Gayle Callen: Botrányos titkok

     Gayle Callen neve a Botrányos eljegyzés után még nem került fel a kedvenceim listájára, de gondoltam, a Botrányos titkokkal még rágyúrhat erre a címre. Hogy sikerült-e? Hmm... lentebb meglátjátok.

Kiadó: Vinton 

Kiadói sorozat: Arany Széphistória 

Sorozat: Gátlástalan hölgyek #3

Műfaj: történelmi romantikus 

Oldalszám: 352

Eredeti cím: Every Scandalous Secret

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2011) 

Fordító: Gärtner Zita

ISBN: 9789635405848

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A hírhedt szélhámos, Leo Wade nem híve az elegáns estélyeknek – sokkal szívesebben múlatja az időt a londoni játéktermekben és a hölgyek budoárjában. Ám amikor az ösztöne azt súgja, hogy az elbűvölő Miss Susanna Leland lehet egy megdöbbentően szemérmetlen festmény rejtélyes modellje, dacol a vidéki unalommal, hogy kiderítse a hölgy titkát.

Susanna, aki fél lábbal már bejutott az előkelő társaságba, fittyet hány az illemre. De még ő sem gondolta volna, hogy nevetséges macska-egér játékba keveredik, főleg nem a legfurfangosabb ismerősével. Susannának esze ágában sincs hagyni, hogy Leo nyomozgasson utána, bármennyire vonzó is a férfi. Ám aztán túl nagy lesz a kísértés, és mindketten megtapasztalják, hogy a bizalom talán minden botrányos titkot megér…

"... csak Miss Susanna Leland érdekelte, Madingley hercegének kuzinja: festő, kékharisnya, valamint vénlány a javából. Egyedül üldögélt, szemüvegén egy pillanatra megvillant a gyertyafény. Nem a szokványos zsákmánya, és ezt Leo egyre izgalmasabbnak érezte."

     Történetünk továbbra is a botrányos portré körül forog, aminek titkát ezúttal a hazárdjátékos és magabiztos kéjenc, Leo Wade szeretné megoldani, ám ahogy az előző hölgyek, úgy okostojás partnere, Susanna sem adta könnyen a bőrét. Makacs hölgyünk tartja magát a klubban elhangzott meséhez, miszerint ő az a bevállalós nő aki ott nyújtózik a festményen, ám Leo szkeptikus, viszont támadt egy remek ötlete, hogy miként bizonyíthatja be, hogy kiszemeltje van-e a festményen vagy sem. Nekem mondjuk volt egy olyan gyanúm, hogy mindhárom lady vonásait megörökítették a vásznon, ha már annyira ragaszkodtak hozzá, hogy ők vannak a képen. Persze erre férfiaink nem gondoltak - mondjuk nekem is csak a harmadik kötetnél pattant ki az agyamból -, így Leo azzal próbálja rávenni Susannát a vallomásra, amire annyira büszke: a csáberejével. Igyekszik behálózni vénkisasszonyunkat, és mindenképp becsülendő, hogy tiszta lappal játszik és ezt, az elcsábítást kerek perec meg is mondja. Viszont Susannának más tevei vannak, ahogy tudja minden csellel  igyekszik elkerülni Leót, és ha már úgy alakult, hogy egy vidéki összejövetelen ragadt, akkor férjet fog magának. De hogy lehetne ezt, ha Leo incselkedő szavaival próbálja kísértésbe vinni?

"Nem tud róla semmit! Nem tudhatja az igazságot!

Susanna elmosolyodott.

– Ezzel a szép kis beszéddel akart levenni a lábamról? „Ó, persze, Mr. Wade, elmondok önnek mindent!” Mert akkor hiába pazarolta az idejét és a színészi képességeit.

– Nem színészkedtem.

Susanna halkan nevetett.

– De azt remélte, a szép szavai hatására a lábához omlom, és átnyújtom a bizonyítékot, amellyel megnyerheti a fogadást. 

Mr. Wade elvigyorodott, kinyújtotta a kezét, és könnyedén az arcára tette.

– Nem, édes Susanna, ez még csak a nyitóütközet a mi kis háborúnkban.

Susanna megengedte magának, hogy egy pillanatig élvezze az érintését, mielőtt játékosan hátrébb lépett.

– Akkor jobb, ha visszavonulót fúj, tábornok. Vagy még inkább, ha megadja magát.

– Az nem én leszek – jelentette ki a férfi. – Elcsábítom, hogy mondja el nekem az igazságot. Meg fogom kapni a bizonyítékot, ami ahhoz kell, hogy nyerjek.

Susanna majdnem elnevette magát, hisz soha egyetlen férfi sem akarta elcsábítani. De Mr. Wade magabiztosságában volt valami, ami kíváncsivá tette.

– Ez a terve? És még csak nem is titkolja? Nem próbál rászedni vagy készületlenül meglepni? – Régebben azt gondolta volna, egy ilyen terv az intelligencia hiányára utal, de most már nem volt benne annyira biztos.

Mr. Wade összefonta a karját a mellén.

– Nem szükséges. Amint említette, Susanna, ön érett nő, nem elsőbálos fruska. Állítólag elég merész volt ahhoz, hogy modellt álljon ahhoz a festményhez. Alig várom, hogy megtudjam, mi mindenre volt még kapható, és mire lesz kapható velem."

Leo tagadhatatlanul pimasz, de nem okozott bosszúságot. Volt benne élet, és az elhintett múltbéli sebeknek köszönhetően lassan megláthattam az emberi oldalát is.

"Leo mindig úgy képzelte, hogy a kékharisnyák suták, ezért is maradnak meg inkább a tudományoknál. Susanna megcáfolta ezt az érvet.

(...)

Amikor a tánc véget ért, Susanna kecsesen pukedlizett.

– Ennél több hódolatra ne számítson tőlem, Mr. Wade – mondta halkan, majd elsétált."

"Lord Keane nemigen tanúsított érdeklődést, de ez nem szegte kedvét. A legtöbb férfi így viselkedett vele. Ennek az összejövetelnek épp az volt a lényege, hogy megértesse velük, több van benne, mint gondolnák."

Susanna művész, aki nem riad meg az árnyékoktól és előszeretettel segít anatómus édesapjának. Szereti ezt a munkát, a testek felépítésének tanulmányozását s megörökítését (brrrr.... a gondolatra is a hideg futkos a hátamon), emiatt a különös hóbort miatt pedig ha már muszáj, olyan férjet szeretne maga mellé, aki támogatja ebben, de ezt az elitnél, ahol elvárják, hogy a nő inkább virágokban gyönyörködjön meg a teáscsészékben, nem könnyű kivitelezni. És akkor még ott van a kolonc, azaz Mr. Wade, aki átható tekintetével bosszantja, és ha már annyit nézi akkor megkéri komornáját, hogy csinosítsa ki egy kicsit a ruháit, kreáljon neki szebb frizurát... de nem Mr. Leo Wade miatt, dehogy!

"Leo számára már nem a pénz volt a fontos, sem az, hogy legyőzzön két igen méltó ellenfelet. Kezdetben igen, amíg mindkét célt arra használta, hogy az egyre erősebb, zavarba ejtő nyugtalansága ellen küzdjön. De valami megváltozott, és a kihívás most már teljes egészében Susannáról szólt, arról, hogy megértse, legyőzze – és megnyerje.

Az, hogy megszerezze, kezdett fontosabbá válni, mint a fogadás, vagy mint maga az igazság."

Eleinte picit nehezen rázódtam bele a történetbe, de aztán egyre inkább kedvemre tettek a sorok. Leo és Susanna nagyon muris volt együtt, kicsit cica-egér játékot űztek, és ez a humor jót tett a sztorinak, lendületes lett tőle, enyhén kaján és lebilincselő.

"– Vannak napok, amikor szeretnék egyszerűen belefeledkezni a festészetbe, nem gondolni másra, csak fényekre és árnyékokra, meg arra, miként vigyem vászonra, ami a lelkemben van."

"Fölkapta a levelet, melyen ő épp dolgozott. Ha utánakap, csak eltépi.

– Újból arra kérem, hogy adja vissza, ami az enyém – mondta Susanna türelmesen. – A húgomnak írt levél nem publikus.

Mr. Wade leengedte a levelet, most a combján hevert.

– Hiányzik a testvére? Nem nagyon ismerem. Ha jól emlékszem, csak az utóbbi években jár társaságba.

– Sokat volt beteg régebben.

– Sajnálattal hallom. Biztosan megnehezítette az ön életét is.

– Az enyémet? – hüledezett Susanna. – Nem én voltam az, aki majdnem meghalt!

– De ha az egyik gyermek beteg, a szülők a másikat is féltik. Érthető módon a széltől is óvják.

– Tapasztalatból mondja?

– Nem – mosolygott a férfi. – Anyám mindent megengedett nekem.

– Gondoltam abból, amilyen neveletlen."

Itt a cselekményvezetés sokkal jobban tetszett, a régmúlt titkai is érdekesebbek voltak, igaz Leóé nem is volt titok, inkább egy érdekesség ami a személyiségfejlődését segítette, viszont Susanna sokkal figyelemreméltóbb volt mint eleinte hittem. Már az előző kötet is felröppentette Peter és Susanna romantikus kapcsolatát, ami végül kudarcba fulladt, de a miértre akkor nem kaptam választ, úgyhogy most nagyon tűkön ültem egy kis pletykáért. Vajon anno mi történhetett köztük? Körülbelül annyira foglalkoztatott, mint a jelenben összegabalyodó Susanna és Leo civakodásai és csepegtetett szenvedélyes pillanatai, ami meglepő fordulatot vett, és ami olyan mederbe terelte a kapcsolatukat, ami utcahosszal megugrotta a kis kelletlen, cicázó játékukat. 

"... mellette fokozottan tudatában van a női mivoltának. A férfi ajkát figyeli, elbűvöli a merészsége. Szeretne beletúrni a hajába, mintha szétválogathatná a különböző árnyalatokat. Szereti nézni, ahogy az inge megfeszül a könyökén, és sejteni engedi izmos karját. "

"... a szenvedély vitte tévútra, amit soha nem lett volna szabad megízlelnie."

"Szeretett volna úgy elaludni, hogy a karjában tartja, de ez még korai volt. Újból el kell csábítania, szép lassan, az elméjét és a szívét ugyanúgy, mint a testét. És ezúttal több forog kockán, mint egy fogadás.

Az egész hátralevő életük múlik rajta."

A könyv felétől egyre biztosabb voltam abban, hogy új kedvencet avathatok! Mert útközben kiderült, hogy Leo múltja sötétebb és rettegettebb mint gondoltam, Susanna pedig tudott mindig meglepetést okozni, hiába esett olykor a megveszekedett hormonok csapdájába. Ám sokáig mégsem hódolt be, amiért meg tudtam érteni. Komoly nő volt, akit rútúl és kicsit szégyenletesen megfogott az élet, de olyan jó volt végigkövetni, hogy Peterhez hasonlóan Leo is megakart emberelni magát, hogy méltó legyen hölgyéhez. Ehhez pedig Callen olyan jó cselekményvezetést fabrikált, amit nagy örömömre nem a testiség, hanem a tisztelet, a kiérdemelt bizalom vezetett előre, hogy majd egy megható pillanatban révbe érjen.

" – Azt hiszem, mindketten kételkedtünk abban, hogy valaki képes lenne szeretni bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, a hibáinkkal együtt – folytatta Leo csendesen. – Aztán beléptél az életembe a terveiddel meg a céljaiddal, és a nyugtalanság, amit már régóta éreztem, ráébresztett, hogy nincs semmi, amire várnék. De most már van. "

Összesítés: mmm... ez szuper jó lezárás volt, mindhárom rész közül ez tetszett a legjobban. Az elsőt szerettem, a másodikat legtöbbször kedveltem, de a Botrányos titkok az a kilóra megvevős olvasmányélmény volt, ami után lelkesen zártam be a könyvet, majd kattintottam is Moly-ra, hogy kedvencnek jelölhessem.

Susanna és Leo története feltette az i-re a pontot, a fogadás és az aktportré körüli mizéria szerencsére lezárult, és cseppett meg is lepett a titokról lerántott lepel... khm stóla, ahogy a cselekményvezetés is. Nehéz és bizonytalansággal teli utat jártak be a szereplők, akik egyaránt voltak erősek ugyanakkor gyengék is, határozottak és félelemmel teliek... valósak. A kapcsolatuk a külvilággal többről szólt mint elsőre hittem, majd ahogy egyre inkább megmutatták magukat, az igazi arcukat, egyre szerethetőbbé váltak, a történet romantikus részével pedig abszolút kibékültem, jó volt, kacér és szenvedélyes, úgyhogy elégedett vagyok. 

De azért még vizsgáztatom Gayle Callent egy kicsit. 

NAGYON AJÁNLOM

A könyvet köszönöm a Vinton kiadónak! 

"Nem ez volt az első alkalom, hogy Mr. Leo Wade hívatlanul érkezett egy összejövetelre. Ellenben ez volt az első eset, hogy egy vénlány miatt ment valahová."

"Leónak kimondottan tetszett, hogy nem tud olvasni az érzelmeiben. Annál izgalmasabb kihívás!"

"A férfi hangja megbűvölte, bűnös érzéseket keltett benne. Most még közelebb jött, arcáról eltűnt a mosoly, nem látszottak a gödröcskék, zöld szeme éberen figyelt, mint maga az erdő."  

"Micsoda kihívás egy ilyen nő! Alig pár perc a társaságában, és máris elillant az unalom és a nyugtalanság, ami az utóbbi időben kínozta.

– Hátrányos helyzetben vagyok, uram. Ilyen nyilvános helyen nem tudom megvédeni magam.

Leo közelebb hajolt hozzá.

– Nem hiszem, hogy valaha is hátrányban lenne egy férfival szemben, Miss Leland."

"Susanna korábban úgy vélte, elégedett lehet az életével, a festészettel, az apjának végzett munkájával. Aztán látta a boldogságukat, elképzelte, hogy a családban mindenkinek lesz gyermeke, csak neki nem – és hirtelen magányosnak látta a jövőt, amelyben csak neki nincs társa, akivel megossza."

"Az idősebb hölgyek jobbára a másik oldalukon ülővel beszélgettek, így ő szabadon bosszanthatta Susannát a mohó tekintetével."

"Ez az egyszerű hódítás nem úgy alakult, ahogy tervezte, és enyhe bosszúságot érzett, amiért a szokásos mérsékelt igyekezet hatástalannak bizonyult.

De hát nem épp ettől más ez a kaland, mint az összes korábbi? Ez volt az igazi kihívás: nem tudta pontosan, hogyan hasson Susannára, hogyan lehet meghódítani egy nőt, aki ennyire eltér az átlagtól. Szép szavakkal és ajándékokkal nem megy semmire."

"Pontosan tudom, milyen nőt akarok feleségül venni, habár fiatal vagyok még ahhoz, hogy elkapkodjam.

– Milyen szerencsés! Jellemezze!

– Jártasnak kell lennie minden női tudományban.

– Megdöbbent, hogy nem a „gyönyörű” az első kritérium.

– Nem vagyok ennyire sekélyes.

Susanna hitetlenkedve köhécselt... "

" Megcsillant a gyertyafény a haján, kihangsúlyozta a járomcsontját. Izgató, ugyanakkor veszélyes látványt nyújtott, felborzolta Susanna idegeit, remegést keltett mélyen a bensejében, mintha megpendítette volna egy hegedű húrjait.

Sosem érzett még ilyet."

"Nem hagyhatom, hogy éjjelente lidérces álmok kínozzanak! A feleségem nem lesz hajlandó velem aludni, ha mindig felzavarom.

Susanna szégyenlősen, játékosan megvonta a vállát.

– Csak egy dologra kellesz, aztán mehetsz aludni a saját ágyadba.

– Úgy érted, hogy modellnek?

– Ó, azt el is felejtettem!"