Frost Második kísértés című könyve után, kedvet kaptam az alapsorozathoz, így visszakanyarodtam Cathez és Bones-hoz, és az eddig olvasatlan A sír innenső oldalán-hoz.
Aztán az egyik facebookos könyves csoportban lezajlott Cat és Bones témahét után, újra kedvet kaptam az egész sorozathoz és újraolvastam - ez a maraton ihletett két idézetes blogbejegyzést is (1,2).
Vámpírok tűnnek el titokzatos módon, és pletykák kelnek szárnyra a fajok között kirobbanni készülő háborúról. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, ám a két erős csoport összecsapása ártatlan halandók életébe kerülhet. Így Cat és Bones kénytelenek egy veszélyes szövetséges – New Orleans vudu királynőjének – segítségét kérni. Az együttműködés ára azonban még nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a természetfelettiek háborúja, nem is beszélve az elképesztő utóhatásokról…
Két fordító dolgozott a köteten, a 16. fejezetig Vándor Judit, aki sajnos nem olvasott bele az előző részekbe, így Cicuskából Cica lett, a Maróból Harapás, meg ehhez hasonló apróságok, amik sajnos eléggé kizökkentettek. De a 16. fejezet után H. Prikler Veronika már a megszokott részletekkel fordított, így már nem éreztem olyan idegennek a könyvet. Jaj, de hiányzott Hoppán Eszter fordítása! Viszont H. Prikler Veronika megközelítette.
Újraolvasás alatt vettem igazán észre, milyen szépen simulnak egymásra a részek, mennyire kidolgozott egészet alkotott Frost. A karakterei továbbra is érdekesek, szerethetőek... többnyire, mert Tate még mindig megérdemelten csücsül az ellenszenves karakterek listámon. Bár már nem böki annyira a csőrömet, mint a kezdetekkor.
Ebben a részben a humor visszafogottabbra sikerült, nem volt olyan harsány mint az első résznél, de nem tagadom, volt, hogy párszor hangosan felnevettem. Igaz alpári poénok voltak, de na.
Az akciódúsabb jelenetek és a problémamegoldás nagyobb teret kaptak. Viszont az aktuális nagy ellenség inkább vicc volt, de elismerem, jól mozgatta a szálakat, az biztos.
Most leginkább Cat bőrének megmentésén volt a hangsúly, amit bonyolított még egy családi dolog is.
Jó volt a könyv, nem mondom hogy sok minden miatt lenne negatív érzetem, de ha eszembe jut Bones, már egy kicsit ráncolom a homlokom. Imádom őt Cat-tel, de most olyan furcsa volt, hogy amolyan utópisztikus állapotban voltak. Megszoktam már, hogy izgulnom kell a kapcsolatukért, mert Frost eddig mindíg szeretett eléjük görgetni egy-egy nehéz követ. De, közben mindig olyan édes volt az egymásra találás. Most pedig elvoltak, jól voltak, egyes jeleneteknél naaagyon jóóók. Viszont nekem hiányzott a megszokott drukk a kapcsolatukért. Lehet az írónő ezúttal úgy gondolta, kicsit békén hagyja a szerelmeseket, hadd turbékoljanak nyugiban, és inkább más részletekre fekteti a hangsúlyt. Félreértés ne essék, azért nagyon szerettem kedvenc párosom közös részeit. A hidas jelenet tetszett a legjobban, szerintem cuki volt.
Összesítés: agyafúrt ellenség, akinek félelmetesebb a híre mint ő maga, de általa mégis egy új, bonyodalmakkal teli Cat és Bones történetbe vethettem magam. Ez a rész is izgalmas volt, de nem csak az akciórészek miatt. Ezúttal elmaradtak a párkapcsolati problémák, helyettük beköszöntött a családi, ami idővel maga után von még pár érdekes fordulatot a jövőben.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése