Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

     Ha szembe jön velem Sarah MacLean neve, azonnal felcsillan a szemem. A Love by Numbers sorozat kezdőkötete a mai napig a legnagyobb kedvencem, főleg, hogy ez a regény tett a történelmi romantikus műfaj rajongójává. Viszont bármennyire is szeretem MacLean munkásságát, voltam olyan balga, hogy hosszú ideig nem nyúltam hozzá a trilógia zárókötetéhez, a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához, ami Juliana és Simon szenvedélyes története.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Sorozat: Love by Numbers #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 414
Eredeti cím: Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Kötés: puhatáblás
Fordító: Hetesy Szilvia
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2011)
ISBN: 9789633996157

Olvass bele
Rendeld meg

     Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Lehet, ​hogy az írónő még újonc, de így sincs vetélytársa.” – Chicago Tribune

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.

A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.

Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

"– Maga hiába herceg, mert akkor is egy asino. – A férfi szája erre vékony vonallá keskenyedett, Juliana pedig egyetlen lendülettel folytatta a gúnyolódást. – Ó, bocsásson meg, kegyelmes uram, ezért az alantas beszédért! – Sötét szempilláin keresztül felnézett rá. – Engedje meg, hogy megismételjem fensőbbséges angol nyelvén. Maga egy seggfej."

     Ezen könyvben a szenvedély többféle formában megmutatkozott - nemcsak a hálószobában, hanem főszereplőink jellemében is: Simon szenvedélyesen seggfej, Juliana pedig szenvedélyesen vakmerő. Hát igen, furcsa páros, de épp ez adja a történet sava-borsát.

Simon a karót nyelt arisztokrata, akinek legfőbb kincse a rang, a feddhetetlenség, az iránta érzett tisztelet kivívása. Egy légypiszoktól az inge ujján biztos szívrohamot kapna, és dühétől fejek hullanának. Kezdetben eléggé ellenszenves karakter, de már az előző kötetekben megmutatta, hogy tud ő kezesbárány is lenni, aki mosolyogni is szeret, nem csak fapofát vágni. A családi titkára már választ kaptunk a Hódítás tíz szabályában, úgyhogy ez a rész tényleg csak arról szólt, hogy mikor fog végre megpuhulni, és az érzelmeit boldogan szabadon engedni Juliana oldalán. Ámde ilyen nyakas emberrel mint ez a Simon, nem számoltam.

"Hadd bizonyítsam be önnek, hogy még egy rideg herceg sem élhet tűz nélkül."

Az előző rész férfi karaktereivel szemben kicsit alulmaradt, viszont a St. John fivérek olasz származású féltestvére, Juliana, magasan kiemelkedett.

Történetünk főhölgye is igencsak makacs, de ez az ő esetében pozitívum. Annyira megszerettem ezt a lányt! Céltudatos, bátor, kitartó. Szüksége is volt mindezekre  a jellemvonásokra a sznob, angol arisztokraták között. Főleg, ha megakarta nyerni a herceggel kötött fogadást.

"Ez a lány veszélyt jelentett önmagára… de főként őrá. Gyönyörű, csábító veszélyt, amit egyre ellenállhatatlanabbnak érzett."

Érdekesek ezek a regényes fogadások: tele vannak mókával, incselkedéssel - eleinte még szórakoztatóak. De amikor akarva-akaratlan belopóznak a képbe az érzelmek, onnantól aztán könnyen megégethetik magukat a szereplők. Mindenki nyugodjon le a ..., itt is megtörténik.

"Nagy hazugság, hogy a szerelem csupa öröm meg magasztos érzés, és azok is hazudnak, akik szerint a szerelem gyönyörű.
Nincs benne semmi gyönyörű. A szerelem borzalmas!"

A kezdeti móka átváltozik, és jönnek a vágyakozással, szomorúsággal, csalódással teli pillanatok.
Juliana miatt lehorgadt a szám széle, de jó volt látni, hogy benne sosem lankadt a tűz. Mindig benne volt a parázs, és még a legszomorúbb pillanataiban is előtudta magából csalogatni karakán énjét. Isteni a csaj!

"(…) ön is nagyon jól tudja, hogy én az vagyok, akinek maga és a maga… – hanyagul a csoport felé intett – hárpiái engem tartanak. Olasz, spanyol vagy éppen egy cigánylány, teljesen mindegy. Örömmel fogom játszani azt a szerepet, amit nekem szánnak, csak arra kérem önöket, hogy angolnak ne tartsanak.
A hölgyek arca a döbbenettől megnyúlt, ő pedig mosolyogva hozzátette:
– Annál tényleg nincs rosszabb, mint olyannak lenni, mint önök."

Összesítés: úgy érzem MacLean sosem tud csalódást okozni. Nem hiába lett kedvenc írónőm, és favoritom a sorozata is.

Az előzőekhez képest másabb volt ez a regény. Eleinte poénos jelenetek és megmosolyogtató szócsaták jellemezték, de ahogy haladt a történet, egyre komolyabbá vált, és az érzelmek is elmélyültek.
Voltak szomorú pillanatok, de annál felemelőbbek is. Viszont meglepődtem a 18+ jelenetek visszafogott mennyiségén. De ha őszinte akarok lenni, nem bántam, hogy így az írónő több időt szánt a karakterek kidolgozására, mert erre volt szüksége a történetnek, ami végül szép kerekre sikerült.
Természetesen jár a maximum pont.

10/10

*lábjegyzet: annyira jó volt újra olvasni a régi karakterekről. Callie-nek örültem a legjobban. De egy réges-régi karakter felbukkanása meglepett. Főleg, hogy mennyire szemtelen, érzéketlen volt mindig. Jó vastag bőrt növesztett az évek alatt.