Úgy örültem, amikor a legutolsó KMK-s szertetcsomagomban a Gyilkos társas volt az ajándékkönyvem! Főleg, amikor láttam, hogy 90%-on állt Moly-on. Legalábbis akkoriban. Most, hogy túl estem az olvasáson, picit rontottam azon a szép százalékon.
Történetünk középpontjában egy túszdráma áll, amiben Hollywood filmiparának krémjét foglyul ejti egy felfegyverzett, maszkos alak.
Az alaptörténet nem tűnt rossznak, de a megvalósításon meglepődtem.
Kiadói sorozat: Kristály Pöttyös
Műfaj: pszicho-thriiler
Eredeti cím: The Killing Game
Oldalszám: 444
Kötés: puhatáblás
Fordító: Károlyi Eszter
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634571117
Feszült, lebilincselő, vérfagyasztóan aktuális thriller.
Jody ’JJ’ Johnson, PR-szakértő éppen Los Angeles legfelkapottabb
éttermében ebédel, amikor álarcos fegyveres ront be robbanómellényben,
és túszul ejti a vendégeket – Hollywood leggazdagabb sztárjait. JJ arról
híres, hogy minden problémát képes elsimítani, a közönséges emberekből
pedig szupersztárt faragni. Ebben a helyzetben azonban ő is tanácstalan.
Miközben híre megy a túszejtésnek, az áldozatok az életükért
alkudoznak egy zavart elméjű férfival, akit semmi sem tud megakadályozni
abban, hogy megszerezze, amit akar.
A bomba a fegyveres szívritmusának változásától felrobban, ezért a
megölése szóba sem jöhet. Mivel csak négy órája van, hogy megállítsa,
JJ-nek gyorsan megoldást kell találnia, hogy a fenyegető rémálom
valósággá ne váljon.
Hány túszt ránt magával a halálba az öngyilkos merénylő?
Hollywood olyan, mint egy szép torta, ami belül viszont rohad. Vagy mondhatnám úgy is, a város olyan, mint egy nagy színház, amiben a sajtó a vezető. Mennyire érzéketlen, szenzációhajhász. Az embereket mosolyogva megvezeti, tiszta színjáték minden. A filmsztárok a való életben is szerepet játszanak, a PR-osuk ötleteitől függően. Sehol egy csepp őszinteség. Nem kellene meglepnie, de aztán mégis. Legalábbis Carol azt akarja elhitetni, hogy Hollywood egy nagy Truman show, és ez sikerül is neki.
A könyv alapos, részletes, az biztos. És talán pont emiatt volt olyan unalmas.
Az író mindenkivel foglalkozik a több mint négyszáz oldal alatt: a tévésekkel, riporterekkel, csak pont a túszokkal nem. Legalábbis nem eleget, mert nem igazán ismerjük meg őket. A friss akciósztár, Alex King-en és a PR-os Jody "JJ" Johnson-on kívül senkiről sem tudunk meg szinte semmi mélyenszántót, ami miatt közelebb kerülhetnének az olvasókhoz, csak hullanak mint a legyek. A két felsorolt karakter sem került hozzám közel, hiába foglalkozott velük jobban az író.
Alex idegesítő volt, JJ meg... hát maradjunk annyiban, ő nem bosszantott. Viszont egyvalaki jól ki lett dolgozva, és az a merénylő. Csak azért nem hagytam félbe az olvasást, mert érdekelt a motivációja. És szerintem ez volt a legmegrázóbb elem az egész történetben.
Összesítés: voltak dolgok, amik megfogtak, valamint megráztak ebben a történetben, amik kitűnnek ebből a túlzsúfolt regényből: Hollywood igazinak mondott arca, és a sok elfojtott fájdalom és bűntudat, ami megmozgatta néhány szereplő tudatalattiját. Ez vezetett az alapsztorihoz is, a túszdrámához, ami úgy érzem, mégis másodlagos volt. Mert ez a könyv érzésem szerint nem a túszejtésről szólt. Hanem a hírről, hogy túszokat ejtett egy C4-el felpakolt mellényes fickó, aki gyakran használja a kezében lévő fegyverét is.
Háromszáz oldal környékén kezdett beszippantani a történet, ami részemről elég sajnálatos. Jobban ráharaptam volna, ha az író hamarabb előtérbe helyezi a karaktereket mint személyeket, ahelyett, hogy a hírvadászatra tette volna a hangsúlyt. Mert így a történet nekem súlytalan volt, a karakterdráma pedig kevés. Szinte a végén kaptam belőle egy adag koncentrátumot, ami nem volt annyira meggyőző, hogy felértékeljem a könyvet.
Kár érte.
A könyv nem lett kedvencem, de nem lepne meg, ha a közeljövőben filmet készítenének belőle, mert annak jó alapanyag.
3/10
"A múltja határozza meg az embert, s alakítja azzá, aki lesz."
"Nem számít, milyen gazdag és sikeres vagy, a halál nagyon ért hozzá, hogy mindenkit egyenlővé tegyen."
"Ha a végéhez ér az ember, nem azokra a dolgokra fókuszál, amiket elért az életben, hanem amit nem tett meg. Az elszalasztott lehetőségekre. A megbánásokra. Az igazság az, hogy ebből mindenkinek rengeteg van. Minden egyes embernek. Nézzünk szembe vele, a halálos ágyán senki sem kívánja, hogy bár több időt töltött volna az irodájában. Senki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése