Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

     Mostanság elég ritkán fordul elő velem, hogy ne nyúlnék mellé könyvválasztásban. A legtöbb elmegy, vagy jó, sajnos sokszor beletenyerelek a borzasztóbbik fajtába, de olvasói lelkem legtöbbször kielégítetlen marad. Én szeretek rajongani. Szeretem az olyan könyveket, amik felkavarnak, amiken napokig jár az eszem. Jó pár hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az a bizonyos, rajongóian jó érzés ismét a hatalmába kerítsen, de Sarah MacLean-nek sikerült elérnie. Amiért mélységesen hálás vagyok.

Sarah MacLean

     Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.

     Nem is tudom mikor találkoztam ezzel a könyvvel. Azt hiszem a címet az egyik levelezőtársam említette meg valamikor, plusz egy ismerősöm is. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végül utánanéztem, és az a sok jó amit írtak róla meggyőzött arról, hogy adjam át magam Jane Austen korának, és olvassak a bálokról, szép ruhákról és a sötétben lopott csókokról. Vicces, hogy Jane Austent említem, pedig nem olvastam tőle semmit, de Gail Carriger története is abban a korban játszódik, és az az olvasási élmény jól sült el, úgyhogy nagy kedvvel adtam át magam MacLean könyvének. Igaz tudtam, hogy ebben a verzióban nincsenek természetfeletti lények, ami egy kicsit pikánsabbá tenné a sztorit, úgyhogy volt bennem egy kis félelem, hogy a simán romantikus mivolta miatt nem fog annyira tetszeni. Aztán mégis hamar eloszlattam a kétségeimet, átadtam magam a könyvnek, ami teljes mértékben levett a lábamról. Itt jön az, hogy abszolúte nem arra számítottam, mint amit kaptam. Gondoltam egy olyan nőről fogok olvasni, akire a társadalom rásütötte a vénkisasszonyok láthatatlan bélyegét, és akinek ebből elege lesz, majd elhatározza, hogy kiéli magát és olyan dolgokat tesz, amit egy úri hölgynek nem szabad. Ez mind igaz is, de a továbbiakon meglepődtem, mert egy igazán szenvedélyes történetet kaptam... hmmm szóval mégiscsak egy pikáns könyv került hozzám.

Lady Calpurnia (apám, ez az extravagáns név kikészít) Hartwell egy igazi nő. Nem az a fajta akinek karcsú a dereka, és itt-ott pont a legjobban gömbölyödik. Callie gömbölydedebb mint a modellalkatú spinék, és ez jó. Én sem vagyok egy botsáska, úgyhogy könnyebben tudtam vele azonosulni, és ez tetszett. És megértettem őt, amikor minden szabályt felrúgva megírta a kilences listáját, amit inkább nem sorolnék fel, de nagyon érdekes pontokkal volt tele (a férfinyeregben való lovagolás külön tetszett ;)), amiknek megvalósítása nem kevés humoros helyzettel járt. Ám ezeknek kivitelezéséhez segítségre volt szüksége, még ha alkalomadtán nem is kért belőle. De a sors már csak ilyen, ott fricskáz ahol tud. A segítő pedig nem más, mint Gabriel St. John, az a férfi akiért Callie véletlenül tinédzser kora óta epekedett. A márkit eleinte nem engedtem magamhoz közel, sokszor túl beképzeltnek tűnt, de ahogy egyre több pontban segített a nőnek, és egyre inkább összegabalyodtak, annál szimpatikusabbá vált.    

"28 évet azzal töltöttem, hogy azt tettem, amit mások elvártak, olyan voltam, amilyennek mások elvártak. És ez szörnyű, amikor nem önmaga az ember, hanem egy mások által kialakított képnek felel meg – mondta, majd egy pillanatnyi szünetet tartva folytatta. – Igaza volt. Tényleg gyáva vagyok.
A férfi a szenvedélyes vallomást hallgatva gyengéd tekintettel nézett rá.
– Nagy barom voltam, hogy ilyesmit mondtam. Nem lett volna szabad.
– Nem, ön nem… – mondta Callie, de nem tudta hangosan kimondani ezt az illetlen szót.
– Azt hiszem, hogy ezen a ponton nem értünk egyet, de kérem, folytassa.
– Nincs férjem, nincsenek gyerekeim, nem vagyok oszlopos tagja társadalomnak. – Miközben beszélt, szélesen gesztikulált az ép kezével, mintegy jelezte, hogy az az élet, amelyet leírt, a szobán kívül van. – Láthatatlan vagyok. Senki se vesz észre. Akkor pedig miért ne vessek véget szürke kisegér életemnek, és álljak neki végre kipróbálni mindent, amiről mindig csak álmodoztam? Miért ne menjek kocsmába, igyak whiskyt és vívjak? Meg kell, hogy mondjam, hogy ezek a dolgok százszor érdekesebbek voltak, mint azok a borzalmas teadélutánok, a bálok és a kézimunkázás, amelyekkel eddig az időmet töltöttem. – Callie újra a férfira nézett. – Érti, hogy miről beszélek?
– Megpróbálja megtalálni az igazi Callie-t – bólintott a férfi komolyan."

Kapcsolatuk eleinte egy csókkal kezdődött, aztán Callie listás-pontjainak kipipálásával egyre közelebb kerültek egymáshoz, és már nem csak egy csókról szólt az egész, mert idővel felfedezőútra tévedtek a kezek is és hmm... olvadtam... Ah micsoda csókok voltak, nagyon szép és szenvedélyes leírásokat kaptak, soha egyetlen könyvben nem olvastam ilyen jól lefestett csókcsatákat, a többiről meg ne is beszéljünk. A könyv erőssége ebben is rejlett, hogy szenvedélyes volt, pedig azt gondoltam végig érzelgős lesz, és a végén kapok pár pironkodó puszit, de nem. A szereplők helyett én pirultam, sőt égett a fejem meglepetésemben. Nagyon, nagyon bejött ez a vonal, de nem csak emiatt, mert a történet humoros is volt, amit nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők is biztosítottak. Gabriel ikertestvére Nick kedves fickó, a második rész vele foglakozik, de én mégis féltestvérükre, az olasz lányra, Julianára vagyok leginkább kíváncsi. A lány már ebben a könyvben nagyon megszerettette magát, úgyhogy nagyon várom az ő történetét. Mellette Callie húga is nagyon szimpatikus volt, életvidám, bohókás lány.

" – Na, mi lesz ma este? Lovaglás? Boksz? Pipázás?
Callie lefeküdt az ágyra, és egy párnát tett a fejére.
– Megvan! Bordélyházba mész!
Callie teljesen elképedve hajította el a párnát.
– Mariana! Neked túlteng a fantáziád! Eszembe se jutott, hogy bordélyba menjek!
A húga csalódottan mondta:
– Ó, de kár!"

Az írónő nagyon ügyes, mert sok más szerzővel ellentétben a mellékszereplőit is jól kamatoztatta, még a negatív figurát is, a pöcs Oxford-ot, aki királynak képzelte magát, pedig csak egy bolond. Ő a kijelölt főludas, akinek feladata a szószkavarás, amit alaposan sikerült kiviteleznie, és amiért én boldogan megpörköltem volna a haját egy párbajon.

Calliet és Gabrielt nem csak az újonnan felfedezett szenvedély fűtötte, idővel az érzelmek is előtérbe kerültek, ami természetesen sosem volt kérdéses, de olyan jó volt olvasni, hogy a márki, aki addig nem hitt a szerelemben, lángra lobbant a nő iránt.

"Milyen ez a nő? Ez a színtelen-szagtalan nő, aki korábban fel se tűnt neki? És egyszer csak nem volt már se színtelen, se szagtalan.
Ralston gyűlölte magát azért, mert ezt mondta róla.
Nem… Lady Calpurnia Hartwell ámulatba ejtő módon egyszer csak kibontotta a szárnyait, és teljesen más nő lett, mint akit korábban ismert. És itt volt ez a kábító elegye az ártatlan kíváncsiságnak és a női akaraterőnek, ami elcsábította, és arra készteti, hogy úgy viselkedjen, ahogy viselkedett.
Vágyott rá. Minden porcikájával. Úgy, ahogy soha korábban nem vágyott senkire."

Összesítés: nagyon kellemes limonádé, alig vártam hogy végezzek a napi feladataimmal, hogy újra és újra belemerülhessek a történetbe. A szereplők nagyon jók, mind egy szálig, a történetvezetés nagyszerű, az írásmód élvezetes, minden egyes sor. Már az első mondatnál beszippantott ez a világ, nagyon tetszett, nagyon helyes volt, és nem utolsó sorban vicces, na és romantikus, nem kevés erotikával és szenvedéllyel fűszerezve. Csak dicsérni tudom, engem lenyűgözött! Remélem a kiadó mihamarabb kiadja a második részt.

10/10