Maddison Michaels: Az érzéketlen gróf

Forrás 

     Maddison Michaels Szentek és Szélhámosok trilógiájának borítói szerelem volt első látásra, és mivel a külalak seperc alatt elcsábított, kíváncsi voltam, hogy vajon a sorozat is olyan hamar elcsavarja e a fejemet. Az első rész, A gyalázatos herceg nem teljesített rosszul, bár közel sem okozott olyan maradandó élményt mint mondjuk egy Sarah MacLean vagy Lorraine Heath kötet. De a bizalmat megszavaztam a folytatásnak, mert érdekes főszereplőket és egy kincskeresős kalandot helyezett kilátásba, úgyhogy vártam a pillanatot, hogy végre kezembe vehessem a regényt. 

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: Szentek és Szélhámosok #2

Műfaj: történelmi romantikus

Oldalszám: 480

Eredeti cím: The Elusive Earl

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2018)

Fordító: Farkas Melinda

ISBN: 9789635705306

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

      Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Te ​leszel a megmentőm?

Brianna Penderley mindig veszélyes helyzetekbe keveredik, főleg akkor, ha a régészet iránti szenvedélyéről van szó. Nápoly szívében szánalmas olasztudásának köszönhetően véletlenül két férfi jegyese lesz egyszerre. Nem más, mint Daniel Wolcott, Thornton grófja siet a segítségére. Az egyetlen férfi, aki valaha felkavarta az érzéseit.

Daniel élete nagy részében szigorúan uralkodott az érzelmein. Eltökélte, hogy nem lesz olyan kicsapongó, mint az apja volt. Ellenben amikor mentora unokahúgát kell megmentenie, aki szinte vonzza a bajt, a személyének pedig a szöges ellentéte, nehezére esik eltitkolnia a nő iránti vonzalmát.

Amikor a helyzetük rosszról rémesre fordul, Daniel és Brianna veszedelmes kalandba sodródik. Közös erővel kellene kikeveredniük a bajból, azonban nem segít, hogy folyton izzó szenvedéllyel marják egymást.

A Ruby Awards díjas Maddison Michaels ezen kötetében a túlfűtött érzelmeké és az izgalmaké a főszerep. Vajon milyen jövőt tartogat egy tűzrőlpattant lánynak és egy megközelíthetetlen arisztokratának a románca?

"... úgy viselkedett, mint akit megszállt valami.

Dührohamai és őrült kirohanásai szöges ellentétben álltak az általában rideg, szigorú természetével. Az őrült rögeszme, hogy megtalálja az elveszett kincset, teljesen átvette az irányítást felette, még gyilkolni is képes volt érte."

     A prológus egy családi drámával indított, ami egy árva kislányt hagyott maga után, valamint néhány naplót, ami egy mesés kincshez vezetett. Szomorú, egyben izgalmas nyitány, ami a folytatásban még több érdekességet kínált, kezdve a felcseperedett, balhés Bree-vel akit mindig ki kellett húzni a csávából, és az ő kelletlen testőrével, az első rész hősnőjének bátyjával, Daniellel. 

"Lassan megvetette a lábát a lugason, és ereszkedni kezdett. Végre nyugta lehet egy kicsit.

- Vakmerő, mint mindig, Miss Penderley! - szólalt meg egy mély hang odalentről.

(...)

Brianna felnyögött, és erősen megkapaszkodott a falugasban. Ezt a leereszkedően férfias hangot bárhol felismerné. Az este különösen tiszta volt, telihold fénylett az égen, de még ha felhők is takarták volna el, akkor sem keverhette volna össze senki máséval a lent álló Daniel Walcott, Thornton grófjának nagy, esetlen alakját. Az egyetlen férfiét, aki már azzal a parancsoló, smaragdzöld pillantásával is képes volt őt egy pillanat alatt felbőszíteni."

"– Szinte semmire sem emlékszem abból, amit mond nekem, olyannyira unalmasnak találom.

– Unalmasnak? – kérdezett vissza a gróf veszedelmesen kedvesen. – Úgy gondolja, hogy unalmas, amit mondok?

Brianna megvonta a vállát.

– Ha kioktat valaki, aki felsőbbrendűnek gondolja magát, az mindig untat. Most pedig, ha megbocsát, őistensége… – Mennyire imádta, hogy a gyerekkori gúnynevén szólíthatja! – Eleget hallgattam a pöffeszkedő prédikációját, nem áll szándékomban a továbbiakban kitenni magam ennek – azzal pukedlizett, de nemcsak úgy egyszerűen, hanem a királynőnek kijáró módon."

A főszereplők közt volt ám tűz, amivel boldogan megperzselték egymást. De nem ám forró pillanatokra kell gonolni, mert olyan sokáig nem volt. Kemény odaszurkálódásoknak, villanó tekinteteknek és mérges vicsoroknak voltam szemtanúja, amin egytől-egyig remekül szórakoztam. Tetszett ez a fajta szenvedély ami Bree és Daniel kapcsolatát jellemezte, közben meg lelkesen vártam, hogy elpattanjon az a láthatatlan cérna, és a szócsatákat felváltsák a csókoké, de addig is kiélveztem minden pillanatát annak, ahogy egymás idegeire mentek. 

"Miért veszítette el mindig a türelmét, ha ez a férfi a közelébe került? Úgy viselkedett, mint egy bolond kölyök, és most legszívesebben saját magát rúgta volna sípcsonton ezért." 

" Ott álltak, tekintetük és testük összeforrt, egyikük sem mozdult.

Hirtelen a Daniel szemében izzó harag helyébe valami más lépett…– vágyakozás?"

" – Bőven van olyan tulajdonságom, ami miatt kívánatos lehetek anélkül is, hogy a szolgáláshoz kelljen folyamodnom – vágott vissza Brianna.

– Amennyiben a férfi egy felvágott nyelvű hárpiát keres, ön igazán előkelő helyen szerepelne a kívánságlistán."

" Valószínűleg meg fog őrülni. Miért pont most kellett úgy néznie rá, mint egy nőre? Talán, ha folyamatosan felidézi az idegesítő, lobbanékony tetteit, nem fog arra gondolni, milyen puhának és teltnek tűnik az ajka. Hogy még sosem látott ilyen csodálatosan szép kék szemet. Fenébe… Bajban volt, és ezt nagyon jól tudta."

" – Nagyon hosszú és nagyon bosszantó utazás lesz, ha nem hajlandó beszélni hozzám, és nem mondja el, mi a baj.

– Miért kell a nőknek folyton azt feltételezniük, hogy valami baj van, csak azért, mert egy férfi nem érzi úgy, hogy meg kellene beszélnie a dolgait?

– Nos, akkor valami nem stimmel?"

" Édes istenem! Tényleg élvezi, hogy közel van hozzá? Mégis, mi történik vele? Talán a jéghideg víz zavarta össze, hiszen soha egyetlen férfihoz sem kívánt közel kerülni, pláne nem Daniel Wolcotthoz, aki úgy tudta felbosszantani, mint senki más. Ennek ellenére más karjában sohasem érezte magát ennyire biztonságban."

" Hát ilyen érzés, ha esztelenül csókolják? Édes és izgalmas volt egyszerre."

Aztán persze főszereplőink közt túlfeszült a húr, a sok stressz megtette a hatását és egy-egy óvatlan pillanatban egymás karjában találták magukat. Ó, nagyon bírtam ezeket a jeleneteket, öröm volt nézni, hogy az írónő milyen jól szövögette ezt az érzéki szálat a tűzrőlpattan hölgy és a karótnyelt úriember közt. Persze nem csoda, hogy olyan sok felfokozott érzelmi pillanatba bonyolódtak a szereplők, hisz a sok áldozatot követelő kincsért megindult a hajsza, de ezt az "örökséget" Bree és Daniel is nagyon akarta. Ahogy életben is maradni, de ez sem volt egyszerű, ha az ellenség úton-útfélen megnehezítette a dolgukat, viszont így lett részem egy nem csak szenvedélyes, de kalandos történetben is, ami borzasztóan tetszett!

"A kezében pihenő naplót nézve egyre tanácstalanabbnak érezte magát. Amit előző este megtudott az őt születésénél fogva megillető jogokról, mérhetetlenül elveszetté tette. Nem is tudta már, ki ő, és hová tartozik."

Közben a főszereplőket is sikerült alaposan feltérképezni, múlttal, félelemmel, vágyakozással együtt. Bree lehetett volna idegesítő teremtés is a folytonos csökönyös viselkedésével, de én inkább szerettem őt, hamar közel került hozzám, pont a negatívnak bélyegzett habitusa miatt. Plusz nem csak a felvágott nyelvét használta előszeretettel - amit legfőképpen Danielen köszörült -, hanem leleményességét is kamatoztatta. Már azzal szimpatikus lett, hogy bátran lemászott nagyestélyiben a puccos ház falán hogy elmeneküljön a terhes kérők elől, a továbbiakban pedig még több humorbonbonnal dobált meg, amit lelkesen elkaptam. Viszont a komoly dolgokhoz is igyekezett felnőni, és ez a törekvés még igazibbá és szerethetőbbé tette. Amúgy több megmosolyogtató pillanatot okozott, aminek természetesen testőre, Daniel is szerves része volt. Na de ha már Daniel, meg kell említenem, hogy a vele való kapcsolatom jódarabig igen kemény diónak bizonyult. Egyrészt az olyan családi háttérrel mint ami neki volt megértettem a komoly kapcsolattól való óckodását, de ez nem akadályozott meg abban, hogy néha eljátszam a gondolattal, hogy felpofozzam, hátha észhez tér. 

Gondolatban megráztam párszor a férfit, mert a saját érdekeit tartotta szem előtt, miközben arra vak volt hogy lássa, bizony a lány szívét lassan szilánkosra töri, mindezt úgy, hogy ő is meg én is tudtuk, hogy az érzelmeit nem csak a hormonok irányítják. 

"Mindent elfelejtett, átadta magát a boldogságnak, ami azt jelentette, hogy azzal a nővel lovagol, aki oly sok gondot okozott neki a múltban.

A nővel, aki a saját szabályait is elfeledtette vele, és lassan belopódzott a szívébe."

"– Ööö… Daniel?

– Mi az? – kérdezte a gróf a szokásosnál is morcosabban.

– Szükségem lenne a segítségére a két utolsó gombbal.

Daniel egész teste megmerevedett a kérés hallatán.

– Nem maradhatnának úgy, ahogy vannak?

– Nem! – csattant fel Brianna. – Hacsak nem kívánja, hogy egyszerű lotyóként kitegyem ön elé, amim van!"

A főszereplők közti kapcsolat annyira élettel teli, vibráló és sokszor  mulattságos volt! IMÁDTAM EZT A SZTORIT!!! Így, nagybetűkkel. 

" – Brianna Penderley. Ön még egy szent türelmét is próbára tenné – mormolta Daniel. 

– Akkor szerencse, hogy ön nem az.

– Kérem… – fortyant fel Daniel. – Ezután a kis kaland után megérdemelném, hogy szentté avassanak."

"... rádöbbent, hogy évek óta most először élvezi, hogy fogalma sincs, mi következik, ráadásul azzal anővel, aki felkavarta az életét. 

Ezúttal viszont pontosan látta, hogy Brianna az, aki megmenti őt.

A szokásaitól és a merevségétől, a jól szervezett életétől és az önként vállalt magányosságától. Egyszóval önmagától.

És ez a gondolat halálra rémítette."

" Hangszerek csendültek fel odakint, lágy, igéző dallamot hozott az esti szél a szalonba. Egy férfi énekelni kezdett, hangja szöges ellentéte volt a kifinomult zenének.

– Mi ez a rémes ricsaj? – kérdezte a nénikéje az erkélyajtó felé sandítva. – Mintha egy hamiskás ló bőgne.

Brianna már majdnem hangot adott egyetértésének, de akkor meghallotta a nevét a dal szövegébe ágyazva. Nem. Az nem lehet."

A kalandos regény szinte minden sorát imádtam, de volt két dolog, amit hiányoltam: egyrészt egy szenvedélyes ágyjelenetet - bár a kémia csodásan működött a szereplők közt és észveszejtő csókcsatákat vívtak, nekem hiányzott ez a fajta csúcspont. Túlságosan megszoktam a történelmi romantikusoknál ezt a részletekbe menő alkalmat (egyéni szocproblem), másrészt Travis szökése is jobban kilehetett volna bontva, azt hittem kapunk még egy-két fejezetet erről a történetszálról. Kicsit megkurtítva érzem ezt a részt. Igazán kezdhetett volna vele valami érdemelegeset az írónő. Ezzel a nyavalygást le is zárom, és csillogó szemmel, mosolyogva összecsapom a két tenyerem. 

Összesítés: boldog vagyok, hogy A gyalázatos herceg után ilyen kiváló folytatást kaptam! Két dolog miatt ugyan ciccegek, de a történet többi része miatt csak ámulok és bámulok. A kincskeresős alaptörténet nagyon kecsegtető volt, az írónő pedig be is váltotta ígéretét, remek utazásra vitt el izgalmas sorai közé. A makacs Bree és a merev Daniel törtenete csudajó volt, a köztük lévő izzás minden pillanatát imádtam. Rendkívüli páros voltak, jó lenne ha a következő részben feltűnnének picit. 

Igaz Daniel néha kihúzta a gyufát, de amikor megjött az esze megenyhültem irányába, majd Bree-vel könnyet csaltak a szemembe. Kétszer is.

Ájjj, a végére elolvadtam, nem is mertem remélni, hogy Az érzéketlen gróf ennyire levesz a lábamról. Az egyik kedvenc történelmi romantikusom lett, biztos, hogy újraolvasom majd, és már alig várom, hogy új Maddison Michaels kötetbe kezdjek bele.

NAGYON AJÁNLOM

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! 

"Annak a lánynak a makacssága lesz a veszte."

" A grófnak meg kellene tanulnia nevetni, és élvezni az életet. A gyakori szigorúság nem tehet jót a szervezetének."

"Elsimított pár, a kontyából kiszabadult tincset, a szalonképes megjelenésre tett megkésett kísérlet gyanánt.

Zavarta, hogy sokkal jobban érdekelte a külseje a gróf jelenlétében. Mégis miért számít ennyire a véleménye?

Nagyon is számít, válaszolta egy halk hang a fejében. Hm…Komolyan el kell beszélgetnie ezzel a hanggal."

"– Tehát ön hihetetlennek találja, hogy ajánlatot tettek nekem? – emelkedett Brianna hangja. – Szegény, kis árva Miss Penderley, akinek se címe, se vagyona.

Daniel azonnal megbánta, hogy nem értékelte kellőképpen a korábbi csendet.

– Az igazat megvallva, igen. A házasság mindenekelőtt üzleti tranzakció. Ön gyönyörű, ezt mindketten tudjuk, de…

– De mi? – húzta össze Brianna tökéletesen ívelt szemöldökét. – Azt akarja mondani, hogy a szépségemen kívül semmit nem tudnék felajánlani, mint feleség?

A gróf enyhén megvonta a vállát.

– A feleség szépsége kellemes, de nem feltétlenül szükséges. Az sokkal kívánatosabb, hogy a hölgy képes legyen tartani a száját, és gördülékenyen vezesse a háztartást.

– Ön egy néma házvezetőnőről beszél – kezdett Brianna egyre inkább egy aprócska égzengésre hasonlítani a kék selyemruhájában."

"Miss Penderley igazi sorscsapást jelentett az életére nézve, nem egy olyan hölgyet, akihez vonzódna. Az igaz, hogy gyönyörű nő, bolond lett volna, ha ezt nem látja, de sohasem engedte volna meg magának korábban, hogy ezt észrevegye, és egyszer sem fordult meg a fejében egy ilyen szenvedélyes mozdulat."

"Brianna megszorította a kezét, és valamiért nem is akarta elengedni. Daniel egy horgonynak tűnt az aggodalom háborgó tengerén."

"A gróf érintése… valamit felébresztett benne. Brianna ajka finoman szétvált, a levegő a torkán akadt. Nem, nem. Nem érezhet semmit Daniel iránt! A gőgös, leereszkedő, „félig olasz, fiús lány” kijelentésű Daniel iránt.

Mégsem tudta elengedni a kezét. Némán méregették egymást, a gróf átható tekintete megremegtette a gyomrát."

" – Nem elég, hogy van két vőlegényem, most már férjnél is vagyok – emelte az égbe a kezét. – Csodálatos! Igazán csodálatos!"

"Nevethetnékje támadt. Hogyan lehetséges, hogy eddig legszívesebben megfojtotta volna, most pedig kétségbeesetten vágyik arra, hogy elbűvölje őt?"

"Travist ezelőtt egy nő sem tudta ennyire elbűvölni, és óvatosságra inteni egyszerre. Fogalma sem volt arról, mi Sabina célja, vagy hogy miért szökik Angliába, és miért akar találkozni az apjával. Azt viszont látta, hogy veszélyes, és szinte ösztönösen érezte, hogy rá különösképpen."