Az első Gayle Callen olvasmányom, a Botrányos portré, a Gátlástalan hölgyek sorozat első része kellemes meglepetés volt. Akciódús és buja, a meglepő elegy pedig nagyon tetszett, így természetesen szerettem volna a trilógia többi részét is elolvasni.
Az alaptörténet egy aktfestmény körül forgott, ami magánygyűjtemény helyett véletlenül az angol úriemberek klubjának falára került, amit három arisztokrata barátnő szeretett volna meglovasítani. De három úriember megzavarta őket, majd hatszemközt fogadást kötöttek egymással, hogy a férfiak kitalálják melyik hölgy a modell. Nos, én azt hittem az első részben ezt a szálat lezártuk, de az írónő nem adta ilyen könnyen a megoldást, tovább csűrte-csavarta a témát, amit egyáltalán nem bántam.
"... mindenkivel úgy bánt, mint barátjával.De Peter már nem csupán a barátja akart lenni. Születése óta ismerte Elizabetht, fiatalkorában egyik slamasztikából húzta ki a másik után. És közben Elizabeth mindvégig barátjaként kezelte. Peter tisztában volt a helyével a társaságban: annyival alatta áll rangban, mintha egy árnyas völgyből bámulna fel a napfényes hegycsúcsra.Ám a festmény mindent megváltoztatott."" – Annak a képnek egy francia magángyűjteménybe kellett volna kerülnie, nem pedig elétek, kéjsóvár fickók elé!"
Főhősnőnk a spanyol felmenőkkel rendelkező Elizabeth, aki gyerekkorában minden huncuttságban benne volt, de miután bevezették a társaságba, elhatározta, hogy szakít régi hozzáállásával, és finom hölggyé válik, főleg, hogy egyik legjobb barátnője fivérenek figyelmére vágyik. De a festmény mindent megváltoztat, a három úriember közül pedig régi barátja és cinkosa, Peter próbálja meg lerántani róla a leplet, amit a lány nehezen tolerál. Főleg, hogy az időközben élvhajhásszá vált Peter túl nagy érdeklődéssel van iránta, és nem csak a fogadás miatt.
"Csak azt tudta, hogy a régi Petert akarja, nem pedig ezt az idegent, akinek a kék szeme szinte perzsel."
"Peter évek óta ábrándozott arról, hogy át tudnák-e lépni a barátság határait, és a lány most tálcán kínálta neki a lehetőséget. De ha mindent kockára tesz egy színlelt jegyességgel, a következményeket is viselnie kell.
– Felfogtad – kérdezte halkan, tagoltan –, hogy ha azt akarjuk, hogy a szüleink higgyenek nekünk, nagyon veszélyes vizekre evezünk?"
" – Tudom, hogy célja van, de talán mégsem kellene ilyen botrányosan viselkednünk.
Peter fesztelenül fölnevetett.
– Az elmúlt napok eseményei után tényleg botrányosnak nevezel egy keringőt?"
" – Haragszol, amiért nem omlok a karjaidba, mint valami tehetetlen kislány, akit meg kell menteni?
– Hát nem az vagy? – Peter magához szorította."
"Mi történik vele? Remegő kezébe temette az arcát. Biztos nem kellene így éreznie magát: feldúlt, zavarodott, és sírás kerülgeti. Azt hitte, egy csók valami kedves, nyugodt dolog, a mély szeretet jele.
Ehelyett perzselő, vad, ijesztően heves érzelmek kavarogtak benne."
Viszont egy idő után nekem túlzás volt a sok forró pillanat. Néha elkapott egy kicsit az a kósza érzés, hogy Peter ráerőlteti magát a lányra. Persze Elizabeth mindenben benne volt, hisz mindent megakart tanulni a csábítással kapcsolatban. Viszont sokáig másból nem is álltak a jeleneteik. Kicsit megrekedt a cselekmény, hiába csusszant le egyre több ruha. A felfedezések leginkább testiek voltak, pedig én kíváncsi voltam a lelkükre is, aminek a regény inkább csak a felszínét kapargatta. De az írónő szerencsére más szereplőket is mozgósított hogy ne unjam el magam. Peter húga, a hazárdírozó Mary-Anne és a sunyi Thomas első közös jelenetekor éreztem, hogy bennük aztán van potenciál. Amivel szerencsére kezdett is valamit az írónő, olvastam is volna tovább a kettejük történetét.
"– Ne, ne csókolj meg! Ez az egész nem valóságos.– És ha szeretném, hogy az legyen? – kérdezte Peter sötét, komoly pillantással."
Közben csak kibújt a romantika is a zsákból. Csak Elizabeth megint bezavart a saját boldogan éltek történetébe. De nem tudtam miatta forgatni a szemem, mert megértettem hogy mennyire nem tudta helyén kezelni az érzeseit. Hogy vajon szertelen-e, aki hagyja, hogy eluralkodjon rajta a kíváncsiság miközben kihasználja a másikat, vagy amit érez az sokkal több, megrendítő, ami felrúgja a terveit és ettől az újdonságtól fél. Végül is, mindenki óckodik kimozdulni a komfortzónájából. Peter pedig a legnagyobb húzóerő volt.
"Annyi mindent megosztottak egymással – ebben is osztozni akart vele!
Aztán a férfi átölelte, és forró csókja elhamvasztotta minden gátlását."
" Fáradságot nem kímélve igyekezett följebb emelkedni, nem tudván, hogy Elizabeth mindig is értékes embernek tartotta."
Összesítés: a Gátlástalan hölgyek második része kicsit nehezebben csúszott mint az első, mert ahogy a szereplők, úgy én is elvesztem az érzelmek tengerében. Régi barátokból váltak szerelmesekké, amit ugyan izgalmas helyzetek tettek érdekfeszítővé, de a hősnőtől néha élesen szívtam be a levegőt, történetünk lovagja pedig túl sokáig ült a titkain. A cselekmény inkább a szenvedélyre koncentrált, amit most soknak éreztem, de szerencsére olyan karakterek is kaptak főbb szerepet, akikről nagyon olvasnék egy terjedelmes történetet.
Nem akarom lehúzni a könyvet, mert nem érdemelné meg, hisz működött, szórakoztató volt és faltam a lapokat, csak azok a nüansznyi pillanatok amiktől közben forgatni kezdtem a szemem, attól kevésbé tetszett ez a rész mint az első. De ha szeretnétek elolvasni ne fogjátok vissza magatokat, ez is megér pár olvasásra szánt napot. Én mindenképpen
AJÁNLOM
A könyvet köszönöm a Vinton kiadónak!
"Az utóbbi időben nem rettent vissza a kockázatoktól, és lehet, hogy Elizabeth lesz a legveszélyesebb közülük."
"– Ugye nem szórtad ki a könyvjelzőmet, Lucy? – kérdezte, miközben színpadiasan ledobta magát a barátnője mellé az ágyra. Lucy elhúzta a száját.– Még csak tizedszerre olvasod. Nem szeretném elrontani az örömödet, de a lány elnyeri a herceget.""Nagy zsiványnak nevezték, aki csak azt várja, hogy valaki megszelídítse."
"Peter évek óta titkolta a vonzalmát, és most merész, izgalmas érzés volt, hogy végre kimutathatja a sóvárgását."
"... most már kétségbeesetten vágyott rá, hogy közel kerülhessen hozzá, megízlelhesse a tiltott gyümölcsöt, mielőtt örökre el kell engednie.És meg akarta ismerni a lány titkait.""Elmegyünk kocsikázni holnap délelőtt? Úgy hallottam, vettél egy fogatot, hogy azzal fitogtasd a vagyonod, mint rendes ficsúrhoz illik.""Az ellenállhatatlan, sötét és bűnös gyönyör kioltott minden ellenállást, és azt súgta a lánynak, nem számít semmi más. Lüktető sóvárgást ébresztett a testében, ami megigézte."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése