Elizabeth Hoyt - Maiden Lane sorozat 1-9. rész

     Sarah MacLean Love by Numbers sorozata után, még nem volt kedvem abbahagyni a történelmi romantikus olvasást, ezért körülnéztem a műfaj nagy nevei közt, és végül Elizabeth Hoyt mellett döntöttem, történetei közül pedig a terjedelmes Maiden Lane sorozatra esett a választásom.

Mindig is fúrta az oldalam a kíváncsiság a sorozattal kapcsolatban, mert elég jó százalékokat kapott, valamint több figyeltem is dicsérte, csak azok a nem túl szép borítók mindig visszatartottak - kivétel a nyolcadik, az nagyon szép. Jaj, tudom, ronda dolog a külső alapján ítélni. Szerencsére végül belekezdtem... ide nekem egy bunkósbotot, hadd kólintsam magam fejbe, hogy egy ilyen fantasztikus sorozatot ennyi éven át kerültem! Jól gondoljátok, beszippantott, de még hogy! Öröm az ürömben, hogy egy-két rész helyett kilencet olvashattam egymás után. Habár, olvastam volna még plusz tízet is, azt sem untam volna.

Elizabeth Hoyt azonnal belopta magát a szívembe. Még a Bűnös szándék felénél sem jártam, máris új kedvenc írómmá avattam, és a sorozatra is hamar rányomtam Molyon a kedvenc csillagot. Egyszerűen lélegzetelállító amit csinál. Egy-egy könyve alig lépi át a 300 oldalt, mégis annyira részletgazdagon ír, hogy fel sem tűnik, akár nyúlfarknyi is lehetne a története. Ez amiatt is van így,  mert bár a sorozat részei mindig más párról szól, a könyvek épülnek egymásra, és van a történetek közt átfedés, és mindig van az előző részben egy mellékszál, amit a következőben az írónő kibont. De még hogy! Annyira olvasmányosan ír, és olyan lélegző, élő történeteket alkot, hogy csak pislogtam. A karakterei pedig nagyon, de nagyon jók, és plusz boldogság, hogy mindegyikük saját személyiséggel rendelkezik, egyik sem a másik hasonmása. És ami még nagyon szimpatikus, az az, hogy testvérekről ír. Egyik testvér megtalálja a szerelmet az egyik könyvben, a másik testvér a másodikban, a harmadikban meg az asszony vagy a férj testvérét találja el Ámor nyila. Egyetlen résznél volt olyan, hogy egy mellékszereplő kapott később főszerepet, majd a családtagjai is egy-egy könyv erejéig.

Hoyt nagyon összeszedetten gondolkodik és vezeti a cselekményt, a sorozat minden egyes darabja kincs. Persze nem emelem az egekig az összes részt, mert azért voltak apróságok amik itt-ott annyira nem jöttek át, de ha egészben nézem a sorozat eddig olvasott részeit, akkor nincs túl nagy okom panaszra. Sőt!

Volna még egy megjegyezni valóm, az pedig nem más, mint az erotika. Hoyt sem állt meg a kézcsóknál, és látszik abszolút nem szégyellős, és nem csak a cselekményvezetéshez van fantáziája. Olyan ágyjeleneteket (már ha épp volt ágy a közelben) írt, hogy az na. Sokszor melegem lett az olvasottaktól. Nagyon jól és ízlésesen írt az alkalmakról. És szerencsére nem állt meg egynél, de nem esett át a ló túloldalára sem, a pikáns részek csupán megízesítették az amúgy is érdekfeszítő történetet.

Elizabeth Hoyt

Ennyi felvezetés után jöjjön néhány szó a széria részeiről:

Bűnös szándék avagy a St. Giles-i hasfelmetsző

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #1
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 344
Eredeti cím: Wicked Intentions
Kötés: keménytáblás
Fordító: Melis Pálma
Megjelenés: 2013 (eredeti megjelenés: 2010)
ISBN: 9789636434830
   
     Egy ​férfi, akit az ösztönei és a vágyai vezérelnek, és egy nő, akit a múlt sötét titka kínoz. Egy izgalmakkal, szenvedéllyel és szenvedéssel teli nyomozás London leghírhedtebb nyomornegyedében, ahol bűn és vágy kéz a kézben jár. Lazarus Huntington mindig is híres volt mindennapinak éppen nem nevezhető vágyairól. Egy nap a szeretőjét holtan találják – gyilkosa különös kegyetlenséggel vette el a lány életét. A férfi úgy dönt, időt, pénzt és fáradságot nem kímélve felderíti, ki végzett a nővel. Londonnak e bűnözőktől és utcalányoktól hemzsegő nyomornegyede azonban ismeretlen terep a számára, így hát elhatározza: segítőt fogad. Választása az erényes és szemérmes özvegyre, Temperance Dewsra esik, aki a helyi árvaház vezetője. A férfi egy igen egyszerű ajánlattal áll elő: ha a nő a kalauza lesz a környéken, ő cserébe lehetőséget teremt Temperance-nak arra, hogy a csőd szélén álló árvaházat megmentse. A gyanútlan özvegy végül vállalja a feladatot, de nem is sejti, pontosan kinek és mire mondott igent...

A gyilkos utáni hajsza végül nemcsak kíváncsiságát, de rég elfeledett érzéseit is felébreszti.

Elizabeth Hoyt forró szenvedéllyel átitatott regényével új sorozatba kezd, amelyben feltárja a 18. századi London sötét bugyrait, az emberi vágyak és érzelmek magasságát és mélységét.

     London krémjének köreiből hamar a kontinens legmocskosabb környékén találtam magam, ahol mindennapos a nyomor, az ivászat és az erőszak. Finom hölgyek bájos mosolya helyett itt a kurtizánok kacaja tölt be szinte minden sikátort, vagy a verekedések zaja. Ezen a lepusztult helyen próbál két testvér fenntartani egy gyermekotthont. Minden nap nehézségekkel kell szembenézniük, mert árva gyerek egyre több van, viszont támogatás nincs. Mindaddig, amíg az özvegy Temperance-nek üzletet nem ajánl az egyik kétes hírű nemes. A nő elfogadja az ajánlatot, és ekkor kezdetét veszi egy izgalmas gyilkossági nyomozás kelet-London mocskos utcáin.

"– Maga hihetetlenül durva ember, nemcsak erkölcstelen, de modortalan is, amennyire én látom.
– Jaj, könyörgöm, hagyja abba Mrs. Dews – fortyant fel Lord Caire. – Csak elcsavarja a fejem ezzel a hízelgéssel."

Nagyon meglepett ez a sorozatindító. Élesváltás volt a korábban olvasott töriromikhoz képest. A helyszín, az alaptörténet, de még a szereplők is. Meglepőek voltak - a bátor, de titkot rejtegető Temperance és a Christian Grey-re emlékeztető fehér hajú Lord Care -, és nagyon érdekesek.
Piszok jó ez a sorozatindító, és nem csak a karakterek miatt. Az alapsztori, vagyis a krimiszál is eléggé érdekes és maximálisan leköti a figyelmet.

9/10

Csillapíthatatlan vágy avagy hogyan szerezd meg a tesód csaját pár nap alatt

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #2
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Notorious Pleasures
Kötés: keménytáblás
Fordító: Melis Pálma
Megjelenés: 2013 (eredeti megjelenés: 2011)
ISBN: 9789636435301

     Lady ​Hero Batten élete tökéletes: gazdag, arisztokrata családból származik, kifogástalan neveltetést kapott, és egy magas rangú, jóképű férfi jegyese. Kell-e egy nőnek ennél több? Eljegyzési bálján azonban Hero élete váratlan fordulatot vesz. A lady véletlenül rossz szobába nyit, ahol kompromittáló helyzetben találja Lord Griffin Readinget, a hírhedt nőcsábászt. Pár perccel később az is a tudomására jut, hogy a férfi jövendőbeli férjének öccse… A kezdeti ellenszenv és a végletekig eltérő életszemléletük ellenére a két emberről lassan kiderül: nem is különböznek annyira egymástól. Lady Tökéletes, a helyi árvaház jótékonykodó pártfogója nem is annyira tökéletes: a férfi felébreszti szunnyadó érzékeit, és kibillenti a józan megfontoltság és erényesség állapotából. Az életet látszólag nagykanállal habzsoló, kétes ügyletekkel foglalkozó Lord Szégyentelennek pedig nagyobb a szíve, mint mutatja...

Elizabeth Hoyt (Bűnös szándék) regénye ezúttal sem hagyja cserben a rizsporos intrikák, buja érzékiség és fordulatokban gazdag történetek kedvelőit.

     Ennek a történetnek a női főszereplője, Hero, az előző részben épp csak feltűnt, de már ott nagyon szimpatikus volt. Ellenben a könyv másik főszereplője, Griffin, akiről itt olvastam először, sokáig ellenszenves volt. Igazi csirkefogó, aki boldogan meghúz bármelyik nőt aki csak hajlandó rá. Emellett igazi léha életet él, de emiatt legalább szórakoztató szócsatákba keveredett Heroval ( Hero - fú, de nem tetszik ez a név).

"– Jó reggelt, én Tökéletes Hölgyem!
Becsapta az ajtót, és a hintó továbbment.
Hero hátradőlt az üléstámla párnájára, és azt suttogta:
– Jó reggelt magának is, én Szégyentelen Lordom."

Viszont egy idő után jött nálam a pálfordulás, amikor kiderült, Griffin nem is olyan rossz mint ahogy mutatja magát; de akkor lett nálam kis híján kedvenc a könyv, amikor a férfin igazán érződött, hogy szerelmes.

9/10

Botrányos vágyak avagy az elbűvölő folyami kalóz ravaszkodásai

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 342
Eredeti cím: Scandalous Desires
Kötés: keménytáblás
Fordító: Melis Pálma 
Megjelenés: 2014 (eredeti megjelenés: 2011)
ISBN: 9789636435455

      Silence ​Hollingbrook egyszer már megjárta a poklot a híres-hírhedt, könyörtelenségéről ismert folyami kalóz, „Elbűvölő” Mickey O’Connor miatt. Kénytelen volt megalázkodni előtte, hogy néhai férje védelmére keljen. A kalóz ezért meglehetősen nagy árat fizettetett vele: sárba tiporta makulátlan tisztességét. Silence hites ura időközben a tengerbe veszett, a nő pedig nem sokkal később egy kisbabát talált a küszöbén. Egyedül a csöppség jelentett számára boldogságot az eltelt egy évben. Egy nap a kislány egyik pillanatról a másikra eltűnik. A szálak ismét Mickey palotájába vezetik az özvegyet, ahol a haramia meglehetősen nehéz döntés elé állítja őt: csak akkor lehet ismét a gyermekkel, ha hajlandó egy fedél alatt élni vele/a kalózzal. Silence végül elhatározásra jut, ám kiderül, hogy nem O’Connor az egyetlen, akivel meg kell küzdenie. Egy sebhelyes arcú, a végletekig gátlástalan és kegyetlen férfi ugyanis a fejébe veszi, hogy az ellene elkövetett sérelmekért bosszút áll a kalózon és mindenkin, aki valamit is jelent Mickey-nak...

Elizabeth Hoyt (Bűnös szándék, Csillapíthatatlan vágy) regénysorozatának új, fordulatokkal teli kötetében ármány, szerelem és perzselő vágy kéz a kézben jár, így ejtve rabul az olvasókat.

     Ez a kötet visszakanyarodik az első részben megismert Makepeace testvérekhez, közülük is Silence-hez, (nagyon tetszik ez a név), és a kalóz Mickey-hez. Az első két rész már kecsegtetően felvezette a történetüket, de sajnos számomra ennek a könyvnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Amilyen érdekes és érzelemgazdag volt a felvezetés, annyira langyos lett a beteljesült történet. De, még így sem mondhatom rá, hogy rossz. Az előző részekhez képest alulmaradt, az igaz, de így is megérdemelten kap 8 pontot. Bárcsak minden könyvben úgy csalódhatnék, hogy "csak" 8 pontot adok rá.

"– Az ördögtől kérdezi, mi az istenkáromlás?
– Mondtam már, hogy ön egyáltalán nem az ördög – motyogta Silence zavartan. – Sőt az is meglehet, hogy csak egy nagyon ijesztő angyal."

Apró megjegyzés: a tömlöcös jelenetben volt ám túlzás, nem kicsit. Fúj.

8/10

Az álarcos csókja avagy a bohócruhás legendája

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #4
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Thief of Shadows
Kötés: keménytáblás
Fordító: Danyi Andrea
Megjelenés: 2014 (eredeti megjelenés: 2012)
ISBN: 9789636436667

     Lady Isabel Beckinhall semmit sem élvez jobban egy kihívásnál. Amikor felkérik, hogy legyen a mentora Winter Makepeace-nek, az árvaház igazgatójának a társasági flört, a kétszínűség és a botrányos találkák világában, Isabel nem tudja megállni, hogy ne töprengjen folyamatosan azon, miért tűnik a férfi szeme olyan ismerősnek és a szája olyan csábítónak…

   
     Hoyt nemcsak a romantikára fekteti a hangsúlyt, ezt már az első részben megtapasztaltam. Szereti egy kis krimivel és egy kis akcióval is megbolondítani a történeteit. Ehhez pedig megteremtette a harlekin jelmezes igazságosztót, aki védelmezi az ártatlanokat, és megbünteti azokat, akik megérdemlik. Nagyon tetszett ez a szál, amit még jó pár könyvön keresztül továbbsző.

"– Megtiszteltetés, hogy így láthatlak – jelentette ki szenvedélyesen.
– Mert mindig álarcot viselsz a bálokon és fogadásokon, meg amikor meglátogatod a barátaidat, de amikor egyedül vagyunk, csak mi ketten, te meg én, ígérj meg valamit: mindig a valódi énedet mutasd, nem számít, mennyire csúnyának gondolod. Ez tesz meghitté és bensőségessé egy kapcsolatot: nem a szerelmeskedés, hanem az, hogy ha együtt vagyunk és önmagunk lehetünk."

Ebben a részben főszerepet kap Winter Makepeace, valamint Lady Isabel. Ők az első páros, akiket igazán megszerettem, és a kedvenceim lettek. Szerettem a beszélgetéseiket, az évődéseiket, ahogy húzták egymás agyát. Hoyt nagyon jól megalkotta a karakterüket, valamint az egész történetet is. De ami pluszban nagyon tetszett, az az, hogy ebben a részben a férfit csábították el. Valamint a vége levett  a lábamról - nagyon meghatóra sikerült.

10/10

Az éjszaka ura avagy az egyik bosszúálló

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #5
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 304
Eredeti cím: Lord of Darkness
Kötés: keménytáblás
Fordító: Danyi Andrea 
Megjelenés: 2015 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9789636438050

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

     A St. Giles-i kísértet épp négy útonállóval küzd egyszerre, amikor egy pisztolycsővel találja szemben magát, és a fegyver el is sül. Az első lövés nem talál, de az asszony, aki rászegezi a pisztolyt, bosszúszomjasan egy újabb fegyvert emel a magasba… A nő pedig nem más, mint a felesége.
Godric St. John remeteéletet él londoni házában, a nappalait könyvek között és kávéházakban tölti, az éjszakáit azonban portyázással a St. Giles-i nyomornegyed veszélyekkel teli sikátoraiban. Godric két év óta nem találkozott a feleségével, aki a vidéki birtokról csak rendszeres, meleg hangú leveleivel adott hírt magáról. Most azonban itt áll előtte az asszony, a haja kibomlott, az arca kipirult, a tekintete vad és szenvedélyes…

Elizabeth Hoyt könyve egy megtört, visszafogott férfi és egy csupa szív, életteli, ám a veszteséget ugyanolyan jól ismerő nő regénye. Képesek-e eljutni egymás szívéhez, van-e pillantás, érintés, szó, amely a halottnak hitt fát is virágba boríthatja?

     Az előző rész végén kaptam egy érdekes csavart, ami ebben a folytatásban tovább bontakozott. Bizony, ez a rész sem volt unalmas, a krimi és akcióvonallal nem is volt semmi baj. Viszont a főszereplők már más tészta. Godric úgy ahogy volt, csudajó karakter. Hamar megkedveltem a kissé zsémbes figurát, viszont asszonykáját, Griffin húgát, Megst, nem.

"…Godric csak a fülébe suttogott, rekedten, de olyan közelről, hogy a lány szinte érezte ajka melegét.
– Kivel szeretkezik, asszonyom? Mert annyi bizonyos, hogy nem velem."

Szövevényes és szomorú események vezettek ahhoz hogy ők ketten házasságra lépjenek, amit nagy érdeklődve olvastam, de Megs azért igen sűrűn kezdte kiverni a biztosítékot. Ha erőt veszek magamon, megértem az indokait, de ahogy sokáig Godric-hoz állt, azt nehezen veszi be a gyomrom.
Szerencsére a kishölgy nem maradt meg nálam a negatív oldalon, viszont jó sokáig irritált a karaktere, a gondolkodásmódja. De ez a részlet nem von le a könyv értékéből, mert összességében nagyon szerettem ezt is.

9/10 

A sötétség hercege avagy a St. Giles-i Batman

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #6
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám:320
Eredeti cím: Duke of Midnight
Kötés: puhatáblás
Fordító: Nagy Nikoletta
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9789636439217

     Maximus ​Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Elizabeth Hoyt könyve két olyan ember szerelméről szól, akiknek gyerekkoruk óta óriási felelősség nyomja a vállát; óvatosak, valódi arcukat harcos természetük mögé rejtik. Képesek-e arra, hogy az álarcukat levetve megmutassák a másiknak valódi lényüket, kivívva ezzel a maguk és egymás boldogságát?

     Tényleg Batmanre asszociálok ha eszembe jut ez a rész, mert annyi párhuzam van a képregényhős és az egyik szereplő közt, ami bárkinek szemet szúr, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt a magam részéről nagyon is élveztem ezt a történetet.

Bár Maximus és Megs nem állnak vérrokonságban, mégis  ugyanolyan ellenszenvet éreztem irántuk. Mindkettő bebeszélt magának egy hülyeséget, amit mantraként fújva követtek is. Ezen elvakult nézet miatt soroltam őket sokáig a nemszeretem karakterek közé, viszont a szerelem elő tudta belőlük hozni a józan észt, ámbár addig elég kalandos volt az út. Főleg Maximusnál. Jaj, hát nála nagyon. Kész szerencse, hogy Hoyt írt mellé egy olyan bátor, karakán, kedves és önzetlen nőt, mint Artemis.

 "Artemis szeretett volna összetűzésbe kerülni a férfi uralkodó természetével, szeretett volna együtt futni vele az erdőben, szerette volna kihívások elé állítani, testileg és szellemileg egyaránt, a saját, kitalált játékaikban.
És a hidegség?
Ahogy belenézett a herceg parancsoló tekintetébe, Artemis teljes szívéből kívánt valamit. Ha tudná, átvenné a férfitól ezt a hidegséget. Magára vállalná.
Aztán melegséggé alakítaná, és elborítaná vele mindkettőjüket."

Nem volt egyszerű a történetük, tele volt feszültséggel, őrlődéssel és izgalommal. Utóbbiból meg aztán nem volt hiány, főleg a végén jutott ki belőle egy hatalmas dózis. Valami zseniálisra sikerült. Adrenalinbomba, torokszorító és megható is volt egyszerre. Ez tette fel az i-re a pontot. Vagyis emiatt döntöttem végül úgy, hogy megbocsájtom Maximus minden marhaságát és nyomom is a kedvenc gombot.

10/10

Egy ágyban a szörnyeteggel avagy a zord külső tényleg vaj szívet takar

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #7
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 280
Eredeti cím: Darling Beast
Kötés: puhatáblás
Fordító: Nagy Nikoletta
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2014)
ISBN: 9789634520238

      Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lily ​Stump kisfia kifulladva rohan az anyjához: egy szörnyeteg van a kertjükben. A nagydarab, vad külsejű férfi üres tekintete azonban meggyőzi a nőt, hogy nem kell az idegentől tartania, élhetnek egymás mellett, a számukra menedékként szolgáló, düledező épületben meg a parkban. A csonka kis család és a néma idegen mindennapjai lassacskán összefonódnak, ám a nő egy nap megdöbbentő felfedezést tesz: a rejtélyes férfi cseppet sem együgyű, a bamba arc csak álca.

Mit titkolhat, mi vagy ki elől rejtőzik? És vajon mi lehet a hallgatása mögött? Szóra bírhatja-e őt Lily? Elég-e ehhez a zsigeri vonzalom, amely egyre leküzdhetetlenebbé válik kettejük között, vagy kénytelenek lesznek üzenőfüzetekre hagyatkozni a találkozásaik során? És ha a rejtélyre fény derül, az vajon nem választja el őket örökre egymástól?

Elizabeth Hoyt regényében két súlyos titkot cipelő ember kerül izgatóan közel egymáshoz; megtapasztalva azt, hogy megszólalni, megszólítani a másikat vágyat, szerelmet és elköteleződést hoz magával.

     A néma, ex-fogoly és a híres színésznő anyuka szerelmi románca is tetszett. Nem volt meg benne az a plusz valami, mint mondjuk az előző részek nagyjában, de attól még a jó könyvek kategóriájába tartozik.

Artemis bátyja, Apollo egy nagy, csupaszív mamlasz, aki megjárta a földi poklot. Szabad ember időszakában sem volt sokkal rózsásabb helyzetben, úgyhogy izgultam érte. De Lily sem volt egyszerű eset. Több volt a karakterben mint amit először gondoltam róla, és bizony volt, hogy vele kapcsolatban kistányérnyira guvadt a szemem.

" – Hol vagyunk?
– A kert… szívében – felelte Caliban mély, reszelős hangon. – A jövőbeli… kertem… szívében… a labirintus… közepén.
Lily megborzongott a szavak hallatán. A hely semmiben sem különbözött a kert többi részétől, de feltételezte, hogy egy park szíve éppúgy tud rejtőzködni, mint egy emberé."

A karakterek és a történet mellett nagyon tetszett a helyszín, kíváncsi voltam rá, miként fest itt a hatodik kötetben megsiratott színház. Hát, fájt érte a szívem, de ahogy a rusnya múltú szereplők jövője egyre inkább szépült, úgy kezdte visszakapni régi pompáját Harte Vígadója is.

8/10

Szívembe zárva avagy vak tyúk is talál szerelmet...

 ...vagy aki sokkal több lett mint testőr

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #8
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 296
Eredeti cím: Dearest Rogue
Kötés: puhatáblás
Fordító: Fügedi Tímea
Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2015)
ISBN: 9789634521228

     A ​csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány.
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet…

Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.

     Phoebe könyve kapta a legszebb borítót, és az ő történetét vártam a legjobban. A vak lányt már tiniként sikerült megismernem az előző részekben, ahol felkeltette az érdeklődésemet, itt pedig már kész hölgyként olvashattam róla, aki mellé bátyja kijelölt egy testőrt, a sánta Travillion kapitányt. Érdekes volt róluk olvasni. Phoebe-ről különösen. Reméltem, hogy nem fogok benne csalódni, és ez nem is történt meg. Izabellel és Artemis-szel karöltve ő is kedvenc hősnőmmé vált. Ennek egyszerű az oka: hiába vak, sosem fulladt bele az önsajnálatba, inkább megpróbálta kihozni mindenből a legjobbat, és még ő öntött lelket azokba, akik viszont hagyták, hogy eluralkodjon rajtuk az önsajnálat. Mint például Travillion kapitány.

" Az embernek néha meg kell botlania, hogy érezze: él – nem gondolja?"

Itt az akciórész nem igazán tudott megfogni, sokkal inkább érdekelt Phoebe és a kapitány egymáshoz való viszonya: az ellenszenv, majd a szerelem. Továbbá az őket összekötő barátság, az egymásba vetett hit és bizalom. Egyik kedvenc könyves jelenetemet nekik köszönhetem - a lányt a betegsége miatt a családja túlságosan féltette, de amikor a kapitány engedte Phoebe-nek, hogy egyedül menjen az ösvényen, szabadságot adott neki, és ez fontosabb volt bármilyen szerelmi vallomásnál.

10/10

Érzéki csábító avagy színház az egész világ

Kiadó: General Press
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #9
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 320
Eredeti cím: Sweetest Scoundrel
Kötés: puhatáblás
Fordító: Nagy Györgyi Eszter
Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2015)
ISBN: 9789634522270

     Hogy ​fér meg két dudás egy csárdában?
A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.
A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki… akármilyen vonzónak is találja.
Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikerre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt – amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!

Elizabeth Hoyt Maiden Lane-sorozatának kilencedik kötetében két sok szempontból különböző ember egymásra találásáról olvashatunk. Szerelmük a kulisszák mögött született, de szenvedélyes történetük a színpad legizgalmasabb darabjaival is versenyre kel.

     A legfiatalabb Makapace történetét már az első rész után kíváncsian vártam. Hoyt többször is bedobta őt a könyvekbe egy-egy vendégszereplésre. Úgy tüntette fel, mint a család fekete bárányát, akit folyton titokzatosság vesz körül.
A mézesmadzag sikeresen fent tartotta a kíváncsiságom, de a lehullott lepel már nem volt annyira izgalmas. Nagyobb durranásra számítottam. Viszont ebben a részben Hoyt megpedzett egy újabb szálat, ami sok gondot fog okozni a jövőben, de még nem vagyok elég bátor hozzá. Talán majd ha megjelennek az utolsó részek, már az leszek. Ha azt hittem St. Giles utcái tartogatnak számomra mocskos dolgokat , akkor nagyot tévedtem. Mert ez a könyv elindított egy lavinát a háttérben, ami szorosan kapcsolódik könyvünk másik főszereplőjéhez, Eve-hez.

"Látva a nő arcát, nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Olyan szemérmes volt, olyan könnyű volt megbotránkoztatni."

Egyelőre az itt felvezetett kemény téma ellenére, ez a történet cuki volt. Eve karakán , ami Asa-t bosszantotta is, de szerettem ezeket a jeleneteket.
A későbbi romantikus pillanatok sem hagytak cserben, Hoyt ezúttal is hozta a megszokott minőséget. Csak az bosszantott picit, hogy főhőseink még az epilógusban is magázódtak. Ne már. Ez biztos csak fordítói hepp volt. Rosszul is esett.

9/10

Összesítés: ha szeretitek a történelmi romantikusokat, és kimaradt a repertoárból Elizabeth Hoyt történetei, ajánlom, mihamarabb pótoljátok, nem fogtok csalódni, azt garantálom.

Hoyt mindent pont jól adagol: a karakterek nagyon jók, a történet érdekes és izgalmas, a szerelem aranyos, a forró jelenetek nagyon érzékiek. Itt-ott a humor is megcsillan, de amiért igazán különleges a számomra, az az írásmód. Nemcsak az érzelmek kibontásához ért az írónő, de a többi leíráshoz is. Olvasás alatt megelevenedtek előttem a sorai, láttam magam előtt St. Giles utcáit, és szinte hallottam a Harlekin kardjának suhintását.