Idestova hat éve vagyok a történelmi romantikusok szerelmese, de még mindig van mit behoznom olvasás terén. Mivel mindenevő vagyok, és könnyen elcsábulok más műfajú könyvekre is, ezért a betervezett töriromi szerzők csak úgy sorakoznak a képzeletbeli listámon. De, azért igyekszem nem csak szemezgetni, hanem olvasni is a kiszemeltjeimtől, így esett a választásom Julia Quinnre, és az ő híres-neves Bridgerton család sorozatára.
Terjedelmes sorozatról van szó, aminek első nyolc része a család egy-egy gyermekének és választottjának szerelmi kálváriájáról szól, meghintve csodálatos bálokkal, faramuci családi drámákkal, évődések és tépődések tömkelegével, szenvedélyes csókokkal és túlspórolt erotikus jelenetekkel, de a humor, az mindent visz! Ráadásnak azért van kilencedik rész is, egy mesés borítójú novellásgyűjtemény, ami... áh, erről majd a végén. Jaj, el ne felejtsem a titokzatos Lady Whistledownt sem, aki pletykalapjával tartja lázban az arisztokratákat.
Sorozat: A Bridgerton család #1
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 392
Eredeti cím: The Duke and I
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 2000)
ISBN: 9789635660674
Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basett meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni...
"- Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet...Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.-... fogadja jóváhagyásomat.Simon alig kapott levegőt.- De ha mégsem - folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva -, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek. "
Nagy reményekkel álltam neki a sorozatnak, ám az első könyv nem hozott lázba. Bár a prológus kellően felbosszantott és felcsigázott egyszerre, a felnőtt Simon iránt nem sok együttérzés fogott el, inkább a fejem vakartam tőle (a férfi élvhajhász, ezt elsőre is felfogtam, nem kellett volna minimum százhúszszor elfújni). Daphne sem szerettette meg magát, de iránta néha rokonszenvet éreztem.
A történet elég gyengén volt tálalva, lehetett volna érzelemgazdagabb. Nem tudtam rájönni, Daphne mikor is lett szerelmes? Quinn úgy írta meg ezt a sztorit, mintha lapokat tépett volna ki a regényből - jó lesz ez így, majd egyes hézagokat az olvasó képzelete tölt be. De jó! Hát, nem jó.
A szereplők szinte mindenen nevettek, mosolyogtak, vagy ha nem, morcoskodtak, főleg a túlféltő fivérek, élükön Anthony-val. Uhh elég fárasztó volt a könyv nagy részét olvasni. Nem is haladtam vele olyan ütemben, mint szerettem volna. A házasságkötés után volt egy kicsit érdekes a történet. Nem is, inkább a nászéjszaka előtti felvilágosítás anya és lánya közt. Ott szívből tudtam nevetni, mert eszembe juttatott egy vicces emléket régi barátnőm és köztem. (Csak így, zárójelben megosztom veletek a sztorit. Elsőként megjegyezném, akkoriban full hülyék voltunk a témához, akárcsak Daphne. Idézem:
"Ő: én egy gyereket szeretnék. Vagy kettőt.
Én: én ötöt! (mert anno öt keresztnévért voltam oda)
Ő röhögve: ötöt? Ötször akarsz kefélni a férjeddel?
Én vörös fejjel: dehogy! Elég nekem egyszer. Majd ötösikreim lesznek."
Hát, igen. Fontos a felvilágosítás, meg a szép beszéd gyakorlása is)
Vártam az erotikus részeket, de semmi hűha érzés nem fogott el tőlük.
Az utolsó kb ötven oldalnál éreztem igazán olvasmányosnak a könyvet, amikor főszereplőink története komolyabbra fordult: vitatkoztak, érveltek, nem pedig csak bárgyún mosolyogtak vagy elakadt a lélegzetük.
4/10
Sorozat: A Bridgerton család #2
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 400
Eredeti cím: The Viscount Who Loved Me
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 2000)
ISBN: 9789636893088
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április
De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthony-t elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki.
A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.
A herceg és én folytatása!
"- Te kutya! - szólt Anthony hangosan Newtonra. - Ülj le és maradj csendben!Kate legnagyobb meglepetésére Newton engedelmeskedett, szinte komikus fürgeséggel tette kövér tomporát a szőnyegre.- Íme! - mondta Anthony. Hallhatóan nagyon elégedett volt magával. Kate felé nyújtotta a pórázt. - Megteszi, vagy megtegyem én?- Kérem, csak tegye, ha kedve van hozzá - felelte Kate. - Úgy tűnik, jól megértik egymást a kutyafélékkel.- Természetesen - vágott vissza Anthony, olyan halkan, hogy Mary ne hallhassa -, hiszen nem sokban különböznek a nőktől. Mindkét faj hallgat rám.Kate mintegy véletlenül rálépett a vikomt kezére, ahogy az letérdelt, hogy feltegye Newton nyakörvét.- Ó, bocsánat! - mondta meglehetősen őszintétlenül. - Nagyon sajnálom.- Az ön féltő gondoskodása lefegyverez - fordult oda hozzá felállva Anthony. - Mindjárt elsírom magamat."
Most már értem, miért szeretik annyira Julia Quinnt!
Az előző rész elég nagy csalódást okozott, de ezt nagyon szerettem, abszolút megérdemli a max pontszámot, sőt kedvenc lett! Nagyon örülök, hogy ez a rész ennyire beszippantott, ezután minden félelem nélkül nyúltam a többi kötetért.
Tetszett a történetvezetés, a humor, a szereplők elbűvöltek. Anthony kezdetben idegesítő volt, de később megenyhűltem iránta, megértettem a félelmeit, és felfogtam, az előző részben miért féltette annyira Daphne-t.
Kate csodálatos, első pillanattól kezdve barátnőmmé fogadtam.
Ketten együtt nagyon jó párost alkottak. Tetteikkel és szavaikkal hol megmosolyogtattak, máskor pedig könnyeket csaltak ki a szememből. Annyira jó volt olvasni róluk! És annyira szerettem volna még. Reméltem, hogy a későbbi részekben feltűnnek még jó párszor.
10/10
Sorozat: A Bridgerton család #3
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 404
Eredeti cím: An OfferFrom a Gentleman
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2001)
ISBN: 9789636893125
Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra?
Sophie Beckettnem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie.
Ki et a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszínruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nő szépsége iránt... taláncsak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyéta mesébe illő szerelemre?
A vikomt, aki engem szeretett folytatása!
"Szereti Sophie-t. Maga sem tudta, hogyan történt, csak azt, hogy így van. Nem csak azért, mert szép. Sok szép és készséges nővel találkozott. De Sophie más. Ő megnevetteti. És arra készteti, hogy ő is meg akarja nevettetni őt. És amikor együtt voltak... amikor együtt voltak, pokolian kívánta, de az alatt a rövid idő alatt, amikor a testét uralni tudta... Boldog volt.Furcsa, hogy az ember talál magának egy olyan nőt, aki puszta jelenlétével boldoggá teszi. Nem is kellett látni, hangját hallani, illatát érezni. Elég volt tudni, hogy ott van.Mi ez, ha nem szerelem?"
Kedvencet avattam! Legalábbis Sophie személyében.
Quinn nagyon jó főhősnőket tud életre kelteni: erősek, kitartóak, és még humoruk is van. Reméltem, hogy ezt a jellemábrázolást a többi főlady is birtokolja.
A történet is nagyon jó volt, tetszett ez a Hamupipőke átirat. A gonosz mostohát itt is képen nyaltam volna egy cipőtalppal. A "herceg" viszont... hmm itt már egy kicsit bajban vagyok. Benedict is elég jó karakter volt, viszont a becsusszanó hisztijei megbolygatta a vérnyomásomat. Sajnos emiatt le kell vonnom egy pontot, de összességében ez is nagyon jó történet volt.
9/10
Sorozat: A Bridgerton család #4
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 426
Eredeti cím: Romancing Mr. Bridgerton
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2002)
ISBN: 9789636894344
Mindenki tudja, hogy Colin Bridgerton a legelbűvölőbb férfi egész Londonban.
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1824. március
Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már... nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi legféltettebb titkát...
Colin Bridgertonnak elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik, aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz, mint volt... különösen Penelope Featherington változott meg.
"Szép volt. Nagyon, egészen, nyugtalanítóan, izgatóan szép. És Colin nem értette, hogyan nem vette ezt észre annyi éven át.A világot vak vagy egyszerűen ostoba férfiak népesítik be."
Ó, Lady Whistledown, nem csak a társasági élet unalmas, de ez a könyv is úgy indult.
Elkapott az a kellemetlen érzés, ami az első résznél. Kb az első százvalahány oldal fárasztott. Egészen Penelope és Colin első csókjáig. Az átlendített a kezdeti unalman, és utána már érdekelt és lekötött minden egyes sor.
A szerelmes-egymásra-találás mellett ez a rész a pletykalap író Lady W. kilétének felderítéséről is szólt, amely titokról azt hittem, majd a sorozat utolsó részében hull le a lepel. Tévedtem. A pletykafészek kilétén jól meg is lepődtem, nem számítottam pont rá, mert Quinn ügyesen terelgette róla a figyelmet.
Főszereplőink közül Penelope nagyon kedves, amolyan rút kiskacsából hattyú karakter, akit mellékszereplőként is bírtam, itt sem volt másként. De Colin kissé fakóbbra sikerült, mint reméltem.
A közös jeleneteiken csüngtem. De a szenvedélyes tatalmakat keveseltem. Quinn olyan jó szenvedélyes jeleneteket tud írni. Olyan kár, hogy nem csurrant-cseppent egy kicsit több ilyesfajta részt a történeteibe. Egy teázós résszel kevesebbet írna, és forróbb pillanatból többet, boldogabb lennék.
A lánykéréses jelenetnél kissé kinyílt a bicska a kedves mama és idősebb lányai miatt.
Ezt a részt is szerettem, de úgy érzem a második és harmadik könyvtől kicsit elmaradt.
8/10
Sorozat: A Bridgerton család #5
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 366
Eredeti cím: To Sir Phillip, with Love
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2003)
ISBN: 9789636894535
Kedves Miss Bridgerton!
Elég hosszú ideje levelezünk, és bár személyesen sosem találkoztunk, nem mutattak be minket hivatalosan egymásnak, úgy érzem, jól ismerem önt. Remélem, ön is így érez.
Kérem, bocsásson meg, ha túl merész vagyok, de azért írok, hogy meghívjam, látogasson meg Romney Hallban. Remélem, megfelelő idő elteltével úgy találjuk, hogy egymáshoz illünk, akkor, ha feleségül kérem, talán igent mond nekem.
Sir Phillip Crane
Sir Phillip tudta, hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert feltételete, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon szeretne már férjhez menni. Csakhogy... nem ilyen volt, és nem így volt. Az ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni... illetve mást is akart.
Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan férfihoz, akivel sosem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett... és eltűnődött... és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy... nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik... megszűnt létezni a külvilág, és Eloise csak csodálta... vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?
"Az egész egy levéllel kezdődött."
Elolvadtam. Az előző történeteket is szerettem, de ez a rész mindent duplán jól megadott: szerethető főszereplőket, szívszorító múltat, nagyon jó történetvezetést, odacsapós humort amin tényleg felkacagtam, és meglepően sok szenvedélyt.
Ez a könyv volt a vízválasztó, imádtam ezt a részt! Imádom ezt a sorozatot, és igen, most már Julia Quinnt is!
10/10
Sorozat: A Bridgerton család #6
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 396
Eredeti cím: When He Was Wicked
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2004)
ISBN: 9789636894542
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Mindenki életében van egy fontos fordulópont. Amolyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Michael Stirling életében ez a pillanat akkor jött el, amikor megpillantotta Francesca Bridgertont.
Egész addigi életében nők után kajtatott vagy kajánul mosolyogva hagyta magát utolérni, ha a hölgyek üldözték, ölelte, csókolta őket, szeretkezett velük, de soha, egyetlenegyszer sem hagyta, hogy a szívét is dédelgessék. És ő, éppen ő, egyetlen pillantást vetett Francesca Bridgertonra és egy szempillantás alatt szerelembe esett.
Michael szerencsétlenségére azonban Francesca vezetékneve ezután a pillanat után már nem sokáig maradt Bridgerton; sajnálatos módon azon okból találkoztak, hogy együtt vegyenek részt egy vacsorán, melyen a hölgy és Michael unokaöccsének közelgő házasságát ünnepelték.
De ez akkor volt... Most Michael a gróf és Francesca szabad, de Michaelre még mindig csak bizalmas jó barátként gondol. Michael nem meri felfedni neki szerelmét... egészen egy veszélyes éjszakáig, amikor Francesca ártatlanul Michael ölelésébe lép, és a szenvedély a legtitkosabb titoknál is nagyobb erőnek bizonyul.
"Köszönöm, Michael, amiért hagytad, hogy az én fiam szeresse előbb."
Eleinte nem is tudtam, hogy álljak ehhez a kötethez. Nagyon más volt, mint az előzőek, de hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett. Mert nagyon is.
Rabul ejtett ez a keserédes történet, aminek első fele tele volt szomorúsággal és veszteséggel, majd sóvárgással, bátorsággal, önmarcangolással, de végül reményteli lett és szenvedélyes.
Francesca az előző kötetekben épphogy szerepelt, ezért nagyon kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást, az őt ért csapások ellenére is erős karakter maradt, de Michael talán egy arasznyit jobban megfogott. Nagyon szimpatikus párost alkottak, a történet végét pedig megkönnyeztem.
Az epilógus is megfogott, viszont abban mást vártam, de remélem a kilencedik kötet kárpótol majd.
9/10
Sorozat: A Bridgerton család #7
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 384
Eredeti cím: It's in His Kiss
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2005)
ISBN: 9789636894658
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
A HŐS
Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak... és ez lehet jövője nyítja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.
A HŐSNŐ
Az előkelő társaság egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami... valami bájos és bosszantó... ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.
SZEGÉNY MOZART ÚR
Valószínűleg éppen forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett Smythe-Smith-zeneesten.
Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasztudása nem egészen tökéletes. De ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok, amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak... egymásban találják meg... és semmi sem olyan egyszerű - vagy olyan bonyolult -, mint egyetlen, tökéletes csók.
"Miért ne venné feleségül? Úgy tűnt, mindenki azt akarja, hogy házasodjanak össze. Nagyanyja már vagy egy éve célozgat erre, a Bridgerton család pedig olyan diszkrét volt e téren, mint valami pöröly."
A cserfes Hyacinth és a megnyerő Gareth története sem hagyott cserben. Rettentő jó karakterek, nagyon összeillő páros. Az őket körülölelő történet is lekötött, humoros volt, olvasmányos, ahol kellett a családi dráma is jól működött, és volt benne egy kincskeresős szál is, ami még több izgalmat csempészett a kötetbe.
Az epilógus huncut mosolyt csalt az arcomra, de egyúttal megszólalt a belső hangom is, hogy ne már, nem lehet így vége!
A Bridgerton család legkisebb lányának és a szókimondó Lady Danbury unokájának története is megvett, viszont nem tudom miért, itt valahogy nem volt meg annyira a varázs, mint a sorozat legtöbbjénél.
8/10
Sorozat: A Bridgerton család #8
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 424
Eredeti cím: On the Way to the Wedding
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2006)
ISBN: 9789636895044
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Gregory Bridgerton ismerősei közt egyedüliként hisz az igaz szerelemben. Meg van győződve arról, hogy ha megtalálja álmai asszonyát, azonnal tudni fogja, ő az igazi.
Pontosan ez történt. Csakhogy...
Nem ő volt az igazi. Sőt, a megtalálni vélt igazi, Miss Hermione Watson más férfiba szerelmes. Legjobb barátnője, a talpraesett Lady Lucinda Abernathy azonban mindenképpen meg akarja menteni Hermionét egy katasztrofális frigytől, ezért segítséget ajánl Gregorynak, hogy elnyerje Hermione szívét. Ám Lucy a nagy segítség közepette szerelmes lesz. Gregory-ba! Csakhogy... Lucy jegyben jár. Nagybátyja nem hajlandó engedélyezni a jegyesség felbontását, azok után sem, hogy Gregory észhez tér és rájön, Lucy, az okos, bájos mosolyú Lucy dobogtatja meg a szívét. És most, útban az esküvőre, Gregory-nak mindent kockára kell tennie azért, hogy amikor a hitvesi csókra sor kerül, csak ő álljon az oltárnál Lucinda mellett...
A Bridgerton-sorozat meglepő végkifejlete a páratlan Julia Quinn tollából.
"- Tudod, hogy el vagyok jegyezve, és az esküvő hamarosan meglesz - szólt Lucy szomorkás halkan. (...) - Egy hét múlva.Kevesebb, mint egy hét múlva.- Tudom. Kaptam meghívót.- Ó! - Lucy úgy gondolta, erről tudnia kéne. - És... tervezed, hogy ott leszel?Hyacinth felnézett.- És te?"
A kis Gregory Bridgerton immár felnőtt, már nem utálja a lányokat, sőt, a gyönyörű Hermione Watson (igen, ezt a nevet olvasva nekem is rögtön beugrott Emma Wattson és a kis mugli karaktere) alaposan elcsavarja a fejét. De Hermione-n minden férfinak megakad a szeme, és miközben a lány kegyeit keresi, folyton szóba elegyedik kiszemeltje barátnőjével, Lucy-val, aki idővel magára vonja Gregory figyelmét. Az alap kicsit hasonlít a második részhez, de itt Gregory éretlen viselkedése miatt néha forgattam a szemem, viszont amikor jött nála az a bizonyos pálfordulás, onnantól kezdve megkedveltem.
Másik főszereplőnk, Lucy már az elejétől kezdve szimpatikus volt, de akadtak pillanatok, amikor a túlzott mártírkodása miatt legszívesebben jól megráztam volna. De jellembakik ide vagy oda, végül mindkét szereplő kellemes szájízt hagyott, és ha a történet olykor szemöldökráncolásra is késztetett, mert néha azért meredek volt, összességében nézve nem panaszkodom, mert jó volt. Igaz a sorozatban azért voltak jobb részek is. Ó, és ha már a meredek részeknél tartunk, az epilógusra nem találok szavakat...
8/10
Sorozat: A Bridgerton család #9
Műfaj: történelmi romantikus
Oldalszám: 360
Eredeti cím: Happily Ever After
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2014 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9789636898816
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki megalkotott egy családot... Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket, unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról,), plusz egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér... Ők a Bridgerton család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek, sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall visszavágót? A "Vége" tényleg a történet végét jelenti?
Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes, mulatságos, szívmelengető "második epilógust" írt, és egy bónusz történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet Bridgertonról.
Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait... Mi történt velük?
"Violet vállat vont.- Nem tehetek róla. Szeretek számolni - felelte és belegondolt, mennyit számolt, amikor gyermekei cseperedtek, hogy egy-egy kirándulás végén megvan-e minden gyermeke, aki a nap elején vele volt. - Segít, hogy nyomon kövessük a dolgokat. "
Igazi disney-hercegnős hangulata van ennek a borítónak, és pesze nagyon is tetszik! De a benne rejlő második epilógusok már nem annyira. Hozzátenném, eleinte.
Ahogy a sorozat Daphne és Simon történetével kezdődött, úgy ez a gyűjtemény is velük indult. Gondoltam a sorozat végére pozitívabban fogok hozzájuk állni ebben a kötetben, de sajnos ismét hidegen hagytak. Mégis az ő történetükre emlékszem a legjobban. Viszont meg kell jegyeznem, a gyermekeik neveitől elolvadok, annyira szép mindegyik.
Anthony és Kate része ismét felüdülés volt, jólesett olvasni egy újabb mulatságos Pall Mall meccsről.
Úgy tűnik Quinn a harmadik rész után még mindig maradt a Hamupipőke vonalon, mert ahogy a második rajzfilmben, úgy ebben az epilógusban is, Sophie egyik mostohahugára, Posy-ra talál rá a boldogság.
Ez a kis szösszenet nagyon vicces és cuki volt.
A következő epilógusban, amiben Penelope és Eloise játsztotta a főszerepet, kicsit csalódtam. Elnyújtott volt, de Hyacinth, a kis boszorka, némileg mentett rajta.
Eloise könyvét imádtam a legjobban a sorozatból, természetesen nagyon vártam az új, vele és a kis családjával foglalkozó részt. Viszont nagy meglepetésemre itt Eloise mostohalánya, az immár nagykorú Amanda kapott főszerepet, ami nagyon tetszett! Amanda igazán rokonszenves volt, a kis nüansznyi története pedig igen velős.
Régen olvastam a sorozatot, úgyhogy nem emlékeztem pontosan mindegyik epilógusra, ezért beleolvastam a könyvbe. Nos, Francesca története, a Rossz kor nagyon szívbemarkoló volt, és ez a második epilógus sem maradt el tőle. Újra elolvastam, ismét megszakadt a szívem, aztán sorokkal később felszabadulva, boldognak éreztem magam. Ez volt Francesca és Michael történetének tökéletes lezárása. Eddig a pontig úgy gondoltam, hogy ez a És boldogan éltek kötet felesleges. De ezt az epilógust olvasva azt mondhatom, úgy kellett ez a könyv, mint egy falat kenyér.
A Csókja megmondja utószava is nagyon ott van a szeren, a történet végeztével egy hangos "na végre, hogy megvan!" hagyta el a számat.
Amilyen hihetetlenül de mégis tréfásan lett vége Lucy és Gregory történetének, annál drámaibb fordulatott vett ebben a kötetben. Bevallom, azért megijedtem, de nyugtattam magam, hogy "áh, Quinn ilyet úgysem merne meglépni".
Végezetül nagy örömömre a Bridgerton gyerekek anyukája is kapott néhány saját fejezetet, aminek elmondhatatlanul örültem, mert mindig is kíváncsi voltam az ő múltjára, főleg az Edmunddal töltött időszakára.
Violet fejezetei eleinte tréfás, majd irigylésre méltó szerelemmel átitatott, később pedig megható, keserédes volt. Tökéletes éke a Bridgerton család zárókötetének.
9/10
Összesítés: amilyen nehezen indult a kapcsolatunk Julia Quinn-nel, olyan harmonikussá vált a sorozat végére. Abszolút nem bántam meg, hogy heteken keresztül Bridgertonék történeteit olvastam, egyszerűen beszippantott a világuk. Olyan karaktereket ismertem meg, akik néha kiborítottak ugyan, és már fájt a nyakam annyit tekintgettem a plafonra miattuk, de többségüket nagyon megszerettem, mert olykor esendőek, de mégis erősek és kitartóak, összetartóak, nagyon tudnak szeretni, helyükön a szívük és a humorérzékük. A köréjük írt történetek pedig nagyon tetszettek, igaz voltak unalmas pillanatok, de sokkal több volt a jó, méghozzá annyira, hogy a sorozat csakhamar az egyik kedvencemmé vált.
Az adaptációhoz is lenne hozzáfűznivalóm, de azt majd egy másik bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése