2024. január 31., szerda

Ali Hazelwood: A szerelem elmélete

     Ali Hazelwood már olyan sokszor megmutatta számomra, hogy milyen pofás kis író, aki humorával, zsenialitásával, romantikus pillanataival és "húzzunk le még egy rókabőrt erről meg arról" stílusa ellenére is megvett, kilóra. 

A szerelem képlete és az Eszméletlen szerelem kötetei dobogós kedvenceim lettek, az Utálom, hogy szeretlek pedig tetszett, csak egymás után a három klónsztori kicsit sok volt. De jött az újabb kötet, A szerelem elmélete, amiben úgy néztek ki a főhősök, mint a kisregényes történetek közül a második, liftes páros, és mivel biztos voltam benne, hogy a jól bejáratott alulértékelt zsenilány vagyok, aki utálja a STAM kigyúrt rocksztárját, aki viszont titkon egész végig szeretett és hónapok óta megizélt volna történetet kapom pepitában, ezért kicsit bennem volt a félsz. Na jó. Nem kicsit. Viszont kíváncsiságom nagyobb volt a félelemnél, ezért a januári chick-lites kihívásom egyik alanyának ezt a kötetet választottam, amit LiteralyLoverrel közösen el is olvastunk.

Kiadó
: Maxim 
Kiadói sorozat: Dream válogatás 
Műfaj: New Adult (NA), romantikus, erotikus 
Oldalszám: 400
Eredeti cím: Love, Theoretically
Kötés: puhatáblás 
Fordító: Stier Ágnes
Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2022)
ISBN: 9789634996880

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

      Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elsie ​Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.
Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.
Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?

"... fizikai elméleteket ötlök ki, amik magyarázatot adnak arra, hogy a kis molekulák miért gyűlnek össze úgy, mint a gonosz csajok klikkje ebédidőben."
     A történet eleinte nem rántott be, túl sok volt a gondolkodós, elmélkedős rész, valamint a tudományos sallangok sem hoztak lázba, túl sok volt. Túl sok volt mindenből, amire csak kicsit lettem volna kíváncsi. Jobban érdekeltek a főszereplők, miattuk járt át a türelmetlen izgalom, hogy mikor is kerülnek egymással szembe, mikor jön a "gyűlölöm" rész, aztán pedig a jégolvadás és a romantikus pillanatok. Közben vártam a humoradagomra is, és szerencsére mindenből kaptam is, szép sorjában. És tudjátok mit? Nem zavart, hogy ugyanabban a mederben sodródtak az események, mert úgy éreztem, Ali Hazelwood ezt a történetet is szépen kidolgozta, érzelmileg meg talán ezt a legjobban. 
"Utálom az ördögi köröket, és a tudományos világ körei a legördögibbek."
Csodás volt megtapasztalni a történet érzelemgazdagságát, a földhözragadt szerelmi szálat, a sokrétű karaktereket és magát a tudományos világ újabb szeletét is, ami rábírt arra, hogy utánanézzek a kétdimenziós folyadékkristályoknak. Viszont émelyegtem a sok igazságtalanság miatt amivel olvasás során szembesültem, a kihasznál cimkével, ami ragacsosan tapadt hősnőnkhöz, Elsie-hez. 
"Azt akarom, hogy az emberek kedveljenek, és azt az ént adom nekik, amit akarnak. 
Élvezem, hogy jól kijövök másokkal. Hallatlan. Jelents fel a hitelességi rendőrségnél bűnpártolásért!"
Elsie lett az egyik kedvenc Ali-csajom, talán még azt is mondhatnám, hogy a legkedvencebbem, mert vele éreztem leginkább azonosulást - aki teper a munkájában, aki villámhárító a családjában, akinek nincsenek nagy igényei de szeretne érvényesülni, elismertnek lenni abban ami a munkája, a szenvedélye, az élete. Aki rákényszerült arra, hogy sok álarcot viseljen élete során, hogy ne legyen senkinek nyűg, hanem minél többen szeressék.
"- Ha soha, senkinek nem mutatod meg, hogy ki vagy valójában.(...) - Így, ha valami balul sül el, ha valaki visszautasít, akkor az nem rólad szól, igaz? Amikor önmagad vagy, védtelen vagy. Sebezhető. De ha visszafogod magad. Mindig fájdalmas elveszíteni egy játékot, de a tudat, hogy nem játszottad ki a legjobb kártyáidat, elviselhetővé teszi."
Közben meg szunnyadt benne az elfelejtett ÉN, az őszinte személy aki imádja az Alkonyatot és utálja az elméleti fizikusok megalázóját, a kísérleti fizikus Jacket. 
"A gyakorlatban körülbelül 20 szempár van a teremben, és mind Jackre szegeződik a csodálat, a tisztelet és az áhítat keverékével, mintha ő lenne a domináns pulyka a párzási szezonban."
Ah, Jack egy piszok fráter, aki megengedte magának, hogy ostobaságot csináljon, viszont a szakma pont ezért piedesztálra helyezte, és ő hagyta. Ahogy az kell, eleinte unszimpatikus volt nekem is, de pont ezért volt érdekes ő, majd lassan szeretetreméltő, akinek a karjában szívesen összegömbölyödtem volna, mint egy puha kiscica. Édes volt a pali a maga módján, amolyan szőke herceg típus, aki kihozta Elsie-ből a legrosszabbat, de itt pont az volt a jó. 
"Jackkel nem kell valaki másnak lennem, mert nem lehetek valaki más. Ez nyugtalanító és zavaróan lemeztelenítő, és egyben... megnyugtató."
Hogy szavaival, tekintetével feltépte a hazugságok tapaszát és kirángatta a napfényre Elsie őszinte személyiségét. Jaj, úgy imádtam ezt! Meg a testiségről szóló pillanatokat, amik sokkal többek voltak puszta szexnél, mert az írónő telepakolta azt is érzelemmel. Azoktól a pillanatoktól pironkodva még a lélek is kielégült. :D
"- Lehetnél az egész világom - suttogja a fülembe, mielőtt továbbmegy a kulcscsontomra. - Ha hagyod." 

Összesítés: A szerelem egyenlete... pardon, A szerelem elmélete (nyakamat rá, hogy egyszer lesz egy matekzsenikről szóló, A szerelem egyenlete című kötet is) miatt eleinte izzadt a tenyerem, de örülök, hogy ez a majré teljesen felesleges volt a részemről. Mert hogy Ali Hazelwood ismét megmutatta, tud ő, továbbra is ért az izgalmas szereplőkhöz, a buktatókkal teli tudományos világbemutatáshoz, a szenvedélyes adok-kapokhoz, a romantikus és pikáns pillanatokhoz... és természetesen a vicchez is, meg a poénos, szellemes hasonlatokhoz. Az írónő jól játszik a szavakkal, a klisékkel, meg az én romantikus lelkivilágommal is, úgyhogy ahogy az eddigi nagyregényeit, úgy Elsie és Jack történetét is

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen a Maxim Könyvkiadónak!

  • Még több képért kattintsatok IDE

"Sima liba, fotonegyszerű."

"Nem tudom pontosan, mi a helyzet Jackkel. Van benne csipetnyi rosszfiú, kevés rejtély, és egy adag puhaság. Ám picike éhség, nyers, faragatlan légkör is körüllengi. Leginkább lazának látszik. Túl lazának ahhoz, hogy egyáltalán laza legyen. Mint aki a középsuliban meglógott a bálról egy Guggenheimes fickó kiállítása miatt, és valahogy mégis sikerült megválasztatnia magát bálkirálynak."

"A bizalma olyan, mint egy vállamra tett kéz. Megnyugtatóan meleg és kényelmetlenül nehéz."

"Éles elméjű tudós vagyok, akinek megfontolt véleménye van a spintronikus technológiáról, nem ez az elfuserált alak, aki Jonathan Smith-Turner vállába kapaszkodik egy budin."

"Cecere pillantok, a szemem még fáradt a moziban töltött három órától. Amikor besétáltunk, fent volt a nap, és a múltheti hó végre elolvadt. Most koromsötét van, és Cece rakás új hópelyhet kap el a nyelvével, amekkora floridai születésű dinka.
De imádom őt. Nagyon. És ezért áldoztam fel az értékes szombat délutánomat a Tettetés isteneinek, és töltöttem azzal, hogy megnéztem a híres 1968-as Kubrik mestermű, a 2001: Űrodüsszeia eredeti verzióját. Százhatvan gyötrelmes percnyi nap rendszeres képernyővédő, a háttérzene pedig talán... Vivaldi?
Amikor ilyen filmek léteznek, kinek kell vízbefojtásos vallatás?
- Ugye, hogy elképesztő volt?
- Sok minden volt, az biztos."

"- Forró csoki - mondja gyengéden, mintha egy ijedős cica lennék. Isteni cukor, vigasz és forróság illata van. Figyelem, ahogy egy marék mályvacukor boldogan úszkál a tetején, és összefut a nyál a számban."

"- Tetszenek az egyszerű, őszinte romantikus történetek drámai karakterekkel és valószerűtlenül magas téttel..."

"- Engedélyt adsz, hogy kutakodjak a hálószobádban? Mintha nem lenne semmi rejtegetni valód?
Felvonja az egyik szemöldökét.
- Mit rejtegetnék?
- Nem tudom. - Vállat vonok. - Egy hatalmas csápos dildót. Viagrát. Egy naplót rózsaszín lakattal."

"... eszembe jut, amikor kifaroltam, hogy kikerüljek egy mókust, és majdnem több autót érintő karambolt okoztam. A mókusról kiderült, hogy egy Wendy'ses papírzacskó, de no para. Másban vagyok jó. Valószínűleg."

"Jack családjában a fizikusság öröklődik, az enyémben pedig csak az ekcéma."

"A tudományos világ szereplői szinte csak egymással barátkoznak, együtt lógnak és főleg egymással fekszenek le. Mert ez a világ kicsit olyan, mint az olimpiai falu, mínusz a megnyitóünnepség az óvszerosztással."

"Mi a fene van mostanában az emberekkel, hogy szembesítenek a baromságaimmal? Hirtelen főszereplő-kisugárzásom lett?"

"- Nem hiszem el, hogy van Alkonyat-díszdobozod.
- Látnom kellett, hogy mi ez a felhajtás.
- Blu-rayeket vettél. Ki vesz Blu-rayeket?
- Azok, akik nem találják a VHS-t."

" Akiknek fontos vagyok, azok maradni fognak, még akkor is, ha nem az az Elsie vagyok, akit akarnak."

"Önzőn, csodálatosan boldog vagyok. Az imént döntöttem valamiről egyedül, magamért, anélkül, hogy először létrehoznék egy bonyolult elméleti modellt más emberek tanácsaiból, preferenciáiból, igényeiből. A piszkáló érzés nélkül, hogy csak olyan utat választhatok, amit kitapostak számomra."

"Csak sodródtam az árral, mint lazacok a párzási szezonban."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...