Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság

     A Múmia című film óta a homokdűnék szerelmese vagyok, na jó, azért gyermekkori kedvenc mesém, az Aladdin is bőven megfertőzött poros-kalandos hangulatával, így mindig örömmel értesülök arról, ha egy-egy fantasy-s történet az arab világba szeretne elkalauzolni. Így volt ez most is, amikor is sikerült kézbe vennem Szabó Krisztina első regényét, Az ellopott kívánság című kötetet, ami ráadásul egy Aladdin retelling, úgyhogy a kedvem bőven megvolt az olvasáshoz.

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös 

Műfaj: fantasy, ifjúsági 

Oldalszám: 424

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022

ISBN: 9789632459615

     Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     A ​kívánságoknak ára van…

     Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?

Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.

Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének. De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.

Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!

"Ilyen távolságból a szeme feketén csillogott, és valamiféle különös sötétség lengte körbe. (...) Ez a sötétség üres volt, kíméletlen és halálos. A hideg futkosott tőle a hátamon." 

     Történetünkben a tolvaj szerepet ezúttal egy lány töltötte be, aki elárvult, kissé megkeseredett, de ez érthető is, az őt ért atrocitások miatt. Nagy álma, hogy másodmagával kijuthasson a birodalom, azaz Ardahan kapuin túlra, ám ez az álom mindaddig álom maradt, amíg egy este az útjába nem állt a Szultán legkisebb fia, Asmar herceg egy furcsa kéréssel: a lánynak el kell lopnia a kincstárból egy lámpást, amihez Aliya-nak nem fülik a foga, de aztán olyan alkut kötnek, amivel mindketten jól járhatnak. Ám van egy kikötés: a lány csak ágyas titulust kapva kerülhet be a palotába.

"Mégis mitől kellene megvédeni engem? - kérdeztem végül. 

- Az udvar veszélyes hely. 

- Vérre menő harcok folynak arról, hogy milyen színű legyen az új függöny?" 

Persze ez csak csel, de attól még simán elültette a bogarat a főhősök fülébe, és csakhamar elkezdték egymást óvatosan nézegetni. De első a feladat!

A történetről a bevezetőben említettek mellett Alwyn Hamiltontól A sivatag lázadója című trilógia is eszembe jutott, ami amúgy nagy kedvencem volt és kellemes visszagondolni rá a mai napig, ezért úgy gondoltam, Az ellopot kívánság komfortolvasmány lesz, és már kényelmesen hátra is dőltem, hogy beleveszhessek a regénybe. 

Azt muszáj megemlítenem, hogy a borító nagyon szép, kellemes ránézni, azzonal megbabonázott a hangulatával, a színeivel, a füstös tipográfiával, ami a borítón túli második lapon látva méginkább kényeztette a szememet. 

Aztán a történetbe mélyedve további kellemes meglepetés ért, ugyanis az írónő stílusa nagyon olvasmányos, a szöveg finom, simán magával ragad minden olvasót, így engem is. Nem csoda, hisz Szabó Krisztina műfordító, látszik, milyen profin bánik a szavakkal. Szereplői is megállják a helyüket, nekem főleg a kis tolvaj, Aliya volt kedvencem mágikus örökségével együtt. Bátor lány volt, kitartó és külön tetszett benne, hogy bár félt a mélyre temetett érzelmektől, mégis szembeszállt a sötétséggel, és még az is nagyon imponált, hogy sosem félt attól, hogy bevallja ha már valamihez kevésnek érzete magát... ebből meg sajnos sokszor előfordult néhány példa, de az az erő és határozottság amit lénye legmélyéről mindig a felszínre hozott, azzal példamutató karakterré vált. 

A főhős, Asmar, sötét hajával és barátságos, olykor évődő viselkedésével hívta fel magára a figyelmet, viszont az írónő nem eszményire alkotta meg, hanem sokszor hagyta, hogy a birodalom és sanszos háború terhei maguk alá gyűrjék lelkileg, viszont emiatt nem gyengének vagy bosszantónak tűnt, hanem valóságosnak, emberinek.

" - Szerelemért imádkozol? - csendült egy hang a hátam mögött.

(...)

- Mert egy lány életének egyetlen célja van, feleségül menni valakihez, és gyerekeket szülni, igaz?

- Mert mind vágyunk a szeretetre - felelte nagyon komolyan.

(...)

- Még te is? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Én különösképp." 

A főszereplők mellett a szultáni udvar lakói sem okoztak unalmas perceket, viszont ők nem kaptak annyi teret, hogy bővebben is meg lehetett volna ismerni őket. 

"Szemem szárazon égett, nem maradt más, csak a sötéten tátongó űr a lelkem kellős közepén. Az árnyékaim megmoccantak a mélyben, körbefonták, ahogy máskor is, de hiába igyekeztek, a sötétséggel nem lehet a sötétség ellen küzdeni. Fényre volt volt szükségem a végtelen éjben.

Asmar Al-Jann szikrázó, tündöklő fényére."

Az alaptörténet, miszerint el kellett lopni egy csodatévő lámpást izgalmas kalanddal kecsegtetett, viszont ez nagyrészt elmaradt, mert hosszú-hosszú oldalak azzal teltek el, hogy a karakterek ettek, ittak, csevegtek, ettek, ittak, megint csevegtek, elutaztak ahol szintén ugyanazt a jól ismert procedúrát követték el, közben lassan, de biztosan elkezdett csöpögni a romantika is, aminek összessége bevallom, engem hidegen hagyott. Az arab kultúra, az ételek sokszínűsége érdekes, de hogy a cselekmény nagyrésze csak ebből álljon a megálmodott kalandtúra helyett, attól csalódottan éreztem magam. Igaz, megelevenedett élőttem a könyv, magam előtt láttam minden színt, szőttest, ételt, a testes bor látványát, meg az utcákon sertepertélő egyszerű népek hányattatott sorsát, de nekem hiányzott a történetből a plusz. Akcióra vágytam, izgalomra, amit később próbált a cselekmény behozni, de néha csak elindította bennem a kíváncsiságot, fent nem igazán tudta tartani. Viszont szerencsére az utolsó száz oldal hozta azt amiről kezdetben álmodoztam, szépen megkomponált pillanatokat kaptam - a romantika mellett végre az akcióorientált részek is helyet kaptak, látványosak voltak, könnyen megelevenedett előttem minden összecsapás. 

Összesítés: Szabó Krisztina első regénye egyik kedvenc fantasy elemekkel büszkélkedő világába kalauzolt el, ahol az édes sütemények, az ütős borok, a palota színei és a benne lévő intrikák mellett egy tolvaj és egy herceg borzongással teli, bimbózó kapcsolatát is nyomon követhettem, amit olykor egyéb izgalmas és rejtélyes pillanatok tettek jóvá... ám számomra nem teljesen. 

Vicces, izgalmas, akciódús regényre számítottam, de itt inkább a palotai szószkavaráson, a drámai pillanatokon és természetesen a lágy és érzelmes romantikus szálon volt a hangsúly, ami lehet egy másik lelkiállapotban sokkal jobban bsszippantott volna. Így viszont annyira nem, de az írónő stílusa mégis annyira tetszett, hogy megőrízzem kíváncsiságomat a következő regényére. Addig is ez a kötet

NEM ROSSZ 

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak! 

"Egy röpke, fájdalmasan keserédes pillanatra a világ egyszerűnek tűnt, tele lehetőségekkel. Olyan helynek, ahol az álmok igenis valóra válnak, csupán a kezünket kell nyújtanunk érte."

"Rádöbbentem, hogy bár magányos farkasnak hiszem magamat, valójában nem szoktam hozzá az egyedülléthez."

"- Aliya - suttogta most, és a közelmúlt összemosódott a jelennel, szikrázó jövőt szőtt a képzeletem fonalával.

Szokásosnál mélyebben csendülő hangja felkorbácsolta a bennem lobogó tüzet, szerteszét szórta izzó parazsát, és édes vággyal töltötte meg az ereimet."