Nem igazán szeretek fülszöveget olvasni, így ennek a soron következő A szerelem csillagjegyében résznek sem futottam át a szinopszisát. A skorpió fullánkjával az írónő meggyőzött, hogy nem is érdemes felesleges olvasásokkal tölteni az időt, csak ugorjak fejest az Archer hangja kötetbe, majd útközben felfedezem a történetet. Így is tettem, hisz a bizalmam megvolt az írónő felé, pláne úgy, hogy a szóban forgó kötetet a figyeltjeim csak dícsérni tudták. De nem is csoda!
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Sorozat: A szerelem csillagjegyében #4
Műfaj: romantikus, erotikus, NA
Oldalszám: 408
Eredeti cím: Archer's Voice
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2014)
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633999134
Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!
Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre.
Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.
"Kheirón sebe a szenvedés átformáló erejét mutatja.Hogy valakinek a fájdalma - legyen az testi vagy lelki -, hatalmas erkölcsi és spirituális erő forrása lehet."
Nagyon tetszik, hogy az írónő a csillagjegyek mítosztörténeit használja alapul ezekben a romantikus regényekben. Majd ahogy a cselekményt szövi és megbolondítja a saját íze szerint kevert konfliktusokkal, és ráhúzza az érzelmeket, Colleen Hooverre emlékeztet. Mindkét írónő jól használja a kinézett drámai szálat, amiben jelen könyvünk, az Archer hangja sem szenvedett hiányt.
"A széles járda mentén sorakozó fák alatt pedig emberek sétáltak a hűvös, késő nyárni naplementében. Imádtam ezt a napszakot. Volt benne valami varázslatos, valami reményteli. Valami azt súgta ilyenkor:" nem tudtad, hogy képes leszel rá, de túléltél egy napot."
"Az emberi elme egyszerre csak egy veszteséggel képes megbirkózni. Nem őrül bele az ember, amikor ennyi gyász nehezedik egyszerre a szívére? Néhanapján úgy éreztem, hogy alig élem túl az egyik percet a másik után. Biztos mindannyian máshogy birkózunk meg vele. Ahány ember, annyiféle fájdalom és gyógyulás."
"Nem tudhattam, hogy ebben az őrülten nyűzsgő világban Archer Hale is létezik valahol, és pont nekem teremtették."
Az első dolog lenyűgözi, de a szótlanság sincs ellenére, ugyanis apja miatt a lány ismerte a jelbeszédet, és örült, hogy valakivel végre ismét jelelhetetett. A fiú, Archer eleinte megtartotta a két lépés tábolságot, bizalmatlansága nem volt alaptalan, de Bree jelenléte az életében egyre inkább fénnyel töltötte be addig borús napjait, amíg szép lassan baráti kapcsolatuk sokkal többé vált, ám ezt nem mindenki nézte jó szemmel, amihez az emberi gonoszság boldogan asszisztált.
"Képes vagyok magasabb szintű kőműves ábrák elemzésére, de ha emberekről van szó, el vagyok veszve. Könnyebb volt úgy tenni, mintha nem léteznének."
Szeretem a barátokból szerelmesekké lettek féle klisét, itt voszont nem egy múltbatekintgetős kapcsolatot láttam. Igaz, itt is voltak flashbackek, de inkább családi vonalon, Bree és Archer kapcsolatát a nulláról indulva kísérhettem végig.
"Nem is te lennél Bree... mondtam magamnak halkan. - Csak te eshetsz bele a helyi néma remetébe."
El sem tudom mondani mennyire jólesett ez a történet, a szerelmi-szál fenomenális volt. A megadás, a bizalom, a barátság, a szeretet jellemezte, amit a vágy és a szerelem csak méginkább felturbózott. Gyönyörűen volt végigvezetve, a szívem túlcsordult a giccsel, de istenemre esküszöm, jólesett!
"Hosszú percekig feküdtünk így együtt. Archer kifáradva kapkodta a levegőt a nyakamnál, én pedig felmosolyogtam a plafonra."
Persze volt azért olyan karakter aki vigyorogva köpött egy gonoszat a levesembe és elöntött miatta a kerűség, meg persze az utálat. Travis, a rend őre gusztustalan, unszimpatikus alak volt! Taszított a nyomulása, aztán meg a trükkjei, amivel bezavart a rózsaszín idillbe. Őt felhasználva az írónő nagyon cselesen fogalmazott ám. Meg amúgy is, nem egyszer hozta rám a szívbajt az írónő, gondolatban el is küldtem párszor a fenébe. A legtöbbször persze kitárt karral fogadtam a sorait, ittam őket, elégedettséggel kevert félelemmel olvastam a történetet. De imádtam! De annyira, de annyira! A történet maga is szuper volt minden fájdalmas és tragikus eleme ellenére, viszont a főszereplők miatt sem lehet panasz. Bree az eddigi legaranyosabb főhősnő akivel valaha találkoztam, hamar belopta magát a szívembe, ahogy a tapasztalatlan, de kemény jófiú, Archer is. Mindketten sokat szenvedtek, de egymásban olyan támaszra leltek, ami remélem nem csak a regényvilágban van, hanem a valóságban is. Külön-külön is remek, erős karakterek, de együtt... tudjátok... csak még erősebbekké váltak, és ezt a változásokkal teli közösen megtett utat annyira szerettem végigkísérni. Nem tudok rosszat mondani erre a történetre, kiváló volt, talán a vége kicsit túlment, onnan már csak szó szerint a tűzijáték hiányzott. :D
Összesítés: ha egy kedves, romantikus történetre vágytok és még nem olvastátok Mia Sheridan ezen könyvét, sürgősen pótoljátok ezt a hiányosságot!
Archer hangját a romantikára szomjazó népnek!
A szerelem csillagjegyében negyedik része számomra tökéletes volt, nem hiába szeretik olyan sokan, engem is hamar bekebelezett ez a drámában tobzódó, mégis aranyos romantikus, amiben új kedvenc főhőspárost avattam. Bree és Archer külön-külön is megállta a helyét, magukhoz képest jól kezelték a konfliktusokat, volt hogy hibáztak, naívak voltak, de hamar, érett módon igyekeztek megoldani azokat, minden nehézséggel együtt igyekeztek szembeszállni, csak kellett nekik egy kis löket, ezt a pluszerőt pedig megtalálták egymásban. Mindketten hamar megszerettették magukat velem, de ahogy végigkísértem a kapcsolatuk alakulását, felbukkant bennem a tyúkanyó, legszívesebben azt mondtam volna nekik, keblemre gyermekeim!
A történet alatt nem egyszer sikerült paprikás hangulatba kerülnöm, mert a kisváros tartogatott pár kellemetlen alakot akik idegállapotba hoztak, de a csodás szerelmi szál mindent lemosott, a kötet végeztével pedig csak elégedettséget éreztem. Úgyhogy ezt a részt is jó szívvel,
NAGYON AJÁNLOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése