L. J. Shen: A szélhámos

Forrás

     A Bostoni bikák zárórészét, A szélhámost epekedve vártam. Az első három rész nagyon tetszett, főleg az utolsó kettő lépett nálam kedvenc kategóriába, ezért nagyon izgatott voltam, hogy vajon Belle és Devon története mit is tartogat számomra, főleg a fülszöveg olvasása után.

Nagyon tetszenek az olyan történetek amiknek "vállaljunk közös gyereket, de szerelemről szó sem lehet" az alapsztorija. Ritkán fogok ki ilyeneket, ha mégis akkor leginkább filmekben, úgyhogy vigyorogva maradtam egy ideig miután átfutottam a fülszöveget. Eggyel több okom volt az olvasásra, így alig vártam, hogy megkaparinthassam a könyvet, és most, olvasás után úgy érzem magam mint a cicus, aki kinyalta a tejszines tálkát.

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: Bostoni bikák #4

Műfaj: romantikus, erotikus, new adult (NA) 

Oldalszám: 478

Eredeti cím: The Rake

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2022)

Fordító: Ladányi Klára 

ISBN: 9789635703890

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Emmabelle Penrose úgy élte az életét, hogy soha nem volt szüksége férfira. Ez a terve csodásan is működött egészen öt perccel ezelőttig, amikor rájött, hogy gyereket akar.

Devon Whitehall 190 centi magas, prémium DNS-sel, biztos anyagi háttérrel és brit nemesi címmel rendelkezik. És ami a legjobb, az egyetlen dolog, amit a férfi elkerülne és amitől Emmabelle a leginkább tart: a házasság.

Egyértelműnek tűnik tehát, mit kell tennie, amikor Devon felajánlja a szolgálatait, azaz a spermáját, és a gyermek jövőjéről való gondoskodást.

Ám ami egy ártatlan, modern családi egyezségnek indul, az hamarosan átvált hazugságok szövedékévé, kibontakozik a sötét múlt, és feltárulnak a titkok.

L. J. Shen Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző regényében Boston hírhedt femme fatale-ja végre emberére akad a finom modorú angol képében. Méltó befejezése a Bostoni bikák-sorozatnak.

"Az életem az enyém volt. Úgy irányítottam és csesztem el, ahogy akartam." 

         A mesélést Devon kezdi, akiről hamar megtudjuk, hogy gázabb családban nevelkedett mint Fitzpatrickék, és van egy súly a nyakában, amivel apja a vagyon és presztízs miatt még születése előtt megajándkozta. Emiatt a gyerekkorától kezdve az addig megfelelési kényszerrel küzdő srác úgy próbálja megvezetni az apját ahol csak tudja, majd egy csinos diplomával a kezében az Államokba menekül, ahol idővel Cillian Fitzpatrick barátja és üzlettársa lesz, a haveri kör pedig az életébe hozza drága főhősnőnket, Emmabelle Penrose-t. 

"Belle tökéletes volt. És ez alatt azt értettem, hogy egy nagy kuszaság."

"Ez volt a bökkenő Emmabelle Penroze-zal. Ő volt a legfinomabb bűn szinonimája, én pedig közismerten esendő vagyok, aki nem tud ellenállni a kísértésnek."

Belle igazán különleges szerzet, fázik ha elköteleződésről van szó, viszont ahogy végigköveti hogy a barátnői és a húga egytől-egyig boldog házasságban él és anyává válik, az ő szíve is megdobban és végül pelenkacserés időszakra vágyik. Ám a nőgyógyásza nem kecsegteti pozitív hírekkel, nem kis gond van odalent, ami miatt az egyetlen megoldás a lombikprogram lenne a számára, na de ha már így alakult ugyan ki lehetne a megfelelő donor? Még szerencse, hogy egy gondolkodós kocsmázás kellős közepén, Devon hősnőnkhöz szól... akivel amúgy már kamatyolt. És tetszett is neki a dolog, talán nagyon is... és ez ijesztő Belle számára. De ketyeg a biológiai óra, Belle-nek pedig lépnie kell.

"Kis híján nemet mondtam, mert nem igazán vonzott a pelenkacserés meg a pálcikaemberes rajzokon olvadozós élet. Az anyaság a nők elnyomásának eszköze volt egy patriarchális világban.

Bizonyos szinten még hittem is ebben a posztfeminista ideológiában.

Elvégre önálló üzlettulajdonos voltam, aki hivatásszerűen bosszantott másokat. Előbb csaptam volna a földhöz a savanyúságos üveget, és ettem volna meg úgy, szilánkostól, mindenestől, minthogy megkérjek egy férfit, hogy bontsa fel nekem.

Csakhogy nem bírtam kimondani a szavakat.

Az igazság az, hogy igenis szerettem volna anya lenni. Minden porcikámmal."

Nem csalódtam, Belle pont olyan belevaló és merész volt ahogy azt az előző részekből leszűrtem. 

"Bostonban egyetlen férfi hangja emlékeztetett csak a hatalomra, a füstre és a közelgő orgazmusra.

Köszönj szépen Devon Whitehallnak!

Úgy is ismeretes, mint „a rohadék, aki fittyet hányt a szigorú, csak egy éjszakára szól” szabályomra." 

Devonnal értelemszerűen most ismerkedtem igazán, de az első oldalak bőven bemutatták őt tetőtől talpig, fejfájós múlttal együtt, úgyhogy az ő konfliktusa már simaliba volt, viszont Belle-nek érdekes és titokzatos csontvázak zörögtek a szekrényben, amit lehetett ugyan kapisgálni, de azért kombinálás helyett inkább megvártam a teljes leleplezést.

"– Szedem. – Mély hangja úgy vonult el fölöttem, mint egy sötétfelhő. – Na, gyerünk!

– Mit szedsz? – csordult ki a nyálam, ragacsosan-hidegen ragasztva a plédhez az arcomat.

Felkuncogott.

– Nem szedem, Sweven.

– Ó! – Csend. Még mindig aludtam, de valahogy mégisbeszélgettem vele. – Az micsoda?

– Egy álomkép, látomás. Olyasvalami, ami álmodban talál rád.

Emmabelle, te egy fantazmagória vagy. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Túl borzalmas ahhoz, hogy megtapasztalják.

– De jó nekem – nyögtem." 

"... új csavarként a történetben ott várt Emmabelle Penrose is, akinek több titka volt, mint ruhája."

A két főszereplő olyan volt mint a tűz és a víz. Belle szókimondó és szórakoztató, Devon pedig sznob úriember, de kedvelnivaló és rendkívül ravasz. Továbbá nyelvtannáci aki utálja a szlenget, Belle pedig pont emiatt előszeretettel használja a társaságában a tesózást is, csak hogy bosszantsa a férfit. De a kusza kapcsolatuk és a szövetségük kiemelte belőlük a legjobbakat, emiatt pedig boldogan és dalolva vesztem el a sorokban. Az sem utolsó szempont, hogy nem csak Belle szavajárása okozott nálam derült pillanatokat, hanem Devon én aztán soha nem horgonyzok le egy nőnél sem hozzáállása, miközben szinte minden mondatáról sütött, hogy mennyire beleszeretett főhősnőnkbe. Csak ne szólt volna közbe a megkeményedett szív és a pénzéhes család.... 

"Menekülj, ha mersz!, üzente a tekintetével.

Egy porcikám sem akart mozdulni. Louisa vonzó volt, figyelmes és érdeklődő. De nem bírtam kiverni a fejemből Swevent, a nőt, aki tolvajként lopódzott be az álmaimba, vággyal fűszerezve meg azokat."

De az árnyékokként szolgáló negatív behatások mellett mindvégig ott ragyogott egy aranyos dolog, az, amire az egész történet épült. 

"El sem tudtam képzelni, hogyan lettem egyik napról a másikra egy két lábon járó elemi csapásból ekkora hormonkupac. Nem bírtam összeegyeztetni az új énemet a régivel.

Miért akartam gyereket? Annyi baj van vele! Sokba kerül, és mégaludni sem lehet miatta.

Csakhogy a gyerek a tiéd. A családod lesz, az állandó pont az életedben, az iránytűd."

Hamar magába szippantott a történet. Gyorsan  haladtam vele, értelmetlen lett volna beosztani, annyira jó volt. És annyit nevettem rajta! Kezdve a főszereplők fura állatokról szóló párbeszédeitől Belle pimaszkodásain át.

"– Beszéljünk fura állatokról! Láttál már valaha sávos tanreket?

– Nem mondhatnám.

– Úgy néz ki, mint egy kiszőkített bűzös borz, ami épp most ébredt az éjszakai partizás és ecstasy után, és nagyon be kéne festetnie a lenövését." 

"... ha meglesed a csupromat, esküszöm, összezúzom a kiflidet!

Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

– Finomítanod kell még a hasonlataidon.

– Úgy értettem, tökön csaplak.

– Milyen árnyalt."   

Plusz tetszett, hogy Devon sosem köntörfalazott. Ami a szívén, az a száján volt. Igaz Belle-nek is, de még hogy! Csak a csontvázak... útközben Shen a komolyságról sem feledkezett meg, volt, hogy egy nem várt fordulat miatt akadt el a lélegzetem, máskor meg igaz, hogy idő előtt lassan összeállt a kirakós... de akkor is kistányérnyira guvadt a szemem.

"Családi boldogságra vágytam. Arra, hogy ne csak a vagyonomat, hanem az élettapasztalataimat, a morális értékrendemet és a szeretetemet is átadhassam."

"Az az igazság, hogy egy nőbe kétszer szeretsz bele. Először, amikor azt akarod, hogy gyereket szüljön neked, és másodszor, amikor ez megtörténik, és rájössz, hogy nem tudsz nélküle élni."  

Olykor elég volt megemészteni a múltbeli eseményeket, de a jelentől is sikerült felállnia a hajamnak. Ismeritek azt a mini videót amiben egy hód keservesen bőgni kezd? Na Belle és Devon elharapódzott kapcsolati fázisakor pont úgy éreztem magam mint az a kis jószág. Gyerekre vágytak, mégis ők kezdtek gyerekesen viselkedni, ez pedig felborzolta az idegeimet. Az utolsó fejezetek nem volt sétagalopp, majd a 180 fokos fordulat volt picit hihetetlen, fura volt a családi idill is, na... de nem volt ellenemre. 

"- Az a helyzet a férfiakkal, hogy… – kortyolt bele a teájába Persy, messze révedő tekintettel – … időnként kell nekik egy kis löket, hogy rájöjjenek, amire szükségük van és amire vágynak, mind megvan abban a nőben, aki ott van az orruk előtt."

"A nők csodásak. Úgy programoztak minket, hogy azt csináljuk, amit akarunk, és azzá váljunk, akivé akarunk. Ne becsüld alá magad!"

Összesítés: ez a kötet fenséges volt. Belle nem okozott csalódást, imádtam szőröstűl-bőröstűl, a fanyar humorától pedig majd megpukkadtam a nehezen visszafojtott nevetéstől, amivel éjszakánként kínlódtam az alvó család mellett. Devon kész főnyeremény, habár mindkét karakternél előfordult, hogy a hülyeségeik miatt megcsapkodtam volna őket egy nádpálcaval. És mégis, ostoba döntések ide-oda, a szerelmi-szál minden olvasáskor keletkezett sebet begyógyított, és párás szemmel követtem az eseményeket.

Nem csoda, hogy főhőseink durva démonokkal küzdöttek gyerekkoruktól kezdve, a család sötét oldaláról és a zaklatásokról szóló morzsák megfeküdték a gyomromat. Az írónő most is biztos kézzel vezette a cselekményt és adagolta a titkokat, amik elnehezítették a szívemet, miközben büszkén gondoltam ezekre a kitalált karakterekre, akik lassan de biztosan túlléptek a bántásokon, megbírkóztak a démonaikkal, és együtt legyűrték őket. Hasonló helyzetben lévő emberek erőt meríthetnek ezekből a karakterekből, akik küzdöttek - hol a világ, máskor pedig egymás ellen, de végül győzedelmeskedett az erő, az egymás mellett való kitartás, a megbocsátás, és az olyan szeretet és odaadás, amire minden ember vágyik. Hjaj... jó volt ez a sorozatzáró. De csak azért nem morzsolok el utána egy könycseppet, mert nagyon reménykedem benne, hogy a részek alatt nem hiába született annyi gyerek... és jön egy spin-off sorozat.

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! 

• Még több képért kattintsatok IDE! 
• Ha már az előző részek is kaptak, akkor A szélhámoshoz is jár egy kis zeneajánló. ;) 

"Benne minden megvolt, amit csak egy nő kívánhat, egy isteni csomagolásban."

"Gondját viselem. Ő pedig cserébe az én szégyenfoltommá válik. Ő lesz a kilépőm a királyi családból."

"Szókimondó, tüzes és magabiztos volt."

"Titkon jól szórakoztam a szándékosan hanyag nyevtanján, habár másokban ugyanez az idegeimre ment."

"Belle egy rakás bonyodalom volt, kezdve a munkájával, a személyiségével és a hozzáállásával. Mégsem vitt rá a lélek, hogy kihátráljak az egyezségünkből."

"Az utóbbi pár évben végignéztem, ahogy a barátnőim és a húgom Pez-cukorka-adagolók módjára potyogtatják a gyerekeket. Szép kerek volt a pocakjuk, furcsa dolgokat kívántak meg, és szédülten vigyorogtak, ahogy az örök kérdést latolgatták, hogy pasztell színűre festett vagy tapétázott legyen-e a gyerekszoba fala.

Én is vágytam minderre.

Minden egyes apró, hétköznapi tapasztalatra.

Egyet kivéve.

A férjet.

A férjhezmenetel nem szerepelt a terveim között.

A férfiak labilisak, megbízhatatlanok és ami a legfontosabb…számomra veszélyesek voltak."

"Miért volt nekem nehezebb teherbe esni, ha lehetséges volt egyáltalán, amikor körülöttem mindenki már annyitól is teherbe esett, ha a férjük elkérte a sót."

"A királyi családba beházasodni csak egy kicsit volt rosszabb a maffiába való beházasodásnál."

"Ez a lány szúrósabb, mintegy rózsalugas, és legalább olyan szép is."

"– A szerelem nem olyan, mint egy musical. Nem kell tökéletesen felépítettnek lennie bevezetéssel, cselekménnyel és lezárással ahhoz, hogy működjön. Néha a szerelem a cselekmény közepén kezdődik. Olykor meg a végén."

"– Rohadtul beszartam már az átlagosan gazdag Devontól is. Tudod, mennyire megilletődtem volna, ha tudom, hogy van fenékkitörlős alkalmazottad, meg olyan, akinek csak az a dolga, hogy a teádat fújkálja?"