A borító, a cím és a fülszöveg is megfogott. Főleg az utóbbi miatt döntöttem az olvasás mellett.
Műfaj: thriller
Oldalszám: 272
Eredeti cím: The Marsh King's Daughter
Kötés: puhatáblás
Fordító: Ballai Mária
Megjelenés: 2017
ISBN: 9789634193746
Helena Pelletier végre olyan életet él, amilyet megérdemel. Egy szerető férj és két csodálatos kislány veszi körül, vállalkozása kitölti a napjait. Aztán a rádióadást megszakító rendkívüli hírek után rádöbben arra, hogy ostoba dolog volt azt hinni, hogy valaha is maga mögött hagyhatja élete legborzalmasabb időszakát.
Helena ugyanis súlyos titkot rejteget: egy emberrablás eredményeként született meg. Anyját serdülőkorában rabolta el az apja, majd a michigani Felső-félsziget lápvidékén, egy isten háta mögötti kunyhóban tartotta fogságban, ahol nem volt áram, fűtés, folyó víz, sőt hármukon kívül egy teremtett lélek sem. Helena az elrablás utáni második évben született meg, és szeretett a természetben élni, ahol halakat fogott, vadászott, és tudta olvasni az állatok nyomait. Noha apját kiszámíthatatlan vérmérséklet és olykor kegyetlen viselkedés jellemezte, Helena még őt is szerette… amíg meg nem tanulta, pontosan meddig terjed az apja brutalitása.
Több mint húsz évvel később Helena már olyan mélyre temette a múltját, hogy még a férje sem tudja az igazságot. Azonban az apja most megölt két őrt, megszökött a börtönből, és eltűnt a lápvidéken, amelyet mindenki másnál jobban ismer. A rendőrség hajtóvadászatot indít ellene, de Helena tudja, hogy esélyük sincs az apjával szemben. Tudja, hogy mindössze egyetlen ember van az egész világon, aki képes megtalálni a Lápkirálynak nevezett túlélőt, mert ő csak egy emberrel osztotta meg a tudását: a saját lányával.
 |
| Karen Dionne |
A fülszövegből ítélve izgalmasabb történetet vártam. Pörgősebb cselekményt, de itt inkább a lassabb tempó dominált, hogy a karaktereket kellőképp meg és kiismerhessük. Valamint a természeten, a lápon volt a hangsúly. Mégis lebilincselt ez a könyv, egy percre sem hagyott unatkozni. Beszippantott, de akár azt is mondhatnám, elnyelt a láp. De cseppet sem bántam.
A történetet több idősíkon vezetve ismerjük meg. Aminek újabb fejezetei, Hans Christian Andersen: A Lápkirály leánya c. regény részleteivel kezdődik, ami remek szinkronban volt ezzel a kortárs thrillerrel. Mondhatjuk, hogy Dionne regénye a mai divatnak megfelelő újraírt történet. Mint a YA sztorik kedvenc alapanyaga, A szépség és a szörnyeteg. De itt nem érted meg, és nem is sajnálod a szörnyeteget, nem drukkolsz a szépséges lánnyal való "románcnak". Itt megdöbbensz, elborzadsz, mert egy meglett férfiember elrabol egy tinilányt, akivel később családot "alapít". Miközben elítéled magadban az elrablót, beleborzongsz rabja sorsába, aki ezután teljes kiszolgáltatottságban él tovább. Testileg és lelkileg is megtöri, az akaratával együtt. Behódol, mert olyan korban volt, hogy elhitte, ha egy madárnak eltörik a szárnyát, többé nem tud repülni, pedig idővel tudott volna, csak akarat kérdése az egész.
Szomorú volt látni, ember hogy meg tudja törni a másikat, és elhitetni vele, ő már nem hiányzik senkinek. Lélek nélküli porhüvellyé vált, egy robottá, de mégis valahol nagyra becsülöm, mert bátor volt élni, igyekezett tanulni, és mert gondoskodni tudott egy gyerekről.
"Amikor visszanézek a gyermekkoromra, legtöbbször képes vagyok nagyrészt tárgyilagosan megítélni a dolgokat. Igen, egy elrabolt lány és a fogvatartója gyermeke voltam. Tizenkét évet éltem le anélkül, hogy a szüleimen kívül más emberi lényt is láttam vagy megszólíthattam volna. Ha így nézzük, elég sanyarú sorsom volt. De ez jutott nekem, és nevén kellett neveznem a dolgokat, ha valaha is túl akartam jutni a múltamon, mint ahogy a bíróság által kinevezett terapeutám is mondta. Mintha bármit is nevén tudna nevezni egy tizenkét éves lány, aki még semmit sem látott a világból."Ebből a borzalmas kapcsolatból született egy kislány, a regény főszereplője, Helena. Először megismerjük a jelenben, amikor felnőtt, rehabilitálódott a mai társadalomba, és saját családja van. Bőséges bepillantást nyerünk a múltjába, ahol a lápi élet volt neki a normális, az apjával és az anyjával hármasban. Ahol az egyetlen ablaka a világra a National Geographic magazinok voltak, meg a fejük fölött elhúzó repülők. A lány számára ez az elszigetelt életstílus volt a természetes, a vadászat izgalma, az apja rémséges vagy olykor vicces történetei, az iránta érzett rajongás és tisztelet, valamint az anya iránt érzett közöny. De ahogy telt az idő, úgy fogta fel egyre jobban, hogy ez az élet nem minden, amit neki tartogat a sors, hogy az apja tettei nem tartoznak a normalitás keretei közé, és hogy az anyja nem véletlenül olyan csendes és szomorú.
Közben a jelenben apja és lánya élet-halál játékot űznek, és ezzel nem árulok el nagy titkot, Helena családjának élete ott lóg a levegőben. Kikövetkeztethető, meg aztán fura lett volna, ha az írónő nem használná fel ezt a klisés ütőkártyát, hogy eme lélektani thrillere odaüssön olvasójának.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése