Anita Boza: Az éjszaka színei

      Van egy olyan hülyeségem, hogy Anitáktól, Anitákról nem olvasok, hiába én is ezt a keresztnevet kaptam édesanyámtól. Vagy pont ezért nem, fene tudja. Néha még én sem értem magamat. :D Az Anita Blake sorozatot rég elengedtem, de nemrég bevállaltam egy Tomor Anita könyvet, plusz mióta megláttam a Könyvmolyképzőnél Anita Boza romantikus thrillerét, Az éjszaka színeit, végleg felhagytam a makacskodással és belevetettem magam az utóbbi írónő történetébe is. 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös 

Műfaj: erotikus, romantikus, krimi, thriller 

Oldalszám: 392

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022

ISBN: 9789632456140

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Szenvedély, ​halál és csábítás…

Veronica sztriptíztáncos, ő Seattle fénylő csillaga, ám az életét megnehezíti egy különleges képesség: látja az aurákat. Egyik este rátalál a brutálisan bántalmazott barátnőjére, és amikor megismerkedik az ügyben kirendelt nyomozóval, fenekestől felfordul az élete.

Jack gyilkossági nyomozó, aki nemcsak magánéleti bajokkal küzd, hanem a nyakába sózzák egy megerőszakolt sztriptíztáncosnő ügyét is. És ha mindez nem elég, ott van a szexi tanú, Veronica, akitől több okból sem akarhat semmit.

A gyanúsítottak köre egyre nő, Veronica és Jack között pedig menthetetlenül fellobban a szikra. Mindketten a maguk módján próbálják kideríteni, ki a tettes: Jack hideg fejjel és logikával, Veronica az auralátó képessége révén.

Vajon lehet-e közös jövője két olyan embernek, akik közül az egyik gyűlöli az éjszakát, a másikat meg az élteti?

Seattle eső áztatta, fülledt éjszakái számtalan titkot rejtenek.

Buja érzékiség, izgalmas nyomozás, számtalan titok. Hagyd, hogy magával ragadjon!

Anita Boza

     A főhősnő, Veronica Rustie sztriptíztáncos, akinek barátnőjét brutálisan megtámadják - és itt húzom a nyakam a tájékozatlanságom miatt, mert eddig azt hittem meg is ölték szegényt -, az ügyre állított nyomozónak pedig az oldalvonalról próbál segíteni, ugyanis ő látta a tettest, vagyis a különleges képességének köszönhetően a haragosvörös és szurokfekete auráját, ami alapján a gazfickó nyomára bukkanhatnak. 

"A szürke és a fekete általában gonoszságot, haragot jelent, de ilyen rémisztő mintázattal és agresszív energiamezővel még nem találkoztam. 

Mintha fénylő tollú hollók marcangolnák egymást vértől csöpögő csőrrel és karmokkal." 

Már az első oldalaktól kellemes meglepetés volt ez a könyv. Na nem az az elkeserítő brutalitás ami szerepelt benne, hanem az olvasmányossága miatt. Annyira jó az írói stílus, hogy úgy éreztem nem olvasok, hanem filmet nézek. Minden sor maradéktalanul megelevenedett előttem, a sztori atmoszférája megbilincselt, színes-szagos volt. Itt nem volt az, hogy na most letolok ötven oldalt, aztán majd másnap folytatom, mert a könyv lelke rámvigyorgott, és na na, sehova szövegével megbájolt. 

"Halálra idegesített, ugyanakkor biztonságban éreztem magamat mellette. Talán az aurája miatt. Elbűvölt az arany ragyogás, mintha szarka lettem volna, ő meg a csillogó ékszer, amit akkor is bámulnom kell, ha tudom, hogy veszélyes."

"... az az émelyítő gondolat hasított belém, talán sosem lesz meg a tettes. Eltűnik nyomtalanul, mint egy szélbe suttogott, gonosz kívánság."

De amikor a leírások hamar megosztották velem, Jack miért nincs oda a sztripperekért, valamint negyedszerre olvastam arról, hogy a főhősnő miként fedezte fel a különleges képességét és hogy mennyi időbe telt kitapasztalni melyik színű aura mit jelent, plusz hogy a tettes utáni ügy is csak döcögött, kezdett lankadni a lelkesedésem. A leíró részek kezdtek untatni, de ehhez hozzájön még az is, hogy a nyári hőség nagyon megviselt, elvette az olvasási kedvem és még a hűvösebb őszi idő sem javított ezen az állapoton. Olvasási válságba kerültem, és éreztem, muszáj félretennem egy ideig ezt a regényt, mert nem akartam nyűgösen folytatni, mert lehet indokolatlanul lehúztam volna. Így vártam egy ideig, amíg azt nem éreztem oké, most már folytassuk.

"Nem arra vágytam, hogy csodáljanak, hanem arra, hogy azt mondják, nem baj, így is elfogadunk. Így is kellesz. Így is szeretünk."

És jó volt, hogy pihentettem a történetet, mert mikor újra belevágtam, ismét megérintettek a szereplők lelkivilágával, gondolataival foglalkozó részek. Majd ahogy a támadási ügy kezdett jobban előre haladni, aztán pedig az írónő beinvitált a Fáraóba - ahol Veronica művészien izgalmas tánccal érte el, hogy csorogjon a nyála a közönségnek -, a teljes figyelmem a könyvnek szenteltem. Viszont történt valami útközben, ami nem tetszett. Ismét elkapott az a letargikus érzés ami korábban és nem engedte, hogy beszippantson a történet... Csak helyenként. A nyomozás nem volt izgalmas, a kibontakozó szerelmi-szál pedig nem ölelt a keblére. Lestem, mint mindíg, az érzéki részeken megnőtt a szemgolyóm, de nem volt kedvem a hálószobai jelenetekhez, és az érzelmi részek sem voltak számomra olyan maradandóak. Inkább az maradt meg bennem, hogy Natalie mennyire idegesítő, meg az, hogy Jack nem volt képes vállon ragadni azt az elkényeztetett libát és azt mondani neki miközben a szemébe néz, hogy vége! Viszont voltak mellékkarakterek, akiket kifejezetten kedveltem, mint Jack társát Scottot és a Fáraó tulajdonosát, Makarovt. Előbbi hozta a humort, utóbbi pedig röpke megjelenésével az ízt a történetbe. Miatta még be is neveznék a folytatásra, ahogy Sarah miatt is, akiről elég sok meglepetés derült ki már most is. Kíváncsi lennék, az orosz fickóval hogy találnának egymásra. Na meg hol! 

"Elfojtott vágyak, visszanyelt suttogások, színtiszta epekedés voltam. Adni akartam, és kapni. Adni valamit magamból, és kapni tőlük. Elismerést, hódolatot, megbecsülést. Azt akartam, hogy csak az számítson, aki a színpadon vagyok. Hogy ne Veronica Rustie legyek, a nő, akinek soha semmi se sikerül, hanem én lehessek a vágyaik élő megtestesülése."

"Sóvárgás szorította a mellkasomat. Szívem minden dobbanása azt pumpálta az ereimbe, hogy akarom őt. Túláradó, izzó hévvel. Egyetlen őrült pillanatig átfutott a fejemen, bárcsak látna! Bárcsak itt lenne, hogy megértse, mit jelent nekem a tánc, a vetkőzés! Bárcsak akarna engem annyira, hogy megfeledkezzen róla, kik vagyunk."

Összesítés: más történetet vártam, egy izgalmas romantikus krimit némi thrilleres beütéssel, de inkább lelkis romantikusnak éreztem a regényt, amivel nincs is semmi baj, csak engem most ez a vonal nem hozott lázba annyira. Főhősnőnk, Veronica imádja az esőt, ahogy én is szeretem, de amennyit most kaptam belőle, attól kellemetlenül bőrig áztam. A történet elemeit nem éreztem igazán arányosnak, az írónő belecsippentett mindenbe hogy működjön a regény, ezt aláírom, de valahogy nekem nem volt meg úgy igazán semminek a kellő mélysége. A krimi-szál amilyen ígéretesen kezdődött a folytatásra kicsit leülelepedett, Jack lelki problémája hamar kiderült, ezért a továbbiakban ő a számomra nem volt annyira érdekes, viszont Veronica igen, a sztriptízhez való hozzáállásával együtt. Érdekes volt az aurás képessége, mikor arról beszélt kit milyen színű energiamező vesz körül magam előtt láttam a csodás vagy épp a borzalmas színeket. 

"A testük és a szavaik hazudhattak, de az aurájuk soha."

Nem mondom, hogy rossz szájízt hagyott bennem ez a regény, de sajnálom, hogy nem szippantott be annyira, mint szerettem volna. Voltak jól működő elemei, de voltak elnagyoltak is, a szerelmi-szál a krimi-szál rovására ment, bár előbbinek jó volt az íve, a szereplők minden mélységet és magasságot megjártak, így végül menyugodva zártam be a regényt. 

NEM ROSSZ 

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak! 

"A hajléktalanok is emberek, sokszor olyan múlttal és sorssal a hátuk mögött, amit mi elképzelni sem tudunk."

"Sokszor az életed múlik azon, hogy hallgatsz-e a megérzéseidre." 

"- Elég leharcoltnak tűnsz - vett alaposan szemügyre Scott. - Sokáig olvastál az éjjel?

- Haha, nagyon vicces. - Igyekeztem elnyomni a képemre kívánkozó vigyort.

- Most mi van terítéken? A Szürke ötven fingnyalata vagy az Alkonyat nyomiknak? 

- A" Hogyan valljuk be anyánknak, hogy pornóra rejszolunk 0-24-ben" - húztam.

- Kapd be! 

- Nem érek rá, dolgozom."

"Ritka pillanatok az életemben, amikor úgy érzem, minden a helyére került. Ha a munkában nem volt zűr, a magánéletem állt fejre."

"... adjunk neki egy esélyt. Ennek a... képességednek.

- Ez inkább defekt, Jack. Nem szuperképességként élem meg, hanem hátrányként - vallottam be. - Néha akaratlanul is kihasználom, amikor látom, hogy változik meg valakinek az aurája, mert tudom, mit érez. És előfordult, hogy... beskatulyáztam embereket a színük miatt.

- Mindannyian vagyunk így néha. Megítélünk valakit hallomás alapján, vagy a külseje miatt. Ettől nem vagy rosszabb, mint más - felelte."