Kleinheincz Csilla Ólomerdőjét még év elején olvastam el a Mini-Könyvklub egyik kötelezőjeként, de megcsúsztam a határidővel, így nem írtam róla időben posztot, egészen mostanáig. Jól elhúztam az időt, hisz lassan év vége van, de nem is ez számít, mert olvasás után több hónappal később is van a regényről mondanivalóm.
Sorozat: Ólomerdő
Műfaj: fantasy, illusztrált
Oldalszám: 354
Kötés: puhatáblás
Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
Megjelenés: 2007/2014
ISBN: 9789639679429/9789636899004
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és
a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk;
megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret
köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Amikor először találkoztam a regénnyel, rögtön beleszerettem a borítójába. Az egész képről árad a komorság, így mielőtt a fülszöveget elolvastam volna, máris tudtam, hogy nem egy kedves mesét készülök kézbe venni.
Kleinhencz Csilla olyan mesét írt az olvasóbarátoknak, ami egyáltalán nem könnyed hangvételű. Annyira reálisan és hitelesen írta meg ezt a történetet, hogy neki gondolkodás nélkül elhinném, az általa lefestett világ nem kitaláció, hanem valóban létezik a Rengeteg, annak minden egyes szereplőjével együtt.
Az írónő érdekes karaktereket teremtett történetébe, de nem mondhatnám, hogy őszintén meglehet őket szeretni. Mindegyikük árnyalt, sosem tudhatod mikor mit tartogatnak, az egyik percben még kezded őket megszeretni, a másikban pedig áruláson kapod őket, vagy épp fordítva. Rengeteg meglepetést tudtak okozni, belőlem sok szomorúságot, de dühöt is kitudtak hozni. Emese, vagy az anyja, vagy épp a történet gonoszának számító Özvegy negatív érzéseket váltottak ki belőlem, de nem ugyanazért.
Voltak a történetben pozitív hősök is, például István, aki néha jelentéktelen embernek tűnt ebben a varázsvilágban, de mégis sikerült olyan fontos központi karakterré előléptetni, akit már csak akkor értékeltem igazán, amikor túl késő volt... A legérdekesebb karakterek számomra Firene és Rabonbán volt. Az elvarázsolt Firene inkább a sztori második felétől volt figyelemfelkeltő, amíg a fekete lovag az egész regény alatt lefoglalt. Firtos/Tartód viszont semleges karakter maradt számomra, noha őróla sem lehet elmondani, hogy unalmas lenne.
Ez a mese nem csak mese. Olyan történet, aminek alapja bár varászlattal átszőtt, nem a kedvesebbik, sablonosan kalandos, hanem annál sokkal komorabb, komolyabb. Főszereplője hiába gyerek, ez a regény nem csak fiataloknak való, hanem a nagyobb korosztálynak is ajánlott.
Ha más szerzőtől olvastam volna ezt a regényt, nem lennék érte túlságosan oda. De Csilla olyan gyönyörű stílusban ír, hogy még a legegyszerűbb mondatával is lenyűgözött. Valljuk be, a könyvmolyok nem csak a jó történetet szomjazzák, hanem a szép megfogalmazást is, ami jólesik a léleknek. Ebben a történetben én ezt maradéktalanul megkaptam. Az olvasás könnyen, puhán ment, minden mondatot ízlelgettem, mint egy zamatos almát.
Összesítés: sötét, komor mese, átitatva szomorúsággal, komolysággal, amiben a szereplők megtapasztalják hogy az ígéretek mennyire súlyos következményekkel járhatnak. Karakterei árnyaltak, némelyikük feszesre húzott ajkat idéz elő, mások viszont felébresztik az emberben a kíváncsiságot, és elérik, hogy még többet akarjunk róluk megtudni.
Az alaptörténet jó, és a cselekményvezetés adagolása is megfelelő, amikor épp unni kezdtem a magyarországi jeleneteket, hopp, átkerültem a mesevilágba, ettől kezdve pedig teljesen beszippantott ez a fantasy elemekkel felruházott családtörténet. Minden egyes helyet és eseményt sikerült azonnal vizualizálnom, ami köszönhető a gyönyörű írásmódnak - amivel az írónő elérte nálam azt, hogy bármit is írjon, azt kérdés nélkül elakarjam olvasni.
8/10
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Amikor először találkoztam a regénnyel, rögtön beleszerettem a borítójába. Az egész képről árad a komorság, így mielőtt a fülszöveget elolvastam volna, máris tudtam, hogy nem egy kedves mesét készülök kézbe venni.
"Soha ne ígérj semmit, amit nem tudsz, vagy nem akarsz betartani. Mondd, hogy nem ígérheted meg. Viszont ha valamire ígéretet teszel, azt be kell tartanod, akármilyen nehéz is, akármennyi szenvedéssel is jár. Különben... megfizetsz."Egyre bátrabban olvasok magyar íróktól, hisz ők is vannak olyan jók, ha nem jobbak, mint külföldi társaik. Minden ember megvan áldva gazdag fantáziával, akikben pedig megvan a plusz, azok szépen ki is tudják aknázni a tehetségüket, képzeletüket vászonra vagy papírra tudják vetni, amit mi, hétköznapi emberek ámulattal csodálhatunk.
"Megérintette az egyik ágat. Hűvösnek, enyhén érdesnek érezte, valahol a fém és a fakéreg tapintása között. A levelek ruganyosak, hidegek voltak, de az élük vágott, mintha apró borotvapengéket aggattak volna a gallyakra. Gyorsan visszakapta kezét.A történet először magyarországi helyszínen játszódik, ahol megismerhetjük Emesét és annak édesapját, Istvánt, aki próbál békés és megszokott életet biztosítani lányának, de életüket megpecsételte a tündérvilág, ami a lányt árnyékként követi, és egy nap utol is éri, átkerül a mesevilágba, ami öröm, bájos kacagás és kedves helyiek helyett rengeteg veszélyt tartogat a számára. Emese hamar megtanulja, hogy nem bízhat senkiben, és mindent megtesz, hogy hazajusson, ahogy apja is rögtön utánaered, de egyiküknek sincs könnyű dolga.
Mi ez?"
"... nem értette, miért került ő a figyelem középpontjába.
Vagyis...
Apa és Anya. Valamit tettek, valami volt körülöttük, amire a Rengeteg és annak lakói emlékeztek. Ő pedig helyettesíti őket."
Voltak a történetben pozitív hősök is, például István, aki néha jelentéktelen embernek tűnt ebben a varázsvilágban, de mégis sikerült olyan fontos központi karakterré előléptetni, akit már csak akkor értékeltem igazán, amikor túl késő volt... A legérdekesebb karakterek számomra Firene és Rabonbán volt. Az elvarázsolt Firene inkább a sztori második felétől volt figyelemfelkeltő, amíg a fekete lovag az egész regény alatt lefoglalt. Firtos/Tartód viszont semleges karakter maradt számomra, noha őróla sem lehet elmondani, hogy unalmas lenne.
Ez a mese nem csak mese. Olyan történet, aminek alapja bár varászlattal átszőtt, nem a kedvesebbik, sablonosan kalandos, hanem annál sokkal komorabb, komolyabb. Főszereplője hiába gyerek, ez a regény nem csak fiataloknak való, hanem a nagyobb korosztálynak is ajánlott.
Ha más szerzőtől olvastam volna ezt a regényt, nem lennék érte túlságosan oda. De Csilla olyan gyönyörű stílusban ír, hogy még a legegyszerűbb mondatával is lenyűgözött. Valljuk be, a könyvmolyok nem csak a jó történetet szomjazzák, hanem a szép megfogalmazást is, ami jólesik a léleknek. Ebben a történetben én ezt maradéktalanul megkaptam. Az olvasás könnyen, puhán ment, minden mondatot ízlelgettem, mint egy zamatos almát.
Összesítés: sötét, komor mese, átitatva szomorúsággal, komolysággal, amiben a szereplők megtapasztalják hogy az ígéretek mennyire súlyos következményekkel járhatnak. Karakterei árnyaltak, némelyikük feszesre húzott ajkat idéz elő, mások viszont felébresztik az emberben a kíváncsiságot, és elérik, hogy még többet akarjunk róluk megtudni.
Az alaptörténet jó, és a cselekményvezetés adagolása is megfelelő, amikor épp unni kezdtem a magyarországi jeleneteket, hopp, átkerültem a mesevilágba, ettől kezdve pedig teljesen beszippantott ez a fantasy elemekkel felruházott családtörténet. Minden egyes helyet és eseményt sikerült azonnal vizualizálnom, ami köszönhető a gyönyörű írásmódnak - amivel az írónő elérte nálam azt, hogy bármit is írjon, azt kérdés nélkül elakarjam olvasni.
8/10
- A GABO kiadó 2014-ben újra kiadta a történetet, viszont bővített változatban, ahol található egy új szereplő, de semmi para, az első verzió is élvezhető olvasmány. A második kiadás talán azért is lehet az új szereplő mellett érdekesebb, mert a könyv lapjain illusztrációkat is láthattok, Cserny Timi Pookah-tól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése