Történelmi romantikus szerzők közül Elizabeth Hoyt neve számomra egyenlő a garanciával. Maiden Lane c. sorozatával már az első kötet után meggyőzött, hogy nem hiába van a szakmában, amit a folytatások legtöbbje csak tovább erősített.
Történetei erős főhősöket, megannyi izgalmat, akciót, drámát, titkokat és persze az elmaradhatatlan szenvedélyes pillanatokat vonultatja fel, amik egy pillanatig sem hagyják az olvasót unatkozni.
Szerencsére a General Press Könyvkiadó töretlenül hozza a sorozat újabb részeit, amik egyre szebb borítóval kerülnek a polcokra, és remélem, ha valamikor újranyomják az előző részeket, azok is hasonló csábító külsővel látnak majd napvilágot, mint ezen bejegyzés főszereplője, A bűn hercege is, ami külcsínt tekintve nálam tíz pontos. Na de lássuk milyen a belbecs.
Lenne még egy apró megjegyzésem. Ha olvasás alatt szeretnétek az egyik csavaron meglepődni, akkor a második bekezdéstől rá se nézzetek a fülszövegre.
Kiadói sorozat: Romantikus Regények
Sorozat: Maiden Lane #10
Műfaj: történelmi romantikus
Eredeti cím: Duke of Sin
Oldalszám: 306
Kötés: puhatáblás
Fordító: Nagy Nikoletta
Megjelenés: 2020 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634523635
EGY BŰNÖS FÉRFI
Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.
EGY BECSÜLETES NŐ
A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.
EGY TITOK, AMELY MINDKETTEJÜKET TÖNKRETEHETI
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…
"A zsarolás aljas, hitvány dolog, a herceg pedig egy aljas, hitvány gazember."
Az a helyzet, hogy olvastam a sorozaton belül ettől jobbat is. Volt, hogy elragadt a történet, máskor meg azt éreztem az olvasottakkal kapcsolatban, hogy "ez kevés". Lehetett volna itt-ott fokozni a cselekményt, máshol meg tökéletesnek éreztem. Az érzelmi részen biztosan.
"Az ember nem tud úrrá lenni a természetén, bármilyen bosszantó legyen is az mások számára."
Olvastam már jó pár olyan történetet, ahol a rosszfiúba beleszeret a jóravaló lány. Legtöbbjük csalódás volt, talán nem a megfelelő műfajban találkoztam ilyesfajta karakterekkel. Mert ebben a viktoriánus korban játszódó rosszfiú-jókislány tipusú történetben megfogott mindkét főszereplő.
"Na de Mrs. Crumb! - évődött a herceg. Bridget túl későn kapta el a tekintetét, és vette észre, hogy a férfi időközben visszafordult felé. A fenébe is! - Csak nem a fenekemet bámulta?"A korábbi részekben itt-ott feltűntek már, úgyhogy Hoyt eléggé megalapozta a kíváncsiságomat a főhősökkel kapcsolatban. Egyikük sem volt egyszerű eset, mert amíg a nő merev, kötelességtudó vérbeli házvezetőnek tűnt, addig a férfi meg egy roppant idegtépő, kényeskedő, rosszmájú pojácának. Vagyis egyikük sem volt túl bizalomgerjesztő, de ettől vártam mégis jobban a közös történetüket, mert nem tudtam, mire számíthatok tőlük. És ez sokkal nagyobb kíváncsisággal töltött el, mint egy kiszámítható, sablonos karakterekkel operáló történet. Persze azok is lehetnek jók, csak például az ilyen Val-félék izgalmasabbak.
"Látta, hogy a herceg olalra billenti a fejét, és halkan felnevet. A kígyó nevethetett így az édenkertben az idők kezdetén.- Pokolba a szabályokkal, Mrs. Crumb!"
Val egy széllelbélelt őrült, aki a végén megtalálta a szívét. Bridget pedig elkötelezett, bátor, merész és szimpatikus. Egyáltalán nem egy karót nyelt, sótlan karakter. Természetesen bennem volt valahol a bizonyosság, hogy a nőt bírni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire.
"Könyörülj rajtam, kérlek, ó, kulcstartó láncok és rút főkötők szirénje!"
A történet nemcsak a jelenben mutatta meg magát, a mindentudó narrátor hőseink múltjába is engedett némi bepillantást.
Val és Bridget gyermekkora abszolút nem volt egyszerű. Az egyik hiába élt gazdagságban, amíg a másik szegénységben, ha kettejükre gondolok, az utóbbit választanám magamnak: a szegény életkörülményeket, de szeretettel meghintve, mint a végtelen gazdagságot, gyűlölettel és mocsokkal átitatva. Ebből is láthatjátok, hogy a történet a szenvedélyes egymásra találás mellett piszok nagy titkokról is szólt, amibe kellemetlenül beleremeg a szív. Néhány részlet annyira megdöbbentett, hogy muszáj volt némi szünetet tartanom, hogy megemésszem az olvasottakat, de néhányra a mai napig kellemetlen visszagondolnom, annyira elborzaszt. Viszont voltak olyan leleplezések is, amin nem győztem csodálkozni. Hoyt alaposan meg tudja csavarni a szálakat, és tetszik, hogy ezt az épitkezést az elejétől, tudatosan teszi, nemcsak úgy írás közben jut eszébe egy-két érdekesnek tűnő dolog.
Összesítés: Hoyt ismét egy olyan történetet rakott le az asztalra, ami ha cselekményvezetés szempontjából néha hiányérzetet is okozott, de jórészt lekötött.
Hercegünk, Val, imádja a titkokat és szeret is velük hazárdírozni, nos én nem kereskedem velük, de attól még ugyanúgy vevő vagyok egy jó kis titokra, hát még arra, amikor kiderül a jól csattanós igazság. Itt abból meg volt bőven, egyikre legszivesebben tágra nyílt szemmel tapsoltam volna, amíg volt olyan is, amibe belefájdultak a zsigereim. Olyan hihetetlen gonoszságba engedett bepillantást, amitől felfordult a gyomrom. Jó, hagyjuk, ezt már túltárgyaltam.
A főszereplők különbözőek már nem is lehetnének, mégis jól passzolnak egymáshoz. Olyan furcsán érdekesen tudják kiegészíteni egymást, és külön tetszett, hogy lényegében mindketten megmaradtak annak a személynek akiknek megismertük őket, mégis valahogy jobbak lettek. A kettejük közt lévő kémia pedig tombolt, ahogy az kell.
8/10
A könyvet köszönöm a General Press kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése