőink, ami után elgondolkodik az ember, hogy szexuális ragadozók és libasorban jövő aranyásók után hogy van még kedvük esélyt adni az online randizásnak?

A történetet nem csak Aina tapasztalatain keresztül követhetjük nyomon, hanem volt szerelmén, Noelén is. Ez azért előrevetítette a véget, de érdekes fricska, nem sűrűn találkozik ezzel az ember lánya.

"- Csak hogy tudd, nem éreztem jól magam! - kiáltja utána.
- Akkor már ketten vagyunk! - szól a visszavágás.
- Nehogy keresni merj ezután!
- Nem állt szándékomban.
- Le is tiltalak!
- Én már megtettem a vacsora alatt..."

Basszus, azért Noelnek is sikerült olyan randipartnereket kifogni, hogy csuda. Szégyen, hogy milyen szex és pénzcentrikus emberek vannak, mindkét nemnél.

"- Ki jön manapság egy szórakozóhelyre kocsival?
- Honnan tudod, hogy kocsival jöttem? - ráncolja a szemöldökét Noel.
- Az inged - mutatja a lány. - Keresztben gyűrött.
- És?
- Az a biztonsági öv helye, te butus.
- Azta. Te ilyesmit szoktál figyelni?
- Persze, csórókkal nem állok le beszélgetni."

Emlékszem, egyszer egy ismerősöm azt mondta, mielőtt csajozna, előtte vesz egy autót, mert hát a lányoknak az fontos. Értetlenkedve néztem rá és mondtam, aki igazán szeretni fog, annak nem számít, hogy milyen autód van. Persze attól függ, ő milyen barátnőt akar maga mellé. Eszembe jutott még egy eset. Egy ismerős lánnyal összefutottam egy esküvőn, aki bemutatta a barátját. Majd odasúgta nekem, hogy aranyos a srác, csak nincs kocsija. Hát, hülye egy elfuserált világ ez. Most ki kivel, vagy mivel akar együtt lenni: egy emberrel, aki fogja a kezét, tiszteli, becsüli és szereti, vagy egy lelketlen géppel akar villogni, amit egyszer-kétszer megnéznek az emberek, aztán már nem is érdekes. Nem tudom, talán én vagyok fordítva bekötve, de én akkor is szerettem a páromat amikor bringával gurult le hozzám udvarolni, meg akkor is, amikor kocsival. És igaz, hogy szíve szerint kicserélné a masinát mert már múzeumi darab, de tisztán tartja, igyekszik mindent megbütykölni rajta önerőből, és ugyanoda elvisz minket mint egy drágább, modernebb autó. Hát nem tudom. Furcsák az emberek. Csak a látszat mindenek felett... tisztelet a kivételnek.

"- Engedd már el Ainát. Ő már elengedett téged.
- Hogy engedhetném el? Szerelmének minden pillanata életmentő korty volt kiégett lelkem tikkasztó vidékén - sóhajt.
- Mégis megcsaltad, hősszerelmes - poénkodik Bruno a költői szavakon."

Hjaj, ezek a pasik. Noel mellett kaptunk egy legjobb cimbit is a tanácsmester, Bruno személyében. Elmegy karakter, bár néha mókás volt. Ugyanakkor egy legjobb barátnőt is, aki Aina mellett állt jóban és rosszban. 

"- Nagyon jó barát vagy, ugye tudod?
- Miért? Mert jól szórakozok a szenvedéseden?
- Azért, mert mellettem vagy, és kirángatsz ezekből a helyzetekből.
- Haver, ez a legkevesebb - veregeti meg a vállát. - Na menjünk, nézzük meg ezt a példányt, hátha megint egy férfi lesz."

"... Ne az online világban akarj élni, hanem teremtsd meg a saját értékrendeddel megegyezőt a valóságban."

"A lelki békéd egyetlen titka önmagad elfogadása."

"Amíg nem üríted ki a lelked attól, ami belülről kínoz téged, képtelen leszel megtölteni azzal, ami boldoggá tesz."

A szakítás után a cselekmény rohamtempóban haladt, látszott, hogy a regény direkt az online randikra van kihegyezve. De azt ügyesen sikerült beleépíteni a cselekményfolyamba.

"Az elmúlt időszakban kerestem, hajszoltam a boldogságot, de senkinél sem találtam meg. Te vagy az egyetlen, aki mellett azt éreztem, hogy otthon vagyok. Senkit sem szerettem a külön töltött évek alatt, képtelen voltam rá. Mindenkiben téged kerestelek. És igen, a mai napig szeretlek..."

Összesítés: nem túl megnyerő borító, bár más koncepcióval ütős lehetett volna, viszont a regény nagyon tudatosan van felépítve.

A könyv az online ismerkedés buktatóit és különböző személyiségtípusokat mutatja be egy volt szerelmespár szemén keresztül, akik egy normális és harmonikus kapcsolatban bízva tették kockára mentális, érzelmi és sokszor testi épségüket is. 

A főszereplők hosszú hónapokat töltöttek az online tér nyújtotta románcbizniszben, amit józan ésszel nehéz megérteni, de mivel a történet egyfajta intő, ismeretterjesztő ami felhívja a figyelmet az online randizás veszélyeire is, ezért nem csak hitetlenkedhetünk és mosolyoghatunk a félresikerült randevúk miatt, de hüledezhetünk is - néha a szereplők szerintem sokszor merész döntésein, máskor pedig azon, hogy mennyi elmeroggyant lófrál szabadon a világban. 

A tömény történetvezetés miatt azt mondom ez a regény nem rossz, viszont a közbeszúrt írói szavak miatt 

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm a Mogul kiadónak! 

    A könyv végén meglepődve vettem észre az üres oldalakat és a felhívást, miszerint ha van valamilyen randis sztorim, írjam le. Viszont számomra szentségtörés könyvbe firkálni, ezért úgy döntöttem inkább ide írom le életem legkínosabb eseményét. 

     Egyszer volt, hol nem volt, épphogy befejeztem a középsulit, tomboltak a hormonok, én pedig nagyon vágytam a szerelemre. Ekkor pattant ki kedves barátnőm agyából az, hogy szervez nekem egy vakrandit. Gondoltam nem veszíthetek, belementem. A pasija egyik beosztottjára esett a választása, aki pár évvel volt idősebb nálam. Eljött a nap, egy teljes állatkert bukfencezett a gyomromban, de a srác késett, majd mikor odaért hozzám bemutatkozott és azon minutumban odacsúsztatott nekem valamilyen olcsó banános csokifélét, amiből mikor megkínáltam, fintorogva evett és közben megjegyezte „jó szar ez a csoki”. Aztán pénzt kunyizott a főnökétől, hogy elvigyen sütizni, szinte azonnal meg akarta fogni a kezem, a kávézóban pedig három mondat után rátért arra hogy lenne e kedvem és elkezdett mutogatni, hogy „én, meg te, barát, barátnő, hogy gondolod?” mondom persze, lehetünk barátok. Erre ő egy oké után odacsattintotta magát székestül mellém, átkarolt, a fejemet odahúzta a vállára. Köpni-nyelni nem tudtam. Meg akart csókolni, én meg nagyon nem. Húzta a fejem magához, én meg az ellenkező irányba. Velünk szemben a másik asztalnál két lány nézte a szeme sarkából hogy mit küszködök ott és röhögcséltek. Mondtam a srácnak, azért ezt nem kéne. Bocsánatot kért, odébb ült, de nem adta fel. Azóta is bánom, hogy nem küldtem el a jó búsba. Közben azért megerőltettem magam, nem akartam bunkó lenni, egyszer mondott is valami poénosat amin végül mindketten vigyorogtunk, és akkor megláttam, hogy addig miért nem merte rendesen kinyitni a száját. Bakker, mint a töklámpás... vagy mint egy ócska zongora... Mivel sosem volt pókerarcom, a srác rögtön elkezdte mondani, nemsokára dokihoz megy, hogy megcsináltassa a fogait. Hát mit lehet erre mondani, bólogattam... gondolatban meg sok sikert kívántam neki. 

Vissza akartam menni a barátnőmhöz, hogy menjünk már haza, visszaúton a srác egyfolytában a kezemet akarta fogni, csikizett, pechemre két osztálytársnőmmel pont találkoztunk, mikor keresztül akartunk vágni a parkon. Elvoltak ájulva, hogy „pasim” van, én meg legszívesebben elfutottam volna. A srác levakarhatatlan volt, nem tudott olvasni a jelekből, annyira, hogy másnap lejött a falumba, kedves főnöke fuvarozta el. Még szerencse, hogy nem voltam otthon, így útközben kapott el. Hozott nekem egy banánt… Azt mondta már minden bolt zárva volt, bocs, hogy csak ennyit hozott. Nem tudom, előző nap banános csoki, másnap banán, tán tudatalatt üzenni akart nekem valamit??? Felmentünk a közeli pálya lelátójára, ott megint nyomult, de vettem a bátorságot és megmondtam, hogy nem akarok tőle semmit. Ott majdnem elsírta magát, közölte, hogy a barátai is azt mondták ne nyomuljon, korai még. Csak pislogtam. Hétvégén meg nem lefújta nálunk a szél egy szál rózsával? Eltévedt a faluban, de az egyik ismerős utbaigazította hozzánk. De jó volt nekem. Gondolhatjátok, a madarak fél óra múlva már azt csiripelték, hogy következő szombaton lagzi lesz. Apám, anyám nagyott nézett, hogy udvarlóm van. Amúgy be volt csukva a kapu, de ő hősiesen átmászta, hogy feljusson. Kár, hogy akkoriban nem volt kutyánk... Szerencsémre egyik barátnőm aznap lejött hozzám, megnéztünk egy horror filmet (Halálos kitérő) amin a srác majdnem becsinált, aztán közölte mennie kell, indul a vonatja. Eleredt az eső, odaadtam neki az esernyőmet hogy ne ázzon el, aztán nem láttam többet se az esernyőt, se őt. Fél évre rá a közeli városban összefutottunk, váltottunk két mondatot, aztán az „összehozós” barátnőm rámcsörgött, hogy mi van, járok a sráccal? Mert ő mindenkinek azzal dicsekszik, hogy összejöttünk. Jó nagy hazugsággyáros volt a pali. Végül megsértettem, úgyhogy már nem volt kedve többet utánam koslatni. A vicc az, hogy férjem is ismeri, egyszer kidobta az egyik játékteremből ahol korábban őrködött, mert a srác ütögetni kezdte a gépeket, hátha több apró hull ki belőlük. 

Szép kis vakrandipartnert találtak nekem.