2023. június 22., csütörtök

Elizabeth Hoyt: A bosszú csókja

     Ha történelmi romantikusra vágyom, akkor Elizabeth Hoyt az egyik olyan név, akinek köteteiért bátran nyúlok. A tucat regényt megélt Maiden Lane sorozatával gyorsan beírta magát a kedvenc szerzőim közé, ezért mindig örömmel tölt el, amikor új regényről hallok felőle. Így volt ez most is, amikor pár hónappal ezelőtt a General Press beharangozta az írónő Greycourt című sorozatának első részét, A bosszú csókját, amit a kiadónak köszönhetően nemrég én is elolvashattam.

Kiadó
: General Press 
Kiadói sorozat: Romantikus Regények 
Sorozat: A Greycourt család #1
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Not the Duke's Darling
Kötés: puhatáblás, füles kartonált
Fordító: Ács Eleonóra 
Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2018)
ISBN: 9789634527565

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​öntörvényű, független nő

Freya de Moray a Bölcs Nők titkos társaságának tagja. Egy botrányba keveredett nemesi család leszármazottjaként évek óta álnéven, társalkodónőként dolgozik a londoni arisztokráciának. A megbocsátás azonban nem tartozik az erényei közé. Így amikor Harlowe hercege, az a férfi, aki tönkretette a bátyja életét, felbukkan a vidéki mulatságon, azt teszi, amit minden Bölcs Nő tenne a helyében: bosszút forral.

Egy férfi, aki a múltja rabja

Christopher Renshaw-t, Harlowe hercegét zsarolják. Azért, hogy a titkait megőrizze, a férfi beleegyezik, hogy részt vegyen egy olyan házi mulatságon, ahol egyszer s mindenkorra le szeretne számolni a múltja árnyaival. Amikor azonban a vidéki társaság tagjai között felismeri Freyát, rájön, hogy a bajai még csak most tetőznek. Freya ugyanis mindent tud azokról a bűneiről, amelyeket a legszívesebben elfelejtene. A nő igazi veszedelem számára, de érzéki csábításának mégsem tud ellenállni. De vajon mit tesz akkor, amikor kiderül, hogy a nő élete is veszélyben van?

A bosszú csókja Elizabeth Hoyt új sorozatának bevezető kötete.

"- Úgy éreztem, mintha minden, ami azelőtt az éjszaka előtt volt, a barátságunk, a fiatalságunk, az életünk, szertefoszlott volna."
    Kicsit sajnáltam, hogy a Maiden Lane utolsó három részén látható páros borítóstílus nem köszönt vissza A bosszú csókjánal is, de ahogy belevetettem magam a történetbe, már megértettem, miért szerepel csak egy személy a fedőlapon.


A történet hamar megismertette hősnőjet, az ambiciózus Freyát, aki nemeskisasszony, vagyis az akkori kornak megfelelően már vénlány, aki egy családi tragédia következtében elárvulttá és elárulttá vált, de az idő megedzette és erőssé tette, ehhez pedig megvolt benne a kellő akarat na meg a bosszúvágy, hogy a családját ért atrocitásért revansot vegyen, mégpedig gyermekkori szerelmén, Christopher Renshaw-n, Harlowe hercegén.
"Nem ismerte fel. 
Micsoda egy komplett, totális seggfej." 
Christopher könyvünk főhőse, aki még csak nem is sejtette, hogy milyen fondorlatok készültek ellene, hisz megvolt a saját baja, amit volt feleségének köszönhetett, na meg a sorozatos zsarolásoknak. Ám egy nap hősnőnk beesett a kegyelmes úr hintójába, majd egy vidéki mulatságon is egymás közelébe fújta őket a szél, amitől kezdve pedig a sors szorosan összekötötte az útjukat.
"Ez a reggel is olyan, mint a többi, amióta visszatért Angliába - fárasztó -, amíg egy köpködő vadmacska be nem vetette magát a kocsijába. Azóta képtelen volt kiverni a jelenést a fejéből. Olyan volt, mintha hideg vizet loccsantottak volna az arcába: sokkoló, de egyben üdítő is. És mint a friss víz, úgy ébresztette fel a hónapok óta tartó éber álmából."

"- Mondja csak, mit gondol a bosszúról?
(...) 
- Szerintem a bosszú tönkreteszi a lelket, Miss Stewart..."
A bosszúállós-szál mellett fontos szerepet kapott a nők szabadságért és egyenjoguságáért harcoló társaság, a Bölcs Nők munkája, aminek Freya is fontos tagja volt. Így a saját útja egyengetése mellett figyelemmel kísérhettem ahogy más sorstársainak is segítő jobbot nyújtott. 
"Harlowe hallgatott, és Freya tudta, hogy elérte nála azt a bizonyos határt. 
Elérte, és átlépett rajta.
- A legtöbb ember a maga helyzetében, Miss Stewart - mondta a herceg nagyon halkan -, óvakodna attól, hogy megsértsen.
(...)
- Elnézését kérem! - mondta - Ha tapintatos vitára vágyik, akkor azt máshol kell keresnie."
A titkok és bosszú melegágyában főhőseink közt szépen burjánzott az érzelem, egész skálányit kaptam, amit hol a harag, máskor a kíváncsiság vezetett, de mindben ott volt a szenvedély szikrája, így Freya és Christopher közös jeleneteit mindig izgalmas volt figyelemmel kísérni. 
"A nő összeszorította az ajkait, ezzel a szájára irányítva Christopher figyelmét. Kétségkívül azon volt, hogy illedelmes és rosszalló arcot vágjon, azonban a saját szája árulta el. Lehet, hogy egy hárpia volt, az ajka azonban érzékien buja. Széles, dús és ívelt. Természetesen rózsaszínű. Gyönyörű lehet a mosolya. És ha ezt a száját más, a vitatkozásnál erotikusabb dolgokra használná... " 
De ez a kötet hamar megmutatta, hogy a történet nem csak két fél adok-kapok kapcsolatáról fog szólni, hanem sok-sok veszteségről, kegyetlen sorscsapásokról, botrányos múltról, amiről az írónőnek pont annyira sikerült elhintenie egy-egy morzsát, hogy sose unjam el az olvasást és szinten maradjon az érdeklődésem. Ezeket az izgalmas részeket pedig még több szereplőhöz kötötte, akik fontos kulcsfigurái voltak a történetnek. Például itt volt Messalina, főhősnőnk valaha volt legjobb barátnője, aki egy másik hölgy halála miatt került egy légtérbe Freyával, miközben nem is sejtették, hogy mindketten egyet akarnak: igazságot. Ez pedig összekovácsolta őket, így egy románc mellett egy "barátok újra?" sztoriszálat is kaptam. Sőt, ha úgy vesszük krimiszálat is.


Sok érdekes részlettel dolgozott az írónő, kíváncsi voltam egyensúlyban tudja-e tartani őket, vagy valamelyik a másik rovására dominál majd. És habár Hoyt tudta mit csinál, sosem hagyta hogy a történet leülepedjen, mégis azt éreztem, hogy a főszereplőkről néha lekerült a megérdemelt fókusz, és Messalina néha ellopja a show-t. Persze nem bántam annyira, szimpatikus karakter, jó kis felvezetést kapott, így méginkább várom a folytatást. 
"Harlowe szeme összeszűkült, de Freya lábujjhegyre emelkedett, ujjait a férfi ujjai köré fonta, és egyetlen mozdulattal magához rántotta.
A szájára tapasztotta a száját.
Harlowe ajkának árulás - és boríze volt. Éjszaka - és gyermekkoriemlék íze.
Szerelem - és veszteségíze"

"Ő volt az emlékezet. A család. A szerelem. 
Ő volt az otthon."

"... azon tűnődött, miért nem lökte el magától a férfit. Megvetette, mégis szinte azonnal engedett az ölelésének. 
És újra megtenné, ha a férfi megcsókolná."
Az írónő amellett, hogy rabul ejtette a figyelmemet, néha kibillentett egy-egy meglepő fordulattal. Az, ahogy Freya és Christopher kapcsolatát alakította nemcsak gyors volt, de... hát meghökkentően fordulatos is. Néha meg kellett állnom, hogy összeszedjem a gondolataimat, ami mellé becsatlakozott egy kis düh a férfi irányába. Bakker, úriemberek... ehh... *forgatja a szemét 
Viszont azt díjaztam, amikor azon igyekezett hogy félretegye a társasági kívánalmakat és inkább azon ügyködött, hogy megismerje és meghódítsa Freyát. Ezért pedig hatalmas pluszpont a hercegnek! 
"Ez a nő! Ez a bosszantó, örökké vitatkozó nő! Christopher akarta őt - ezt már tudta -, de ahogy finoman beleharapott az alsó ajkába, rájött valamire, amit nem látott előre. Hogy szüksége van rá. Testileg. Szellemileg. Lelkileg."
Hoyt mindig is szeretett egy mesét is elmondani a főtörténet mellett. A fejezetek elején található kis történetet pár mondatban, folytatásosan tárta elém, ami párhuzamosan haladt a főszállal is. És ez most is jól volt végigvezetve. 
Mese-mese hátán, de jól is esett! 
"Mindig is azt feltételezte, hogy egy férfi segítségéért cserébe engedményeket kell tennie. Hogy már a segítség elfogadásával is elveszíti az önállóságát. 
Harlowe ajánlatában azonban nem szerepeltek kötelezettségek és kikötések. 
Olyan volt, mint egy ajándék."

Összesítés
: bosszútörténet boszorkánysággal, krimi-szállal, régi sérelmek feldolgozásával, ármánnyal, büszkeséggel és megadással megspékelve, na meg az elmaradhatatlan tüzes pillanatokkal, amiről az ambiciózus Freya és a sebzett lelkű Christopher gondoskodott. Kettejük szenvedélyes összecsapásai biztosítottak a fülledt hangulatról, amit hol pimasz vitákban, hol testiségben éltek ki - ebből a szempontból ez a történelmi romantikus is hozta azt a szintet, amit szeretek az ilyen történeteknél. Azonban az utolsó oldalhoz érve belegondoltam, olyan sok szál és esemény volt ebben a regényben, hogy amit és még szívesen olvastam volna, arra nem volt lehetőség. Például Ran, Kester és Julian közötti dolgok tisztázását hiányoltam. De talán majd valamelyik kötetben. 

Az írónő már most rengeteg karakterrel indította a sorozatot, ami reményt ad arra, hogy egy Maiden Lane-i terjedelmű szériát tervez. Remélem, hogy így lesz, a következő kötet beharangozott gerlepárja már most sikeresen felhívta magára a figyelmem - lesznek itt még titkok, édes megadás és izgalom dögivel. Már nagyon várom! Addig is ezt a kötetet mindenképpen 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm a General Press kiadónak! 

"Mindent összevetve inkább mérget ivott volna mint hogy részt vegyen egy zsúfolt rendezvényen."

"Abban a pillanatban, hogy az emberek megtudták, hogy herceg, alázatosan hajbókoltak és dadogtak, mintha bizony aranyat hugyozott volna."

"Nem lenne ironikus, ha a bűnös maga is áldozat lenne?" 

"... senki sem viselkedett vele flegmán. 
Kivéve a vadmacskát"

"Amennyire Freya látta, az átlagos londoni úriember a hozományt, a nemesi származást és a szépséget kereste.
Olyan dolgokat, amelyek inkább a nőn kívül, mintsem benne rejlettek.
Pedig még a kutyatenyésztők is értékelik az intelligenciát az állataikban. Igazából az volt meglepő, hogy az angol arisztokrácia még nem süllyedt nyáladzó idiotizmusba."

" Lehet, hogy Harlowe most herceg volt, Freya viszont De Morray lány - kicsi, gyors és mindenekelőtt könyörtelen."

"Volt valami a nőben, ami olyan erővel tette próbára az önuralmát, ahogyan korábban még soha senki - egyetlen nő sem. Az ellenségessége, az összecsapásaik izgalma, a kíváncsisága, hogy mire ez az egész valami olyan érzést keltett benne, mintha hosszú, kábítószeres álomból ébredt volna. A nő tiszta szenvedélyének fénye tágra nyitotta a szemét."

"Ember volt, jó és rossz tulajdonságokkal, és minden a kettő között. 
Férfi, aki tudatosította benne, hogy ő egy hús-vér nő, akinek vágyai vannak."

"Lassan kifújta a levegőt, szembesülve azzal a ténnyel, hogy többet érez Freya iránt, mint az őiránta. 
Freya számára ő még mindig az a férfi volt, aki tönkrette a családját. Semmi oka nem volt rá, hogy megbízzon benne. 
Sem most, sem máskor."

"Egyszerűen túl gyanakvó és cinikus volt ahhoz, hogy szavakra és érzésekre hagyatkozzon a jövője meghatározásában. 
Még akkor is, ha Harlowe meglehetősen sok érzést ébresztett benne." 
"- Teljesen igaza van, úrnőm. Nincs hozományom. Lehet, hogy az ön szemében teljesen ostobaságnak tűnik, hogy visszautasítom őkegyelmessége ajánlatát. A herceg vagyonos, rangos és befolyásos ember. Ehhez képest én csupán nincstelen senki vagyok a világ szemében. Egy egér az oroszlán mellett. - Nagy levegőt vett, összegyűjtötte az érveit, és Lady Hollandra nézett. - De tudja, a magam szemében nem csak egy senki vagyok. Önmagam vagyok, és fontos vagyok. Én nőstény oroszlánnak tartom magam a hím oroszlán mellett. És mint ilyen, szabadon elfogadhatok vagy elutasíthatok egy úriembert bármilyen okból, beleértve azt is, hogy pusztán a társaság normái miatt kérte meg a kezem.
Lady Holland egy végtelennek tűnő percig meredten nézte.
Aztán felsóhajtott, a válla megroggyant, és odafordult Selbyhez.
- Teremtőm, hozza ide a konyakot!"

"A teste annyira más volt, annyira lenyűgöző! Freya szerette volna felfedezni, mi mindenben különbözik az övétől. Fel akarta térképezni, letapogatni és megízlelni.
Kifújta a levegőt; a szíve olyan hevesen vert, hogy attól tartott, Harlowe is hallja. Fanny Hill szeretőjének szőrös volt a teste, és amikor a kihalt könyvtár ablakmélyedésében kuporogva ezt olvasta, Freyának össze kellett szorítania a combját.
Megnedvesedett egy meztelen férfi gondolatától.
Egy férfi testének a gondolatától, amely olyan furcsa és más.
Most pedig...
Most pedig ott állt előtte egy, akivel azt csinálhatott, amit akart."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...