Jeaniene Frost: A sírcsapda

      Imába foglaltam a Könyvmolyképző nevét amikor megtudtam, hogy kiadják a Cat és Bones sorozat hatodik, One Grave at a Time c. kötetét, ami jó ideig Együtt a sírban címmel futott a kiadó előkészületben lévő könyvei közt. Aztán pik-pakk átírták A sírcsapda címre, amire nem mondom, hogy nem fanyalogtam, mert de (viszont értem a változtatást).

Gondoltam írok nekik, mint ahogy sok más moly megteszi (főleg Sarah J. Maas könyveinél), hogy hé, az előző cím jobban tetszett, de az ujjaim megálltak a klaviatúra felett, és hirtelen megértettem azt, amit viszont más könyvbarátok mondtak: örüljünk, hogy végre ki lesz adva egy újabb rész kedvenc sorozatunkból, megsimízhetjük a regényt, átélhetünk egy újabb kalandot a kedvenc írónktól, kedvenc szereplőinkkel. És ez igaz. Mert habár a kiadók az olvasókból élnek, azért a könyvmolyoknak nem kell úgy elszállni emiatt, hogy még egy könyvcímbe is belekössenek. Persze lehet ajánlani, hogy de a többség szerint más a jobb, a kiadó elég toleráns az ilyen és ehhez hasonló esetekben. Ezért néha nekünk is megértőnek kellene lennünk a kiadóval, kiadókkal. Úgyhogy túlléptem a fanyalgáson, elfogadtam a címet (ami, olvasás közben rájöttem, tökéletesen passzol a történethez), és inkább annak örültem, hogy az eredeti (KEDVENC) borítómmal érkezik.

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös 

Sorozat: Cat és Bones - Vámpírvadász #6

Műfaj: urban fantasy, paranormális romantikus 

Eredeti cím: One Grave at a Time

Oldalszám: 330

Kötés: puhatáblás

Fordító: Fischer Mónika

Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2011)

ISBN: 9789634574767

Olvass bele! 

Rendeld meg! 

     Hogyan küldesz sírba egy gyilkost, ha már halott? 

Cat Crawfield, miután épp hogy megakadályozta a természetfelettiek háborúját, nem vágyik másra, mint kis együttlétre vámpírférjével, Bones-szal. Sajnos még megvan a New Orleans-i vudu királynőtől kapott kölcsönképessége, így (merő szívességből) újra harcba szállnak, ezúttal egy gonosz szellem ellen. 

Heinric Kramer boszorkányvadász volt évszázadokkal ezelőtt, jó ideje azonban szellemként kísért. Minden Halloweenkor testet ölt, és ártatlan nőket kínoz, mielőtt élve elégeti őket. Ám idén az elszánt Cat és Bones mindent kockára tesz, hogy a túlvilágra küldjék… örökre. De egyetlen rossz lépés is ahhoz vezethet, hogy a saját sírjukat ássák.

Szenvedélyes történet arról, hogy a vámpírok sokszor mennyivel emberibbek az embereknél.

„Készülj fel a tonnányi sötét, szellemdús humorra, kegyetlen harcokra és különleges románcra.”
– Miranda, Joyfully Reviewed, Recommended Read!

 

     Sajnos nincs meg az első öt könyv, de ezt a részt mindenképp beakartam szerezni. Egyrészt hogy meglegyen - most már mindent megakarok venni amit Jeaniene Frost írt, továbbá ezzel is szerettem volna támogatni a kiadót, hátha végül rábólintanak az előző részekre és kiadják őket. *ujjakkeresztben

Megrendeltem a könyvet, aztán amikor megkaptam jól megcsodáltam és feltettem a polcra. Úgy döntöttem újraolvasom a sorozatot, úgyhogy a friss húsnak várnia kellett egy picit. De amikor belekezdtem, elkapott az az imádott nem bírom letenni érzés. Elkapott a gépszíj, aminek piszkosul örültem, mert az ötödik részbe aprót belefáradtam. Annyira jó volt ugyanazzal a lelkesedéssel belevetni magam a történetbe mint a legelején! Féltem, hogy a hatodik kötetre (bármennyire szeretem a sorozatot) fárasztó lesz a történet, de ez elő sem fordult. Köszönhetően az újabb épkézláb ellenségnek, a megszokott humornak, az érzelemgazdagabb romantikus pillanatoknak, viszont a fordítás... hát, arra van egy kis panaszom.

Eddig hat könyvön  négy fordító dolgozott. Kimondani is sok. Mondjuk ezzel különösebb bajom nincs. Viszont hiányzik Hoppán Eszter munkája. Ő olyan élettel ruházta fel az első négy részt, amit az utódai csak karcolgattak.

Nem tudom ki hogy és mennyit dolgozik egy könyvön, de szerintem ha egy fordító minőségi munkára törekszik, az a minimum, hogy legalább beleolvas az aktuális munkája előző részeibe. Vagy megkérdezi egy-két könyvmoly ismerősét, hogy ismeri-e ezt vagy azt a sorozatot, és egyes megnevezések hogy is szerepelnek. Mert, hogy a Remnánsokból Maradványok, a szíviből szívem, a Cicuskából pedig Cica lett, az engem eléggé frusztrált. Ne már, Cica? Komolyan, már megint? Minden harmadik könyvben a pasi cicázza a csajt. Cicuska pedig csak egy van (számomra), és az pedig Cat, ne nevezzük már sima, mezei Cicának. Minden elolvasott Cicánál kijavítottam magamban Cicuskára. Ha olyan lennék, odafirkáltam volna feketével, hogy Cicuska. Idegből... de nem vagyok könyvrongáló. Jaja, örüljek, hogy le lett fordítva, de na! Ez már cérnapusztító! XD

Nem mellesleg magát a fordítást sem éreztem a toppon. Helyenként igen fura, magyartalan mondatokba futottam. Át kellett volna még egyszer futnia a szöveget az arra illetékesnek, mert nem egyszer kizökkentett a furcsa fordítás. De összességében annyira azért nem volt rossz..

Térjünk rá a történetre. Az előző részben piskóta volt az ellenség, viszont itt tyűha. Egy sorozatgyilkos szellem, aki Halloween éjszakáján emberi testet ölt, és kiválaszt három nőt, akiket boszorkányoknak kiált ki, majd megkínozza őket és máglyán élve eléget, nem semmi. Nehéz dolog egy ilyen elvakult gyilkológép szellemet elcsípni. Hát ki más kapná el, ha nem kedvenc vámpírpárosom? Mondjuk Frost nem adta könnyen Kramer bőrét, és nem is hitette el velem, hogy ez az akció most kivitelezhető lehet. 

"Sok gyilkos – szintén velejükig romlottak – csupán a testet akarja megsemmisíteni, de Kramer számára ez nem volt elég. Neki muszáj volt az áldozatai elméjét, szívét és lelkét is összetörni."

Kellően undorító féreg volt ez a Kramer, beteges motivációja miatt még inkább bűnhődni akartam látni. Catnek rendesen meggyűlt vele a baja. 

 

Sokszor olvastam már Catről és Bones-ról, de szerintem most értek be igazán. Most éreztem rajtuk a leginkább jellemfejlődést... vagyis inkább Caten, Bones-nál már sokkal korábban, a negyedik résznél éreztem ezt a változást. De Cat most lett érettebb. És jó volt, hogy végre átérezhettem a kettejük közt lévő köteléket. Két oldalban Frost átadta nekem azt a biztonságot, megértést, szeretetet, kölcsönös bizalmat, amit más íróknak sok-sok könyv után sem sikerül. Az első részben éreztem ezt a mértékű szerelmet kettejük közt. És most újra elkapott ez az érzés. Nagyon jó volt.

"– Elárulta a nevét? – kérdezte Tyler csendesen.
– Igen. Beth Ann a neve, és egy kicsit morcos.
Tyler előrébb hajolt, mintha attól jobban látná, így a feje egyenesen Beth Ann lábai közé került. Ann felháborodva hátrébb ugrott, én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Nyilvánvaló volt, hogy Tyler még mindig nem látja Annt.
– Mocskos disznó – köpködött a szellem.
– Beth Ann, jelezd nekünk valamivel a jelenlétedet! – parancsolta Tyler, mintha semmi sem történt volna.
A szellem arcon csapta a kesztyűjével Tylert, aki csak a homlokát ráncolta.
– Hideg szelet éreztem. Csinált valami?
– Megadta a jelet – felelte Bones, és az ajka a nevetéstől rángatózott."

Az akció, a humor, továbbra is dobogóssá teszi a Vámpírvadász könyveket. De szeretném még kiemelni azt a karaktert is, aki Damon Salvatore stílusával még inkább pluszt visz a regényfolyamba. Ő pedig Ian, akit jól pofáncsaptam volna ebben a részben, de bevallom, mégis bírom őt. És most újra összeteszem a kezem, és remélem, a KMK megveszi Ian sorozatának jogait is.

Összesítés: hiába kekeckedek a fordítás miatt, ez a könyv egy ínyencfalat. Minden jól működött benne ami csak egy klassz urban fantasy-t jellemezhet. 

Annyit dicsérgettem már Frost könyveit, nem írom le megint ugyanazt. Helyettem beszéljenek a számok:

10/10

U.i.: ja, és kedvenc lett!

Lábjegyzet: micsoda érdekes történetszál indult el itt kérem szépen! Nagyon érdekel, Frost hogy vezette le ezt a szálat a befejező részben. Csak a spoilert tudom, az odavezető utat nem. Úgyhogy remélem, a KMK már dolgozik a hetedik részen, mert már nagyon olvasnám!