Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák

     Valljuk be, mocskos egy világot élünk. Sokszor már nem is merek híradásokat nézni, mert elborzaszt amit benne látok. Ami a leginkább megvisel, a gyermekekkel kapcsolatos tragédiák, főleg mióta édesanya lettem. Ezért sem mertem sokáig kézbe venni Ker Dukey és K. Webster közös sorozatának első részét, az Ellopott babácskákat, mert az alaptörténet szerint egy fickó elrabol egy fiatal lánytestvérpárt, akik közül az idősebb évek múlva megszökik, majd idővel zsarunak áll, és addig nem nyugszik, amíg meg nem találja elrablóját, akinél még mindig ott a húga.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rázós könyvek
Sorozat: Csinos játékbabák #1
Műfaj: Dark Romance, thriller, krimi
Eredeti cím: Pretty Stolen Dolls 
Oldalszám: 264
Kötés: puhatáblás
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634572848

Olvass bele!

Rendeld meg!

      Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.
Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.

Ker Dukey és K.Webster

      Ez a könyv, tömény adrenalinbomba. Ha tehettem volna, egy nap alatt elolvasom. De nem tehettem, így csak éjszakánként olvastam harminc oldalanként  - micsoda kínzás volt!

„Gyötrelmes, és néha veszélyes dolog játékbabának lenni. A babáknak nincs választásuk, mindig csak őket választják. Nem csinálnak semmit, csak velük csinálnak dolgokat.”

Könyvünk főszereplője, Jade, igazi badass. Bejött a talpraesett, bosszúálló angyal karaktere. Nem tört meg, nem hagyta, hogy a rossz emlékek maguk alá gyűrjék, sokkal inkább megerősítették, így vált belőle kemény nyomozó, amit eszközként használt, hogy felkutassa elrablóját, Benny-t, és visszaszerezze tőle testvérét, Macy-t. Ebben segítsége is akad társa, a kezdetben bunkó Dillon személyében.

"Hirtelen birtokvágy söpör rajtam végig. Dillon más. Megérti a múltamat és a bosszúszomjamat. Senki sem tudott olyan közel kerülni hozzám, mint ő. Szegény Bo próbálkozott vele, de csak addig jutott, amíg a falaim engedték. Dillonnal szemben viszont esélyük sem volt azoknak a falaknak."

Dillon, Dillon... hova ájuljak? Amilyen pöcs volt eleinte, olyan cuki lett. Mégsem zavart az éles váltás. Ha belegondolok, igazából nem is volt ilyen, mert szinte a kezdetektől érezni lehetett, hogy vonzódik Jade-hez. Éppen hogy nem húzta meg a haját, mint az ovisok.
Kedvelem őt, mert jó volt az a pozitivitás ami belőle áradt, viszont nekem valahogy gyanús. Nevezzük női megérzésnek.

"Emiatt a beteg lelkű szörnyeteg miatt érzéketlen lettem.
Ahelyett, hogy könyörögnék neki, hogy engedjen el minket - ami amúgy is mindig süket fülekre talál, és az eszelősen fel-alá járkáló Benjamin lesz érte a jutalmunk, aki altatódalokat énekel, aztán kifesti a babái arcát -, a szökésünket tervezem. A halálát tervezem. Azért veszem egyik lélegzetet a másik után, hogy a húgomnak és nekem legyen jövőnk."

Nem tudtam megállni, ezért a folytatásoknál beleolvastam néhány véleménybe, és amikor láttam, hogy páran oda meg vissza vannak a történet "főgonoszáért", Benny-ért, bambán bámultam ki a fejemből. Érdekes karakter, az igaz, nagyon érdekel a múltja, hogy miért lett olyan amilyen, de jelenleg azon az oldalon állok, akik karóba húznák.

A történet nagy erőssége a váratlan csavarok. És abból van néhány.
Volt olyan csavar, aminél meg kellett állnom, "Mi van???", és vissza kellett olvasnom kétszer-háromszor is, hogy jól láttam-e amit láttam. Ledöbbentem! Leesett az állam! És még nem is jártam a végénél.
Viszont becsusszant egy kis negatív dolog a történetbe, ami nekem sok volt, az pedig a rengeteg szex - de fogalmazhattam volna rondábban is, az talán jobban ráillett volna arra a sok perverzkedésre, főleg amit Jade művelt Dillonnal. Tudom, hogy a lány számára leginkább "terápiás célú" volt a sok alkalom, de engem kezdett idegesíteni, sokkal jobban érdekelt a krimi-szál. De ezt a kis bibit leszámítva mégis kedvenc könyvem lett!

"Le tudom lőni azt, aki fegyvert fog rám, de képtelen vagyok kimenni éjjel a mosdóba úgy, hogy nem kapcsolom fel a villanyt. Üldöznek az árnyak: a nyomomban vannak, és otthont adnak azoknak a szörnyetegeknek, akik odakint ólálkodnak."

Összesítés: szép borítójú, feszes tempójú regény, egyetlen pillanatra sem hagyott unatkozni. A történet nyújtotta 264 oldal maximálisan ki van használva, és talán pont a rövidsége miatt lett ennyire jól kiszámított, tömény, izgalmas olvasmány.

10/10

• A folytatás, vagyis az Elveszett babácskák már rendelhető!