L. J. Shen: Mennyei kísértés

 

Forrás

     L. J. Shen számomra az egyik "mindegy milyen könyve jön, az kell nekem" írómmá vált, akinek boldogan és dalolva kezdek bele a történeteibe. Ahogy Ali Hazelwood, ő is komfortos regényekkel szórakoztat, igaz Shen változatosabb karakterekekel és klisékkel zsonglőrködik, de a végeredmény ugyanaz, megsoroz sok-sok érzelmes pillanattal és remekül szórakoztat.

Soron következő könyvéről, a Mennyei kísértésről kezdetben nem tudtam semmit, megláttam, a borítóba azonnal beleszerettem, majd nagysokára a fülszöveget olvasva képbe kerültem, hogy ez bizony egy rocksztáros románc lesz, amilyenhez eddig talán még nem is volt szerencsém, így nagy kedvvel álltam neki ennek az újdonságnak.

Kiadó: Álomgyár 

Műfaj: New Adult (NA), romantikus, erotikus 

Oldalszám: 432

Eredeti cím: Midnight Blue

Kötés: puhatáblás 

Fordító: Ladányi Klára

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2018)

ISBN: 9789635706341

    Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Könnyűnek ​kellett volna lennie.

Nekem pénzre volt szükségem, neki pedig egy bébiszitterre, aki megakadályozza, hogy végleg elmerüljön a kokain mámorában. Kifejezetten neki választottak ki engem. Felelősségteljes, optimista, együttérző és ártatlan.

Az a legrosszabb, hogy lehetett volna ennél több eszem.

Alex Winslow, a brit rocksztár, a sorozatos szívtipró, a whiskeybarna szemű Casanova. „Csak ne kerülj a bőrdzsekis ördög közelébe! Felfal, aztán félredob.”

Tudod, mi lett? Nem hallgattam az intésre! Aláírtam a szerződést. Világ körüli turné, három hónap, négy kontinens, száz fellépés. Megannyi izgató pillanat.

A nevem Indigo Bellamy, és eladtam a lelkem egy tetovált istennek. A gond csak az, hogy a lelkem nem volt elég Alexnek. Elvette a testemet is. Majd a szívemet. Végül mindenemet.

L. J. Shen, az Amazon, a USA Today és a Washington Post bestsellerszerzője a rivaldafénybe csábít minket, azonban a hírnévnek megvannak az árnyoldalai is. Egy viszont biztos, a szerelem a legsötétebb időket is túlragyogja, akár egy csillag.

"Ha ez egy vicc akar lenni, hivatalosan is elveszítettem a humorérzékemet."

"- Egy három hónapos út, egy magángép, a világ legjobb hoteljei. Amennyiben valamilyen oknál fogva még sikerült megőriznie a maradék ártatlanságát ebben a városban, nem ajánlom, hogy elfogadja ezt az állást. De ha strapabíró, és szereti a kalandot, tudnia kell: ez a munka nemcsak a bankszámlájára lesz hatással, hanem az egész életútjára."

     Főhősünk, Alex egy tuskó. Kiégett rocksztár, akinek az ügynöke varázsolt még egy lehetőséget, hogy ismét az a piedesztálra emelt híresség legyen, aki csont nélkül ostromolhatja a lejátszási listákat, akikért a lányok újra sikongathatnak, ám ehhez szüksége van egy babyszitterre, aki felügyeli, hogy tiszta és józan maradjon. Ezt a becses poziciót pedig a kék hajú, introvertált lány, Indigo nyerte meg, aki csakis a családja miatti sanyarú helyzet miatt mond igent rémálmai munkájára. 

"Alex Winslow szépsége olyan volt, akár egy viharé: messziről nézendő. Azokhoz hasonlóan Winslow-ban megvolt a képesség, hogy elsodorjon és tönkretegyen. Engem pedig túlságosan is lefoglalt, hogy ezek elől kitérjek."

"- Naaaaa! Mesélj, kislány! Milyen a pasi?

Gusztustalan, gyönyörű, ortomba, szexi, elcseszett, humoros, búskomor, elviselhetetlen, zűrös, zűrös, zűrös."

"... utáltam őt. Utáltam, ahogy járt, ahogy beszélt, ahogy aláásta a tekintélyemet. Utáltam, hogy annyi hatalma van fölöttem, és hogy ezt a hatalmat ellenem fogja fordítani."

Egy magába húzódó kedes lánynak, egy felszines helyzetekben gazdag hangos cirkuszi világban, a zeneiparban találni magát nagy falat, de mivel úgy tűnt könnyebben veszi az akadályokat mint gondoltam, ezért hamar Alexre terelődött a figyelmem, és nem hiába. 

"Ugyanaz a nevetséges klisé lettem, akit fiatalon kigúnyoltam. Egy becsődölt, alkoholista, drogos rocker, aki soha nincs egyedül, de elképesztően magányosnak érzi magát."

Alex kicsúfolt, megbántott, megcsalt világsztár, aki a bulikba és a narkóba fejest ugorva próbált enyhíteni a nyomáson, amit a rajongók, a temérdek elvárás és persze a szívfájdalom dobott rá. Vicces ez az alap, hogy komornára volt szüksége, egy testi-lelki testőrre, aki ha úgy adódott fapofával besúgta volna hogy rossz fiú volt, ezért természetesen izgatott, hogyan alakul majd a kettejük kapcsolata, viszont ami sokáig lekötött, az Alex belső világa és a zenéhez való lojalitása volt. 

"Egy jó dallamra rátalálni hasonló érzés volt, mint virágra lelni a homokban. Valószínűtlen, ritka és izgalmas."

Alex számára a zene maga volt az élet. Az akkordok és a hangjegyek szerelme éltette, a ritmus, az érzéseket átadó szöveg, ami hűen tükrözte a lelkivilágát. Minden egyes maga írt sorral lemeztelenítette magát a közönség előtt, rájuk bízta a titkait, cserébe remegő szívvel várta a reakciókat, meg azt, hogy igen, itt vagyok, ez vagyok, ezt érzem, de kérlek szeressétek. Ez a lelki lemeztelenítés nagy dolog, amit hiába próbál elrejteni a nagy arc mögé, a maszk mögött csak elfogadásra és megértésre váró egyszerű ember marad. Talán minden "költő" ilyen, a sorokba beleírja magát. Aki igazán beleírja magát, nem csak tinglitangli sablonszöveggel próbálja megbolondítani a közönséget. Az igazi zeneszeretet kitűnik, azok a dalok és szövegek amik muzikális transzban születnek, nem csak a fület kényeztetik, de megszólítják a szívet. Alex pedig az utóbbit szerette volna. Csak az volt a bibi, hogy a kokó és pia elhagyása után, őt a múzsája hagyta el. 

"Szükségem volt a szavaira, a gondolataira, az indulatára. Ki akartam szippantani a lelkét, és ráontani a lapokra, az én lapjaimra, hogy a legtöbbet kinyerhessem a bébiszitteremből. Mert ártatlan volt, erős és olyan bosszantó, hogy muszáj volt felhasználnom a gondolatait." 

Ám ott volt tőle egy karnyújtásnyira Indie, a levakarhatatlan bébisintér, akire ha figyelt, csupa érdekesség derült ki róla. Néha elég volt ránéznie is, és sztárunk már fantáziált is. Így is, úgy is, de ami a legfontosabb, felbukkant az áhított ihlet, és a tervezett lemez lassan szárba szökent új, szívhez szóló, érzelmi káosz dalaival. 

"Felötlött bennem, hogy ezeknek az embereknek ez a megszokott. Nekik így nézett ki egy átlagos nap. Csoda, hogy mind cinikus és romlott? Semmi nem horgonyozta le őket a földhöz, egy helybe. Keresztüllebegtek az életen. A gravitáció nem jelentett számukra semmit."

"A külseje napról napra a hatása alá vont. A különc, régi Hollywood ihlette ruhái felkeltették a kíváncsiságom. A nagy száj és apró fogak dolog tagadhatatlanul szexi volt. És kibaszottul élveztem, hogy úgy pimaszkodott, mintha nem én hoznám itt a játékszabályokat."

"Nehezen mondtam volna meg, hogy depressziós, vagy csak egyszerűen művészként viselkedik. Az egyik pillanatban elragadó és megnyerő volt, mint a mosodában, a másikban meg csak mindenfélén borongott, és távolságot tartott a világtól."

Ugyanakkor olvasás közben Indie-t is sikerült jól megismerni, az ifjonc divattervezőt, aki indigókék szemével és hajával is érdekes személyiség volt, de a bensője volt igazán érdekes. 

"Az élet olyan megvilágításba került, amit csak a tragédia tud előidézni. Az árvaság nemcsak egy állapot, hanem egy érzés, egyfajta batyu volt, és talán még személyiségjegy is."

Az ő lelkivilágát is megannyi sötét folt csúfította, a csonka család terhe, a mély veszteség fájdalma, ami életre szóló sebet okoz és a magány érzését, ami még családtagok mellett is megfojtja az embert. Indie érzelmei is az elevenembe találtak, ugyanúgy, de mégis másként mint Alexé, viszont tagadhatatlan, hogy a kettejük érzelmi hullámvasútja ilyen-olyan formában, de megszorongatott.

"Kezd összeállni bennem az album narratívája, aminek ő is a része. A kékhajú lány a vintage ruhájában, ahogy a bringáján kerekezve próbálja újra összefoltozni a szívét."

"Ha nem lenne a kócos haja meg az aszúrós, „szar az élet, aztán meghalsz” tekintete, valaki más is lehetne belőle. Valaki kevésbé ijesztő, kevésbé lélekölő. Kevésbé veszélyes a szívemre nézve. Annyira szép volt, tehetséges, imádott és nyomorúságos. Hogy lehet valakinek ennyi mindene, és hogy érezhet közben ilyen keveset?"

Az érzelmi hullámvasút nem csak akkor játszott nálam mikor a főhősök belső harcáról volt szó, hanem amikor Alex egy idegesítő, öntelt seggfejként viselkedett, aki örömmel rákényszerítette magát a baromságra, csak azért, hogy bebizonyítsa, bizony ő megteheti. Ilyenkor már majdnem fennakadt a szemem, annyit forgattam. 

"Lehet, hogy nincs annyi tapasztalatom, milliónyi rajongóm meg sok milliárd dollárom, de jó voltam, erős és értékes. És igen, rohadtul egyenrangú voltam vele."

"Hosszú idő óta először tudtam, hogy nagy bajban vagyok.

És nincs fölötte irányításom.

Mert Alex Winslow egy törött váza.

Én azonban nem a ragasztó voltam, hanem az ostoba takarítónő, aki mindjárt felszedi a darabokat, hogy megpróbálja összerakni, és óhatatlanul megvágja magát."

De aztán a főszereplők közt kezdett elmélyülni valami. Intim közelségbe kerültek, de ne feltétlen szexuális vonzalomra gondoljatok. Itt annál többet éreztem - osztozást a gyászban, miközben egy olyan baráti kötelék alakult ki köztük, ami egyre erősebbé vált, és amit egyre inkább bevont egy kis törékeny cukormáz. És lehet, hogy ez a kapcsolat minden szempontból érdekes és elrugaszkodott volt, főleg az igazi háttérrel, mégis szerettem végigkövetni minden buktatóját és felemelő, perzselő pillanatát. 

"Ő megsebzett, én kidekoráltam őt. A vége viszont az lett, hogy megrontottuk egymást." 

"Nem kérem a múltadat.

És soha nem várom el a jövődet.

De ha miénk lehet a ma, megízleltetem veled a szerelmet. 

És talán, de csak talán, elfelejtjük minden bánatunkat."

Összesítés: mikor megláttam ennek a könyvnek a borítóját, az első perctől kezdve belezúgtam, de arra nem gondoltam, hogy a történetbe is bele fogok. Úgy beleestem, mint légy a mézes bödönbe, beleragadtam, pedig nem volt édes. Vagyis teljesen nem volt az. Az eleje idegen volt, puhatolózó, idegesítő, mocskos mint Alex, olykor lágy és kedves, bátos és erős, mint Indie. Furcsa párost ismertem meg a hanyag, önimádó rocksztár és a különc bébiszitter személyében, akik különbözőek voltak, de idővel kiderült, hogy sokkal inkább hasonlítottak. Megtört volt mindkettő, valahol elveszett, csak amíg egyikük még szépnek látta a világot, addig lassan megtanította a másiknak ugyanezt.

"... nagyon jól tudtam, hogy amit kemény munka árán szerzünk meg, az mindig sokkal értékesebb."

Annyira fájdalmas volt ez a történet a veszteségektől, az emberi élet elmúlásától, a lélek lassú haldoklásától, de ugyanakkor szép is ahogy a szereplők lassan lerombolták a védfalaikat, és ahogy sok mindent áthatott a zene, attól megrészegültem. 

"A zenének lenyűgözőnek, letaglózónak és torokszorítóan megindítónak kell lennie."

Imádtam olvasni a művészi sorokat, az érzelmek dalszövegekbe oltott változatát, Alex zenéhez való viszonyát, meg ahogy egyre közelebb kerültek Indie-vel egymáshoz.

"Tudom, hogy nem vagyok teljes, és a lelkem, amiről azt hittem, haldoklik, igazából Los Angelesben van, egy francia bringát hajt egy nevetséges ruhában."

Ez a történet nem szórakoztatott, sokkal inkább meghatott. Nem voltak könnyek. Na jó, az olvasás végén igen. De az egész regény olyan volt, mint egy jó hosszú dal, tele érzelemmel, jóval és rosszal, és sok-sok tanulsággal, majd egy szép lezárással, ami miatt kedvencem lett, és természetesen újraolvasós.

NAGYON AJÁNLOM

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

"Alex Winslow úgy nézett keresztül az embereken, mintha azért olimpiai aranyat lehetne kapni, ő pedig büszkévé akarta tenni a királynőt, és ez csak az egyik oka annak, amiért összeveszett minden élő emberrel Hollywoodban." 

"Eszelős kacaj bugyogott fel a torkomból, kitörésre készen.

Háromszázezer dollárt fogok keresni, és a világ legnagyobb rocksztárjával fogok lógni három hónapon át. Felnéztem, és a csillár huncutul rám kacsintott.

Úgy gondoltam, ez egy jel."

"... megszívtam aznap már vagy az egymilliomodik cigimet, és figyelmen kívül hagytam őt is meg az egész világmindenséget. Ez volt a kedvenc időtöltésem, amióta kijöttem az elvonóról."

"Csak mert a te lelkiismereted kevésbé piszkos, még nem jelenti azt, hogy tiszta."

"Tudod, amikor rocksztár vagy, a rajongóid elvárásokkal etetnek.

Te pedig majdnem mindig mohón nyeled azokat, és repetát kérsz.

Mert azt akarod hinni, hogy egy géniusz vagy, akinek a szövegei halhatatlanok, akinek a dallamaitól borzongás fut végig az emberek hátán. Te akarsz felejthetetlen, ellenállhatatlan és egyedi lenni. Nem akarod elhinni, hogy ezek után nincs semmi több, pedig nincs is. Lehet, hogy egy nagymenő, milliomos kurafi vagy, akinek minden éjszaka más modell köt ki az ágyában, de végeredményben akkor is csak egy ember vagy."

"Írni akartam.

Írnom kellett.

Egyedül."

"Hátat fordítottam Alexnek, nehogy a szemem kárt tegyen a mellkasában. Neki volt a leglátványosabb tetoválása, amit valaha láttam. Egy fekete hollótvábrázolt, aminek törött szárnya megannyi apró tollá porladt szét, ami beterítette az egész hátát és a bordáit. Azt a sötét, megtört angyalt szimbolizálta, aki ő maga volt."

"A pénz egyben a művészet végének kezdete is, a kreativitás halálcsókja, a tisztesség rákfenéje."

"Az érzés, hogy kívánnak és akarnak, függőséget okozott, Alex pedig megadta ezt. Ha el akarsz bűvölni valakit, éreztesd vele, hogy különleges. Annak meglesz a hatása." 

"- Amint megismersz, megtudod, hogy engem nem igazán lehet szeretni."

"Ez volt a helyzet Stardusttal. Szemben állt velem, és bár én voltam a magasabb, az erősebb, a gazdagabb, mégis miatta... valóságosnak éreztem magam."

"Én úgy olvastam az arcokat, mint a könyvmolyok a kedvenc bekezdéseiket: áhítattal."

"Távolról úgy tűnt, Alex páncélján semmi sem képes áthatolni. Csakhogy ő egy művész, a művészek páncélja pedig tele van repedésekkel és lyukakkal. Így szivárognak ki alóla a dalszövegek meg a zenehangok."

" Minél több pénzem, befolyásom és hírnevem lett, annál kevésbé voltam szabad, boldog és önmagam. Akivé váltam, tökéletlen volt."

"Erő van abban, ha a kedvesség mellett döntesz még akkor is, ha épp berángatnak a rosszindulat kútjába."

"A normálist baromira túlértékelik..."

"Annak, hogy szeretsz és viszontszeretnek, nagy részét a másikról való gondoskodás teszi ki, még akkor is, ha dühít. Nemcsak az teremti meg a magabiztosságot és a biztonságot, ha rólad gondoskodnak, hanem az is, hogy te gondoskodsz a szeretteidről."

"- Én művész vagyok. Az a dolgom, hogy ne legyek boldog. Az a dolgom, hogy érezzek és szenvedjek, és ugyanezeket idézzem elő másokban is."