Októberi olvasónapló

 Sziasztok!

Milyen gyorsan elsuhant egy hónap! Csak nemrég posztoltam a szeptemberi olvasmányaimról, és már itt is az októberi számadás. 

Az októberem olvasás szempontjából igen satnya lett, mert kerek három darab regényt fogyasztottam el. Abból is az elsőt még szeptember utolsó napjaiban kezdtem el, úgyhogy nem voltam nagy könyvmoly. Ebben nagyban közrejátszott, hogy baromira lebetegedtem, kábé két napja érzem igazán, hogy ismét ember vagyok. De hagyjuk is a kifogásokat, mutatom a rövid listám.

 

    Az utolsó Namsara volt az a regény, amit szeptember és október közt olvastam, ami végül sajnos nem igazán tetszett. Közepes könyv, ami nálam leginkább a főszereplő miatt sántít. Hogy a csudába lesz valaki profi sárkánygyilkos, ha közelharcban egy nagy nulla? A főhősnő az egyetlen a birodalomban aki sárkányokat öl, más nem képes rá, de kérdem én, honnan tanulta meg, hogy kinyiffantsa azokat a bestiákat? Mert hát azok a csodálatos szörnyek nem fognak ölbe tett karmokkal várni, hogy beléjük mártsa a kardját. Szerintem egy sárkányt nagyobb kihívás legyőzni, mint egy embert. A főhősnő a fürgeségével és a meglepetésszerű támadásával lehetne legyőzhetetlen. De nem. Ah és ez még csak az egyik seb, amiből vérzik a történet. Viszont vannak a történetnek jól működő részei is, amik miatt majd szeretném folytatni a sorozatot.

     Az üzlet régóta betervezett volt, és mivel nemrég elkapott az NA könyvet akarok olvasni hangulat, ezért neki is estem. 

A történet fősulis fiatalokról szól, ahol a főhősnőnek megtetszik az egyik focista srác, de nincs bátorsága kezdeményezni, amíg a hokisok csapatkapitánya fel nem ajánlja a segítségét, korrepetálásért cserébe. 

Olvasás közben Tuti Gimi feelingem volt, a történet egy kicsit Haley és Nathan kapcsolatára emlékeztetett. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire jólesett, hisz ez az egyik kedvenc tévésorozatom. A könyv is nagyon bejött, mindenestől. Nagyon tetszett a történet, a szereplők, de leginkább az, hogy piszok jó stílusban volt megírva - kellemesen humoros volt és nagyon olvasmányos, amihez nagyban hozzájárult a minőségi fordítás is.

 

    

     A Mindörökké első része a Boszorkánydinasztia első két könyvének elhintett történetfoszlányait dolgozza ki, amiben alakváltó főhősünk egy elszigetelt helyen rátalál az égiek által elrendelt halhatatlan szerelmére, aki semmit nem tud a modern külvilágról, az apjának hitt ősellenség pedig bigott vallásosságban nevelte. De a lány kedves, naiv, ártatlan teremtés, akit főhősünk a széltől is óvni akar, főleg a temérdek igazságtól, ami miatt a lány összeroppanna. Miközben főszereplőink az idő múlásával egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a lány apja folyamatosan azon dolgozik, hogy visszaszerezze angyalkáját, és közben elpusztítsa az immortálokat, élükön a boszorkányokkal.

Nem szeretnék még jobban belemenni a részletekbe, mert hamarosan hosszabb értékelést szeretnék írni a könyvről, vagyis könyvekről, mert a Mindörökké története két részben látott napvilágot, ezért elég ha most csak annyit írok, imádtam ezt a regényt olvasni!

     A szeptemberi olvasónaplóban azért sírtam, mert akkor csupa rossz vagy közepes könyvet fogtam ki magamnak. Igaz, hogy az októberi termés nem sok, de legalább abból a három kötetből a többséget nagyon szerettem, úgyhogy nincs okom panaszra. Inkább a minőség mint a mennyiség. 

És Ti, miket olvastatok októberben?