Amikor suliba jártam, egy jó ideig naplót vezettem. Minden gondolatom feljegyeztem, de minden hülyeséget, amit a "barátnőim" nagyon szívesen olvasgattak...a tudtomon kívül. Ebben mondjuk nagyban hibás vagyok, mert mindig a táskámban tartottam a kis könyvet. Hótmindegy...térjünk rá a lényegre.
Nemrég csíptem el az egyik adón a Bridget Joines naplója második részét. Ejj, de megakartam volna nézni. Nem jött össze. Ezért leszedtem mind a két részt. Aztán megfordult a fejemben - mivel ajánlották is -, milyen jó lenne először elolvasni a könyveket, aztán filmezni. Nem sokkal e röpke gondolat után letöltöttem a regényeket, és nekiestem Bridget első naplójának.
Helen Fielding
Anglia szingli nőit erősíti Bridget Jones, aki nemcsak az
egyedülléttel küzd, hanem a testsúlyával is. Anyja minden családi/baráti
eseményen összeakarja boronálni barátai fiával, a karót nyelt
sztárügyvéddel, Mark Darcy-val. A folyamatos összehozás miatt a két fél
inkább kerüli egymást, minthogy hallgassanak szerető anyáik szavára. Meg
egyébként is, Bridget másért van oda. S ez a személy a főnöke, a
csábító Daniel Cleaver. Hamarosan egy szoknya, és néhány munkaidőben
váltott üzenet közelebb is hozza őket egymáshoz. Jones végre boldognak
érzi magát, de az idill gyorsan szertefoszlik, miután Daniel-nél egy
meztelen nőt talál.Szívás az élet, a pasikkal nincs sok szerencséje, sőt az anyja is megkavarja a "nyugis életet", de a jó barátok mindig ott vannak. És hamarosan Mark Darcy is újra színre lép.
Kisebb-nagyobb naplóbejegyzések - oké. Ezt várni lehetett. De már
az első mondat után felháborodtam. Anyám, ez a nő 58 kg miatt sír. Az
sok? Persze kinek mi. Ha én annyi lennék, soványan néznék ki.
Mondják, hogy egy könyv sokkal jobb, mint a belőle adaptált film. Nos,
ebben az esetben nem értek egyet. Persze a filmhez hasonlóan
szórakoztatott, de csak távolról. A "napló" elejétől gyakori ásítási
rohamok jöttek rám. A szövegszerkezet sok helyen rendesen untatott.
Talán azért is, mert későn, fáradtan, munka után olvasgattam a könyvet,
és azt a sok hűdeokos szót nehéz volt felfognom. Én problémám, ez van.
:) Ezt a kis gondot még el is lehetne hanyagolni, de a történet "Daniel
Cleaver" részétől sokszor rosszul lettem. Annyira unalmas volt. Szinte
pezsgőt bontottam magamban, amikor Bridget meglátta azt a nőt a
férfinál. Fellélegeztem, és csodák csodájára, utána már élveztem az
olvasmányt. Végre azt nyújtotta, amit elvártam. - szórakoztatott.
Mondjuk szinte bármelyik rész, amiben nem igazán szerepelt Daniel. Az ő
karaktere pökhendi, unalmas. Még Darcy is kedvelhetőbb, hiába látszik
szürkébb jelenségnek. Bridget haláli nőszemély, akadtak olyan
beszólásai, hogy csak na. De ritkán, nagyon ritkán törölgettem a
könnyeimet. A barátairól nem tudok sokat mondani, de az anyjáról...ilyen
vérlázítóan idegesítő karakterrel én még nem találkoztam olvasói létem
alatt. Viszketőrohamot kaptam tőle, akárhányszor megláttam szerepelni.
Tudom, hogy anyuci és Daniel elhanyagolhatatlan részei a történetnek, de
ez a két...olykor unalmas és...idegesítő karakter annyira a
szórakoztatás elleni mérlegre billen, hogy sokszor élvezhetetlenné
tette a történetet. De így vagy úgy, Bridget Jones naplója olykor
kellemes, vicces olvasmány volt. A kevésbé előnyös értékelés meg csak a
két nemkedvelem szereplő miatt van. Remélem a második kötetnek már több
pontot adhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése