A C&H Projects utolsó kiadványához érkeztem, a Halálosan szeretlek antológiához, nem véletlenül. Igaz, hogy egyrészt azért választottam ezt utolsó olvasmányomnak a csapat eddig megjelent négy novelláskötetéből mert ez a legutóbbi kiadványuk, de vágytam a sok kellemes romantikus történetük után valami mocskosabbra, ami hasonló borzongást vált ki belőlem, mint annak idején a Lámpások éjszakája. Az olvasói véleményeket böngészve pedig izgatottan vágtam neki a kötetnek. Kíváncsi voltam, hogy néhol nekem is túl véres lesz-e...
Kiadói sorozat: C&H Projects
Műfaj: dark romance, horror, thriller
Oldalszám: 184
Illusztrálta: Szilágyi Heléna
Kötés: puhatáblás, e-könyv
Megjelenés: 2023
ISBN: 9786150173177
Érdekel? IDE kattintva ingyen letöltheted!
A nap, amire minden szerelmes vár. Ezen az estén azonban más vágyak is kitörnek a ketrecből, kísértés és téboly igázza le a rózsaszín felhőből szőtt álmokat.
A rózsa vöröse helyett vér festi meg az étterem hófehér abroszát. Pezsgő helyett méreg gördül le a torkodon. A hőn áhított bosszú helyett a halál jön érted.
Egy átoktól veszteglő hajó. Egy művész, aki szerelmes a saját alkotásába. Egy szerelem, amit csak a sötétség tehet teljessé.
Megszállottság. Sóvárgás. Elfojtás.
Készen állsz a Valentin-napra?
A történetek a megszokott illusztrációkkal indítanak, de a címek vérfolyós betűtípusa emlékeztet arra, hogy a kép néha harmóniát mutat, de a szöveg borzongató lesz.
"Alvadt vér sötétlett a felmetszett száj környékén, torz vigyort formálva a kíntól meggyötört, sápadtzöld arcra. Épp időben érkeztem, a lény már a hajótest felső harmadánál araszolt. Tompa karistolás, nyálkásan sikló hangok kísérték darabos mozgását."
Sötét tengeri történet vágyról, áldozatokról és csábításról. Remek nyitósztori, könnyen vizualizáltam az olvasottakat, az írónő szavai csodásan megelevenedtek előttem.
"Az egész testem görcsben áll, ki akarok szakadni belőle, hogy szabad lehessek. Hogy végre levessem anya bőrét. De ebből a börtönből csak a halál jelenthet feloldozást."
A jó büdös mindenit. Ez a kötet sem azt adta mint amit vártam, de minek lepődök meg, az előző novelláskötetek is okoztak meglepetéseket.
A Testbörtön tartalmilag borzalmas volt, kirázott tőle a hideg, de ahogy meg volt írva, az nagyon tetszett!
Ebből olyan faintos rázós pszicho-thriller lehetne, könnyes szemmel zabálnám a sorait. Most is ezt tettem, de a végén a főhőslánynak oda szugeráltam, hogy legközelebb villa helyett kést használjon.
"Áldozatom léptei zajára szedem én is a lábam. Bizsereg az egész testem, a szívem vadul dübörög. Csak ő létezik. Meg a célom.Az ajándék.""Most eldől. Minden eldől. Préda vagy vadász? Vadász vagy préda? Bolyhos nyuszi, vagy fekete párduc, mint én magam?"
Ez a némi romantikával meghintett dark fantasy sikeresen gombócot gyúrt a torkomba, majd fogta magát és a kíváncsiságom előtt becsapta az ajtót. Bah! A jó életbe, most komolyan, csak ennyi? Ne már! Ez kínzás! Hát, igen, a jó sztorikból sosem elég.
"Oliviával együtt minden szépség eltűnik, és nem marad más, csak a rideg, csupasz világ. De este láthatom! Ettől a szívem hevesebb ritmusra vált."
Mi a fene, engem ezek a morzsányi történetek kikeszítenek. Ez sem volt különb, egy véres ronggyal megpofozott. Jó kis sztori volt amúgy a mániákusról és szíve hölgyéről, csak mire még jobban beleéltem volna magam, vége lett.
"Mark lemondóan felsóhajtott, de ekkor a tekintete visszatévedt a naplóra. Más családokban karóra öröklődik…"
Most komolyan, már megint egy kocka csokit kapok a tábla helyett? Nagyon izgalmas ez a kötet, ez az odaátos hangulatú történet sem maradt el az előzőektől.
Egy napló, két srác és egy démon - marha jó volt, de klassz lenne ha regényhossznyi történetté nőné ki magát ez is.
"Vak, mozdulatlan agónia a befagyott pokol, semmi békés nincs benne. Te mégis ezt kéred tőlem: hűvös, csöndes számonkérést, miközben a szárazságtól úgy kattog a szemem, mint egy elcseszett Barbie babának. Hallod? Hallod ezt, ahogy jobbra-balra mozgatom? Nem tud ám mindenki ilyet, Ajtony új képességgel ruházott fel: a kattogó szemű vörös. Nem kattant, kat-to-gó."
Kedvem lenne káromkodni egy ízeset. Fúj, de elborult volt ez a sztori! De bevallom, nagyon bírtam! Őrület, biztos mindig eszembe fog jutni amikor reggelente a kontaktlecsémmel bíbelődöm.
"A hálóingem izzadtan tapad a testemre. A szívem szaporán ver, a szoba csendje mázsás súlyként telepszik rám. A tanult légzéstechnikát alkalmazom: orron be, szájon ki. Elismétlem néhányszor. Kissé lecsillapodok, azonban jeges borzongás szánt végig a gerincem mentén, amikor ismét meghallom azt a nyikorgást. Magam elé fókuszálok, de senkit sem látok. Mély levegőt veszek.Biztosan csak a képzeletem játszik velem.""Semmi okom rá, hogy zaklatott legyek, nyugtatom magam. Biztos csak azért félek, mert ez egy régi ház. Majd szép lassan felújítom.Meredten bámulom az árnyas zugokat. Arra várok, hogy… Mire is?Ekkor megint megnyikordul a padló. Végigfut rajtam a hideg, a pulzusom megemelkedik. Hangos zihálásom visszhangzik a csendben."
Ettől a novellától egy ideig muszáj volt nappalra időzíteni a további olvasást, annyira para volt.
Egy lány, egy démon, egy kés, Valentín-nap és máris kész az a kétségbeesésről szóló sztori, amitől percenként végigpásztáztam a szobát, hogy nem mozognak-e az árnyékok.
"Ő volt az első. Tökéletesen fehér bőr, világos szemek. És az a rúzs, amit viselt… Azóta is az a kedvencem. Azt hiszem, akkor váltam megszállottjává a gyönyörű vörös rúzs és a fehér bőr kombinációjának."
Szösszenet egy sorozatgyilkosról, aki a vörös rúzsra és a fehér bőrre bukik. Mindig érdekes egy ilyesfajta elmeháborodott fejében lenni, itt sem unatkoztam, a végén meg úgy meglepődtem, hogy elfelejtettem pislogni.
"Az arcom kellemetlenül lüktetett, ezért elkezdtem végigtapogatni a kezemmel. Ragacsos vér borította azt is és mindkét tenyerem. Rendellenesen nagyra nőtt körmeim alatt húscafatok éktelenkedtek."
Egy kis Valentin-napi apa-fia vadászat, amiben nem csak a vaddisznó volt zsákmány. Bizarr mese, ijesztő illusztrációval, jó történettel, de nem járt át annyira a borzongás. Viszont van a szerzőben lehetőség, kíváncsi vagyok miket alkotott még.
"Gondolkoztál már azon, hogy az emberbe előre be van programozva a halála? Igazából csak játékfigurák vagyunk egy kibaszott maketten."
"Az összetört lelkek megismerik egymást. Megértik egymást."
Úgy elsuhant ez a sztori a szemem előtt, mint a pinty. Szívfájdalom, egy lány és egy fiú akik halálos irambant játszanak el az úton. De itt nincs verseny, nincs győztes, csak vesztesek.
Bús történet sejtelmes véggel, szókimondó, remek írói stílusban.
"- Úgy érzem, igazán egymáshoz illünk – folytatta. – Te a húst élvezed, én a bort."
A jó mindenit, ez csupa meglepetés volt. Egyszer, azt hiszem egy Odaát epizódban egy szermespárt megfertőzött valami démon, majd annyira összegabalyodtak, hogy szó szerint felfalták egymást. Kíváncsi voltam, hogy lesz-e ebben a kötetben hasonló történet. Ez pedig halványan, de emlékeztetett rá. Kicsit paranormális romantikus volt, meg rejtélyes is, az első szótól az utolsóig naaagyon tetszett!
„Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül, S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.”
Ez valami zseniális volt. Újragondolt Rómeó és Júlia történet meg egy üvegkalitka. Tartalmas, jól vezetett cselekmény, némi morbid humorral. Nagy franc lehetek, mert a végén elnevettem magam.
"– Boldog Valentin-napot, drágám! – Ethan lenyúlt a széke mellé, és egy átlátszó szatyrot vett a kezébe. – Hoztam neked egy kis finomságot."
Uh... történetről-történetre sikerül meglepnie ennek a novellásgyűjteménynek. Az, hogy ez a szerelmes história mennyire jól megvolt írva, nem kérdés. Volt benne érzelem - tőlem meg együttérzés -, borzongás, vér és fájdalom, főleg lelki. Brutál jó volt.
"Érthetetlen suttogások kúsznak a füledbe. Próbálod kizárni, nem gondolni rá, de egyre hangosabbak, és végül teljesen elveszel a szavak tengerében."
Ez inkább volt néhány bekezdésnyi leírás, ami megpróbálta kihasználni a sötétségtől való félelmet. Érzékeket élesztett fel és próbált megijeszteni, de nem mondhatnám, hogy annyira sikerült volna neki. Egyszer-kétszer elkapott a majrés hangulat, az igaz, de nem elégszer. Azt viszont nem bánom, hogy itt happy enddel zárult a történet, így legalább nyugodtabban tudtam alváshoz készülődni.
"Néha megfordul a fejemben: az új Ádámok és Évák meddővé váltak minden boldogság iránt. Bennük csak a sorscsapások eresztenek gyökeret. Csakis a bánat magja képes megérinteni a lelküket."
Ettől a történettől muszáj volt sűrűn pislognom. Évek óta tartó atomháború, egy bunker tele éhező túlélővel, szívecskés bonbonok, meg egy nagyon fura narrátor. Az alaptörténet hidegrázós volt, de a cselekményvezetés sem volt különb. Egyik csavarnál meglepődtem, a végén meg el kellett gondolkodnom, de pár perc után masszívan kirázott a hideg mire leesett mire is akart utalni a narrátor utolsó gondolata.
"Azt a személyt fürkészem, akivé váltam az évek során. Azt a szörnyeteget, amely most is szélesre húzott ajkakkal tekint rám. Tekintetében az őrület keveredik a félelemmel, barna írisze viszont még mindig az enyém. A lényt nézem, aki fájdalomból és traumákból kovácsolt magának erőt, és így vált azzá, aki bennem lakott."
Igen érdekes történet volt ez egy fiúról, aki küszködik a szerelemért, miközben a tükörképét nézve kezd megbarátkozni a benne élő szörnyeteggel. Közben felbukkan egy éles kés is, no meg vér, amiből egy kissé hátborzongató história kerekedik ki.
"Cseppek hullanak a földre; kopp-kopp."
Eső, egy sorozatgyilkos aki vörös hajú nőkért van oda, és az épp hazasiető csinos nőszemély, aki pont az esete.
Őrületes ez a történet, kicsit fojtogatott a hangulata, majd a kegyelemdöfést megadta a vége, amit muszáj volt még egyszer elolvasnom, hogy felfogjam a csattanót. Erre mondják azt, hogy ez nem semmi.
"Már szándékosan keresne menedéket a U2 szám dallamában, agya mélyéről azonban így is fel-felhallatszik a baljós sikoly: valami iszonyú dolog fog történni. A fejében játszott dal lassúvá torzul, és mire a refrén végéig jutna, a felette villódzó fénytest végleg megadja magát."
Kellett nekem megint éjszaka olvasni...
Nehezen térek magamhoz, ettől a történettől majd' összecsináltam magam. A főszerepben a sötét suli, egy büntiben lévő takarító srác és a kialvó neoncsövek, nyomasztó érzés, ördögi moraj, kaparászás, női zokogás, vér, meg a jó kis őrület áll. A remek írásmód megelevenítette előttem a sorokat, így az első pillanattól kezdve garantált volt az ijesztő hangulat, ami egyre inkább csak fokozódott. Huh, de para volt. Az egyik legjobb sztori!
"Valentin-napon megőrülnek az emberek."
Bizarr kis sztori volt ez, el is vette a kedvem a taxizástól. A történet egy taxisöfőrről és utasáról szólt, ami eszembe jutatta Stephen King Tortúra című könyvét. Ha azt ismeritek, érdemes tenni egy próbát ezzel is.
"Fehérmezőre is eljutott az öregember híre, aki fiatalkora óta járta a vidéket, és a történeteiből élt. Páran esküdtek rá, hogy több ember halála szárad a lelkén."
„Ha az enyém nem lehet a szíve, hát másé se legyen”
Nem semmi, hogy a szerzők legtöbbször milyen leleményesen ültették a történeteikbe a Valentin-napot. Itt mondjuk pont február 14-én talált a lelkész egy vérmocskos fához kötött fiút, aki végül a Valentín nevet kapta. Ördögi egy lurkó volt! Ördögi tettekkel, de mire belemelegedtem volna, sajnos vége lett. De a sztori atmoszférája nagyon megfogott.
"Hagyományos családként indultunk; ő a hatalmas, védelmező, aki kenyeret tesz az asztalra, én a gyengéd gondoskodó, aki világosságot visz az életünkbe."
Fuh baszki... ... ... már bocsánat. Most értem arra a pontra, amiről az olvasók többsége beszélt. Hogy ez az antológia túl véres.
Ettől a történettől felfordult a gyomrom. Még mindig itt érzem tőle a gombócot a torkomban. Hát ezek után hogy szedjem össze a gondolataimat? Kedves romantikusnak indult, majd toxikus kapcsolattá vált, végül... ehh... már akkor gyanakodtam amikor a f@sziról kiderült, hogy hentes. Végül meg... preparált agy... játékszernek... atyaég. Eldobom az agyam... *kínjában vihog
Most, hogy lenyeltem a gombócot, elmondhatom, ez a történet zseniálisan volt összerakva a maga brutalitásával.
"Éles sikoly hallatszott.Messziről ez a sikoly veszedelmes, vérfagyasztó; a köd szűrőjén keresztül nehezen lehetett kihallani belőle a kéjt, az akarást, amik a boszorkány ajkai közül távoztak."
Nem mertem volna álomra hajtani a fejem az előző történet után, ezért tovább olvastam, és nem bántam meg. Nem tudtam milyen parasztorit várhatok a továbbiakban, ezért tartottam a soron következő történettől, de összességében igen kellemes élményben volt részem. Erdő, bájait kihasználó boszorkány, szellemtanya, megkötött lelkek. Érdekes volt, hangulatos, jólesett az előző után.
"Anyukád nem mondta, hogy egyszer a jó szíved fog sírba vinni? – gondolta cinikusan."
Döbbenet, de baromi jó volt ez a női frankeisteines sztori. Ha férfi lett volna a hunyó, biztos felállt volna a szőr a hátamon a megszállottól, de így, hogy egy tökéletes pasira vágyó őrült rib@ncot kaptam, azt kell mondjam, nagyon beleéltem magam és tetszett.
"Önkéntelenül is végigsimítok a nyakamon, ahogy az esti, fojtogató csend körülvesz."
Ez nagyon érdekes volt, nyomasztó, egyben izgalmas. A hangulata mindent vitt: egy magányosnak tűnő nő aki elvesztette kedvesét, egy folyton recsegő rádió, tarkótbizsergető érzés, no meg némi egyre közelebb érezhető dögszag. Ghost retelling, a romantikátlanabb fajtából.
"Emma, ő az én végzetem! A külvilág teljesen megszűnik, minden feloldódik a semmiben, csak őt érzem tűélesen. A hátamon fekszem, és ahogy Emma felém hajol, szőke haja úgy borít be minket, mint egy gyönyörű, búzakalász sátor."
De jó kis sztori volt, és milyen leleményesen felépítve. Az eleje megtévesztő és tökéletes választ ad a végére. Plátói szerelem, eltűnt lányok, kék szemű pasi, fiatal rendőrnő, és pikk-pakk kész is a két oldalban leírt teljes és tök jól működő történet.
"Igaz a mondás, magas lóról lehet nagyot esni."
Ez volt ám az izgi, fordulatos történet a házasságtörővel és a szeretővel a főszerepben.
A szerző már a Lámpások éjszakája című gyűjteménynél is emlékezetes horrorsztorival rukkolt elő, és most is bebizonyította, hogy a kezdetben lazának tűnő történetet egy csavarintással borzongatóvá tudja tenni. És milyen okos cselekményvezetéssel tette mindezt!
"Elindulok, de a tükörképem továbbra is ott áll. Gonosz vigyorra húzódik a szája. Mi az Isten? Felkiáltok, aztán hirtelen újra mindent normálisan látok."
"... ez a valami bennem úgy söpri félre az akaratomat, mintha pitypangot fújna el a szél."
Azt a kutyafáját, hát ez kemény volt.
Ördögi, pimasz, fülledt és véres... Jaj, nagyon-nagyon. Tetszett-e? Uh, nagyon!!!
"Oldalpillantást vetek a férfire magam mellett. Szívdöglesztően fest az elegáns, fekete öltönyben, ami kiemeli a szeme kékjét. Mintha maga a pokol hercege szállt volna a földre.""Miért akarna bántani, amikor olyan hasonlóak vagyunk?"
Először mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy a sok csonkoló, gyilkoló, démoni sztori után egy valóban romantikus történetet kapok, igaz egy pszichopata párosról, de attól még romantikus volt.
Nem mondhatnám, hogy túl sokat pislogtam olvasás közben, eléggé lekötött az őrült duó.
"...halált hintek, amerre elhaladok."
Az egyik legjobban várt történet Vittorio Verrosié volt, aki az első C&H Projects-es olvasmányomban, a Lámpások éjszakájában bebizonyította, hogy van tehetsége az íráshoz. Ó, de még miyen!
Gimis gúnyolódás, többlettsúly, hosszú időn át kísérő bántások, amik évek múltán egy étteremben visszaütnek. Amellett, hogy a cselekmény jó volt, a sztori még viccesre is sikerült, legalábbis a fogalmazás lehetővé tette, hogy sokszor elmosolyogjam magam. Így hát ez a szórakoztató, egyben elborult kis bosszútörténet is nagy kedvencemmé vált.
"Andrés puha léptekkel közlekedett a tükörsima fémpadlón. A járólapok egy ovális terem üvegből készült bejáratához vezettek. Az átlátszó lap hangtalanul húzódott félre, és a harmonikus zenét kétségbeesett női sikítások törték szilánkjaira."
Juj, hát a vége aztán feltette az i-re a pontot. Furák a művészek, annyi szent! Ez a történet olyan volt, mint egy újragondolt Szörnyella sztori, csak itt férfi volt a divatbolond, cuki kutyusok helyett meg szép, hamvas bőrű lányok voltak a kiszemeltek. És nem volt happy end... vagyis már akinek. Pazar történet volt amúgy, jó kis vegszó.
Összesítés: olyan volt ezt az antológiát olvasni, mint leülni a képernyő elé és horrorfilm előzeteseket, meg filmklippeket nézni. Egy csokornyi nyomasztó, hátborzongató, néha gusztustalan, sokszor bizarr, mégis elképszető látványorgia, amitől kirázza az embert a hideg. A Halálosan szeretlek novellásgyújtemény ugyanezt az érzést adta vissza, zombiszerelmes, pszichopata, kegyetlenkedő, szellemes, hentelős stb. történeteivel, amik egytől-egyig hatással voltak rám. Néhánytól csak aprót borsódzott a hátam, viszont a többség elborultságával, merész történetével elképesztett, és volt ami nagyon szórakoztatott is - hát mit mondjak, valami zseniális ez a kötet. Több friss névvel találkoztam akiktől szívesen olvasnék még, és sok olyan ismerős szerzővel is, akiknek öröm volt újra elmerülni történeteikben - és akikről muszáj megjegyeznem, vannak olyan jók, mint a világhíres nagynevű írók.
Kedvenc lett? Kedvenc ám, de még hogy! Aki pedig szereti a sötét romantikusokat, az ijesztgetős, vérmocskos sztorikat, azoknak tiszta szívből
NAGYON AJÁNLOM
Az olvasás lehetőségét köszönöm a C&H Projects csapatának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése