The Artist - A némafilmes

     A XXI. század filmes kínálata nagyban a látványra hajlik, amit a kedves készítők gyakran megdobnak még némi szemcsömört okozó 3D-vel is. A nézők érzékeire való hatás filmről-filmre nő, ám sokszor nem elég csak a szemet és a fület kielégíteni, a szívnek, léleknek is szüksége van a minőségi élményre.
Chaplin, Stan és Pan, csak néhány név a némafilmgyártás csillagai közül, akik hang és fantasztikus képi-világ nélkül tudtak olyan élményt nyújtani, amik üdítőleg hatottak a közönségre.
A francia filmesek az új évezredben leporolták ezeket a kópiákat, és 2011-ben a mozipiacra dobtak egy olyan alkotást, ami teljesen megegyezik ezekkel a szép régi jegyekkel. Megannyi Golden Globe és Oscar jelölések, megérdemelt díjak kísérik ezt a filmet, A némafilmes-t.

     1927-et írunk, ahol George Valentin (Jean Dujardin) a némafilmek legnagyobb állócsillaga. A folyton mosolygós férfi élvezi a rivaldafényt, ám a magánélete korántsem olyan fényes, mint hírneve.

Felesége egyre rosszabbul érzi magát mellette, hamarosan el is hagyja. George, egy véletlen folytán megismerkedik Peppy Miller-el (Berenice Bejo), egyik rajongójával, akiket az újságok egyből hírbe hoznak. A férfinak
köszönhetően Peppy belecsöppen a filmek világába, és egy idő után egyre jobban belemélyed. Egy megbeszélés alkalmával Zimmer (Jon Goodman) közli George-al, a jövő a hangosfilmé, és az új arcoké. Sajnos neki mennie kell. Este rémálma lesz, amelyben minden hangos, egyedül ő marad néma. De nem hagyja magát, saját költségen csinál egy filmet, ám a bemutató pont Peppy legújabb mozijának premierjére esik. Hősünk filmje nem sok közönséget vonz, és a nevét is egyre többen felejtik el. Ha ez még nem lenne elég, egy étteremben George meghallja Peppy interjúját, amint a lány magának könyveli el a sikereit. A férfi rögvest rápirít, ami miatt mély szégyent érez, hisz George nélkül sehol sem lenne. Valentin egyre mélyebb depresszióba esik, lassan mindenét elveszíti. Felesége elhagyta, hőn szeretett munkáját elveszítette, sőt még a személyes tárgyait is elárvereztette. Egyedül kutyusa marad hozzá hűséges. Egy alkalommal viszont teljesen elhagyja az önuralma, tönkreteszi filmszalagjait, és felgyújtja azokat. Mikor tettét felismeri, kotorászni kezd a halmok közt, majd egy épséges szalagot magához szorítva, bent marad az égő házban. Azonban kutyusa a segítségére próbál hívni egy közelben ácsorgó rendőrt, aki egy járókelő unszolására követi az ebet. George-t kimentik a házból, majd kórházba szállítják. Miután Peppy értesül a történtekről, azonnal a férfihoz siet. A szobában meglátja a szalagot, amin ők vannak. - Kezdettől fogva gyengéd érzelmeket tápláltak egymás iránt, de titkolták -. Hazaviteti, ellátja, majd maradásra bírja.

Visszamegy a filmstúdióba, ahol Zimmert próbálja meggyőzni arról, hogy bizony George-nak helye van a filmgyártásban. A főnök nem sokáig akadékoskodik, egy kis vesztegetés után enged a lánynak. Eközben George körülnéz a házban, és egy szobában, letakart holmikat talál. A lepelt lerántva saját, elárverezett holmijait pillantja meg. Rosszul érzi magát, felöltözik, majd a kiégett lakására siet. Itt megtalálja fegyverét, aminek csövét szájába tartva, öngyilkosságra készül. Hűséges jószága megakarja állítani, de túl értéktelennek találja magát az élethez.

Az utolsó pillanatban azonban, egy kis autóbaleset után betoppan Peppy, és meggyőzi, hogy ne tegyen semmi rosszat. Bocsánatot kér tőle, és a segítségéről biztosítja. Bár a fegyver elsül, senkinek sem esik bántódása. Egy rövidke örömködés, és egymásra találás után, a következő képkockákon már a főszereplők táncolnak. Mi több, meg is szólalnak. Elérkeztünk a hangosfilmek korszakába.

     Olvastam már egy párszor, hogy az Artist túlértékelt film, ami nem érdemelt volna annyi díjat, amennyit megnyert. Ezzel nem értek egyet, mer bár a történet egyszerű, de a tálalás fenomenális. Kedves kis film, ami visszavisz abba az időbe, ahol a filmeket még értékelték, nemcsak tucatszámra ontották magukból a stúdiók, egymás lenyomására.
A fekete-fehér képkockák, remek, korhű aláfestőzenék, humoros, érzelmes jelenetek biztosítják a kellemes hangulatot, amik száz percen keresztül elvarázsolnak mindenkit. A film színvonalát tovább erősíti a szereplők profi játéka, valamint az az édes kis kutyus. :)
Egyszer mindenképp látnod kell ezt a remekművet, és hagyd, hogy a múlt elbűvöljön. ;)

10/10