Molyon egyik figyeltem, Evelena volt olyan kedves, hogy kihívott a Csillagmánia Book Tagre, ami most tudatosult bennem, hogy két hónappal ezelőtt történt! Atyagatya, ezzel jól megcsúsztam, ezúton is elnézést, Evelena. Na de akkor most csapjunk bele a "legújabb" kérdezzfelelekbe.
Gregus Gábortól korábban már olvastam a Megjelölve című regényt, ami sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. De az író még nyáron felkeresett, hogy lenne-e kedvem elolvasni legújabb, A gyilkos tündérek városa címen futó urban fantasy történetét is, ami bevallom, meglepett. Nem gondoltam volna, hogy az író ad még nekünk egy esélyt, de bolond lettem volna visszautasítani ezt a kedves gesztust, a fülszöveg elolvasása után meg főleg, merthogy rögtön elöntött a Tündérkrónikák feeling.
Sziasztok!
Csúfosan leszerepeltem magam előtt ezzel az olvasónaplós posztolással, ugyanis rendre elfelejtettem hónap végén kitölteni... ismét. Mindegy, nem mentegetem magam, úgyis az olvasmányok számítanak, amiből a nyáron volt bőségesen.
A Holdbéli krónikák előző két része lenyűgözött, nagyon örülök, hogy az ifjúsági irodalom eme gyöngyszemére olyan sok idő után végre rászántam magam.
Cinder után Scarlet is bejött, pláne, hogy egyre nagyobb a tét, így természetesen alig vártam, hogy folytathassam a sorozatot.
Én kis balga azt hittem, hogy ha van is egy fő vonal, akkor is minden részben egy-egy páros jön össze a végén, de ez ettől komplikáltabb. Itt a sorozattal szép sorban kell haladni, mert egymás folytatása. Így nem csak Piroska és a farkas kifacsart történetét ismertem meg - ahol a piros kapucnis lány keresi a nagymamáját, farkasunk meg ketrecharcosként tevékenykedik -, hanem tovább kísérhettem figyelemmel Cinder kalandjait is.
Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatát még az alexandrás pályafutása alatt kezdtem beszerezni. Akkoriban már a Scarlet is napvilágot látott, majd be is fejezték a sorozat további köteteinek kiadását, de mikor jó hat évvel ezelőtt barátnőmnél, Tatabányán nyaraltam és megláttam az első részt potom pénzért, nem bírtam otthagyni azt a keménytáblás, védőborítós csodát. Majd barátnőmnek köszönhetően a második részhez is hozzájutottam, a Könyvmolyképzőnek hála pedig nemrég a Cress-hez is.
Ez a poszt akár beillene egy Polctörlésnek is, olyan régóta porosodott a polcomon a Cinder. Kicsit tartottam is tőle, hogy talán már nem fog el úgy a varázs, mint mondjuk hat éve elkapott volna, mert az ifjúsági irodalom egyre inkább távolabb kerül tőlem, főleg hogy itt még retellingről is szó van. Hamupipőke történetét pedig annyiféle képen olvastam és láttam, hogy akár unhatnám is. Mondjuk bevallom, ezt nem unom, mert egyik kedvenc mesetörténetem. Marissa Meyer pedig olyat csavart a történeten, ami felrázta szunnyadó kíváncsiságomat. Egy olyan Hamupipőke aki majdnem félig gép, ráadásul futurisztikus környezetbe helyezve? Új Peking? A jól ismert alapot olyan friss és izgalmasnak tűnő elemekkel turbózta fel, ami miatt muszáj volt hajnalban belelapoznom.
