Lorraine Heath: A kitaszított

      Lorraine Heath aranyba foglalta a nevét a kedvenc szerzőim közt. Abszolút megérdemelten, mert a cirka kilenc könyv amit eddig tőle olvastam egy kivételével nagyon tetszett, több kötet pedig maxcsillagos topkönyvem lett.

A Botrány és szenvedély olyan jó zárórészt kapott, hogy amikor a borító mögötti kis reklámoldalnál megláttam jön belőle spin-off sorozat, madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem a hírnek. Most pedig hogy elolvashattam A volt egyszer egy hercegség első kötetét, A kitaszítottat, elmondhatom, nem csorbult az az öröm. De azért még tartsatok velem, nézzétek meg, miről is szól ez a történet.

Kiadó: Vinton 

Kiadói sorozat: Arany Széphistória 

Sorozat: Volt egyszer egy hercegség #1

Műfaj: történelmi romantikus 

Oldalszám: 320

Eredeti cím: Scoundrel of My Heart

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2022 (eredeti megjelenés: 2011) 

Fordító: Kovács Ágnes

ISBN: 9789635405282

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Lady Kathryn Lambertnek feleségül kell mennie egy nemesemberhez, hogy megkapja az örökségét – de jóllehet végre talál egy herceget, aki érdeklődik iránta, van egy másik férfi, akit sehogy sem tud elfelejteni.

Griffith Stanwicket gyötri a keserű tudat, hogy örökre le kell mondania Kathrynről, mert nem biztosíthat neki méltó életet. Miután apja felségárulása miatt megfosztották a családját címétől és vagyonától, Griff alámerül London sötét és veszélyes zugaiba, de még ott is egyre kísérti a szeretett nő emléke.

Amikor újra fellángol köztük a szenvedély, Kathrynnek választania kell: gazdagságban élje le az életét egy olyan férfi mellett, akit nem szeret, vagy mondjon le az örökségről a szerelemért…

Vigyázat, a poszt nyomokban spoilert tartalmaz! 

"– Huszonnégyhez közeledve már örülhetünk, ha egy másodszülött szeme megakad rajtunk.

– Másodszülöttet semmiképpen – jelentette ki Lady Kathryn. – Sosem tudnék hozzámenni egy másodszülötthöz.

A férfi már nem először hallott efféle kijelentést a lánytól, aki mindezt olyan hangsúllyal mondta, mintha egy másodszülöttel való házasság a lócitromban való fürdőzéssel volna egyenértékű."

"Mindig is ekkora hatalma volt fölötte ennek a lánynak? Mindig is ilyen könnyen ment neki, hogy meggyötörje a csáberejével? Vagy az a tény, hogy egy másik férfi kegyeit keresi, ébresztette rá Griffet, hogy azt szeretné, ha az ő kegyeit keresné?"

     Történetünk főhősei nemesi sarjak, akik közül Griff másodszülött, ezen okból kifolyólag apja folyamatosan azt éreztette vele, hogy ő csak egy tartalék, ez a közöny pedig beárnyékolja a férfi lelkét. Emiatt dorbézolással tölti fiatal éveit, ám ahogy egyre idősebb lesz, szeretne magának bizonyítani és a világnak is, az álma pedig az, hogy a szerencsejátékokon nyert pénzét  addig gyűjtögeti, amíg nem sikerül megvennie egy rozoga épületet amit felújíthat, és olyan klubot csinálhat belőle, ami csak a másodszülött, és kirekesztett embereké.

" – Egy herceg is csak azt akarja, amit bármelyik férfi. Olyan nőt, aki a társaságban szent, a hálószobában pedig vad kéjenc.

A lány mogyorószínű szeme összeszűkült, tekintete villámokat szórt. Könnyen kijött a sodrából, Griff pedig valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nagyon élvezte, ha fölbosszanthatta."

Kathryn, Griff húgának, a Botrány és szenvedély sorozat hatodik kötetében szereplő Altheának barátnője, akinél labdába sem rúghat másodszülött, ő csakis olyan férjet akar fogni aki nagy címmel büszkélkedhet, emiatt eleinte felszínesnek és butuskának tűnik, ám itt nem csak arról van szó, hogy vakon követné az arisztokraták bejáratott törvényeit. Van egy oka rá, hogy így gondolkozzék, de Heath olyan mesterien szövi a Griff és közte lévő érzelmi fonalat, hogy Kathryn egyre inkább megkérdőjelezi magában, hogy vajon tényleg olyan ember mellett akarja leélni az életét, aki mellett csak engedelmes kirakati baba kellene hogy legyen, miközben Griff egy bensőséges beszélgetés alkalmával elmeséli neki, hogy ő olyan nőt akar maga mellé akivel lehet érdemben beszélgetni, akinek kíváncsi a véleményére és ad is rá. Közben a háttérben verseny zajlik egy felfuvalkodott herceg kegyeiért aki feleséget keres magának, Kathryn számára pedig ő lehetne az igazi. De akarja ezt a kitaposott ösvényt követni, amikor Griff meleg tekintete, meglepő szavai valamit megmozgatnak benne és kíváncsivá teszi?

"Griff megint elmosolyodott, s a lány kezdett a rabjává válni annak, hogy mosolyt csaljon az arcára."

A szerelmi szál lassú volt és finom. Igaz Griff részéről azonnal érezhető volt, hogy fülig szerelmes Kathrynbe, Kat viszont szép fokozatosan vette észre a férfi jó tulajdonságait, ami a kíváncsisággal együtt komótosan elcsavarta a fejét.

"Griff ugyanolyan veszélyes, mint az a kígyó, vagy talán még veszélyesebb, mert rávette, hogy megkérdőjelezze azokat az értékeket, amelyekhez oly sokáig ragaszkodott: a tisztaságát, a jóhírét, a tiszteletreméltóságát."

"A herceg révén megkaphatná, amit meg akar szerezni, ehhez azonban le kell mondania valami másról, amire szintén vágyik, s amiről csak nemrég tudta meg, hogy vágyik rá."

Még sosem gondoltam bele igazán, hogy az utóbbi pár évben miért fogtak meg ennyire a történelmi romantikusok. Aztán most belegondoltam: a szenvedély a kulcs. Tetszik a kor, az atmoszféra, a gazdagság, a pletykafészek bálok, a botrányok, a mocskos utcák, a gátlastalanság, a küzdeniakarás, a túlzott, kétszínű illem, az elvárások elleni dac. De a szenvedély az igazi és csodálatos mozgatórugója ezeknek a kihívásokkal teli történeteknek. Lorraine Heath pedig piszok ügyesen ért a romantikus szál csavarintásához, olyan, mintha egy élvezetes slukkal kínálna meg, ami elbódit és felperzseli a véremet. No meg persze kényelmes, rózsaszín párnák közé dugná a lelkemet, ahol csak pihegek, miközben lázas szemmel vizslatom aktuális párocskájának korántsem könnyű szerelmi életútját. 

Griff és Kat számomra párban voltak nagyon erősek, de a társadalmi nyomás, a gaz családi kikötések miatt nem merték bátran meglépni a köztük lévő három lépés távolságot. Önmagukban és önmagukkal harcoltak, miközben minden sejtjük azt ordította, hogy egymásnak vannak teremtve. De kölcsönösen eltolták egymást, hogyisne, inkább Griff a lányt. Aminek fő okozója a kissebbségi komplexusa, amiért az apjára most nagyon csúnyán néznék. Mennyire befojásolhatóva teszi, visszahúz egy embert a boldogságtól, az önazonosságtól a gyermekkor nem megfelelő táptalaja. Nem is tudott érzelmileg szegény fickó teljesen kibontakozni, amiért sajnálom, de az ördögbe is, az őrületbe kergetett ezzel a hozzáállással. Szerettem volna látni őket, lázadni, egymásért kiállni. Mondjuk kiálltak a másikért ami becsülendő, de az egymás iránt érzett szerelemért sok szorongó fejezeten rugdostak át. És ha idegileg ez a tiltott szerelem dolog meg is nyúzott, hódolatom az írónő zsenialitása előtt, mert az érzelmi katyvasz minden bosszantó pillanata ellenére frenetikus volt, zsigeri, édes, csupa vágy, perzselő. Kicseszett érzelmi hullmvasút, amit egyszerre utáltam de imádtam is.

"Egy csók, amely csak azt érte el, hogy még többre vágyjon."

"Ez az egész csodálatosan titokzatos és istenien botrányos."

"Már nem tartozott a világukhoz, és nem szándékozott úgy tenni, mintha oda tartozna."

Aztán fokozódott a tempó, olyan fordulóponthoz érkezett a történet amitől a főszereplők kibillentek a megszokott világukból. Griffre árulói árnyék vetült, Kat pedig olyan emberhez készült hozzámenni, akit csak a valaha benne élő lány akart, a nő, aki megizlelte a szenvedélyt, arra a férfira gondolt szüntelen, aki megmutatta neki, hogy ő sokkal több és figyelemreméltóbb mint amiről az övéik, azaz az arisztokraták akarják meggyőzni. De több botrány is megzavarja a köztük kialakult intim kapcsot, ami később feszült helyzeteket, ellentéteket produkált. Ezt a feszültséget boldogan fogadtam, mert még több izzást vitt a szereplők kapcsolatába.

"... tudta, hogy amint tudomást szerez a hely létezéséről, el fog jönni. Ennyi idő eltelte után a látványa balzsamként hatott a férfi meggyötört lelkére. Nem mintha ezt akár szavakkal, akár tettekkel kifejezésre juttatná."

Hoppá, Kathryn sokkal impozánsabb karakter mint elsőre gondoltam. Vadóc, merész, meg minden más szinonima ami a nebáncsvirág ellentéte. Tetszett, hogy duplán ledöntötte a lábáról Griffet.

"A megnyitás óta az összes többi estén örömmel nézett végig a klubjába beáradó tömegen. Eljöttek a furcsák, a maradékok, azok, akik senkinek a figyelmét nem keltették fel a társaságban, és azok, akik nem nyertek oda bebocsátást. Itt azonban a hölgyeket nem ragyogták túl a tizennyolc-tizenkilenc éves lányok, akik csak nemrég pukedliztek a királynő előtt, és a férfiakat sem nyomták el a hercegek, márkik és grófok.

Itt egyenlők voltak. Ide mindenki szórakozni jött."

" – Mikor lett belőled ilyen hárpia?

– Körülbelül akkor, amikor neked meg elment az eszed."

"... az életben néha megesik, hogy esélyt kapunk valami többre – talán csak egy éjszaka, egy óra vagy egy perc erejéig. És hanem élünk a lehetőséggel, talán életünk végéig bánni fogjuk."

De az már korántsem volt ínyemre, hogy a főszereplők játszottak a szerelmi huzavonát. Egy támadás miatt egy helyre kerültek, ahol alaposan összemelegedtek, jó volt, szép volt, érzelmes és szexi, aztán majdnem lekapartam az arcom mert a szobából kilépve megint jött a két lépés távolság, a makacskodás, az arosztokrácia és az örökségek miatti probléma lavina... És már alig maradt ötven oldal a történetből. De Heath még ezt is megoldotta, kioldotta a görcsöt, ellazított és megolvasztotta a szívemet. 

"– Lady Kathryn – miért kell ilyen rekedtnek lenni a hangjának? –,veszélyes játékot űzöl.

– Tudom. – A lány tekintete maga volt a színtiszta csábítás."

Összesítés: a visszahúzódó élvhajhász és a rangmániás lady színházi előadása bosszantó volt, meglepetésekkel teli, majd kellemesen borzongató és édes. Néha egy-egy szem keserű pirula a sorok közé került, de még azokat is könnyű volt elviselni, mert Heath most sem okozott csalódást. Ismét figyelemreméltó történettel szórakoztatott, ahol az érzelmi rész pompásan volt megkomponálva... na igen, olyan Heath-esen. De maga a történet és a cselekményvezetés is kedvemre való volt, a karakterek pedig meglepetést-meglepetésre halmoztak. Hjaj, jó volt ez a sorozatnyitó is, 

NAGYON AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm a Vinton kiadónak! 

"Miért tulajdonítanak ekkora fontosságot a házasságnak az arisztokrácia köreiben? Egy nő nem csak arra való, hogy ágyba vigyék, gyereket szüljön és szép legyen."

"Griff nagyon is jól emlékezett a pillanatra, amikor először meglátta Kathrynt. A ruhája kék volt, a kalapja fehér. A kalap egy szalaggal volt a nyakára kötve, s a hátán lógott, miközben kacagva szökdécselt egy lóhereföldön – mielőtt a nevelőnője leszidta a rakoncátlankodásáért. Részben talán ezért is tartott tőle három lépés távolságot. Mert túlságosan is vonzotta a kacagása. Vagy mert tudta, hogy ha még egyszer meglátja a rakoncátlan énjét, akkor elveszett."

"Griff könnyedsége talán csak afféle borostyán volt, amely befutja és elrejti a falat, amely mögött egy ember biztonságban érezheti magát."

"– Csúfolódj csak, de eléggé zavarba ejtő arra belépni egy szobába, hogy az apád a falnak szorítja anyádat, és szinte felfalják egymást.

Csengettyűket kezdtem hordani a cipőmön, hogy hallják, ha közeledek."

"... nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy olyan férjet szeretne, aki mindig így néz rá, és aki többet akar a feleségétől annál, hogy csendben legyen, és ne okozzon problémát."

"... úgy vélte, a ruha emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy a herceg a jövője, még akkor is, amikor kocsiba ült, hogy találkozzon egy olyan férfival, akinek a múltban kellett volna maradnia." 

"Amióta a családja mindenét elveszítette, Griff megváltozott. Most olyan erő sugárzott belőle, amilyen régebben nem, s a magabiztossága úgy állt neki, mint egy tökéletesen szabott köpeny."

 

"... most itt van, ahol nem lenne szabad lennie, egy olyan nővel, akivel nem lenne szabad együtt lennie. Egy nővel, aki egy másik férfihoz tartozik, még ha egyelőre nem is egyeztek meg a részletekben. Egy nővel, akit ő adott oda egy másik férfinak."

"A tengerre fordította a tekintetét, és eltűnődött, vajon ha belegázolna, a víz elmosná-e a bűneit és ballépéseit."

"Nem lett volna szabad idejönnie, nem lett volna szabad ízelítőt kapnia abból, milyen lenne az élet Kathrynnel: tánc a parton, a lány lelkének zenéje a levegőben, mosoly, nevetés… és béke. "

"Kellett egy hely, ahol nemcsak a testi sérüléseiből gyógyulhatott, hanem talán a lelkiekből is."

"Volt egy férfi, akit eléggé ismert ahhoz, hogy tudja, mennyire nem tökéletes, mégis ezek miatt az apró tökéletlenségek miatt volt ilyen fontos számára ez a férfi. Mindenféle érzéseket ki tudott váltani belőle. Elérte, hogy érezzen. Őt pedig megrémítette ezeknek az érzéseknek az ereje, legyen szó dühről, boldogságról, szomorúságról vagy aggodalomról. Griff-fel minden sokkal intenzívebb, sokkal sürgetőbb volt. Minden felfedezésre szorult. A férfi minden ízében arra ösztönözte, hogy vakmerő legyen."

"... megértette, hogy az élet túl értékes ahhoz, hogy elszalasztott pillanatok miatti bánkódásra pazarolják. Az itt és a most az övék, ha egyebük nincs is."

"Mindig ez volt a kulcs: elfogadtatni a családdal az ember választottját."

 "Megint az a mindentudó mosoly. A lány sosem mosolygott rá így, mielőtt eljött volna a klubjába, mielőtt megismerkedett volna azzal a fajta flörtöléssel, amely egy tisztességes bálteremben nem szokott előfordulni. Azzal a fajta flörtöléssel, amely a bűnbe csábít. "

"Kathryn nagyobb veszélyt jelent a szívére, mint a London legsötétebb zugaiban tanyázó söpredék. Ők kést használnak, míg Kathryn minden női praktikáját felhasználva egyszerűen csak tönkreteszi. Miután kisétál innen, ő továbbra is lélegezni fog, de a szíve a lánnyal tart majd."