Tomor Anita: Irány Hollywood!

     Imádok könyvekről beszélgetni - minő meglepő -, megvitatni kinek melyik a kedvenc zsánere, szívének kedves könyve, vagy épp az, ami masszív mellényúlás volt és még bottal sem piszkálná meg. Viszont vannak olyan könyvek, amik előhozzák a könyvmoly mazochista énjét, barátosném pedig elárulta, hogy számára pont ilyenek Tomor Anita könyvei. Mivel régebben direktben olvastam az agyzsibbasztó erotikusokat (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) amiket a vállamon csücsülő rosszindulatú énem boldogan szétcincált (igen, emiatt majd a gyehenna tüzén fogok elégni, ha egyszer itt hagyom a földi világot, de ez legyen az én bajom), ezért gondoltam felrázom a kis drágát a hibernációból és 'hé, pajti, asszem itt egy gyönge könyv lóg a levegőben, elolvassuk?" felszólítás után a csepp manó gonoszul elvigyorodott és bólogatott. 

Kiadó: Pyrus 

Sorozat: Hollywood #2

Műfaj: romantikus, erotikus 

Oldalszám: 400

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2019

ISBN: 9786155749032

     Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Zoé ​egyetemre jár, másról sem szól az élete, mint tanulásról és vizsgákról. Egy nap a barátnője, Hanna megkéri, hogy ugorjon be helyettesíteni őt egy bárba, ahol pincérnőként dolgozik. Zoé tudja, ha nem teszi meg ezt a szívességet, akkor a barátnőjét kirúgják, ezért segít neki.

Jake Bartlett híres amerikai filmcsillag, és egyben sikeres hollywoodi producer is. Egy olyan pasi, aki falja a nőket, és akiről az egész világon fiatal lányok milliói álmodoznak. Jake Magyarországon forgat, és épp a barátaival iszogat egy bárban, amikor beszélgetés közben felmerül egy érdekes téma. A többiek szerint a kasszasikerhez egy befutott sztárt kell szerződtetni. Jake-nek viszont erről más a véleménye. Szerinte egy jó filmhez egy jó sztori kell, és bárkiből, akár egy hétköznapi lányból is fél év alatt sztárt lehet csinálni, még egy olyan csajból is, aki nem beszél angolul.

Jake a saját csapdájába esik. Fogadást kötnek a barátai, hogy nem tudja mindezt megvalósítani. A terv az, hogy kiválasztanak egy lányt, akiből Jake-nek sztárt kell varázsolnia. Egyetlen kikötés van: nem fekhet le a lánnyal, mert ha igen, bukja a film teljes bevételét. Jake belemegy a játékba, mert túlzottan is bízik magában. De arra nem számít, hogy Zoét választják ki a szerepre, azt a lányt, akivel reggel a parkolóban jól összebalhézott, akivel zsigerből utálják egymást, és akivel ennek ellenére is egyre jobban vonzódnak egymáshoz.

Hat hónap veszi kezdetét, amikor is meg kell tanítania a lányt angolul, meg kell tanítania színészkedni, filmben szerepelni, hogy megnyerje a fogadást és bebizonyítsa: bárkiből lehet sztár. Az első pofont akkor kapja, amikor Zoé közli vele, hogy nem vállalja. A másodikat akkor, amikor rájön, beleszeretett a lányba. Mit csinálsz, ha egy nő annyira vonz, hogy egy idő után felteszed magadnak a kérdést: mi a fontosabb, a pénz vagy az, hogy ő a tiéd legyen?

Tomor Anita ismét egy csodálatos, szívet melengető történettel lep meg minket. Imádni való karakterek, izgalmas szócsaták, meglepő fordulatok teszik feledhetetlenné és letehetetlenné ezt az új regényét is. A függőség garantált!

Tomor Anita 

"Nem néztem rá, de a szemem sarkából láttam, hogy senki másra nem figyel, csak rám.

Ez maga a téboly! Ezt nem lehet kibírni! 

A gyomrom liftezett, szó szerint. Olyan érzés volt, mint amilyen az első randikon szokott a hatalmába keríteni, amikor még iszonyúan szégyellem magam az új pasi előtt, pedig már régóta szerelmes vagyok belé.

Miket beszélek? Nem lehetek szerelmes Jake Bartlettbe! Még plátóian sem!"

"Még sosem volt dolgom magyar lánnyal, leszámítva az egyéjszakás kapcsolatokat, a forgatások utáni etyepetyéket a pubokban, a gyors dugásokat az öltözőkocsikban."

     (ez csak nekem ellentmondásos? 🤔 ^) 

     De arra nem voltam felkészülve, amit kaptam. A tőmondatok egymás hátsójában voltak, mikor kaptam egy-egy összetett, másfél sorban elhelyezkedő mondatot szinte könnybe lábadt a szemem a boldogságtól, de aztán a sztorinak mindig sikerült lehűtenie a lelkesedésemet. Ó, amúgy a sztori is! Elnézést, de ez a félelmetes, nem a horrorisztikus pszicho-thrillerek! Oké, az alapsztorit fogjuk rá, hogy beveszi a gyomrom, igaz eltúlzott tündérmese, sok-sok trágársággal és... ööö kihagy az agyam, mindjárt eszembe jut mit akartam. Mit csináljak, Jake Bartlett elvette az eszem! Frászt! Dehogy is! Ehh rossz hatással volt rám az ürge a mocskos szájával, igaz nem csak neki hagyta el hipp-hopp csúnya szó csókolnivaló száját, hanem az összes filmes faxkalapnak, akikkel együtt blockbustereztek. Jaj, a sztori. Na gyorsan néhány szóban: adva van egy magyar felmenőkkel rendelkező Adonisz, a frissen elvált Jake Bartlett, aki egy nap pofátlanul beállt magyar leánykánk, Zoé kiszemelt parkolóhelyére. Ez rögtön megteremtette főhőseink közt a konfliktust, majd ismét gyűlölködő pillantást váltottak egy bárban, ahol Zoé jófejségből helyettesítette pincér barátnőjét, amíg Jake a filmes bandájával csapatta az éjszakát. Itt volt néhány szúrós pillantás, Zoé meg hol azért zihálgatott mert nulla angol tudással őt küldték a nagyágyúk asztalához, hol azért, mert Jake Bartlett kanos tekintetével fixírozta. Majd mikor hölgyünk elbillegett sört csapolni, addig a filmipar krémje hót szofisztikált módon megvitatták legújabb készülő filmjüket. Aha, fittyfenét. Oké, az alapduma filmes volt, viszont úgy káromkodtak mint a kocsis, repkedtek az obszcén szavak, amiket már fájt olvasni. Hallottam én már oldalról férfitársasagot, fiúcsapatot beszélgetni, utóbbiaknál felbukkant egy olyan mondatfoszlány mikor lefeküdtem a lánnyal, a regényben meg a nagy komoly felnőttek kábé olyanokat böfögtek fel, hogy megdugnád a csajt? Ha nem, én megdugom. Az almáspitét, azt! Hol volt itt a tisztelet, fúj! Azért jó látni, hogy még nem érett meg az emberiség a pusztulásra, és a fiatal fiúk még ismerik azt a szót, hogy lefeküdni, nem csak azt, hogy dugni, kefélni, b@szni. A történet nyelvezete faék egyszerűségű és ha feltűntek a pasik, akkor alpári volt. Nagyon. És ez alól Jake Bartlett sem volt kivétel, úgyhogy az ő szemszögét különösen nehéz volt olvasni. Meg a nevét is. Szinte mindig a teljes nevén emlékezett meg róla az írónő, ami eszembe juttatta fluimucilos Ábelt, meg az agyhalált okozó De miért? kérdéscunamiját. Pont így éreztem magam mindig, amikor megláttam Jake Bartlett nevét. Ha egóval energiát lehetne termelni, nem lenne a világon többé áramszünet. Na de Zoé sem volt piskóta. Az exe megcsalta, szétmentek, tisztázták, barátok maradtak, oké. De az ex vissza akarna mászni az ágyába, amit ő tud, de finoman elhajtja, közben barátian, tündibündin beszél vele. Tök hiteles! Áh, ez nekem magas, tuti velem van a baj. De aki megcsal, az menjen már a büdös francba, ne akarja már magát visszaédesgettetni, meg akit átvertek legyen már benne annyi tartás, hogy azt a másikat emlékeztesse arra, hogy ne akarja már megint hülyének nézni. Meg anyám, megcsalás után legjobb öribariknak, bulipajtiknak maradni, ugyan már. 

"Ő nagymenő hollywoodi sztár, én meg egy kis senki vagyok."

Jahajj alapsztori! Hozzátartozik még, hogy a káromkodó filmesek Jake javaslatára fogadást kötöttek, hogy a pasi bárkiből hollywoodi sztárt csinál pár hónap alatt. A szerencsés kiválasztott pedig pont Zoé lett, Jake ha akarta, ha nem. S mikor főhősünk már kezdett megbarátkozni azzal, hogy a faros-bögyös széplány lesz a gyémánt amit meg kellene csiszolni, cimbik közlik, a fogadás alatt azért meg ne dugja. Kemény meló, mivel Jake nadrágja mindig tisztelgett Zoé előtt, de a fogadás az fogadás. Ám Zoé sem volt fából, és bár sokszor eljátszott a gondolattal hogy utálom Jake Bartlettet-tetszem neki-mit néz-ne nézzen-megcsókolnám-felpofoznám stb. azért izgatta a fantáziáját az allócsillag. Meg a filmsztáros ajánlata is egy picit. És most jön az a rész, amikor igazán értelmet nyer a könyv címe. Legalábbis azt hittem, mert csak jöttek a romcsi sms váltások majd a hollywoodi álommelóra való rábeszélés. 

"Az még hagyján, hogy a parkolóban tahó volt, de aztán berángatott egy bár mosdójába és megcsókolt. 

És elérte, hogy azóta is szüntelenül rá és arra az átkozott csókra gondoljak."

Juj, de fárasztó volt ez a sztori. Jake Bartlett nyelvnyújtogatós emojikkal tarkított sms-eitől a falat kapartam, aztán meg szívem szerint nekiszaladtam volna, amikor Zoé meg átváltott vihogó csitribe, aki majd elájul amiatt, mert Jake Bartlett udvarolgat neki. De azért be nem vallotta volna, milyen hatással van rá a pasi, inkább játszotta a drámakirálynőt... Azt is piszok pocsékul. Ahhhhhhh..... Jó, hát én is összepisilném magam, ha Henry Cavill rám irogatna, de hamarabb megtanulnám az atomfizikát, minthogy ez előfordulna, úgyhogy száraz maradok. De kár, hogy az élet nem tündérmese.

"Ha nincs velem, szinte fojtogat a hiánya, pedig még csak pár napja ismerem. Na, ha valami, akkor ez az őrület! "

"– Nem vitatkozom, Zoé. Kérem a kulcsot. – szól rám. Egyszerűen hihetetlen, ahogy basáskodik! Mindenkinek így dirigál? Vagy ez csak nekem jár ki?

– A kulcsom nálam marad, elvégre az enyém – zárom le a vitát.

– Tudod, mit? Rendben. Te akartad. Ezennel életbe lép a B terv.

– Igen. És mi volna az a B terv? – kérdezek vissza rosszat sejtve. Annyira tudom, hogy csak azért is kiforral valamit.

– Azt nem kötöm az orrodra. A lényeg, hogy úgyis minden úgy lesz, ahogy elterveztem."

Egy idő után gyorsolvasásra váltottam, mert nagyon éreztem, hogy ezt így, ebben a formában már nem fogom idegekkel bírni. És jólesett haladni, hogy pörögtek az oldalszámok, így még a sztori és a szereplők is haladtak szépen előre. Néha még olyan részek is akadtak, amiben volt poén vagy amiket úgy éreztem, na ez most itt működik, ezért néha-néha megtorpantam és bővebben olvastam. Viszont legtöbbször azt éreztem kínoz az epe, amikor egyre inkább azt tapasztaltam, Jake baromira ráragadt Zoéra, akinek meg van egy kis józan esze, de egy nyelvescsók meg kockahas bámulása között elveszett és nem tud szabadulni Jake, köré szőtt pókhálójából.

"– Ahogy elnézem, ez a fölöttébb bosszantó alak azért csak bejön neked.

– Lássuk csak, egyfolytában követ, parancsolgat és fura ajánlattal bombáz, nem, nem mondanám, hogy bejön, inkább idegesít."

"Ahogy hozzám ért, az adrenalin azonnal végigszáguldott az ereimben.

Miért hazudok magamnak? Elemi erővel vonzódom hozzá. Azt akarom, hogy sose legyen vége, hogy mindig megérintsen."

A történet Magyarországon játszódik, a fele szereplőgárda magyar, de mindenkinek angol neve van. He? A Józsi már ciki?

"Imádom ezt a játékot, ami köztünk van. Azt, ahogyan folyton-folyvást kóstolgatjuk egymást, ahogyan szépen, apránként haladva megismerhetem, és egyre többet és többet kaphatok belőle. Közel sem lenne ilyen izgalmas, ha azonnal megkapnék mindent."

Még gyorsolvasás közben is úgy éreztem, hogy ez a toxikus csajossztori egy lépéssel előre, kettővel meg hátrahúz, nem engedett nyugton lenni, akár Jake Zoét. Brrr... 

"Tényleg azt kellene hinnem, hogy a Hamupipőke-sztori nem csak mese?"

Összesítés: megmondom őszintén, ez az olvasás becsületből valósult meg, mert hogy nem élveztem a történettel töltött időt, az biztos. Lebutított Hamupipőke-sztori, ahol a  vizsgák miatt görcsölő Zoéra rávigyorgott, majd mint légy a papírra ráragadt a csupa izom és nagydumás Jake Bartlett. Iszonyat bosszantó volt a pali (a teljes neve meg hányszor szerepelt, édesjóistenem) a megnyerőnek szánt nyomulásával, sokszor már szántam Zoét miatta, de a lányt elbűvölte a kockahas, úgyhogy hamar elpárolgott az iránta felvillanó... együttérzés.

A történetet eleinte a káromkodások uralták, aztán az idegesítő rábeszélés Hollywoodra, viszont a regény utolsó száz oldala már elment szódával, igaz élvezni továbbra sem tudtam, de már nem bosszantott annyira. Vagy csak annak örültem, hogy lassan vége? Lehet. Tudom, könnyed sablonsztori, az ilyeneket is lehet szeretni, de nekem már ott kezdődött az érvágás, hogy az írói stílus sem jött be. Onnan kezdve meg csak döcögtünk a sztorival, mint hepehupás úton a csotrogány, lapos gumival. 

MÉG BOTTAL SEM 

" – Nem ismersz, nem tudhatod, hogy milyen vagyok. "

"– Jézusom, Zoé! Ez valami hihetetlen jó! Bár engem csókolt volna meg, és bár nekem írogatna Jake Bartlett! Te meg úgy állsz itt, és olyan savanyú képet vágsz, mintha behívót kaptál volna az iráni frontra."

" – Tetszik a lakásod. Egyedi. Cseppet sem hétköznapi – jegyzi meg. Úristen! Ha belegondolok, mekkora kupi volt otthon. 

– Ha a vizsgaidőszak alatt felgyülemlett kupit egyedinek lehet mondani..." 

"Ő magyar volt, de én már amerikainak születtem. Csupán az anyanyelvem köt ide és az ő emléke, de mégis úgy érzem, ide tartozom."

"Ahogy felállok, belepillantok a tükörbe, és nem ismerek magamra. Úgy festek, ahogy a szupersztárok szoktak a címlapokon. Beszarás, mi mindenre képes egy kis festék és egy fodrász. Merthogy közben egy fodrász csaj is kezelésbe vett. Úgy belőtte a hajamat, hogy szerintem a saját anyám sem ismerne meg."

"A ti párosotok lesz az évszázad legnagyobb dobása Hollywoodban! Nézd meg, már most imádnak benneteket."