Hercz Júlia debütáló regénye az Arany és Ónix kellemes meglepetés volt. A történelmi romantikus zsánerben lubickoló történet kapott némi extra beütést egy adag fantasy vonallal, amitől különlegesebb, érdekesebb lett mint a társai, viszont sok helyen túlírtnak éreztem a regényt, ezért nagyon vártam az írónő második könyvét, az Acél és Lazurit című kötetet. A két történet ugyanabban a világban helyezkedik el, ahol a csinos kosztümök és bálok mellett a vámpírok és egyéb mágikus lények is jól megférnek egymás mellett, legalábbis megférnének, ha ilyen-olyan oknál fogva nem törne ki mindig a káosz.
"Megszerzi azt a nyomorult bőrt, és utána itthagyják Londont."
Érdemes volt ennyit várni a folytatásra!
Az első fejezetben egy lány, Sarah ébredt bűntudattól terhes lidérces álmából, ám a rémálom más formában elkapta, egy sötét alak személyében, aki elhúrcolta otthonából. Aztán a második fejezet tíz évvel később vette fel a fonalat, ahol a lány fogadott hugát próbálja megmenteni a zsivány bandaVezér szorító karmából, aki éjszakai pillangónak akarja elárvereztetni a hibát elkövető, kissebbik tolvajt. De Sarah alkult ajánl, a Vezér pedig kap az alkalmon, és megbízza egy lehetetlen feladattal. Egy különleges térképet kell ellopnia egy vikomttól, amibe hősnőnk szemrebbenés nélkül bele is megy. De a meglopni kívánt férfi nem pusztán egy kényeskedő arisztokrata, akit olyan könnyen meg lehet lopni. És ezzel Sarah eddig sem egyszerű élete újabb fordulatot vesz.
"Még most sem akarta elhinni, hogy valaki betört hozzá, és ráadásul azt a térképet ragadta magához, amit több mint hatévnyi kutatás után sikerült megszereznie."
Vikomtunk, Aiden különös figura, egy másik világban angyalszárnyas katona volt, a halandóiban pedig orvos, aki furcsa kórral küszködik, amire egyetlen gyógymód létezik, és amihez pont az a medál vezet, amit a tolvaj, Sarah nyakában pillantott meg. Ezen kívül a férfi egy Zir nevű szimbiótával osztozik egy testen, aki annak idején segített neki a benne keringő mágia használatában, ám egy tragédia miatt minden megváltozott. De ezek miatt még figyelemreméltóbb szereplővé vált. Sarah-val karöltve pedig űtős páros!
"- A féreg a fejedben... fáj? - Shin barna szeme érdeklődve nézett rá." Féreg ám az öreganyád!"Aiden elvigyorodott.- Nem."
"- Alkut ajánlok." Ez is megteszi."A tolvajnő szemöldöke felfelé rándult.- Segítek magának, és cserébe odaadja nekem a medált.- Ugyan miben tudna nekem segíteni?Aiden fújtatott. Most még neki kell győzködnie ezt a nőt, hogy fogadja el a segítségét?!- Egy főnemes védelmével.A nő szemöldöke felszaladt.- El akar venni?- Ezt meg honnan a viharból vette?Magát? Soha."
De a kincskeresős, megmentős részek mellett ez a történelmi fantasy sem mentes a romantikától. Angyali fickónknak, Aidennek ugyanis megpendül szíveben a zefírszál Sarah iránt, amit amúgy a fene se kíván, de tudjuk milyenek az égben kötetett, elrendelt szerelmek, nem lehet nekik ellenállni. És Aiden bármennyire is próbál nem kötődni főhősnőnkhöz, ezt a harcot elbukja. Ezt a szálat pedig az írónő szépen kézben tartotta és vezette, nem volt elkapkodott. A szereplők jól csoszolódtak egymáshoz, igaz voltak kellemetlen súrlódásaik, de mindenben ott volt a humor, vagy pedig az izgalommal teli finom vágy. Imádtam amikor együtt szerepeltek az oldalakon, amikor felváltva kaptam a nézőpontjaikat. Viszont külön-külön is igazán erősek voltak. Tetszett, ahogy az írónő ábrázolta a főszereplőket. Különösen Aidennél éreztem ezt a kiforrott lelkirészt, ahogy gyötrődött a múltja miatt, ami árnyékot vetett a jelen boldogságának ígéretére. Elbukott harcos volt, akinek szüksége volt egy ugyanolyan kaliberű emberre mint egykor őmaga volt, Sarah pedig tökéletes volt erre a szerepre. A lány leleményes, kitartó személyisége megfogott, a homályos múltja pedig nagyon érdekelt. Amit az írónő maradéktalanul el is varrt.
"A kocsi kerekei csikorogtak az apró kavicson, ahogy megálltak. A vikomt kiszállt, és a kezét nyújtotta a nőnek, hogy kisegítse. Sarah megtorpant. Még soha senki nem kezelte hölgyként. Prédának, alsóbbrendűnek igen. Amíg jajgatva rá kellett jönniük a tévedésükre."
Ez a történet jobban tetszett mint az előző kötet, de úgy mindenben. Nem éreztem hogy felesleges leírásokkal lenne teletömve, számomra minden mondat pont úgy volt jó ahogy kaptam. A cselekmény eseménydús volt, izgalmas, és az érzelmes jelenetek is betaláltak. A végjátéknál megesett, hogy picit meglepődtem, és a legvégén is kerestem a további oldalakat, de nem találtam. Talán ezt tudnám negatívumnak felhozni, hogy vége lett. De ha olvastam volna még, akkor az nem is rossz. ;)
"- Ez már csak a múlt, amely megedzett, akár a tűz az acélt. Mindkettőnknek együtt kell ezzel élnie, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét.(...)- Meglehet, hogy ha meg tudnánk tenni, akkor is ugyanezt az utat választottam volna."
A világ részletes, érdekes, nagyon szépen felépített. Különleges. A cselekmény jól adagolt, abszolút lebilincselő, az akcióleírásokkal sem fukarkodik. Na és a szereplők, mmm...
Sarah és Aiden keserűséggel és gyógyulással teli történetét zabáltam, mindig nagy érdeklődéssel vetettem magam a könyvbe. Önmagukban is remek karakterek voltak, de élvezetes volt minden pillanat amikor közös fejezeteken osztoztak, abból pddig jó sok volt, én meg hol jót mulattam rajtuk, máskor pedig csak mosolyogtam az érzelmes megnyilvánulásaik miatt, meg persze olykor elfacsarodott a szívem is. Volt miért. Bosszúságból is akadt bőven, de ugyanúgy meglepetések is, a vége pedig szépen lezárult. Jöhet a következő kötet! És ha már tervben van a harmadik, Gyöngy és Rubin című könyv, akkor itt az ideje, hogy tisztességes sorozatcím alatt fussanak a kötetek. Addig is ezt a részt erősen
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
"- Zir... szellem?(...)- Nem. Inkább egy apró lény.- Törpe? Vagy... manó?- Zir olyan kicsit, mint a púp a tarkómon.(...)- Azt akarja mondani, hogy a púp... Nem! - ingatta tagadón a fejét. - Csak nem azt akarja mondani, hogy elnevezte a púpját Zirnek?- Én nem így fogalmaznám meg a helyzetet, de mondhatjuk így is.- Ezek szerint minden testrészét elnevezi?Zir felvihogott az elméjében."Csak mondd meg neki egyenesen!"Aiden összeszorította a fogát.- Zir az apró lény neve, aki a tarkómon él.- Mint a tetű?"" - Énekeljek neked is? - Shin szájzuga felfelé görbült.- Ha megpróbálod, már csak hét farkad lesz... ""- Shin, add ide a brandys üvegedet! Tudom, hogy nálad van!A róka szeme elkerekedett.- De te nem is iszol!- Egyszer el kell kezdeni, nem?Shin benyúlt a mellénye alá, és előhúzott egy díszesen megmunkált fémflaskát. Aiden lecsapott rá, és a szeszből a sebre öntött egy adagnyit. Shin tiltakozva felhördült.- Mit csinálsz? Tudod te, milyen évjárat ez? Egy hordó belőle száz font!- Legalább most nem veszett pocsékba, mint eddig...""Azt akarom látni, aki, nem pedig azt, akinek mutatja magát.""Halk, lágy dallam kúszott a szobájába. Könnyed lépésekben érintette a kandalló párkányát, piruettben fordult meg az előtte lévő széken. Az édes, mélabús hangok a szíve köré fonódtak és az ablak felé vonzották. Ki lehet? Ki zenél így?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése