Mason Murray: Rossz Hold

      A könyvespolc olyan, mint egy női táska: ami odakerül, az ott fog pihenni hónapokig. A könyvek meg ugye akár évekig is a polcokon. De milyen a jó könyvmoly, nem csak gyűjtöget, hanem igyekszik minden polclakót elolvasni is, úgyhogy megvan az életünk végéig kitűzött cél. Most pedig egy ilyen célalanyt vettem magamhoz, mégpedig Mason Murray Rossz Hold című kötetét, amit röstellem, de már nagyon hosszú idő óta kerülgettem. Vártam egy kis lelkinyomorúságos időszakra, hogy romantikus helyett végre gyilkolászós történetre vágyjak, s lám, a hűvös, nyirkos, olykor ködös időjárás megadta az alaphangulatot, hogy eme kötethez nyúljak. 

Kiadó: Mogul 

Műfaj: horror, thriller, sci-fi 

Oldalszám: 380

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022

ISBN: 9786156170576

    Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Smith, ​az Egyesült Államok titkos nemzetbiztonsági ügynökségének egyik vezetője, aki sok évvel ezelőtt magánakcióba kezdett. Most elérhető közelségbe került számára az a rejtélyes eszköz, amely elképesztő hatalommal ruházná fel. A nyomok egy misztikus múltú angliai kastélyból egészen Latin-Amerikáig vezetnek.

Kloter elfogadja az ügynök sürgető megbízását az eszköz felkutatására, de rá kell jönnie, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolga.

Angela élete eddigi legrosszabb reggelére ébred, amit az aznapi teendője tovább tetéz. Ingatlanosként el kell vinnie egy pénzes családot a ’90-es évek elején kihalt Rothellford-dinasztia kúriájába, akik morbid módon pont ezt a borzongató kastélyt szemelték ki új otthonuknak.

Az Ördög Szíve névre keresztelt láp közepén álló épület nem sok jót ígér. A mindent beborító, sűrű köd a bankrablás után pont oda menekülő bűnözőkkel együtt foglyul ejti a nézelődőket. Vezérük – King – nem akar több áldozatot, viszont a sötét éj lassan múló percei lesből támadó halált hoznak.

A múlt és jelen valamennyi mozzanatánál hatalmas telihold trónol az égen. Vajon van összefüggés a megmagyarázhatatlannak tűnő esetek, a történet szereplői és a Hold között? Vagy az események mögött egy ördögi terv áll, esetleg valami másról lenne szó?

Mason Murray ismét lebilincselő történetet alkotott. És az is biztos, aki elolvassa a könyvet, egészen más szemmel fog nézni a csillagos égboltra, valamint az azt uraló égi kísérőnkre.

Mason Murray

"Gondolom a pénzes sznobok némelyike a fél karját adná érte, ha rendelkezne saját paranormális kéglivel. Ha tényleg annyira ijesztő és félelmetes a környék története, sorban jönnek majd irigykedni."

"A rezidencia előtt egy egykoron felettébb díszes, mostanra erősen lepusztult szökőkút-kompozíció próbált valami derűt csempészni a komor környezetbe, de jelenlegi állapotában inkább csak erősítette a környéket belengő depressziót.

- Istenem, de szép! (...) Csodálatos vidék ez!"

     A történet klisésen indít - család szeretne egy impozáns otthont amiről később kiderül, hogy egy átkozott ház -, amit sok filmben láttunk már, azaz adva van egy família (itt apu, anyu, kamasz lánygyermek meg az ő udvarlója), amit egy mocsárra épített, ódon kúriában vezet körbe a csinos ingatlanos. Ám amikor utóbbi figyelmeztetésére, hogy köd leszállta előtt jobb ha elhagyják a helyet meghiúsul, mert a bejáratnál meglepetés fogadja őket, négy szökésben lévő bankrabló személyében. 

Rablóbandánk természetesen ott, a Rothellford-house-ban akar tábort verni, ám mikor lecsap rájuk a teliholdas éjszaka meg a köd, az amúgy is bizarr helyet átlengi valami hátborzongató, ami lassan felszínre hozza vendégeiben legrútabb titkaikat, felerősítí vágyaikat és egyenként csapdába csalja őket. Ahogy egyre több minden derül ki a házról és annak eredeti tulajdonosairól, szereplőinknél megkezdődik az újragondolt Tíz kicsi néger felvonás, amiben emberkéink úgy hullanak, mint a legyek. 

"A vértől csöpögő húscafatok bizarr módon delejező erővel hatottak a társaságra. Az elmúlás a maga naturális valójában ott függött előttük örök mementóként. A horrorisztikus feszület arra emlékeztetett, hogy a poklot a mennyországtól milyen keskeny ösvény választja el."

A regény felépítésének nagyrésze tetszett, a Rotherllford-house és az azt körülvevő ijesztő mocsár belém injekciózott egy adag adrenalint, ami csak tovább fokozódott, miután az egyik szereplő akaratán kívül a falra mászott. Ettől kezdve a hangulatos, ihletadó ház seperc alatt szellemtanyává vedlette magát, ami nem is hagyott unatkozni, inkább rám hozta a frászt, na meg az undort. 

Később aztán ahogy a túlélők kelletlen csapattá kovácsolódtak, úgy kerültek egyre közelebb hozzám. Pedig tudtam, nem kellene velük szimpátiát váltanom, és pechemre természetesen változatos módon, de elhaláloztak... nagyrészük. De ez nem meglepetés, számít rá az ember lánya, viszont arra, hogy mindezt olyan jó filmszerű írásmódban tálalva kaptam aminek köszönhetően minden pillanatot zavartalanul el tudtam képzelni, na arra nem, pedig ez történt. 

"... bámulta a hátborzongatóan lenyűgöző képet. Bőre alá bebújt a nyirkosan sűrű levegő, bűbájos boszorkányként csalogatva feneketlen birodalma felé. Húzta, mint valami hideg kéz, randevút ajánlott egy utolsó minden eddiginél szenvedélyesebb flörtre. Várta a boldogan fájdalmas beteljesülés, a Halál."

"- Mi történt? - érdeklődött óvatosan Mickey.

(...)

Lola reagált elsőnek.

- Ó, semmi! - legyintett. - Működésbe lépett a tíz kicsi indián-effektus. Eggyel kevesebben vagyunk..." 

" Most látta csak, hogy milyen borzasztó tud lenni, ha a mendemondák megelevenednek, valósággá válnak.

Beleborzongott."

Sajgó szívvel búcsúztam "hőseimtől", akik közül leginkább a bankrablók kerültek hozzám közel, pedig a többi karakter sem elhanyagolható. 

"Csak a lépteik nyekkentek diszkréten a fából készült lépcsőfokokon. Úgy érezték, egy hatalmas és dermesztő kriptában bolyonganak, ahonnan legnagyobb igyekezetük ellenére sem kerülhetnek ki élve."

Viszont volt egy cselekményszál ami egész végig bosszantott, a jelenben lévő gyilkos megoldóemberé, akinek az volt a feladata, hogy egy forró nyomot követve a jelenben megtalálja az eszközt. Ami felbecsülhetetlen. Ami trükkös. És aminek köze volt a múltban lejátszódó Rothellford-house-i borzalmakhoz. 

Aztán amikor a hátborzongató múlt és a számomra érdektelen jelen találkozott, meglepve, majd hitetlenkedve meredtem a zárórészre, amire máig nem tudom, hogy tetszett vagy sem. 

"- Fiatal lányként képes voltam egész éjjel bámulni a holdat és a csillagokat, egyszerűen lenyűgözött a látvány, a végtelenség megfoghatatlan érzése. Istenben hittem és a hivatalos vallás volt az útmutatóm, de a világmindenség húzta magához a lelkemet. Úgy éreztem, valójában odakintre tartozom. Később, egy rettenetes éjszaka után megtudtam, hogy valóban így van... "

Összesítés: ez a könyv sok mindentől elvette a kedvemet. Az evés közbeni olvasástól, lebattyogni krumpliért a pincébe (még szerencse, hogy nem ott van tárolva a körfűrész), a padlásszobába kiteregetni a ruhát (ahol észrevettem, hogy az ablaknál alszik egy cseszett nagy pók), a kisboltban rám meredő, maradék halloweeni gumicukor-szemgolyótól, de még a vibrátorok iránti érdeklődésemet is. :D Arról meg már ne is beszéljünk, hogy eddig szerettem a házunk ablakán keresztül bámulni a ködös éjszakát. Most már annyira nem. Ez pedig csakis azt bizonyítja, hogy Mason Murray megfelelő érzékletességgel ír, jól tudott játszani a képzeletemmel, könnyen, filmbeillően elevenítette meg előttem a sorait. De a történetet olykor átitatta egy kis filozófia, majd a misztikum mellé besurrant egy kis sci-fi is, ami nélkül nekem pont meg is felelt volna a regény. Viszont még így is csak annyit mondok, 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm Mason Murray-nek és a Mogul kiadónak!